Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-25 / 202. szám, szombat
A békés egymás mellett élés és az osztályharc A moszkvai Pravda ezzel a címmel közölte Fjodor Rizsen- ko professzor cikkét, amelyet az alábbiakban ismertetünk: £yröl évre jobban nyilvánul meg pártunk lenini stratégiai irányvonalának rendkívüli hatása a nemzetközi politikában, a világesemények fejlődésében. Az SZKP KB-nak és a szovjet kormánynak a XXIV. pártkongresszus által kidolgozott békeprogram megvalósítására kifejtett tevékenysége, valamint a többi szocialista ország, testvérpárt és az összes békeszerető erők törekvése gazdag eredményeket hoz. Az SZKP KB 1973 ápftlisi plenáris ülése a nemzetközi helyzetben végbement kedvező változásokat jellemezve megállapította, hogy a testvéri szocialista pártok pozícióinak és egységének megszilárdulása, összehangolt politikájuknak a nemzetközi események fejlődésére gyakorolt hatása és tekintélyük eredményezte a fordulatot a hidegháborútól .1 feszültség enyhüléséig, valamint a békés együttélés elveinek egyre szélesebb körű betartását. Az erőviszonyok megváltozása A békés együttélés elveinek egyre nagyobb mértékű elismerése nem jelenti, hogy a kapitalista államok lemondtak imperialista politikájukról. Az imperializmus lényege azonos maradt, nem változott meg. A kapitalizmus korlátlan uralmának időszaka azonban már a múlté. Döntően megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok a bé- keerők, a társadalmi haladás és a szocializmus javára. A Szovjetunió és az egész szocialista közösség erejének növekedése, békés külpolitikai irányvonaluk Sikere és a kapitalista államokon belül a haladó erők hatása arra kényszerítik számos kapitalista ország uralkodó köreit, hogy a szocialista országok iránti viszonyban reálisabb irányvonalat keressenek. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeoffenzívájá- nak sikerei nyilvánvalóak és valamennyi jóakaratú ember örül ezeknek. A hidegháború frontját áttörték. Az imperialisták háborús politikája mint a nemzetközi problémák megoldásának eszköze nem állta ki a gyakorlati próbát. Rendkívül nagy jelentőségű a második világháború örökségének felszámolása. A Szovjetunió, Lengyel- ország és az NDK megállapodást kötött az NSZK-val. Sikeresen fejlődik a kölcsönösen előnyös együttműködés Franciaország és a Szovjetunió között. Egyre nagyobb támogatást élvez az európai kollektív biztonság gondolata. Az európai biztonsági értekezlet első menete azt mutatja, hogy reális feltételek alakultak ki ezen a világrészen a biztonság és együttműködés állandó rendszerének megteremtéséhez. Ez a rendszer a békés együttélés élő és vonzó példája lenne. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak alapelvei című dokumentum, amelyet 1972 májusában a szovjet—amerikai csúcstalálkozón hagytak jóvá, szerződéses jogi formát ad az ellentétes társadalmi és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élése gondolatának. E dokumentum aláírása fordulatot jelentett a két állam kapcsolatában és megalapozta a kölcsönösen előnyös kétoldalú együttműködést. L. I. Brezsnyev látogatása az Egyesült Államokban, az 1973 júniusi szovjet—amerikai tárgyalások eredményei megfelelnek a két nemzet érdekeinek, valamint az egész békeszerető emberiség érdekeinek. Újabb bizonyítékát jelentik annak: ma lehetőség nyílik arra, hogy a legbonyolultabb vitás kérdéseket is tárgyalással, a békés egymás mellett élés elvei szerint oldják meg. A Szovjetunió és az Egyesült Államok által a nukleáris háború veszélyének kiküszöböléséről aláírt megállapodás jelentős lépést jelent a nukleáris háború kitörése veszélyének enyhítéséhez és végül megszüntetéséhez, a nemzetközi biztonság reális biztosítékai rendszerének kialakításához. A valósóqgal ellentétes elmélet Az antikommunista ideológusok, akik nem akarnak beletörődni abba, hogy az imperializmus