Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-21 / 198. szám, kedd

Hősi harcok színhelyén AZ EMLÉKMŰ ALAPKÖVÉT MÁR ELHELYEZTÉK Zolná község határában, a Zvolen felé vezető út szélén egy repülőgépszárny hívja fel az arra járók figyelmét. Az egykori repülőgép szárnya tu­lajdonképpen emlékmű: dicső harcok emlékét hirdeti. Az alu­mínium szárnyra írt szöveg ar­ról beszél, hogy 1944-ben a zólyomi csehszlovák vadászez­red repülőtere volt itt. Az ez­red a harcok során a levegőben 11, a földön pedig 9 ellenséges repülőgépet, továbbá 77 teher­autót, három tüzérségi és ak­navető üteget és egyéb hadi- technikát semmisített meg. A Szlovák Nemzeti Felkelés alatt az ezred összesen 573 repülést hajtott végre. Olyan fegyvertény ez, mely ma is méltó elismerést érde­mel, s melyről nem szabad megfeledkezni. Éppen ezért jo­gos a helyi lakosságnak az a követelése, hogy a hősi harcok­nak minél hamarabb méltó em­lékművet kellene állítani. Ez azonban egyelőre nem történt meg, pedig az építendő emlék­mű alapkövét, uz üt szélén el­helyezett szárny tőszomszédsá­gában — még az SZNF 25. év­fordulója alkalmából — ünne­pélyesen elhelyezték. — Ez az alapkő — mutat kí­sérőm egy sziklára, melyen ez a szöveg üli: „Alapkő a zolnái emlékműhöz“. Kísérőm Ján Fráűa pedagó­gus, a község krónikása, aki megmutatja, hol álcázták annak idején a katonák a bevetésre váró repülőgépeket. Az Očovka patak fákkal sűrűn benőtt, cík- cakkos partjára mutat. Aztán a sík terület felé emeli karját: — Itt startoltak a vadászgé­pek — mondja. Nagyon hosszú távot futottak a földön, hogy ne ott szálljanak fel, ahol elő­jöttek. Ezt azért tették, hogy a németek ne derítsék fel rej­tekhelyüket. Az egykori repülőtér helyén ma rét zöldéi 1 és gabonát ter­mesztenek. A magasból repülő­gép zúgása hallatszik. A felhők közt egy pillanatra meg is csil­lan, de aztán ismét eltűnik. Most már csak az eget látom, s a mintegy 8 km-nyire húzó­dó, 1459 m magas Pol'ana- hegyel. A nap fényében meg­csillan az egykori repülőgép szárnya is, mely előtt két vi­rágtartó áll. A virágtartóban frissen öntözött virág ékeske­dik. Hallgatom kísérőm szavait: — A község lakossága min­den erejét megfeszítve dolgo­zott a repülőtér elkészítésén. El kellett távolítani a dombo­kat, a gödröket, az árkokat, a barázdákat, hogy megjöhesse­nek az első repülőgépek. Sen­ki sem sajnálta, hogy elveszik a földjét. Hihetetlenül gyorsan, három hét alatt készült el a katonai repülőtér. Az első re­pülők szeptember 17-én érkez­tek meg, s mintegy 40 napig — Becsületes helytállással va­lósítjuk meg a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékát — mondja Ján Kmet'ko vettek részt a harcokban. Ezért lett később szeptember 17. a csehszlovák repülők napja. Köz­ségünket később (az SZNF 25. évfordulója alkalmából) a fel­kelésben való részvételért, de főleg a repülőtér építése terén szerzett érdemeiért a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. Magáról elmondja, hogy előbb besorozták, majd a had­sereggel átment a hegyekbe. Egyenruhát november 4-ig vi­selt. 1945 februárjában a né­metek a község minden férfi lakosát — kivéve a szolgálat­ban levő vasutasokat — össze­gyűjtötték, hogy Németországba hurcolják. De csak öten kerül­tek el, a többi megszökött. Volt, aki szalmakazalban, vagy trá­gyadombba vájt bunkerban ta­lált búvóhelyet. Érsekújvári kontrasztok ... (Tóthpál Gyula felvétele) Érdekes történetet elevenít fel az illegális sajtó elrejtésé­vel kapcsolatban. A partizánok újságját a zolnáiak a Hlinka Gárda helyi elnökének pincéjé­ben rejtették el, mert arra szá­mítottak, hogy ott senki sem fog keresgélni. Nem is találták meg a németek a titkos sajtót. Zolná község 1945. március 15- én szabadult fel. Ezen a napon azonban a zolnáiak örömébe üröm is vegyült, hiszen 1945. március 15-én halt hősi halált Juraj Halaj, a forradalmi nem zeti bizottság előkészítő bizott­ságának az elnöke. A dicső harcokra Zolná la­kosai még ma is emlékezríek. Ján Kmet'ko, az egységes föld­művesszövetkezet aielnöke is pontosan idézi az egykori ese­ményeket: — Községünk polgárai min­dig szorongva várták, vissza érkezik-e a támadásra indult repülőgépünk, nem lövik-e le a németek. Egyszer egy gépet a németek lelőttek, fin akkor éppen szántottam, s a lovaim nagyon megijedtek. Azt is elmondja, hogy a fia­talok az idősebbek elbeszélé­seiből ismerik a harci esemé­nyeket, a község történetének legdicsőbb korszakát. Az évfor­dulók ünnepségei alkalmából mindig megemlékeznek arról, hogy Zolná milyen fontos szerepet játszott a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Megtu­dom tőle, hogy nemrég a köz­ségben járt František Fajtl, a repülőtér akkori parancsnoka, és csalódva látta, hogy az em­lékmű még nem készült el. Ezért a járási szerveknek az eddiginél még nagyobb megér­tést kellene tanúsítaniuk az emlékmű mielőbbi létrehozása érdekében. Úgy véljük, hiányos képet nyújtanánk a községről, ha csak a múltjáról szólnánk. A Szlovák Nemzeti Felkelés örök­ségét a zolnáiak becsületes helytállással, szocialista épí­téssel valósítják meg. A helyi efsz figyelemre méltó eredmé­nyeket ér el. Például az egy tehénre eső átlagos napi tej- hozam 10,76 liter. Tavaly bú­zából 40, árpából 32, szénából 60 mázsás hektárhozamot értek el. A helyi efsz 1973. március elsején egyesült a szomszédos Lieskovcei és a Lukovéi Efsz- szel. Az egyesíttet szövetkezet­ben létrehozzák a termelés to­vábbi fejlesztésének a feltéte­leit. Egyebek közt úgy, hogy alagcsövezik a gazdaság vizes talaját. — Eredményeink fokozásával váltjuk valóra a Szlovák Nem­zeti Felkelés örökségét — mondja az efsz aielnöke. Juraj Sranko, a hnb elnöke a község fejlesztéséről tájékoz­tat. Ismerteti a falun átfolyó patak szabályozásának a ter­vét. Ez az akció több mint két­millió koronába fog kerülni. Talán mondani sem kell, hogy ez választási programjuk leg­számottevőbb pontja. Megvaló­sítását jövőre kezdik meg. Ugyancsak jövőre bővítik és korszerűsítik a helyi hangosan- beszélő-hálózatoí. A program eddig megvalósított pontjai kö­zül kiemelkedik az autóbusz­váróterem felépítése és az élel­miszerbolt megnagyobbítása. Már tatarozzák a község XIII. században épült, és műemlékké nyilvánított templomát. Sajná­latos viszont, hogy a jnb nem hagyta jóvá a falu vízvezeték- hálózata építésének a tervét. Bírálják a zolnáiak a járási szerveket azért is, hogy közsé­gük határában — a felkelési repülőtér közelében — szemét­domb létesítését engedélyez­ték. A választási program meg­valósításából a lakosság szíve­sen kiveszi részét. A falu fejlesztésében a nem­zeti bizottságon kívül jelentős szerepet játszik a 22 rendes és 16 regisztrált tagot számláló helyi pártszervezet is, mely az SZNF közelgő évfordulója al­kalmából ünnepi plenáris ülést rendez a községben. Az ünnep alkalmából a helyi hangosan- beszéiőben is megemlékeznek a 29 esztendeje lezajlott ese­ményekről. FÜLÖP IMRE A