Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
millió tonna szenet hoztak felszínre a korábbi év 33 millió tonnájával szemben. Ugyanakkor a tizedik helyre szorult Japánban a termelés 33,4 millió tonnáról 28,1 millió tonnára esett vissza. A japán termelés iqy 1966 óta már majdnem a jelére csökkent, s ez a tendencia folytatódik, mivel egyrészt a japán bányák gazdaságosan nem művelhetök, másrészt japánnak jó lehetőségei vannak a közei keleti kőolaj megvásárlására. A felsoroltakon kívül még négy olyan ország van, amelynek évi termelése a 10 millió tonnát meghaladja. Ezek közül elsőként Csehszlovákiát kell megemlítenünk, ahol bár a múlt évben némileg visszaesett a termelés, még mindig meghaladta a 27,5 millió tonnát. Kanadában tovább növekedett a termelés, elérte a 12,3 millió tonnát, és ez harmadával több, mint volt 1971 ben, s több mint kétszerannyi, mint volt 1966- ban. Ezután Dél-Kórea következik 12,3 millió tonnával — itt a termelés valamelyest csökkent —. majd a gyorsan visszaeső belga széntermelés zárja a sort 10,5 millió tonnával. Végül a tájékoztatás kedvéért jegyezzük meg, hogy a magyar széntermelés '-nm egészen 26 millió tonna, de ez jórészt barnaszén és lignit, és átszámítva nem éri el a 10 millió tonnás szintet. Az energiakrízis kitörése óta a széntermelő országok újra optimistábbak, s úgy vélik, hogy a következő esztendőkben a figyelem egyre inkább a szén felé fordul. Ennek első jeleként 1972-ben a termelés újabb 60 millió tonnát emelkedve rekordszintet ért el. A 2 milliárd 190 millió tonnás termelés azonban nem tartalmazza a kínai adatokat, noha Kína vala mikor a világ legnagyobb széntermelő országa volt, és lehet, hogy ma is az. Az utolsó hivatalos jelentés azonban még 1960-ból származik, amikor a kínai tér melés 420 millió tonnát tett ki. Így a világtermelés minden bizonnyal jóval 2,5 milliárd tonna fölött van. Meg kell még jegyeznünk, hogy az ENSZ által közzé tett adatok megfelelő kalóriaátszámítással a barna szén-, illetve a lignittermelést jelző számokat is tartalmazzák. A Szovjetunió, az USA, Lengyelország és Anglia Ha lehál a kínai termelést nem vesszük figyelembe, akkor a világ vezető széntermelő országa a Szovjet unió, ahol a mult esztendőben is 14 millió ton nával nőtt a termelés és 655 millió tonnát teli ki. A szovjet adatok ugyan a mintegy 150 millió tonnás barnaszéntermelést is magukba foglalják, ennek ellenére a Szovjetunió széntermelése messze megelőzi az utána következő országokat, ahol a barn ászén termelés jelentéktelen. A tervek szerint a Szovjetunió 1975-ig, vagyis a most folyó 5 éves terv végéig, mintegy 685—695 millió tonnára kívánja növelni termelését, vagyis a rendkívül gyorsan növekvő kőolaj- és földgáztermelés ellenére, a széntermelés továbbra is Igen fontos szerepet játszik a szovjet energiamérle gém. Az 1971 es átmeneti csökkenés után újra nőve kedett a termelés az Egyesült Államokban, mégpedig 532,6 millió tonnára, és ez 1970 után a második legjobb esztendő az amerikai széntermelés történetében. Amióta az Egyesült Államokban sok szó esik az energiaválságról, az érdeklődés újra a szén felé fordul. Egyrészt azért, mert a szén az ország ismert energiatartalékának 88 százalékát teszi ki, és jelenleg is mintegy ötödrészben fedezi az energiaszükségletet. Az Egyesült Államok esetében a széntermelés — s ebben sok a közös vonás a Szovjetunióval — azért is fontos, mert a sok felszíni fejtés biztosítja a termelés gazdaságosságát. A ranglista harmadik helyén a múlt esztendő ben változás következett be. , Amíg ugyanis Lengyelországban a termelés 3,6 száza lékot növekedve, valamivel meghaladta a 150 millió tonnát, addig Angliában jó hatodával visszaesett a termelés, és csak 121,8 millió tonnát tett ki. Lengyel- országban ha nem is túlságosan gyorsan, de évről évre nagyobb és nagyobb mennyiségeket hoznak felszínre, ugyanakkor Angliában folyamatos, állandó visszaesésnek vagyunk tanúi, bár egyik évről a másikra, a múlt évihez hasonló csökkenéssel nem találkoztunk. Közismert, hogy Anglia valamikor a világ legnagyobb