agresszív politikája vereséget szenvedett, saját nézetük szerint magyarázzák a nemzetközi helyzet új jelenségeinek okait és lényegét. Azt állítják, hogy a nemzetközi kapcsolatokban végbement változások új „technokrata“ korszak kezdetéhez vezettek és ebben a korszakban fokozatosan csökken az állomok közti ideológiai különbségek jelentősége s megszűnik a szocialista és a kapitalista államok külpolitikája közti különbség is. Ezzel kapcsolatban úgy akarják feltüntetni a szocialista országok és a kapitalista országok politikai kapcsolatainak kibővülését, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködését, hogy ez a Szovjetunió és a többi szocialista ország „meghátrálását“ jelenti a marxista—leninista elvektől, valamint a társadalmi status quo „elismerését“. Az utóbbi időben olyan elméletek keletkeztek, amelyek be akarják bizonyítani, hogy ma a társadalmi problémák osztályharc nélkül, a tudományos-műszaki forradalom végrehajtásával oldhatók meg. Ez a forradalom állítólag megteremti a feltételeket a burzsoá társadalom szociális konfliktusainak megszüntetéséhez. A maoista propaganda azt hirdeti, hogy a békés együttélés elveinek szerződésbe rögzítése a „szupernagyhatalmak összeesküvésének“ eredménye és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország törekvése a békeprogram megvalósítására csupán azt jelenti, hogy visz- szautasítják azon ország támo-- gatását, amelyek védik a függetlenségre és a szociális haladásra való jogukat. A burzsoá an ti kommunisták és a pekingi antiszovjetek így egyetértenek abban a törekvésükben, hogy kiforgassák a Szovjetunió békeszerető, de ugyanakkor lényegét tekintve fórra da Imi külpolitikájának igazi jellegét. L. I. Brezsnyev elvtárs Kijev- ben mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a nemzetközi légkör érezhető megváltozása még nem jelenti, hogy „megszűnt a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közti ellentét. A burzsoá államok továbbra is bur- zsoák, és a szocialista államok szocialisták. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy vannak olyan országok, amelyekben befolyásos körök arra törekednek, hogy a világ továbbra is lázas feszültségben éljen, hogy növekedjenek a katonai költségvetések és folytatódjon a fegyverkezési verseny. Az imperializmus elvi ellenzői voltunk és maradunk. Határozottan arra törekszünk, hogy megállítsuk a lázas fegyverkezést, és el akarjuk érni, hogy a politikai téren tapasztalható enyhülést, enyhülés kísérje a katonai területen is“. A Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikája szocialista, osztály- és internacionalista politika volt és lesz. A kommunista és munkáspártok vezetői krími találkozójukon hangsúlyozták, hogy e politika elválaszthatatlan része az az irányzat, amely a béke és a nemzetközi biztonság, az ösz- szes ország és világrész nemzeteinek felszabadító harcával való szolidaritás, a szabadságukért és függetlenségükért, valamint azon jogukért folytatott harc megszilárdítására irányul, hogy maguk dönthessenek saját sorsukról. Minél szilárdabb a szocialista közösség és az összes imperialistaellenes erő egysége és felzárkózottsága az imperializ- nius — a közös ellenség elleni harcban, annál nagyobb sikereket érnek el. Ennek legszemléletesebb bizonyítéka a Vietnam elleni imperialista agresszió befejezése. Az imperializmus kénytelen volt meghátrálni, látva a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen segítségére a dolgozók és a demokratikus erők nemzetközi szolidaritására támaszkodó vietnami nép hősi harcát. A béke és a szocializmus elválaszthatatlan V. I. Lenin rámutatott, hogy a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élése nem áll ellentétben a forradalmi folyamat sokoldalú fejlődésé nek feladataival, hanem ellenkezőleg segíti e feladatok meg oldását. Élesen bírálta azokat, akik „piszkálták“ más országok