féklámpa nem világít Péntek van, délután 1 óra, az augusztusi napfény kímélet­lenül éget. Hatan álldogálunk a bratislavai Bajkál utca és Kikötő-út kereszteződésénél: Anton Ha na j alhadnagy, Ján N e m e e k . főtörzsőrmester, Gabriel Kovács, Daniel R u- ž i č k a, Marian K r i v á n e k őrmesterek és a riporter. Délben tizenkét órakor kap­tuk az elirányítást a Városi Rendőrparancsnokságon, ahol Beňo őrnagy pontosan ismer­tette az országos közlekedés- rendészeti ellenőrzés célját és végrehajtásának részleteit. Egy óra múlva a készenléti oszta­gok már ott álltak a kijelölt ellenőrzési pontokon. A beosztott közegek már le­szolgálták a napi nyolc órát, már teljesítették a „normát“, ez a szolgálat ráadás volt, több­let, társadalmi munka, a köz­rend önzetlen szolgálata. Ámuló szemmel figyelem, hogy milyen fegyelmezettek a gépkocsivezetők — ha rendőrt látnak. Nincs gyorshajtás, pon­tosan betartják a féktávolsá­got, nem igyekeznek gyilkos hajrával előzni, még egy-egy barátságos mosolyt is küldenek felénk, mintha nagyon örülné­nek a találkozásnak. Ružička őrmester kezében magasba lendül a tárcsa. A Slovnaft felől érkező teherautó fékez. — jó napot kívánok! Közúti ellenőrzés. Kérem a személy­azonossági igazolványt, a veze­tői jogosítványt és a műszaki nyilvántartási lapot! A gépkocsivezető — 45—50 éves férfi — előveszi az irato­kat. Nyugodtnak látszik, de mégis úgy érzem, hogy fél va­lamitől. Vajon mitől? A menetlevél rendben van, sört szállít, alumíniumhordók­ban. Rendben van az index és a féklámpa is, a mentőszekrény felszerelése szabályos ... — Mit ivott? — Egy ... egy málnát... de igazán. A fiatal őrmester mosolyog­va veszi elő a szondát, rásze­reli a kémcsövet az igelittar- tályra. A gépkocsivezető arca szinte lángol a melegtől, az iz­galomtól, miközben elkesered­ve fújja a levegőt a tartályba. A kristályszemcsék „színt vál­tanak“, legalább 2—3 korsó sört jeleznek. Ez bizony drága sörözés volt. A vezetői jogosít­ványt csak hétfőn kapja vissza — ha visszakapja! —, de leg­alább 500 korona bírságot fi­zet. Most pedig elindulhat egy másik sofőrt keresni, aki ren­deltetési helyére vezeti az au­tót. A „603“-as vezetője nem ta­lálja a menetlevelet. Idegesen kapkod, keresi a kabátjában, az ülés alatt, homlokáról nagy cseppekben hull a verejték. Krivánek őrmester türelmesen áll a kocsi mellett, nem sürge­ti az izgatott embert, aki vé­gül megkönnyebbülten nyújtja át a keresett okmányt. — Ezt is ellenőrizni kell — magyarázza Krivánek elvtárs. — Nem engedhetjük meg, hogy egyesek a vállalati kocsival járjanak kirándulni, látogatóba. Persze még nem tudjuk meg­akadályozni, de az ellenőrzés egyre tökéletesebb lesz .. Epületfával megrakott teher­autó gurul a járdaszegély mel­lé. Index, féklámpa, menetle­vél rendben van ... de a veze­tő 15 éves korában kapta a személyazonossági igazolvá­nyát. Az okmány már két év óta érvénytelen és emellett ko­pott, szakadozott, piszkos, a fényképről egy kisfiú mosolyog ránk, nem pedig a kormány­kerék mögött ülő 27 éves férfi. Ha rendőr lennék, nem hinném el, hogy a két személy azonos és mint rendszerető ember — pirulnék a szégyentől, ha ilyen mocskos, elrongyolt okmánnyal kellene igazolni a személyazo­nosságomat. Harminc korona bírságot fizet a gépkocsivezető és két héten belül be kell mu­tatnia az új igazolványt. Olyan meleg van, hogy lép­teink nyomot hagynak az asz­faltban, a ruha vizes testünk­höz tapad, száraz a nyelvünk, a torkunk és sehol nincs egy vízvezeték, vagy cukrászda, eszpresszó, vendéglő, ahonnan legalább én hozhatnék néhány üveg kofolát vendéglátóimnak, akik az akció időtartama alatt be sem léphetnek ezekre a he­lyekre. Tűrniük kell hőséget, szomjúságot, éhséget, mert — szolgálatban vannak. Ezért viszolyogtam, amikor a hófehér Dacia 1300-as sze­mélyautóban ülő fiatalasszony sértődötten megjegyezte: „Min­dig molesztálják az embertI“ Molesztálás-e, ha vigyáznak a közlekedés biztonságára, arra, hogy ittas vezetők ne veszé­lyeztessék az életünket, testi épségünket? Molesztálás-e, ha megakadályozzák, hogy lelkiis­meretlen harácsolók meglopják a közösséget?! A teherautó féklámpája el­romlott, a helyszínen kell ki­javítani. A furgon rakterületén vagy 100 méter linoleum. Hul­ladék, mondja a vezető, most vásárolta. Hol van számla, a kilépési engedély? Otthon? Gyerünk, elmegyünk érte a la­kására. A Fiat vezetőjének csak motorkerékpáros jogosít­ványa van ... kockázatos mu­latság — hétfőn folytatódik a városi parancsnokságon. Laikus vagyok, nem értek a motorhoz, az autóhoz. De a látottak és hallottak alapján feltételezem, hogy az indexet és a féklámpát mindig üzem­képes állapotban lehetne tarta­ni, hogy az ütött-kopott rend­számtáblákat minden nagyobb megerőltetés nélkül át lehetne festeni, a „szemkiverő“ anten­nákat hátra lehetne hajtani! Mert ezekkel van a legtöbb baj, ezekért kell a legtöbb esetben figyelmeztetni a gép­kocsivezetőket. Mi ez, ha nem hanyagság, felületesség, vagy nem egy esetben a KRESZ alap­fokú előírásainak nyegle sem­mibevétele? A taxiban hatan ülnek, a so­főr a hetedik. Tudja, hogy sza­bálytalanságot követett el, szó nélkül fizeti ki a 40 korona helyszíni bírságot. Az egyik utasnak — fiatal, szőke lány- — ki kell szállnia. Mentegeti a sofőrt és önmagát: — Ismerős, nagyon sietek, azért vett fel... istenem a szabályok! Nem tarthatunk be minden szabályt... Valóban nem tarthatjuk be a szabályokat? Azt hiszem — ez magatartás kérdése! És a közérdeket sértő szabálytalan magatartás szerintem társada­lomellenes! Délután négy óra van. Ar­cunkon maszkká szilárdult a verejték és a por, fáradtak va­gyunk. Ružička őrmester hiva­tásos motorkerékpár-versenyző. Holnap részt vesz a hlohoveci versenyen. Hanaj alhadnagy a megszokott, kedves karosszéké­re gondol és a zuhanyozó ró­zsájából permetező vízcseppek re. Nemček főtörzsőrmester azt találgatja, hogy mit főz a fe­lesége vacsorára .. . ugyanis ma még nem ebédelt, nem ért rá. A személyautókban boldog emberek robognak a hétvégi házakba, kékvizű tavakhoz, gyantaszagú erdőkbe ... Itt, a Bajkál utca és a Kikö-- tői-út kereszteződésénél magas­ba lendül a tárcsa ... — ]ó napot kívánok! Közútö ellenőrzés... Mert igenis: a szabály okai be kell tartani! Mindnyájunknak! PÉTERFI GYULA □ LUIS BUŇUEL, a nagy spa­nyol filmrendező, aki külföldön él, de néha hazájában is forga­tott, kijelentette: nem készít több filmet Spanyolországban. Ezzel kíván tiltakozni az ellen, hogy a spanyol cenzúra kivá­gott néhány részletet A bur­zsoázia diszkrét bája című film­jéből. □ A SALZBURGI CAMARA- TA ACADÉMICA együttes hat­van koncertből álló dél-ameri­kai turnéra indult. A több hétig tartó vendégszereplés során hangversenyeket adnak többek között Mexikó Cityben, Limá­ban, Buenos Airesben, Caracas- ban és Santa Domingóban. A koncerteik műsorán Mozart-, Bach- és Joseph Haydn-művek szerepednek. 1973. VIII. ti.

Next

/
Thumbnails
Contents