széntermelő országa volt, bányái azonban korszerűtlenek, a termelés drága, s ezért nem tudja állni a versenyt a szénhidrogénekkel. Az NSZK, India és a többiek Folyamatosan csökken a termelés a ranglista ötödik helyén álló Német Szövetségi Köztársaságban is. A csökkenés a múlt évben 8 millió tonnát tett ki, de még így is megközelítette a 102,5 millió tonnát. A csökkenés okai lényegében megegyeznek azzal, amit az angol termeléssel kapcsolatban elmondottunk. A sorban ezután 17,7 millió tonnás termeléssel India következik. Az indiai termelés bár hullámzó, de stabilnak mondható, mert az egyik év veszteségét a következő év általában kiegyenlíti. A múlt évi szint a harmadik a legjobbak között, de alig marad el az 1969 es rekordszinttől. A hetedik helyen továbbra is a Dél-Afrikai Köztársaság áll, bár 58,4 millió tonnás termelése valamivel az 1971-es szint alatt van. Bizonyos mértékig meglepetésnek számít, hogy a nyolcadik helyre 53,8 millió tonnás termelésével Ausztrália került fel. Az ausztrál termelés az utóbbi években gyorsuló ütemben növekedett, és egymás után hagyta maga mögött a versenytársakat. A növekedés csak a múlt esztendőben meg haladta a 8 millió tonnát. A következő helyet továbbra is tartja Franciaország, de csak azért, mert a japán termelés gyorsabban csökken. Franciaországban a múlt esztendőben 29,7 A barnaszénteirmelés Ausztráliát nem számítva jobbára Európa közepére szorítkozik. A legnagyobb termelő a Német Demokratikus Köztársaság, amely a világ 700 millió tonnara becsült termeléséből mintegy 260 millió tonnát ad. Ezután a Német Szövetségi Köztársaság következik, ahol — a kőszénnel ellentétben — a barnaszén- termelés valamelyest emelkedett és meghaladta a 110,4 millió tonnát. Elképzelhető, hogy a szovjet er- melés ennek ellenére nagyobb volt, mint az NSZK é, elkülönített adatunk azonban nincs. Nagy barnaszéntermelő országok még 85,5 millió tonnával Csehszlovákia, 38,1 millió tonnával Lengyel- ország, 30,3 millió tonnával Jugoszlávia, 26,8 mi Ilié tonnával Bulgária, 15,5 millió tonnával Magyarország. Az egyetlen Európán kívüli államban, Ausztráliában, mintegy 32,0 millió tonna a termelés. A VILÁG KŐOLAJTERMELÉSE ÁLLANDÓAN NŐ A hatvanas években még átlagosan 6 %-kal növekedett a kőolaj termelése, sőt 1970-ben mintegy 9 % kai, de 71-ben már csak 5,5, a múlt esztendőben pedig 5,1 %-kal. A világ múlt évi termelése így 2598 millió tonnát tett ki, ami természetesen új rekord volt. Az amerikai helyzet Az Egyesült Államokban az olajtermelés az 1971. évi minimális visszaesés után ugyancsak minimálisan, de nőtt, és 532 millió tonnával, valamelyest az 1970 es szint alatt maradt. Úgy látszik, hogy Amerika elérte az optimális szintet, és szakemberek véleménye szerint termelése a következő években is aligha nem 530 millió tonna körül mozog majd. Ez az oka annak is, hogy az Egyesült Államokban egyre több kétségbeesett hangot lehet hallani, s különböző számítások szerint, a hetvenes évek második felétől, évi sok millió dollárt kell majd az importált olajért fizetni. Érdekes, hogy az amerikai stagnálással egyidőben gyorsan növekszik az északi szomszéd, Kanada tér melése, Kanadában 1971-ben 7,9 %-kal, a múlt évben viszont 16,6 %-kal nőtt a termelés, s már 87,5 millió tonnát tett ki. A kanadai termelés jelentőségét mutatja. hogy ezzel ez az észak-amerikai ország kilencedik lett az olajtermelő államok sorában. Amíg Kanada helyzete javul, a valamikor elsőrangú olajhatalomnak számító Venezueláé egyre rosszabbodik. A múlt esztendőben tovább folytatódott a termelés csökkenése, s újabb 9,5%-os visszaesés után, az már csak 167,4 millió tonnát tett ki, így Venezuela továbbra is csak az ötödik helyen áll a világrangsorban. A visszaesés oka az, hogy a kitermeilés körülményei egyre rosszabbak, s egyes vállalatok inkább büntetést fizettek az államnak, semmint hogy nagy költséggel hozzák felszínre az olajat. Latin-Amerikában egyébként a Karib-tenger térségében — a már említett okok miatt — 8,7 %-kal visszaesett a termelés, a térséghez tartozó többi or