forradalmát és ennek alapján elleneztek bármilyen megállapodást is. A békés egymás mellett élés lenini elve elsősorban azt feltételezi. hogy elutasítjuk a háborút mint az államok közti vitás kérdések megoldásának eszközét. Ez az egész emberiség érdekeinek megfelelő gondolat, a különböző társadalmi rendszerű országok közti viszá lyok, katonai megoldásának kommunista alternatívája. A béke szükséges feltétele a szocializmus és a kommunizmus sikeres építésének. A Szovjetunió aktív békeszeretö politikája, amelyet fennállása óta valósít meg, egyre újabb bizonyítéko kát nyújt a világ nemzeteinek arról, hogy a szocializmus és a béke szervesen elválaszthatatlan fogalmakat jelentenek. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése semmilyen esetben sem jelenti a kapitalizmus legyőzhetetlenségének elismerését, amint ezt egyes burzsoá és „szélsőjobboldali“ ideológusok állítják. Minden állam, — legyen az kisebb, vagy nagyobb — szuverenitása, egyenjogúsága, területi sérthetetlensége elvének betartását, más ország belügyeibe való be nem avatkozást. a megoldatlan nemzetközi problémák politikai úton, tárgyalás által történő megoldását, valamint a nemzetek azon jogának elismerését jelenti, hogy szabadon válaszhassák meg társadalmi, gazda sági és politikai rendszerüket. Osztály-, társadalmi és politikai szempontból a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítése azt jelenti, hogy biztosítjuk a szocialista országok békés fejlődésének feltételeit, megfékezzük az imperialisták agresszív, terjeszkedő és ane- xiós politikáját, megakadályozzuk, hogy az imperializmus beavatkozzon más országok belügyeibe, elnyomja a nemzetek felszabadító harcát, vagyis megállapítjuk az ellenforradalom „imperialista exportját“, nem engedjük meg, hogy erőszakkal oldják meg az államok közti konfliktusokat. Amint az 1909. évi nemzetközi tanácskozás leszögezte, az ilyen politika „megfelel az elnyomás és a kizsákmányolás ellen folytatott forradalmi harc közös érdekeinek, elősegíti a nemzetek közti barátság megszilárdítását, fejleszti a különböző társadal mi rendszerű országok gyümölcsöző gazdasági, tudományosműszaki és más együttműködését a társadalmi haladás érdekében“. A szovjet állam az SZKP békeszerető külpolitikáját szervesen összekapcsolja a nemzeteknek az imperializmus agresz- szív politikája ellen folytatott harca támogatásával, a proletár, szocialista internacionalizmus elveinek megvalósításával. Az SZKP elvben ellenzi a szociális-gazdasági változások mesterséges meggyorsítását azokban az országokban, ahol még nem értek meg ehhez a feltételek, de egyúttal legszentebb kötelességének tekinti, hogy segítséget nyújtson a munkásosztálynak, a dolgozók tömegeinek az imperializmus ellen, a szociális és nemzeti elnyomás valamennyi formája ellen folytatott felszabadító harcának. Az osztályharc folytatódik A békés egymás mellett élés egyáltalában nem jelenti azt, hogy befejeződött a két társadalmi rendszer versengése. A proletariátus és a burzsoázia, a világszocializmus és az imperializmus harca a kommunizmus világméretű végleges, teljes győzelméig folytatódik. Az SZKP abból indult ki és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer osztályharca folytatódik a gazdaság, a politika, és természetesen az ideológia területén is. A kommunisták azonban arra törekednek, hogy ez a történelmi szempontból szükségszerű harc háborúk, veszélyes konfliktusok és az ellenőrizhetetlen lázas fegyverkezés nélkül történjen. A szocializmus ellenségei nem törődtek bele, hogy új szocialista társadalom létezik és fejlődik. Minden eszközzel meg akarják akadályozni a szocializmus pozícióinak megszilárdítását. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a tartós békéért harcol, de amellett nem feledkeztek meg arról, hogy a béke számára ellenséges erők nem tették le a fegyvert. Pártunk felhívja a figyelmet az állandó éberség szükségszerűségére, valamint arra: készen kell állnunk, hogy leküzdjük az imperializmus agresszív köreinek intrikáit. Az imperializmus ma legnagyobb erejét a reálisan létező szocializmus és vezető ereje, a Szovjetunió ellen fordítja. Rendkívüli törekvést fejt ki arra, hogy megbontsa a szocialista államok egységét és belülről idézze elő a szocializmus „erózióját“. Az imperialisták sikertelenül próbálják megakadályozni a szocialista közösség gazdasági és védelmi erejének további megszilárdulását, nem tudják megállítani a szocialista államok egybehangolt politikájának a nemzetközi események fejlődésére gyakorolt befolyása növekedését. A két rendszer osztályharcának valamennyi formája, — a politikai, gazdasági és ideológiai forma — ma szorosan összekapcsolódik, kölcsönösen kiegészíti egymást és a konkrét viszonyoknak megfelelően kerülnek előtérbe. Abban a helyzetben, amikor enyhül a nemzetközi feszültség, az imperialisták az ideológiai aknamunka kihasználására helyezik a fő súlyt. Az antikommunista propaganda célja a szocialista államok közösségének megbontása, nacionalista irányzatoknak, a szocializmus „nemzeti kommunista“ válfajainak, „a szocializmus nemzeti modelljeinek“ terjesztése. A versenyzésért és az alkotó együttműködésért A kommunisták nem félnek az ideológiai ellenféllel való nyílt összecsapástól, mivel szilárdan hisznek eszméik helyességében és legyőzhetetlenségében. A kommunisták a becsületes versenyt támogatják az ideológia területén, de egyúttal elvben ellenzik a pszichológiai háborút, a nemzetek közti gyűlölet és ellenségeskedés hirdetését és a rágalmak és hazugságok terjesztését a nemzetközi fórumokon. Az ideológiai ' harc problémái nem szolgálhatnak tárgyalási alapul az államok között. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa, amelyek következetesen védik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elveit, határozottan szembeszegülnek minden olyan kísérlettel, hogy beavatkozzanak belügyeikbe. A Szovjetunió támogatja a nyugati országokkal a kultúra területén folytatott együttműködést, a gondolatok kicserélését, a kölcsönös tájékoztatások kibővítését, a nemzetek közti kapcsolatokat, de csakis akkor, ha ezt az együttműködést minden egyes ország szuverenitásának, törvényeinek és szokásainak respektálása kíséri és ha elősegíti a nemzetek kultúrájának kölcsönös gazdagítását, a bizalom elmélyítését, a béke és a jószomszédi kapcsolatok gondolatainak megszilárdítását. A békés egymás mellett élés kedvező feltételeket teremt a proletariátusnak a tőke uralma ellen folytatott osztályharca sokoldalú fejlődéséhez, az elnyomott és függő országok nemzeti felszabadításáért foly tatott harc kibontakozásához. Ma a békés egymás mellett élésért folytatott harc egyúttal harcot jelent az emberiség haladásáért, mivel a béke kedvező feltételeket teremt az elvi társadalmi problémák megoldásához. A Szovjetunió és a szocialista világközösség többi országa következetesen védi a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elveit, és arra törekednek, hogy a nemzetközi helyzetben elért pozitív változások tartós jelleget öltsenek. A békéért és az emberiség társadalmi haladásért folytatott harcban rendkívül nagy jelentősége van a lenini párt körül felzárkózott szovjet nép áldozatos munkájának, magas fokú öntudatosságának és azon el* határozásának, hogy következetesen teljesíti az SZKP XXIV. kongresszusának határozatait. Az emberek gondolkozásáért folytatott világméretű óriási harcban határozottan a szocializmus győzedelmeskedik, mely a társadalmi élet vala* mennyi területén bebizonyította vitathatatlan túlerejét. A világ egyik legnagyobb vízi erőműve — a szibériai Jenyiszej folyó energiáját hasznosító krasznojarszki erőmű teljesítménye tavaly már elérte a B millió kilowattot ICSTK — TASZSZ felvétel] 1973. Vili. 25. 4
