Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-24 / 201. szám, péntek
5 1973. VIII. 24. Abarai helyzetkép TÖRTÉNELMET (RTAK Ahol a partizánok gyülekeztek '• Közel az erdészlak • Filmtekercsek a sírban • Agyúkkal lőttek a kertből — A partizánoknak mindig éjjel fnziem — emlékszik Šemšel néni A trebišovi járás egyik legjobb efsz-e az oborini (abarai) szövetkezet. A szövetkezet élén már hat éve idősebb Andre János áll. Azelőtt tíz évig volt a szövetkezet agronómusa. Tehát egy tapasztalt, jó szervező, minden téren hozzá értő elnök vezeti a szövetkezetei. Persze az ő hozzáértése kevés lenne a szép eredmények eléréséhez, ha az igen mimkaszereto aba- raiak nem támogatnák odaadó munkájukkal, s ha az egyes részlegeken nem állanának megbízható jól képzett vezetők, mint ifjabb Urbán Sándor gépésztechnikus, Fekete János, a zöldségtermesztő, Razes Dezső és Rezes Ferenc a dohánytermesztő részlegek vezetői. És hadd említsük meg Habur- csálc Zoltán zootechnikust, hiszen abarán országos viszonylatban is magas színvonalú a szarvasmarha tenyésztés. A szövetkezet 1818 hektárnyi területen gazdálkodik. Ebből 878 hektár a szántóterület, melyet 3öü állandó szövetkezeti dolgozó művel. Ez a munkaképes felnőtt falusi lakosság HO százaléka. Tehát még ma is ennyien élnek a mezőgazdaságból és tegyük hozzá mindjárt, hogy igen jól élnek. A magas szintű gazdálkodás következménye: a magas életszínvonal. Az átlag havi kereset (pénzbenj 3000 korona, ehhez jön a háztáji föld és a termény. Emellett minden háznál van egy fejős tehén. Egy családból többen is dolgoznak az efsz-ben. Nem ritka az olyan család, ahol a férj és feleség 7000 koronát is keres havonta. A tagság 90 százaléka középkorú, illetve idősebb. Ez aggasztónak tűnik, ha a jövőben nem lesz utánpótlás, jelenleg a fiatalok zöme különböző fokú középiskolákon és egyetemeken tanul. Ifjabb André János és Újlaki Géza agrármérnöki oklevelet szereztek ebben az évben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. Újlaki Géza agronómusként, ifjabb André János zootechnikus- ként fog dolgozni a szövetkezetben. Övelük és ifjabb Urbán Sándorral beszélgettem a gazdálkodás helyzetéről és eredményeiről. Beszélgetésünket mi mással kezdhetnénk mint az idei aratással, mely Abarán is rekordtermést hozott. Említettem már, hogy ifjú Urbán Sándor jelenleg a szövetkezet gépésztechnikusa. Két éve áll e nagyon komoly és olykor hálátlan vezetői poszton. Ottléte óta sok minden megváltozott a géppark területén, de a műhelyekben • is fe-^ gyelem és rend van. A gépeket időben és kiválóan megjavítják, nincsen üzemképtelen gép. Az alkatrészhiány is véglegesen megszűnt Abarán. Az aratást ez évben már nem hátráltatták a gyakori géphibák és törések. Minden típusú mezőgazdasági gépet nagyon jól előkészítettek az aratáshoz, szalmagyűjtéshez, préseléshez, csomózáshoz és a közép- illetve mélyszántáshoz. Az idén 311 hektár búza, 60 hektár árpa, 25 hektár rozs és több mint 100 hektár keverék, illetve zab várt learatásra. Az aratást négy saját és négy kölcsön kombájnnal végezték a legkevesebb szemveszteséggel és pontos, jó munkával. Minden egyes kombájnosról csak a dicséret hangján szólhatunk. A szalma 40 százalékát NTVS- 2,5-es önfelszedő géppel végezték. Közben serényen folyik a meghibásodott gépek kijavítása, melyeket hozzáértő szakemberek végeznek mint Jakab Sándor, Dobos János, Hornyák Ferenc, Bertók Ferenc és Ko máiomi János. Az újonc agronómustól, Újlaki Gézától a kiváló termés eredményekről kaptam felvilágosítást. Itt kell megjegyeznem, hogy Abara vetőmagtermesztő szövetkezel