Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 VIII. 19. y Iw»tx>ití mi»i iiuMtjim á*M nm b cti i iŕi^H MICHAIL SZTIRIKOVICS AKADÉMIKUS VÁLASZAI AZ APN TUDÓSÍTÓJÁNAK KÉRDÉSEIRE. szféra nyomás alatt évente 10 milliárd köbméter gázt tudnak szállítani, jelenleg már nagyobb teljesítményű gázvezetékeket is építenek, amelyek 75 atmoszféra nyomás alatt 1420 mm átmérőjű csövekben csaknem 30 milliárd köbméter gázt képesek évente szállítani. De még ez sem lesz a legnagyobb teljesítmény, mert már próbaüzemelésben vannak az 1620 mm-es, 100 atm. nyomású csövek, amelyek évi szállítási teljesítménye eléri az 50 milliárd m3 gázt. Az energiafelhasználás szempontjából számításba jön még a krasznojarszki kerületben fekvő Kanszko-Acsinszki rendkívül könnyen kitermelhető és gazdag barnaszén-medence, melynek készletei a legközelebbi 10—20 évben évente egymilliárd tonna szén kitermelését teszik lehetővé. Bár 3500 kilokalória értékű kiváló minőségű szénről van sző, de az olcsóbb szállítás érdekében ezt is célszerűnek mutatkozik nagyobb kalóriatartalmö félkokszra feldolgozni. Ilyen szénmennyiségek szállítása azonban elképzelhetetlen a jelenlegi vasúti hálózat és vasúti kocsipark mellett. Alapjában véve két lehetőség mutatkozik, ezeket éppen jelenleg tanulmányozzák. Az első alternatíva szerint a szénszállításra speciális vasútvonalat kellene felépíteni. A másik felfogás szerint a szénszállítást a szénmedencében termelt villanyáram szállításával kellene helyettesíteni. Ez a megoldás is eléggé bonyolult. Meg kellene oldani az óriási mennyiségű 1500—2200 kilovolt feszültségű egyenáram szállításának műszaki kérdéseit, mert az eddigi módszer, a 750—1150 kilovolt feszültségű váltóáram szállítása ebben az esetben egyáltalán neon lenne gazdaságos. E tekintetben a kísérletek már jelentősen előrehaladtak, s a jelek szerint 1980 elején működésbe helyezik az első ilyen villanyvezetékeket. Mi tehát a gazdaságosabb — fűtőanyagot, vagy villanyenergiát szállítani? — Az egyik határozottan nem zárja ki a másikat. A Szovjetunióban a felhasznált tüzelőanyagoknak körülbelül egyhatodát változtatják át villanyenergiára, ez az arány 15—20 év múlva 20—25 százalékot érhet el. Sok függ attól, hogy miként fog fejlődni a továbbiakban a kőolaj- a földgáz- és a villanyvezetékek technikája és gazdaságossága. Az eddigi kutatási és szállítási eredmények szerint a kőolaj és a gáz szállítása nagyobb távolságokra hatékonyabb, mint a vlllanyener- gia-szállítás. Azzal mindenesetre számolni kell, hogy a tüzelőanyagok értéke a Szovjetunió európai részében sokkal nagyobb, mint szibériai lelőhelyeiken. Például az 1420 mm-es átmérőjű csövekben szállított nyugat-szibériai földgáz Fehér-Oroszországban négyszer-ötször drágább a kutatásra és a kitermelésre fordított költségeknél. Az energetikai komplexum fejlesztése tehát meglehetősen költséges dolog? — A Szovjetunió természetesen óriási összegeket fordít a népgazdaság fűtőanyagokkal és energiával való ellátására Emellett hangsúlyozni kell a kooperáló ipari ágazatok komoly követelményeit, amelyek a csöveket, a kompresz- szorokat, az építőmunkák komplex gépesítési eszközeit, stb. szállítják. Alapjában véve az említett ágazatok fejlettségétől függ kiváló minőségű energetikai forrásaink további kutatása, kitermelése és hasznosítása. És ml a véleménye az atomenergia lövőiéről? A nálunk és a külföldön épített atomerőművek jelentősége fokozatosan növekszik. Ezek elvitathatatlan előnyökkel rendelkeznek. Az atomerőművek fejlődése nagy jövő előtt áll. Reálisan nézve a dolgokat 1970-ben a kapitalista államok energiaforrásainak alig 3 százalékát termelték az atomerőművek, s 1990-ben több külföldi szakember véleménye szerint körülbelül az energiatermelés egyharmadát fogják szolgáltatni. Az energiaszükségletnek több mint a felét a jövőben is a hagyományos fűtőanyagokkal, szénnel, kőolajjal, stb. termelő hőerőművek adják. Ebből azt az egyszerű következtetést vonhatjuk le, hogy bár az atomenergia-termelés biztatóan fejlődik, ez egyáltalán nem csökkenti a többi energiaforrás Jelentőségét. Minden a konkrét feltételektől függ — néhol az atomerőmű mutatkozik gazdaságosabbnak, máshol viszont a hőerőmű, esetleg a vízi erőmű. És mi a véleménye a nyugati államokkal esedékes távlati együttműködésről, főleg ahol jelentős fűtőanyag-hiány mutatkozik? — Véleményem szerint az ilyen együttműködéshez nagyon kedvezők a feltételek. A L. I. Brezsnyev és Willy Brandt által nemrég aláírt szerződésből Is erre következtethetünk. E szerződés egyik pontja konkrétan a két ország közötti együttműködésről szól egyes nyersanyagok termelésében. Az is ismeretes, hogy egyes amerikai és japán cégek érdeklődést tanúsítanak olyan irányban, hogy a szovjet állam engedélyezze a cseppfolyósított gáz szállítását ezekbe az országokba. Ügy gondolom, hogy a legközelebbi években további lépésekre hBrül sor ebben az irányban. Kölcsönös előnyös dolgokról van szó, amelyek főleg azok számára fontosak, akiknél a tüzelőanyagokból már most is hiány mutatkozik. Az utóbbi években világszerte egyre gyakrabban beszélnek az energiaellátás közeledő kríziséről, amely már több országban komoly gondot kezd okozni. Hogyan jellemezhetnénk e tekintetben a Szovjetunióban fennálló helyzetet? Az ENSZ európai gazdasági bizottságának adatai szerint 1860-ban az emberiség elégedett volt százezer tonna kőolajjal. Ma több mint há- rommiliárd tonnára tehető az évi fogyasztás. Az említett időszakban az összes energetikai források szükséglete 555 millió tonnáról 7—8 milliárd tonnára növekedett, és a szakemberek véleménye szerint 2000-ig eléri az évi 20—25 milliárd tonnát. Évezredünk végére a világ kőolaj-készletei 87, a természetes földgáz készletei 73, a szénkészletek 2 százalékra kimerülnek. (A jelenlegi termeléssel kihasználható forrásokról van szó.) Az aggodalom tehát Indokolt. Az energetikai krízis azonban nem érint minden országot egyenlő mértékben. A Szovjetunió a természet legszerencsésebb kegyeltjei közé tartozik, mert óriási földgáz- (a világ- földgázkészletőnek körülbelül 50 százaléka), kőolaj- és gyakorlatilag kimeríthetetlen szénkészletekkel rendelkezik, emellett a felhasználható vízi energia mennyisége is jelentős. A Szovjetunióban jelenleg egységes terv szerint és tudományos alapokon végzett széles körű geológiai kutatás alapvetően változtatja az ország fűtőanyag-gazdagsc gáról alkotott elképzeléseinket. Szemléltető példaként csupán két esetet említek: 1937-ben például a Szovjetunió természetes földgázkészletét körülbelül 1,2 billió köbméterre becsülték. Ez tizedrésze annak, amit máig csupán a Jakutföldön kimutattak, és huszonötször kevesebb a nyugat-szi- bériában feltárt gázőceánnál. Ami tehát a Szovjetuniót illeti, itt az energetikai források kríziséről korai lenne még beszélni? — Teljesen igaza van. 1970-ben a Szovjetunió 1,3 milliárd tonna fűtőanyagot használt el, ez a szám az előzetes számítások szerint 3,5 millióra növekszik. Ismert forrásaink nemcsak ezt, hanem még a további szükségleteket is fedezni tudják. És milyen problémákkal találkoznak a szovjet energetikusok? — Az a legnagyobb probléma, hogy országunk lakosságának túlnyomó többsége, valamint gazdasági potenciálja a Szovjetunió európai részében és az Ural vidékén van, a keleti területek fő energetikai forrásai viszont több száz és több ezer kilométerre fekszenek a legnagyobb energiafogyasztóktól. A kommunista párt és a szovjet állam radikális intézkedései következtében Szibériában és a Távol-Keleten gyorsan fejlődnek az energetikai szempontból igényes termelési ágazatok, aminek következtében rohamosan növekszik a keleti energiafogyasztás. Ez azonban nem szüntetheti meg az energetikai források hiányát a Szovjetunió európai részében. Ezért elég nagy és bonyolult feladat a fűtőanyagok és az energia hatalmas tömegeinek keletről nyugatra való szállítása. Ebből a szem pontból elsősorban a nyugat-szibŕrlai kőolal és földgáz jön számításba, amelyek nagv meny- nviségekben állnak rendelkezésre A Szovjetunióban most dolgozzák ki az energiaforrások szállításának leghatásosabb rendszereit. A gyakorlatban már működnek az 1220 mm átmérőjű gázvezetékek, amelyek 55 atmoA Tiirkmén Szovjet Szocialista Köztársaság máig föltárt földgáz-forrásai a Szovjetunió legnagyobb jövő előtt álló energiaforrásai közé tartoznak. Már az idén 29 900 millió m3 „korszerű tüzelőanyagot“ juttatnak a szovjet gázvezeték-hálózatba. A kutatásokat tovább folytatják, s a jelek szerint ezek a források naponta 6 millió m3 gázt fognak szolgáltatni. A kép a karakonimi sivatag egyik fűrótornvát ábrázolja. Az 1971—ln/5 os evekt.en a Szovjetunió villanyener- gia-termelésp 65 — 67 millió kilowattal növekszik. Így a szovjet villanyerőművek kapacitása az 1975-ös év végére eléri a 230 millió kilowattot. A képen az irik- linszki hőerőmű 300 MW teljesítményű negyedik blokkjának befejező szerelési munkáit végzik.