szágban viszont 8,?) %-kal nőtt. A legfontosabb termelők: Mexikó 22,6 és Argentína 22,1 millió tonnával (mindkét országban 3 %-os emelkedés volt), valamint Kolumbia 10,4 millió tonnával Az utóbbi országban a termelés stagnált. A Közel-Kelet részesedése: 35 százalék Újabb 10 % volt a növekedés Közel-Keleten, amely ma már a világtermelés 35%-át adja. 1971-be*n ezek az országok még 7,1 milliárd dollárt kaptak az olajért, de 1972 — 1975 között már összesen 80 milliárdra számítanak, sőt, a Wall Street szakértői szerint 1980 után még az évi 80 milliárd dollárt is elérhetik. Ebben a térségben van a világ harmadik és negyedik olajtermelő állama. Szaúd Arábiábán tavaly is 27,7 % kai nőtt a termelés és már 285,5 millió tonnát tett ki. A negyedik helyen álló Iránban pedig 11,2 százalékos emelkedés után, a termelés 254 millió tonna volt. Ugyancsak eb ben a térségben található a világranglista hatodik helyén álló Kuwait, ahol ugyan csak 3,6 %-kal nőit a termelés, de így is elérte a 152 millió tonnát. Tulajdonképpen jelentős Irak olajtermelése is, amely azonban a múlt esztendőben 20,2 %-kal visz szaesett. mivel az Iraq Petroleum Company államosítása miatt az ország átmeneti értékesítési nehézsé gekkel küzdött. Ami a Közel-Kelet többi országát illeti, Abu Dhabi termelése 11,6 %-kal 50 millióra. Kataré 15,3 %-kal 23,3 millióra, és az úgynevezett sem leges övezeté 3,9 %-kal 30,3 millió tonnára nőtt. Végül Egyiptomban visszaesett a termelés, mégpedig 25 %-kal, 11 millió tonnára, s valamelyest csökkenés volt Omanban, ahol 13,6 millió tonnát termeltek. Lassú növekedés Afrikában Az átmeneti csökkenés után valamelyest, 1,8 %-kal nőtt Afrika termelése is. Igaz ugyan, hogy Nigériában 18,8 %-kal 89,5 millió és Algériában 42,1 %-kal növelve a termelést 52 millió tonna olajat nyertek, de Líbiában 20,5 % os visszaesés következett be, ez zel a líbiai termelés 105 millió tonna volt. Afrika részesedése még így is a világtermelés 10,7 %-át teszi ki, ami akkor értékelhető igazán, ha tudjuk, hogy néhány évvel ezelőtt még az olajtermelésben ez a kontinens alig játszott szerepet. Távol-Kelet és Nyugat-Europa Most két olyan térség következne, amelynek termelése nem túlságosan jelentős, hiszen a Távol Kelet 3,6, Nyugat-Európa pedig mindössze 0.6 %-kal -észe- sedik a világ termeléséből. A Távol-Keleten, Indonéziában 21,3 %-os emelkedésnek voltunk tanúi, s ez 54 millió tonnás termelésnek felel meg. Itt említhetjük meg, hogy mintegy 8 százalékkal nőtt Ausztrália termelése is, amelv 15,5 millió tonnát tett ki. A kontinensen tehát i gyors növekedés megállt A mindössze 16 millió tonnát termelő Nyugat Európában a 7.1 millió tonnás nyugatnémet, a 2,5 milliós osztrák, az 1,6 milliós holland és az 1,5 millió tonnás francia termelés érdemel említést, de mindenekelőtt az 1,7 millió tonnás norvég termelésről ke>ll szólnunk, mert azt egyrészt a tengeren nyerik másrészt mert egy évvel korábban még csak 300 ezer tonna volt. A szocialista országok A szocialista országok termelése tavaly 5,1 %-kal nőtt és jelenleg a világtermelésnek mintegy V6-át adják. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Szovjetunió továbbra is a világranglista második helyén áll 394 millió tonnás termelésével, amely az elmúlt évben is 4,5 százalékos teljesítménynövekedésnek felelt meg. Mint Ismeretes, a Szovjetunió 1975-re meg akarja kö zelíteni az 500 millió tonnát. A Kínai Népköztársaság termelése nyugati források szerint 29,6 millió tonna, s ez állítólag 16 % os növekedésnek felel meg. Jelentős még a 14 millió tonnás román termeli és is. Ami a többi szocialista országot illeti, Jugoszláviában 3,1 millió, Magyarországon közel 2 millió, Albániában több mint másfél millió tonna kőolajat termeltek, a lobiéi szocialista ország termelése jóval a félmillió tonna álalt maradt. A kőolaj jranii igény tehát a múlt esztendőben is nőtt, bár a növekedés üteme csökkent. Hasonló tendenciára számílanak a következő években is. Dr. ABA IVAN BBŠSwä nbnu» Hmmha flftßsfcwB *TiSfcfl1rlíi n» ÚJRA NÖVEKEDETT A SZÉNTERMELÉS A barnaszén
