Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. VIII. 19. 3 Az ifjúsággal mint aktív politikai erővel és a kommunista mozgalom tartalékával való foglalkozás mindig fontos része volt a kommunisták munkájának. S napjainkban ennek a munkának a jelentősége nagyon megnövekszik. A fiatalok zöme sokkal korábban kapcsolódik be a politikába, magasabb a műveltségük, a szakképzettségük. Az ifjúság életformájában is gyökeres változások mennek végbe azokhoz a körülményekhez képest, amelyek között szüleik leélték ifjúságukat. A fiatalokat mind nagyobb mértékben érik különböző ideológiai hatások. A földteke lakosságának a fele ma 24 éven aluli. Az utóbbi években jelentősen nőtt az ifjúság politikai aktivitása, az osztályharcban, az antiimperialista mozgalomban, a szocialista és a kommunista társadalom építésében betöltött szerepe. Persze, az ifjúság problémája különböző társadalmi körülmények között más-más módon vetődik fel. A szocializmusban a fiatal nemzedék sorsa elválaszthatatlan a marxizmus—leninizmus eszményeinek gyakorlati megvalósulásától. A fiatalok bekapcsolódása az új társadalom építésébe, a marxista—leninista világnézet elsajátítása, az új ember formálódása nem megy végbe önmagától. A kommunista pártok és a kommunista ifjúsági szervezetek ezen a téren nagy munkát végeznek. A tőkésországokban a kommunistáknak más problémákkal kell megbirkózniuk: az ifjúság legszélesebb rétegeit be kell vonniuk a háborús veszély, az imperializmus ellen vívott harcba, közelebb kell hozniuk a fiatalokat a munkásosztály álláspontjához, a szocializmus álláspontjához, beléjük kell oltaniuk a marxista—leninista világnézetet. I Bármennyire különbözők is az egyes országokban az ifjúsági munka feltételei, bármennyire ■ eltérő is ennek a munkának a jellege, az egész kommunista mozgalom közös törekvése továbbra is a fiatal nemzedék széles körű bevonása a világ forradalmi átalakításába. Ebből a szempontból bizonyos érdeklődésre tarthat számot néhány olyan tapasztalat, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja szerzett az ifjúság körében végzett munkában. A szovjetország mai fiatal nemzedékére vonatkozó adatok is sokatmondóak. A 16 és 30 év közötti korban levők, a szovjet népnek körülbelül egyötöd részét alkotják. Arányuk a munkaképes népességben több mint 30 százalék, a népgazdaságban foglalkoztatottak között pedig több mint 40 százalék. A szovjet ifjúság szervezettségéről a következő adatok tanúskodnak: több mint 31 millió a komszómolisták száma, 28 millió fiatal szakszervezeti tag és 2 millió fiatal a párt tagja. Ifjúságunk szellemi arculata, jelleme a szovjet társadalom egész életformájának hatása alatt és egyszersmind az SZKP céltudatos tevékenységének eredményeképpen formálódott. A szocialista rendszer megkíméli a fiatalokat a kizsákmányolástól és az egyenlőtlenségtől, biztosítja társadalmi-politikai jogaikat, mentesíti őket a jövőtől való félelemtől, maximális lehetőségeket nyújt nekik az alkotó munkához, a művelődéshez, a kulturális fejlődéshez. Megszünteti a meghirdetett társadalmi cél és a reális politika közötti ősi szakadékot, megóvja a fiatalokat a csalódásoktól, attól, hogy a magánélet csigaházába zárkózzanak és csak a saját boldogulásukkal törődjenek. A szocializmus olyan nagyszerű célokat tűz a fiatalság elé, amelyek nagy ösztönző erőt jelentenek. A mai fiatal nemzedék méltó örököse azoknak a hagyományoknak, amelyek a nép önfeláldozásából és hősiességéből születtek a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború éveiben, a szocialista társadalom alapjainak lerakása során. Az SZKP számít a szovjet ifjúságra, bízik benne, szilárd támaszának tekinti. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az ifjúsági munkában nem adódnak problémák, nehézségek. A párt és a Komszomol nem is titkolja el ezeket, s keresi a nehézségek kiküszöbölésének, a felmerülő problémák megoldásának helyes útjait. A problémák idejében való megoldásának különösen nagy jelentősége van azért, mert a mai fiatal nemzedéknek jelentős szerepet kell majd játszania a szovjet társadalomnak a fejlődés magasabb, kommunista fokára való emelkedésében, jelentős mértékben ki kell majd vennie a részét abból a harcból, amelyet a béke, a haladás, a szocializmus erői vívnak a reakció, az agresszió, az imperializmus ellen. Az SZKP XXIV. kongresszusa is nagy figyelmet szentelt a felnövekvő nemzedéknek. „A XXIV. kongresszus határozatai, mondhatni, átadják a szovjet ifjúság kezébe a tudományos-technikai és a szociális haladás stafétabotját — mondotta Leonyid Brezsnyev elvtárs 1971 októberében az országos diáktalálkozón. — A kongresszus arra hívta fel a szovjetország fiataljait, hogy az első sorokban harcoljanak a termelés és az élet magas kultúrájáért, a kommunista normák érvényesítéséért.“ (L. I. Brezsnyev: A lenini úton. Beszédek és cikkek. 3. köt. Moszkva, Politizdat 1972. 425. old., oroszul.) Pártunk arra törekszik, hogy a fiatal nemzedéket mélyen áthassa a kommunista meggyőződés, hogy ez legyen a megbízható vezérfonala a gyakorlati életben, hogy a fiatalok hozzászokjanak az önálló eszmei és politikai orientálódáshoz. Az SZKP a fiatal nemzedéket arra neveli, hogy felelősséget érezzen a szocializmus társadalmi-gazdasági és politikai vívmányainak megóvásáért és gyarapításáért. A párt azt is szívén viseli, hogy a fiatalok képesek legyenek helyes következtetéseket levonni a különböző nehézségekből, a munkában tapasztalható fogyatékosságokból. Ennek a képességnek a hiánya, mint tudjuk, olyan jellemvonások kifejlődését segítheti elő, mint a társadalmi passzivitás, a közömbösség, sőt olykor a szocializmustól idegen hatások iránti fogékonyság. A párt igyekszik megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az ifjúság kibontakoztassa a reá jellemző alkotó lendületet és fiatalos kezdeményezést, s ugyanakkor ezt is, amazt is igyekszik a konstruktív tevékenység medrébe terelni. A Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdonítanak . annak, hngy a kollektíva minél nagyobb befolyást gyakoroljon a fiatalok személyiségének formálódására. Persze, figyelembe veszik azt is, hogy a felnövekvő nemzedék nem tapasztalta saját bőrén az osztályelnyomást és a kizsákmányolást, nem élte át a súlyos háborús megpróbáltatásokat, a háború utáni helyreállítás nehézségeit. Éppen ezért az SZKP nagy fontosságot tulajdonít a szovjet nép forradalmi és munkahagyományai alapos tanulmányozásának és propagálásának. Pártunk rendületlenül követi azt a lenini elvet, hogy az ifjúság eszmei-politikai nevelését össze kell kapcsolni a kommunista építés gyakorlati feladatainak megoldásában való mindennapos részvétellel. A szovjet ifjúság tevékenyen részt vesz az ötéves terv teljesítéséért folyó össznépi versenyben. A je lenlegi ötéves tervben, mint ismeretes, különösen előtérbe kerültek az olyan tényezők, mint a népgazdaság intenzív .fejlesztése, a hatékonyság növelése minden termelési ágazatban. Ezért különösen értékes az, hogy a fiatal munkások és szakemberek milliói válnak újítókká és feltalálókká* hogy a tudományos-technikai forradalom élvonalában haladnak. A Komszomol védnökséget vállalt a kilencedik ötéves terv legfontosabb objektumainak építése fölött. Ma 150 ilyen építkezés folyik az országban s ezeken a fiatalok a lelkes munka, az igazi hősiesség nagyszerű példáit mutatják. A kiemelkedő munkában, a különféle termelési kezdeményezésekben, a diákok építőbrigádjaiban kovácsolódnak ki az olyan nagyszerű vonások, mint az eszmeiség, a kollektív szel-, lem, a munkaszeretet, a népvagyon óvása, a szocialista hazafiság, a néppel szembeni kötelességérzet, a nehézségek leküzdésére való képesség. Az SZKP a legmesszebbmenően támogatja és fejleszti az ifjúság társadalmi-politikai aktivitását, a társadalom ügyeinek intézésében való részvételt. A helyi szovjetekben ma több mint 550 000 küldött 30 éven aluli (vagyis az összes küldöttek 25 százaléka), s ezek közül 320 000 a Komszomol tagja. A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetében a küldötteknek csaknem egyötöd része tartozik ehhez a korosztályhoz. A Komszomolnak vannak képviselői az államigazgatás különböző szerveiben és a társadalmi szervezetekben, s ezáltal a fiatalok hozzászoknak az irányításhoz, ahhoz, hogy országos méretekben gondolkozzanak. Az SZLKP különös figyelmet fordít az ifjúság különböző szociális rétegei közötti további közeledést célzó intézkedésekre. Ennek a problémának elvi jelentősége van az osztály nélküli kommunista társadalom felé való fokozatos haladás szempontjából, az egész szovjet ifjúságnak a kommunizmus eszményei szellemében való nevelése szempontjából. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát? Vegyük például az oktatás területét. A Szovjetunióban a befejezéséhez közeledik a kötelező általános középfokú oktatásra való áttérés. Ami a felsőfokú oktatást illeti, a cél az, hogy ezt nem holmi formális, hanem tényleges egyenlőség alapján hozzáférhetővé tegyük a társadalom valamennyi osztálya és csoportja számára. Ebből a célból a felsőfokú tan intézetekben előkészítő tagozatokat szerveztek a munkapad mellől járó fiataloknak; a főiskolai felvételnél előnyben részesülnek azok, akik már dolgoztak a termelésben; szervezett formában küldik továbbtanulni a fiatal munkásokat és parasztokat; nagy vállalatoknál főiskolák kihelyezett tagozatai működnek; végül, ezen általános irányvonal érvényesülését mozdítja elő a diákság anyagi helyzetének, lakás- és életkörülményeinek a javítása. A szovjet ifjúság különböző szociális csoportjainak egymáshoz való közeledéséi más módon is elősegítjük. Amikor például a szünidőben a diákság építőbrigádokban dolgozik az ország különböző vidékein, a gyakorlatban ismerkedik meg a munkás- és parasztifjúság életével és problémáival. Szólnunk kell arról is, milyen szerepet játszik a szovjet hadsereg ebben a folyamatban. A hadsereg általában nemcsak szakmát ad a katonák kezébe, nemcsak emeli képzettségüket, hanem közelebb is hozza egymáshoz a különböző szociális csoportok és nemzetiségek fiait. Emellett az SZKP arra törekszik, hogy a munkás- és parasztifjúság legjobbjai, akik felsőfokú képzettséggel és a politikai munkásoknál elengedhetetlen tulajdonságokkal rendelkeznek, tevékenyen bekapcsolódjanak a társadalom irányításába. Ezekből a fiatalokból kell állami funkcionáriusokat és pártmunkásokat nevelni. Ez nemcsak a ma szempontjából fontos, hanem a társadalom jövője szempontjából is. Az SZKP ifjúsági munkájának egyik fő iránya az internacionalista nevelés. Ennek a feladatnak a teljesítését megkönnyíti a szovjethatalom évei alatt nálunk kialakult internacionalista légkör. A fiatal nemzedék országunkban az emberek új történelmi közösségének, a szovjet népnek szerves részeként nőtt fel. Gyermekkorától a Szovjetunió népeinek kultúrája, demokratikus öröksége iránti tisztelet szellemében nevelkedett. A komszomolista ifjúsági építkezések, amelyeken egymás mellett dolgoznak tucatnyi nemzetiség képviselői, megtestesítik és fejlesztik a népek közötti barátság és testvériség hagyományait. Az iskolákban és a főiskolákon, a szakiskolákban és a technikumokban, a termelésben, a Komszomolban és más társadalmi szervezetekben a Szovjetunió különböző nemzeteinek és nemzetiségeinek fiatal képviselői egyetlen nagy család tagjaiként barátságban élnek és dolgoznak együtt. Az SZKP kötelességének tartja, hogy a szovjet ifjúságot a szocialista országok népeivel való testvéri barátság szellemében, a tőkés és a fejlődő országok dolgozóival való osztályszolidaritás szellemében neveljék. A Szovjetunió sajtója, minden információs eszköze részletesen bemutatja a tőkésországok dolgozóinak életét és harcát, a marxista—leninista pártok, a kommunista ifjúsági szövetségek, az összes antiimperialista erők forradalmi tevékenységét. ! Cj Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a fiatal I nemzedék körében folytatott eszmei-politikai ■ munkának. Az élet megmutatja, hogy ennek a munkának a helyes megszervezésétől, módszereitől függ sok tekintetben az ügy sikere. „Gyakran megesik — állapította meg Lenin —, hogy az idősebbek és öregek nemzedékének képviselői nem tudnak megfelelő módon bánni az ifjúsággal, amely szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái“. (Lenin Összes Művei. 30. köt. Bp. 1971. 218. old.). Ezért annyira tűrhetetlen az ifjúsági munkában minden merevség, minden sablon. A párt vezető szerepe az ifjúsággal való kapcsolatában korántsem jelent adminisztratív utasításokat, parancsolgatást Az SZKP irányítja azt az egész bonyolult politikai, szervező, ideológiai munkát, amelyet társadalmunk különböző sejtjei az ifjúság körében folytatnak. Ennek során a legmesszebbmenően figyelembe veszi a fiatal nemzedék érdekeit és szükségleteit, s magát az ifjúságot is tevékenyen bevonja ebbe a munkába. Az ifjúság problémáinak megértésére, helyes megoldásuk megkeresésére, a felnövekvő nemzedék különböző rétegeiben jelentkező igények kielégítésére irányulnak azok az erőfeszítések, amelyeket a Szovjetunió és a szövetséges köztársaságok legfelsőbb szovjetjeiben, valamint a helyi szovjetekben működő ifjúsági állandó bizottságok, az ifjúsági munkával foglalkozó szakszervezeti bizottságok, az írók, az újságírók, a képzőművészek, a zeneszerzők szövetségeinek ifjúsági szekciói, az újítók és feltalálók egyesületében működő szakbizottságok és szekciók kifejtenek. A Szovjetunióban egész kulturális ágazatok alakultak ki, amelyek speciálisan az ifjúságra orientálódnak. Gondoljunk arra, hogy csupán a Komszomol három kiadója 19-72-ben 700 könyvet jelentetett meg az ifjúság számára, összesen 41 millió példányban. A gyermekek, az iskolások számára tavaly több mint 2500 könyv jelent meg, összesen mintegy 350 millió példányban. A köztársaságokban, a tartományokban és a területeken 274 ifjúsági rádió- és televízió szerkesztőség működik. A filmstúdiók tucatjával készítenek olyan filmeket, amelyek elsősorban a fiatalokhoz szólnak. Sok városban vannak ifjúsági színházak. Szeretném külön kiemelni a komszomolista ifjúsági sajtó szerepét. Nálunk 226 ifjúsági és gyermekújság és- folyóirat jelenik meg összesen mintegy 70 milliós példányszámban. S ha fellapozzuk bármelyiket ezek közül a^kiadványok közül, elsősorban a legnagyobb példányszámú Komszomolszkaja Pravdát, képet kapunk ifjúságunk pezsgő életéről. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az úttörőházak, az .ifjúsági klubok, a tudományos szakkörök, szakegyletek, a műkedvelő együttesek, a sportszervezetek munkájának. A sport a szocializmusban nemcsak a fiatal nemzedék testedzésének fontos eszköze, hanem az esztétikai, erkölcsi nevelésnek, az akarat, a kollektív szellem fejlesztésének is. Éppen ezért fordít pártunk és államunk olyan nagy figyelmet a sportra. Az ifjúsági munkában a legfontosabb szerepet természetesen maguk az ifjúsági szervezetek töltik be, amelyek a párt vezetése alatt működnek. Ezek közé tartozik elsősorban az, Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség (Komszomol) és az úttörőszervezet. A Komszomol nagy jogkörrel és önállósággal rendelkezik. Tevékenyen részt vesz minden ügyünkben. A párt nagyra becsüli a Komszomol munkáját. Támogatja kezdeményezéseit, segíti a tevékenysége során felmerülő nehézségek leküzdésében. Márpedig nehézségek akadnak mindenütt. Elvben mindenki elismeri például annak a fontosságát, hogy a fiatalok egyéni érdekelt összekapcsolják a társadalmi érdekekkel, látszólag mindenki tisztában van vele, mennyire elengedhetetlen a pihenés és a szórakozás megszervezésének összekapcsolása az eszmei-politikai jellegű feladatokkal. Ám a gyakorlatban nem is olyan egyszerű megtalálni ennek az összekapcsolásnak a konkrét, célszerű és egyúttal vonzó formáit, megtalálni a két oldal között a helyes egyensúlyt. Alkotó folyamat ez, amely útkeresést, merész és helyes döntéseket követel meg. A Kom- szomol-szervezetek fáradhatatlanul keresik az ilyen megoldásokat. S a kommunisták, természetesen messzemenően segítik őket ebben. Az SZKP igyekszik ösztönözni a Komszomol kezdeményezésen A túlzott szabályozás, a formalizmus, amely minden eleven ügynek csak árthat, különösen tűrhetetlen az ifjúsági munkában. Éppen ezért a párt elveti a kicsinyes gyámkodást, amely béklyóba verné a komszomolisták kezdeményezőkészségét. Ugyanakkor az SZKP mindig ellenezte az ifjúsági szervezetek önállóságának egyoldalú hangsúlyozását. A gazdag tapasztalatok azt mutatják, hogy a szocialista társadalom viszonyai között az ifjúság lelkesedése csak akkor váluk igazán konstruktív, alkotó erővé, amikor a kommunista párt forradalmi politikai tapasztalatával párosul. (A tanulmány befejező részét a Vasárnapi Üj Szó legközelebbi számában közöljük.) BORISZ PONOMARIOV, az SZKP KB Politikái Bizottságának póttágja, a KB titkára:
