Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-24 / 201. szám, péntek
Az antiszovjetizmus — az imperialista reakció fegyvere A világfejlődés mai szakaszában a kél egymással küzdő ideológia a harcoló osztályok —- a proletariátus és a burzsoázia érdekeit fejezik ki. Az ideológiai harc bonyolult módon megy végbe, a harcoló felek különböző ideológiai formákban fejezik ki céljaikat és érdekeiket, de ez a harc vég eredményben a két alapvető ideológiáért folyik. Lenin több mint ötven éve azt írta, hogy a kérdést csakis így lehet felvetni: vagy a bur- zsoá vagy a szocialista ideológia. Középút nincsen, mert az osztályellentétekkel megbontott társadalomban nem létezhet ideológia osztályokon kívül vagy az osztályok fölött. Ezért az anlikommunizmus ideológiája, amely egyidős a tudományos kommunizmussal, a burzsoá ideológia lényege és fő tartalma. Az antikommuniz- mus legjellemzőbb része a szovjetet lenesség. Már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után is megmutatkozott, hogy az első szocialista állam iránti viszony egyenlő a szocializmus, a forradalmi marxizmus és az internacionalizmus iránti viszonnyal. Ez az állásfoglalás már akkoriban is a választóvonalat jelentette az igazi forradalmárok és az árulók között, így van ez ma is. A Szovjetunió a leninizmus bölcsője, elsőként hajtotta végre a szocialista forradalmat és rendkívül nehéz körülmények között a szocialista társadalom építésének útjára lépett. Óriási tapasztalatokat gyűjtött, amelyekből a szocialista társadalom útjára lépő többi kommunista és munkáspárt sokat tanulhat. A Szovjetunió a szocialista világrendszer fő ideológiai, politikai és hatalmi támasza, a Szovjetunió Kommunista Pártja a nemzetközi kommunista mozgalom élcsapata. Éppen ezért a kommunistaellenes propaganda, a reformizmus, valamint a jobboldali és „baloldali“ re- vizionizmus a Szovjetunió ellen irányul. A gyűlölet fegyvertára A Szovjetunióra vonatkozó rágalmak, Lenin pártjának gyalá- zása, a szovjet népnek a kommunista párt vezetésével elért eredményeinek lebecsülése, békés külpolitikájának befeketí- tése —- mindezt megtalálhatjuk az anlikommunizmus, a jobboldali és a „baloldali“ revizio- nisták és reformisták ideológusainak fegyvertárában. Emlékezzünk vissza 1968—1969-re, amikor a szocialistaellenes elemek tartották kezükben a tömegtájékoztatási eszközöket és egyre nyíltabban az antiszovjetizmus pozícióira álltak. A Host do domu című folyóirat 1968. évi ötödik számában durva módon rágalmazták még a szovjet hadsereget is. A jobboldal ideológusainak számos fellépése is szovjetellenes volt, támadták a leniniz- must, mint „orosz jelenséget“, amely állítólag nem felel meg a demokratikus hagyományokkal rendelkező országoknak. Marx születésének 150. évfordulója alkalmából, 1968-ban, Císár, a CSKP KB akkori ideológiai titkára kijelentette: „...A másik oldalon nem tagadhatjuk annak a ténynek negatív oldalait, hogy a szovjet kommunisták általánosított tapasztalatait fokozatosan a marxista gondolkodás és marxista politika egyetlen lehetséges irányzataként érvényesítettük, hogy a leninizmus konkrét szovjet alapját a marxizmus monopol interpretálásává változtatták... ezért szük&égsze rüvé válik marxistáink elméleti gondolkodásának fejlesztése, szükségünk van egy korszerű forradalmi elméletre ...“ A csehszlovák sajtó a leninizmus „nemzeti korlátozottságára“ vonatkozó tézist propagálta, azt állítva, ho^y a leninizmus specifikus orosz jelenség, a marxizmus—leninizmus nem egységes, internacionalista tanítás és a marxista—leninista elméletet „vakon csehszlovák talajba ültették át“. A Literárni listy 1968. évi 9. száma arról írt, hogy „az orosz marxizmus mai alakja elfogadhatatlan a mai proletariátus számára“. Régi igazság, hogy az anti- kommunisták, a jobboldali és a „baloldali“ revizionisták a marxista—leninista elmélet elleni harcukban a leninizmus elleni küzdelemre összpontosítják figyelmüket. Ez azért van, mert a leninizmus a mai korszak marxizmusa, és Lenin egész életében védelmezte és harcolt a marxista elmélet alapelveiért. Az internacionalizmus alapelveit, az objektív feltételek és a szubjektív tényezők egybekapcsolását, valamint a tudományosság és a pártosság egységének elvét Lenin mindig védelmezte. Lenin továbbfejlesztette és gazdagította a marxizmus három fő alkotóelemét, továbbfejlesztette a marxizmus ideológiai ellenfelei elleni könyörtelen harc marxi hagyományait. A maoisták és a kommunizmus ellenségeinek szövetsége A Szovjetunió és a szocialista rendszer elleni harcban ugyanolyan agresszívan lépnek fel a maoisták, mint az antikommu- nisták. Gyakran ugyanazokat az érveket használják, mint a kommunistaellenes propaganda. Az antikommunizmus a maoisták elméletét és gyakorlatát, a kommunizmus eszméinek disz- kreditálására használja fel, vagy amint azt az utóbbi időben tapasztalhatjuk, védelmezi a szocializmus maoista „modelljét“, amelyet szembeállít a Szovjetunió és a többi szocialista ország szocialista gyakorlatával. A maoisták a Szovjetunió és a többi szocialista ország és a nemzetközi kommunista mozgalom elleni harcban a kommunizmus legádázabb ellenségeihez közelednek. Nem volt véletlen, hogy az utóbbi időben meghívták Kínába Klaus Mehnert, a Német Szövetségi Köztársaság ismert antikommu- nista ideológusát, aki áklívan védelmezi a maoizmust. Az ántikommunisták új lehetőségeket fedeztek fel a nacionalizmusban, elsősorban a szov- jeteÍlenességben az antiszovjetizmus osztálycéljainak elérésére. Ezért támogatják a maoisták szovjetellenes platformját, George Kenan amerikai fizikus és diplomata annak idején azt írta: „A világszíntéren az elmúlt húsz év legreményteljesebb té nynzője tűnt fel az Egyesült Államok számára. Ostobaság lenne, ha nem használnánk ki a kínai—szovjet konfliktus adta kedvező feltételeket“. Az imperialista körök tehát politikai prognózisaikban számolnak Kínával. Globális, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányuló politikájukban ak tívan kihasználják a maoisták szovjetellenes irányzatát. A maoisták számára idegenek a marxizmus -leninizmus alapelvei. Tudják azonban, hogy a világon ma nem létezik más olyan Ideológia, amely meg tudná nyerni a világ nemzeteit. Ezért monopóliumot sajátítottak ki a marxizmus—leninizmus magyarázatára és fejlesztésére, úgy módosították, hogy megfeleljen nagyhatalmi, egyeduralkodói terveiknek. A Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusa Mao Ce-tung esz méit a párt egész tevékenysége elméleti alapjának minősítette. Amint a IX. kongresszus főbeszámolója megállapította, „Mao Ce-tung tanítása a marxizmus— leninizmus abban az időszakban, amikor az imperializmus az általános szétesés felé halad, és a szocializmus a világ- győzelemhez közeledik“. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a maoisták még a közelmúltban csupán Kínát és Albániát tartották szocialista országnak, míg a többi szocialista országot a kapitalizmust restauráló revizionista államnak. A kínai küldöttnek az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának fUNC- TADj 5. ülésén mondott beszédéből arra következtethetünk, hogy már Kína sem tartja magát szocialista országnak. Peking képviselője ugyanis azt követelte, hogy az UNCTAD dokumentumaiban Kínát ne mint a szocialista országok egyikét említsék, hanem fejlődő ország ként és Kínáról csak a fejlődő országokra vonatkozó dokumentumokban emlékezzenek meg. Közös érdek A kommunista és munkáspártok következetesen védelmezik a marxizmus—leninizmus tanítását és határozott harcot folytatnak az antiszocializmus ellen, mivel az nagyon sokat árt a dolgozók szociális és nemzeti felszabadítása ügyének és rámutatnak, hogy nem érhetjük el a kommunista mozgalom egységét, ha nem ismerjük el azt a tényt, hogy az egész forradalmi világmozgalom közös érdekeit a legteljesebben és legmélyebben a Szovjetunió Kommunista Pártjának stratégiája tükrözi. Az SZKP XXIV. kongresszusán G. Marchais, a Francia Kommunista Pár tv főtitkára ki jelen telte: „A szocialista világrendszer és elsősorban a Szovjetunió- tS -mogatja az összes felszabadító mozgalmat, a szociális felszabadulásért, a nemzeti függetlenségért és békéén folytatott harcot. Éppen ezért az anti- szovjetizmus bármely formája gaztettet jelent a munkásosztály és a nemzetek érdeke ellen. Mindig a legenergikusab- ban fogunk harcolni ellene“. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus iránti hűség összeegyeztethetetlen az antiszovjetizmussal, az imperialista reakció fegyverével. VLADISLAV VR BA 'MaCamcôá’ula A Német Demokratikus Köztársaságban, Lipcsében járva egyszer eltévedtem. Az állomás előtt a 14-es villamos másik irányba vivő kocsijába ültem, s öt perc múlva a város szélén zakatolt a villamos, amikor aggódva. vizsgálódva néztem szét: Merre is járok? Ekkor szemembe ötlött egy furcsa épület, rajta a felirat: MÜHLE-CSÁRDA. Még ilyet: fele német, fele magyar. Ezt megnézem, gondoltam, s kiszálltam a villamosból. Nem bántam meg, mert egy hamisítatlan, igazi malomcsárdában ebédelhettem aznap. Egy valamikori, régebbi, város szélén álló szélmalom raktárépületét alakították át, bővítették ki. A furcsa, kétnyelvű feliratra is magyarázatot kaptam hamarosan. Német kiszolgáló lányok német—magyar, tehát kétnyelvű étlapot tettek elém, magyaros ételeket szolgáltak az asztalra, s a konyhából kiszűrendő beszéd f oszlányok elárulták, hogy a szakácsok magyarok. Vörös József és Romhányi István a budapesti EMKE konyhájából, Hellebrandt Tibor pedig a PALACE étterméből csereakció keretében kerültek oda. jól főztek, s bizonyára nemcsak nekem ízlett a főztjíik. A minapján eszembejutott ez a malomcsárda. Ugyanis Rad- vaü nad Dunajom (Dunarad- vány) községben jártam, s az ottani malomcsárdában ebédeltem. így akaratlan is összehasonlítást tettem a két csárda között. Nos, a dunaradványi malomcsárda új, modern épület. Egy valamikori hajómalom kikötési helyén építették. Ügy mondják egyesek, hogy hajómalomra emlékeztető stílusban. Megnéztem jobbról is, balról is az épületet, de bizony engem nem emlékeztetett hajómalomra. Nagyon dús fantáziája volt a tervező építésznek, ha kijelentette, hogy őt az épület hajómalomra emlékezteti. Furcsa a felirat. Kétnyelvű bár, de egyszerűen csak ennyit mond: DUNARADVÁNYI MALOM. Furcsa, furcsa ... hisz az épület nem malom. Ha netalán a hagyományos elnevezést, a Dunaradványi Malom hoz címzett vendéglő elnevezést akarták így feltüntetni, bizony nem sikerült. Előbb meg kellett volna nézni, hogy szlovákul, magyarul hogyan szokás felírni az ilyen elnevezéseket. Az épület homlokzatára malomkereket festettek. Csakhogy, ha valaki már életében legalább egyszer látott hajómalmot, s azon kereket, megmondhatja, hogy semmi köze hozzá. Még csak nem is hasonlít malomkerékre. így mondja ezt egyébként az étterem vojnicei (bá- torkeszi) származású pincére is. Díszes étlapot tesznek egyéb ként a vendég elé ebben az étteremben. Felzetén újra meg tekinthető a falra rajzolt, festett, állítólagos malomkerék, s a hajómalom is. Persze oly mértékben átstilizált, hogy az igazi hajómalomra senkit sem emlékeztet. Ha pedig az étlapot kezdi tan u'lmán y ozga tn i a vendég, végleg kiábrándul. Moinárcsu- sza — mely egyébként a vendéglő specialitása — kapható bár, de hal semmilyen formában sem. Halban csak legfeljebb a vendég szeme gyönyörködhet, mert az étterem falára szép, stilizált alakú halakat festettek. No meg gyönyörű a kilátás a Dunára, mely közvetlen az étterem terasza előtt hömpölyög... Egyébként a faluban laknak még halászok, s a vendéglővel átellenben lakik Subái Lajos bácsi, aki hajómolnár volt, s most, nyugdíjas napjait élve azzal foglalatoskodik, hogy kicsinyített hajómalmot fabrikál, így legalább az utókort valami majd emlékezteti a haiómal- mokra. A dunaradványi malomcsárdának ugyanis semmi köze a hajómalmokhoz. Sajnos. HAJDÚ ANDRÁS Ján Sóméi felvétele JÓ MULÁTÁST! A szomszédoméknak szoktam ezt kívánni, bár semmi szükségük nincs rá. Olyan ez, mintha egy éhes, a feltálalt vacsorát kevésnek találó embernek jó étvágyat kívánnánk. Nagyszerűen mulatnak a szomszé- domék az én jókívánságom nélkül is. Méghozzá elég gyakran és bizonyos rendszerhez igazodva. Azért mondom, hogy igazodva, mert a napokat nem ük találták ki, hanem az, aki eldöntötte, mikor lesz a szomszéd, illetve a szomszédasszony munkahelyén a fizetés napja. Elsősorban ettől függ tehát, mikor van házi buli az ütödik emelet állatkert felöli lakásában. Én a hatodik emeleten, éppen a mulatós szomszédoméi' felett lakom. A házi mulatságok eseményeiről tehát pontosan értesülök, hiszen majdnem minden nesz áthallat szik hozzám. Ráadásul az áthallatszó „nesz“ olykor kimondottan fülsiketítő. Ezt persze nem rosszallóan mondom, hiszen nem akarok beleavatkozni valakinek a magánéletébe. Ötödik emeleti szomszédomék pedig nagyon derék emberek, s ugyan miért lenne bűn, ha valaki szeret mulatni. A barátaik sem vetik meg a mulatóst, akik ilyenkor a szomszédomék látogatásait viszonozzák. A reggelig tartó dáridók megrendezését szomszédom szerint az is indokolttá teszi, hogy „rövid“ az élet“. Ezt akkor szokta refrénként ismételgetni, amikor már javában mulatoznak, nótáznak. A nótázás eleinte szép csendes, de később egyre jobban „belejönnek". Szebbnél szebb dalok váltják egymást, míg végül egynél elakadnak. Ez azt jelenti, hogy reggelig aztán már csak ezt hallom. Az igazsághoz tartozik, hogy minden alkalommal más nóta náluk a sláger. Hogy ennek a kiválasztása milyen természeti okokra vezethető vissza, még nem tudom. Talán a legközelebbi buli alkalmával sikerül megállapítanom. Most egy nagy cserrenés vet véget a mai slágernek. Azonnal tudom, hogy a szomszéd hatalmas tenyere csattant a dohányzóasztal üveglapján. A csattanást követő csörömpölés pedig a felpattanó, majd visz- szaeső kávéscsészék zaja. A cserrenéstől persze nem kell megijedni: csupán azt jelzi, hogy tüstént elhangzik a már sokszor megismételt refrén; rövid az élet. Az aranymondás elkrákogása után ismét felcsendül a sláger. Most azonban különös, nagybőgőszerű hang is kíséri az éneklőket. A szomszédom játszik valamin, de hogy min, azt nem tudom kitalálni. Nem, nem söprűnyéllel bőgőzik. Valószínűbb, hogy az ablaküveget dörzsöli radírgumival. A keletkező hangot az én hálószobám ablaka álveszi, s együtt rezeg a szomszédéké- vál. Aztán az agyvelőmet rezeg- teti a radírbögő hangja. A szomszéd talán már nem is játszik, de az agyvelőm még mindig rezeg. A hivatalban is egyre hallom a különös bőgő hangját, a mai slágert és a különböző pátosz- szal elharsogott refrént az élet rövidségéről. Bevallom, már engem is kezd idegesíteni az élet rövidsége. Pontosabban az, hogy a napok gyorsan telnek. Rövidesen megkapja fizetését a szomszédné, s akkor újabb házi bulit tartanak. A szomszédom talán máris köszörüli a hangját és a radírgumiját. BÉLJ GÉZA Margita Hodošová, a žilinai Slovena kivarró műhelye CSSZBSZ szocialista munkabrigádjának vezetője (I. Grossmann felvétele)
