Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

Ötmilliós többség a fehér telepesek uralmában • Törvényerőre emelt fajüldöző politika • Smith barátai * A neokolonialisták cinkosságával szemben erősödő afrikai egység R hodesia neve az elmúlt években viszonylag sűrűn szerepelt az újsághírekben, éspedig három vonat­kozásban. Előszór is valahányszor ál lást foglalt az ENSZ vagy Biztonsági Tanácsa a gyarmati rendszer felszá­molásának kérdésében minduntalan elmarasztaló határozatot vagy nyilat­kozatot fogadott el a rhodesiai fehér­telepes kormánnyal szemben. Másod­szor az egykori brit anyaország és elszakadt „szerves része“ viszonyá­nak rendezéséről London és Salisbu­ry között folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban merült fel Rhodesia ne­ve. Végül az Afrikai Egység Szerve­zetének ülésein és az afrikai felsza­badító mozgalmakkal kapcsolatban Afrikai szabadságharcosok a fe­hér büntetőexpedíciók elleni be. vetés előtt emlegették sokszor Zimbabwét, aho­gyan a rhodesiai nép ősi nevén hív­ja országát. A világszervezetben rhodesiai kér­désként nyilvántartott problémakör­rel kapcsolatban egy a konklúzió: Anglia és NATO-szövetségesei kesz­tyűskézzel kezelik Rhodesiát, puhító kísérleteikkel csakis neokolonialista érdekeket kívánnak elérni, hisz titok­ban úgyis megállapodtak az afrikai népek háta mögött a rhodesiai benn­szülöttek rovására a fehér telepesek kormányával. Az Afrikai Egység Szer­vezete, afrikai és más országok, min­den haladó nép fokozott erkölcsi, po­litikai és egyéb támogatást nyújt Zim­babwe harcoló népének, ami a parti­zánmozgalom fellángolásában érezte­ti hatását. Ez utóbbi oly fontos ténye­ző, hogy lan Smith fajüldöző kor­mánya nem tekintheti hosszú időre megoldottnak a rhodesiai ügyet. Függetlenné válás — dacból Az ország bajai valójában a múlt századi angol gyarmatosítás kicsúcso- sodásával, Sir Cecil Rhodes Afrika- politikájával kezdődtek, ám 1965 for­dulópontnak tekinthető az ország tör­ténelmében. Miután a hatvanas évek­ben megindult gyarmatfelszabadulási folyamatban egymás után nyerték el politikai függetlenségüket az egykori gyarmatok, a belső ellentétektől mar­cangolt Rhodesia és Nyasszaföld Szö­vetség felbomlott: Észak-Rhodesia és Nyasszaföld Zambia, illetve Malawi néven függetlenné vált, Dél-Rhodesia azonban továbbra is megmaradt fehé­rek uralta brit területnek. London neo­kolonialista kérdésekben jártas poli­tikájával az itteni apartheid rendszer enyhítését kívánta elérni, amivel bi­zonyos távlati célokat követett, de a helyi fehértelepes kormány hallani sem akart róla. így került sor 1965- ben Rhodesia függetlenségének egy­oldalú kikiáltására, ami az angol kor­mány határozott tiltakozása és akciója ellenére is letagadhatatlan valóság lett. Angliának, főként az üzleti körök­nek nagy érdekei fűződnek az ásvány­kincsekben gazdag Rhodesiához s ezért kísérletek történtek a kapcso­latok újrafelvételére annak ellenére, hogy a Smith-kormány 1969 ben „nép­szavazással“ elfogadtatta a köztársa­ság államformát. Mindössze 75 és fél ezer választópolgár (köztük csak hét­ezer afrikai) járult az urnákhoz, de 61 130 igenlő szavazat is elég volt ahhoz, hogy Rhodesia 1970. március 2-val köztársasággá váljék. Az ENSZ ellenezte a fehér kisebb­ség uralta új állam elismerését és nemzetközi bojkottjára szólított fel. A közgyűlés és a Biztonsági Tanács, valamint a dekolonizációs nyilatko­zat végrehajtásával foglalkozó bizott­ság többször is indítványozta Rhode­sia gazdasági bojkottálását, ám még azok az államok sem mind tartották be a kereskedelmi tilalmat, amelyek a határozatokat megszavazták. Rhode­siának egyébként is lehetősége volt az embargo kijátszására: minden szükséges árut meg tudott szerezni a vele szövetséges Dél-afrikai Köztár­saság és a gyarmattartó Portugália se­gítségével. A NATO-államok egyéb­ként is igényt tartottak a Rhodesiá­ban bányászott lithium, berillium, krómérc, wolfram és arany szállítmá­nyaira, így aztán a rhodesiai dohány, a fő termény is vevőre talált. A NA- TO-államok cinkossága a fő oka an­nak, hogy Rhodesia kormánya kihí­vóan fittyet hányhat a világszerve zet intézkedéseinek és kijátszhat minden szankciót. Sőt, még az időn- kint megjelenő brit küldöttségekkel, mint a tavaly kint járt Pearce-vizsgá- lóbizottsággal és az idén júliusban Sir Denis Greenhill brit külügyi ál­lamtitkár vezetésével járt háromtagú angol diplomáciai küldöttséggel is „lóhátról“ beszélt. Smith egyébként nem volt hajlandó fogadni Sir Gre- enhillt. Madarat tolláról A NATO-országok cimborálása a Smith-rendszerrel régebbi keletű, az utóbbi években azonban új partnerre talált a rhodesiai és dél-afrikai fajül­döző rendszer a Tel Aviv-i héják sze­mélyében. Minden jel szerint a cio­nizmus közösséget vállalt az afrikai népek ellenségeivel. A Ghanában meg­jelenő Weekly Spectator szerint e há­rom állam szövetsége már annyira szoros lett, hogy egyesítik a három hadsereg fegyverzetét. Egyesítik a lé­gierő, a páncélos fegyvernem és a haditengerészet tisztképzését. Izraeli kiképzőtisztek működnek mindkét faj­üldöző állam hadseregében és a leg­újabb értesülések szerint izraeli ve­zérkari tisztek dolgozták ki a rho desiai, a dél-afrikai és a portugál gyarmati hadsereg közös megtorló ak cióinak terveit az afrikai szabadság harcosok ellen. Izraeli tisztek mint diverziós szakér tők működnek Rhodesiában. A fajüldözők erőfeszítéseit a kár­hozottak összeesküvésének nevezhet nénk. Ugyanis nemcsak nem sikerült letörniük a rhodesiai nép ellenállási mozgalmát, hanem ellenkezőleg, meg­erősödött s minőségileg fejlődött Zimbabwe népének szabadságharca. Zimbabwe nemzeti mozgalmát két fő politikai szervezet irányítja. A ZA~ PU Joshua Nkomo vezetésével igazi népi tömegszervezetté fejlődött. Ne­vét időközben (Zimbabwe Afrikai Népi Uniója} a Nép Védelmezőinek Szö­vetségére változtatta. A múltban el­lentétek voltak közte és a másik leg­tekintélyesebb ellenzéki szervezet a ZANU (Zimbabwe Afrikai Nemzeti Uniója) között, mely inkább entellek- tüel jellegű, s vezetője Abel Muzo- rewa metodista püspök. Ugyanaz a Muzorewa, akit a közelmúltban nem engedtek a salisburyi anglikán szé­kesegyház szószékére, amikor a ke­resztény egység jegyében összejöve­telt tartottak. Muzorewa békés, de rettenthetetlen szónoklataitól ugyan­is majdnem úgy fél a Smith-rendszer, mint a partizánok fegyvereitől. Az Afrikai Egység Szervezetének idei csúcsértekezletén fontos esemény volt az a bejelentés, hogy a ZAPU és a ZANU ellentétei elsimultak és a két párt közös stratégiai programot fogadott el az akcióegység jegyében. Ez kétségtelenül kihatott a partizán­mozgalom erősödésére Északkelet- Rhodesiában ... Terrorra s z abadságharc A rhodesiai szabadságharcosok az utóbbi években nagy fejlődésen men­tek keresztül. A hatvanas évek fehér vérengzéseinek ideje már a múlté. Az ellenzéki erők a bantu (mason és matabel) afrikai hazafiak a portugál gyarmatok népének példájára szervez­ték meg harcukat és hozzájutnak a szükséges