mind búzából, mind pedig kukoricából. Az idén gabonából 1076, árpából 1819, búzából 15 490, k&veréből 659 q-t csépeltek ki. Összesen 19 044 mázsát. Ez rekorderedmény Atöárán, ilyen még soha nem volt. Búzából a heklarhozam 46,71 mázsa, ez 10 mázsával több a tervezettnél. Árpából 43,80 mázsái, rozsból pedig 40,9(1 műszál értek el hektá- ronkéni. Az átlagos hektárhozam itt 46,23 mázsa. Közben arról beszélgettünk, hogy minek tudható be ez a kiváló eredmény, hiszen a járásban nem mindenütt értek el hason lo eredményeket, holott a bodrogközi részen a talaj is sokkal jobb, mint az abarai kemény kötött talaj. A nagyon kedvező időjáráson kívül a jó talajelőkészítés, a vegyszerek és a műtrágyák szakszerű alkalmazása, a búzafajták megválasztása s az időbeni betakarítása a titka a rekordtermés eredménynek. Ha már a növénytermesztésnél tartunk, meg kell említenünk az ugyancsak jónak ígérkező kukorica- termést, a jó minőségű dohányt és a zöldségtermesztést, itt főleg gazdag termést ad a paprika és a paradicsom. A zöldségben és a dohányban csak nők dolgoznak, ez az ő szakaszuk, és igen jó munkát végeznek. A növénytermesztésnél tartva igazságtalan lennék, ha nem említeném meg a nyugdíjas Csirseri Mihály volt agro- nómus nevét, hiszen a jót terméseredmény elérésében neki is része van. A gabonaneműek alá a talajt még az ő működése alatt készítették elő szakszerűen. Ifjabb André Jánossal az állat tenyésztésről beszélgettünk. Ö néhány hete tölti be ezt a tisztségét, de már megvan az áttekintése a munkaterületén. Elődje llaburrsák Zoltán volt, aki most a helyettese, tehát a szarvasmarha tenyésztésben elért kiváló eredmények elsősorban az ő nevéhez fűződnek. Hogy a beszélgetést mégis a fiatal agronó- mussal vezetem? Hát igen, A fiatal agrármérnök szájából akarom hallani a véleményt az elért eredményekről e téren is, akárcsak a növénytermesztésről a fiatal Újlaki Géza agrármérnöktől. Az állattenyésztés is korszerű istállókban folyik. A szarvasmarha-állomány 986, ebből 1.60 a fejőstehén. Bennünket ez utóbbi érdekel leginkább. Itt érték el a legkiválóbb eredményeket, melyekre a központi szervek is felügyeltek, és nagyon elismerően nyilatkoztak. A járási szervek magas állami kitüntetésre javasolták a részleg dolgozóit. A nagyszerű eredmények közül leginkább kiemelkedik a tejhozam, mely egy tehéntől 3300 liter évente. Ez a ml viszonyaink között igen jó eredmény. Hasonló a helyzet a sertés- és juhtenyésztésben Is. Nyilván a mezőgazdaságban elért eredmények és a magas szintű állattenyésztés az alapja a szövetkezet nagyon is jövedelmező gazdálkodásának. TÖRÖK ELEMÉR Banská Bystrica (Beszterce bánya) az 1944 augusztusában kitört Szlovák Nemzeti Felkelés színhelye volt. A városban és környékén még ma is sok minden emlékeztet az egykori eseményekre. Közép-Szlovákia székhelyén igen gazdag anyagot tartalmazó múzeuma is van a történelmi fontosságú SZNF- nek. Bár 1944 augusztusa óta csaknem három évtized telt el, a felkelés résztvevői még jól emlékeznek az eseményekre. A hősi ellenállás bátor résztvevői társadalmunk megbecsülését él vezik. Az emberek — fiatalabbak és idősebbek egyaránt tudják: munkatársaik, lakótársaik közül kik harcoltak a par tizánok oldalán. Erről a Banská Bystrica melletti Nemce községben is meggyőződhettünk, amikor az első embertől, akivel találkoztunk, megkérdeztük, ki vett részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. — Ondrej Šemsel elvtárs, az Antifasiszta Harcosok Szövelsé ge helyi szervezetének az elnöke — hangzik a megkérdezett válasza. Azt is megtudjuk tőle, hogy Mohyla Tibornak hívják, s nyugalmazott pedagógus. Kitűnően beszél magyarul, amin nem is csodálkozunk, amikor megtudjuk, hogy édesanyja magyar volt. Készségesen eljön velünk Š emše-lék lakására. Šemšel ék háza egy meredek domb oldalában húzódik meg. Ezt azért fontos elmondani, mert — mint később kiderül — a ház fekvésének a felkelés alatt nagy szerepe volt. Meg érkezésünkkor Šemšel bácsi ép pen a ház faláról lehullott vakolatot foltozgatta. Sovány, egyenes tarlású ember. Tekintete nyílt, szívesen ffl£ad bennünket. Az utcára nyí ló ablakú szobába invitálja vendégeit. Megjelenik Šemsel néni is, aki szintén igen kedves. És az egykori eseményekre is jól emlékszik, hiszen maga is aktívan részt vett bennük. Mindketten részesülnek az ellenállás résztvevőit megillető nyugdíj ban is. Felváltva idézik az oly kor megrázó emlékeket. Néha kiegészítik, kijavítják egymás mondatát. — Ebben a szobában gyule- seztek a partizánok — mondja Šemsel bácsi. Majd elgondol: kozva hozzáteszi: — Vetrov, Szmirnov, fegorov. Szavai különböző időpontokban lejátszódott eseményeket idéznek. Kissé nehéz követni az elbeszélés fonalát, hiszen hol nyár, hol meg éppen tél volt, amikor a felidézett esemény megtörtént. De előtte megelevenednek az emlékek. — Nekem abban az időbein lovam volt, mert élelmet fuvaroztam a Jednota részére. így a partizánoknak is szerezhettem élelmiszert — emlékezik Ondrej Semšel. — Minden éjjel főztem r— szól közbe Semšel néni. — A partizánok mindig este jöttek hozzánk; jóllaktak, kialudták magukat, s hajnalban elmentek. Amikor erről beszél Šemsel néni, felderül a tekintete. Szinte látom, milyen készségesen kínálta az állandó veszélyben élő, kiéhezett partizánokat. Elváltozik a hangja és a tekintete, amikor egy megdöbbentő történetet idéz fel. — Egyszer a németek agyon lőttek a falunkban egy kilenc éves kislányt. Azt mondták, véletlenül történt: fegyvertisztítás közben. Éppen virágvasárnap volt. hn mentem a városba koporsóért, s a férjem ásta meg a sírt. Még aznap eltemettük a kis ártatlant. A mi kislányunkkal volt egyidős. A németek áldozata lelt a falu akkori orvosa és felesége is. Ismét Šemsel bácsi veszi át a szót: — Negyvennégy telén a partizánoknak a közeli erdészlakban kellett találkozniuk — mondja. — Előtte nálam szárították meg a ruháikat, mert megáztak. Fegyvereket hoztak Šemsel clvfárs részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelesben — mondja Mohyla Tibnr, aki maga is jól emlékszik a harcokra magukkal. Az volt a céljuk, hogy. Magyarország felé mennek, mert ott már szovjet katonák vannak. És elmentem a mezei úton a faluba élelmet, italt vásárolni a partizánoknak. Közben találkoztam egy gárdista őrjárattal. Azt kérdezték a gárdisták, nem láttam-e partizánokat. Mondtam, hogy nem. Az erdészlakban három szovjet elvtárs várt. Később a partizánok és a gárdisták között lövöldözés tört ki. A házam közelében. Az egyik gárdista hozzám akart menekülni, de nem engedtem be. Részletesen elmondja a bonyolult eseményt, mely úgy folyt.itódott, hogy az erdészlakban később húsz szovjet elvlárs gyűlt össze, hogy megtudja, hol tartózkodnak a gárdisták. Šem- šel bácsi felvette a kapcsolatot a szovjet katonákkal, de közijén a falut németek vették körül. Az erdészt elkapták és megverték. Aztán a németek agyonlőttek egy belga katonát, mert át akart menni a partizánokhoz. Egy lengyel katonát agyonvertek, mert menekülés közbeni fegyvert: használt. Ugyanaznap egy zsidót is megöltek. A falu férfiait pedig elhurcolták, de az elhurcoltak később megmenekültek. — Mindez 1944 decemberének elején történt. A legszörnyűbb események egy vasárnapi napon játszódtak le — emlékezik Ondrej Šemsel. Aztán így szól: — A gárdisták nem voltak helybeliek. A falunkból senki sem volt gárdista. Érdekes történetet elevenít fel Ondrej Šemsel azzal kapcsolatban is, hogyan rejtette el azokat a dokumentumfilmeket, melyek a felkelést ábrázolták. — Huszonnégy tekercs filmet kellett elrejtenem Sekula elvtárs kérésére — mondja. — Ügy gondoltam, a legjobb lesz, ha a temetőben ásom el a tekercseket. Előbb szalmával bélelt zsákba helyeztem őket, majd rendes sírt ástam nekik, aztán elhantollam a zsákot. Mivel azonban sok eső esett, egy idő után újból kiástam a filmtekercseket, s a padlásomon rejtettem el őket, A felfeszített deszkák közé. Sajnos, munkám mégis eredmény telemnek bizonyult, nolla mindkét rejtekhely bevált. Azokat ugyanis elfogták, akik a filmtekercsek elrejtésével megbíztak, s bevallották, hogy nálam van a titkos anyag. Amikor a gárdisták érte jöttek, még mindig bíztam benne, hogy sikerül megmentenem a filmeket. Ugyanis azt állítottam nekik, hogy a sírban vannak. Felnyitottam a sírt, s meglepetést színleltem, amikor az üres volt. Ez azonban nem segített: elő kellett adnom a tekercseket, mert agyon akartak lőni. Elmegyünk a temetőbe, mely a ház feletti domboldalon terül el. — Itt a sír — mutat Semšel bácsi az emlékezetes helyre. — Később annak a lengyel és belga katonának a holttestét temettük ide, akit a németek megöltek. A temetővel szemben hegyek húzódnak, balra pedig a nevezetes erdészlak áll. Az erdészlak tőszomszédságában ma kőbánya látható. Stratégiai szempontból a temető környéke igen fontos hely volt. Šemšelék kertjében a szovjet katonák ágyúkat helyeztek el, s onnan tüzeltek a németekre. — Látják ott azt az ölfarta- kást? — mutat Šemšel bácsi a kerítés mellett sáncként vonuló ölfára. — Ennek a helyén ugyanilyen magasságban állt a lőszer, az ágyútöltény. Mindet kilőtték a szovjet katonák. Soká folytathatnánk a felelevenített történeteket, pedig az, amit Ondrej Šemsel és felesége elmondott, csupán egy része annak, amit átélt. Šemšel elvtárs már nyilvános pártgyűlésen is beszélt az egykori eseményekről, hogy a fiatalok is tudjanak róluk. Mert jelenünk reális értékeléséhez, merész céljaink megvalósításához a múltat is kell ismernünk. Az, amit a kommunista Ondrej Semšel és felesége átélt, s aminek aktív részese volt, a Szlovák Nemzeti Felkelésnek csupán egy mozaikkockája. Ám a számtalan mozaikkockából egy hatalmas freskó tevődik össze: a történelem. FÜLOP IMRE „SZÁZEZRESEK MOZGALMA” Az ércbányák és magnezitüzemek 67 dolgozója több mint 9 millió korona értékű felajnálást tett a „százezresek mozgalma“ keretében. Az idei év hat hónapja alatt megvalósított műszaki újításaik 1,7 millió korona megtakarítást jelentenek. A felhívással összhangban a műszaki dolgozók olyan technológiai berendezések tervezésére összpontosítják a figyelmüket, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelés folyamatosabb, jobb minőségű és olcsóbb legyen. A košicei Szlovák Magnezitiizem jelsavai részlegének 17 dolgozója kapcsolódott be ebbe az akcióba műszaki tervezeti megoldásokkal. Hasonló aktív módon vesznek részt a lnbeníki és a Banská Belá-i részlegek műszaki dolgozói is. Munkájukkal a magnezittermelés minőségi paramétereinek javulását akarják elérni. A „százezresek mozgalma“ a szlovákiai szénbányaiparban is fejlődésnek indult, pl. a Cigel Bányában, Nová- kyban a prievidzai bányaku- tato intézetben. — A temetőben ástam el a titkos filmtekercseket — emlékezik Ondrej Šemsel (A szerző felvételei)