fegyverekhez. Harcászati terepük kedvezőtlenebb, szűkebb, de a Zambezi folyó csücskénél egy-egy bevetés után ügyesen kereket oldhat­nak a szomszédos Zambiába vagy a mocambique-i partizánok föld jére. Ugyancsak a mocambique-i partizánok gyakran betörnek a Zambezi vidékére, erőműveket rongálnak meg és egyéb csapást mérnek a gyarmattartókra. A Smith-kormány a kellemetlen meglepetések ellen kezdetben Zam­bia megfélemlítésével próbált véde­kezni. Hasztalan. Januárban lezárta a határt és bojkott alá akarta vonni Zambiát. A zambiai kormány azonban kijelentette, hogv erkölcsi kötelessé­gének tartja a hazafiak támogatását és kitartott álláspontja mellett. Smithék februárban már kénytelenek voltak feloldani a határzárlatot. Az AESZ csúcsértekezlete után megélénkült a zimbabwei partizánok tevékenysége, ugyanakkor a mocam­bique-i FRELIMO fegyveresei is újabb harci sikereket könyveltek el. Erősö< dött Smithék belső éllenzéke is, mely terjed az egyházi és iskolai körökben. A napokban tartóztattak le 140 salis­buryi diákot, mert tüntetéseket szer­veztek hat társuk kizárása miatt. Smithnek azonban még ennél is na­gyobb gondot okoz az északkeleti vi­dék helyzete. Augusztus elején elren­Ilyen képeslapokkal próbálja Smith visszarettenteni a hazafiakat Muzorewa püspök egy iiarcos nagygyűlésen delte a 38 éves és idősebb tartaléko­sok mozgósítását, az északkeleti nagy farmergazdaságok körülkeríté­sét és megerősítését, az utak fokozott ellenőrzését, amelyben dél-afrikai csendőrök is részt vesznek, továbbá dél-afrikai helikopterek felderítő utat végeznek a gyanús vidékek fölött. Egyidejűleg lőkiképzésben részesítik a lakosságot, beleértve a nőket is, mert annyira elharapódzott a partizá­noktól való félelem. Smith ravasz taktikához folyamo­dott, de az események azt mutatják, hogy bár rendszerének terrorja nem változott, Smith mégsem a régi. Nem­régen a Mount Darwin vidékén haza­fiakat öltek meg. A kormányzat a holttesteket megörökítő képeslapokat nyomtattatott ki ezzel a szöveggeh „Közületek egyesek támogatták a terroristákat. Védőszellemetek, Mortir doro üzeni áltálunk nektek: őseitek szellemei ezért nagyon haragszanak rátok. Nem fog esni az eső, nagy éhínség következik be. Csak a kor­mány segíthet rajtatok, de nektek is segítenek kell". Mivel? Nyomraveze- téssel, a partizánok feljelentésével. Erőtlen pórbálkozás a naiv természeti hitű bennszülöttek félrevezetésére. Smith azonban az erőfitogtatás ked­véért azt is megmutatta, hogy kemény tud lenni. Salisburyben a nyáron ki­végeztek három afrikait, aki a haza­fias mozgalom tagja volt. Hasonló esetre legutóbb 1966 ban került sor, amikor annak ellenére végeztek ki ugyancsak három szabadságharcost, hogy 7. Erzsébet kegyelemben része­sítette őket. Akkor felhördült a világ közvéleménye. Kihívásnak vagy elrettentésnek szánta-e Smith a mostani kivégzése­ket? Nem dönthető el pontosan, mert nemrégen a kormányzó Rhodesiai Na­cionalista Párt nyilatkozatában ilyen fenyegetésre vetemedett: „Dél-Rhode­sia és Dél-Afrika légiereje képes pil­lanatok alatt lebombázni a közép- és keletafrlka-i fővárosokat, mielőtt va­laki az ujját is mozdíthatná." Smith időközben 20 évre emelte fel az ellenzéki mozgalomhoz tartozásért kiróható kényszermunka-büntetés taksáját. Am feltartóztathatja-e ez a fekete földrészen obiektíven erősödő és mindenüvé elérő szabadságmozgal­mat, az emberiség természetes szabad­ságvágyának érvényesülését... ? L. L. 1973. VIII. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents