Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-15 / 193. szám, szerda

Több mint két év telt el a párt XIV. kongresszusa óta. A fejlődés sok bizonyítékot adott arról, hogy a kongresszusi ha­tározat a pártnak, a Nemzeti Front szervezeteinek, az állami és a gazdasági szerveknek reá­lis programja. Egyre növekedik a dolgozók aktív, öntudatos részvétele a határozatok meg­valósításában, fejlődik munka­kezdeményezésük és az ötödik ötéves terv feladatainak a tel­jesítéséért folyó szocialista verseny. Ezért sikerült teljesíte­ni a XIV. kongresszus alapvető feladatát — emelni az életszín­vonalat, megszilárdítani a nép politikai, szociális és létbizton­ságát Annak ellenére, hogy pozití­van értékeljük a politikában, a gazdaságban, az életszínvonal emelésében, a nemzetközi hely­zet fejlődésében elért eredmé­nyeket, nem eshetünk önelé­gültségbe. A CSKP Központi Bi­zottsága az elért eredmények bíráló értékelését szorgalmazza. Állandó figyelmet kell szen­telni továbbra is a pártmunka színvonala emelésének, a párt elvi egysége elmélyítésének, forradalmi jellege megszilárdí­tásának. Az elért eredmények és az Aktivitás növekedése ellenére továbbra is tartalékaink vannak a pártszervezetek egyenlőtlen munkaeredményeiben, a pártta­gok aktivitásának növelésében. Nem minden párttag kapcsoló­dik be az aktív munkába. így pél­dául több mint félmillió kom­munista nem tölt be semmilyen funkciót. Egyesek a lagkönyv- csere után is passzívak marad­tak, míg másokat túlterhelik a funkciók és gyakran nem jut idejük a családra, a pihenésre, a művelődésre. A párt alapszabályzatából kö­vetkezik, hogy a párttag nem lehet közömbös, passzív megfi­gyelő a társadalomban, hanem aktívan kell harcolnia a szocia­lizmusért. Meg kell nyernie a dolgozókat a CSKP XIV. kong­resszusa határozatainak a tel­jesítésére, propagálni kell a marxista—leninista eszméket, fel kell lépnie a fogyatékossá­gok és a rendetlenség ellen, küzdenie kell a párt- és az ál­lami fegyelem, valamint a szo­cialista törvények megtartásá­ért. Ezen a téren még sok min­dent meg kelt javítanunk. Meg kell javítanunk a tag­gyűlések tartalmát is úgy, hogy jobban felfegyverezzék a kom­munistákat és a felsőbb párt­szervek határozataival össz­hangban megoldják a konkrét problémákat. A figyelem előte­rébe kell állnia a határozatok teljesítése ellenőrzésének, ha­tékonyságuk növelésének, va­lamint annak, hogy a pártmun­kából kiküszöböljük a formaliz­must és a felületességet. A XIV. kongresszus határoza­tainak következetes teljesítése megköveteli, hogy fokozott igé­nyeket támasszunk a tagokkal és tagjelöltekkel szemben a feladatok teljesítésében, érté­keljük a jó munkát és az alap- szabályzat értelmében levonjuk a következményeket a köteles­ségek nem teljesítéséből. Az eddigi gyakorlatban a következ­ményeket csak akkor vontuk le, ha a kommunista hosszabb ideig nem teljesítette alapvető kötelességeit, ha megsértette a köztársaság törvényeit, vagy er­kölcsi kihágást követett el. A határozatok nem teljesítését, ami szintén az alapszabályzat megsértését jelenti, gyakran to­lerálják. Ez az opportunizmus gyakorlati megnyilvánulása. Az opportunizmus még mindig megmaradt azokból az évekből, amikor komolyan fékezte a XIII. kongresszus feladatainak a teljesítését. Állandóan érvényesítsük a CSKP alapszabályzatát A pártmunka színvonalának további emelése megköveteli a pártalapszabályzat jobb érvé­nyesítését és következetesebb megtartását. Ez nem jelenti azt, hogy minden párttagot vagy tagjelöltet minden hibáért meg kell büntetni, meg kell fosztani funkciójától, vagy ki kell zárni a pártból. Az alapszabályzat alapvető törvény, amely szabá­lyozza a pártélet valamennyi lényeges oldalát. Arról van szó tehát, hogy következetesen, KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT A PÁRTMUNKA EGYES KÉRDÉSEIRŐL ÍRTA: MILOŠ JAKES, A CSKP KÖZPONTI ELLENŐRZŐ ÉS REVÍZIÓS BIZOTTSÁGÁNAK AZ ELNÖKE komplexen megtartsuk a min­dennapi munkában, megkövetel­jük, hogy minden tag és tagje­lölt szerinte járjon el. Az alapszabályzat megkövete­li, hogy a pártgyűléseken ide­jében hívjuk fel a figyelmet és bíráljuk a fogyatékosságokat, s követeljük megszüntetésüket. Ahol az elvtársi bírálattal nem érhetünk el javulást, vagy pe­dig az alapszabályzat, a törvé­nyek súlyos megszegéséről van szó, ott a pártszervezeteknek a megfelelő büntetést kell alkal- mazniok. A megfelelő bünteté­sek nem alkalmazása az indo­kolt esetekben szintén az alap- szabályzat megsértését jelenti. Az alapszabályzat megtartása továbbá azt jelenti, hogy kö­vetkezetesen érvényesítenünk kell a demokratikus centraliz­mus elveit, a pártfegyelmet és a széles párton belüli demokrá­ciát. A párt megköveteli tagjai­tól, hogy aktívan viszonyulja­nak a feladatok teljesítéséhez. Ehhez többek között a párt ke­retében folytatott szabad véle­ménycsere, a bírálat és az önbí­rálat fejlesztése, a tárgyszerű hozzászólások helyes és idejé­ben történő megoldása útján kell kialakítani a feltételeket. A bírálat és az önbírálat fej­lesztése az egészséges politikai légkör jellege az alapszerveze­tekben. A pártmunkában azon­ban még mindig találkozunk a bírálat elnyomásának különböző formáival, az önbírálat vissza­utasításával, a hozzászólások közömbös kezelésével stb. A szervezeteiknek nem szabad megtűrniük az ilyen eseteket. Kötelességük, hogy kiáll janak a fogyatékosságok kiküszöbölé­sét, a munka megjavítását cél­zó bírálatuk miatt üldözött párt­tagok mellett, fejlesszék az ön­kritikát, megszüntessék az ész­revételek és a javaslatok iránti közömbösséget. Az alapszabály­zat feljogosítja a párttagokat és a tagjelölteket, hogy a párt- gyűléseken bármelyik tagot, vagy tagjelöltet megbírálják, tekintet nélkül arra, milyen funkciót töltenek be. Megköve­telik, hogy a bírálatot elnyomó személyeket szigorúan felelős­ségre vonják, egészen a pártból való kizárásig. Százezer új tagjelölt Ma a fontos pártfeladatok kö­zé tartozik a párt tagsági alap­jának megjavítása, munkásjelle­gének a megszilárdítása és kor- összetételének a megjavítása. Ez bonyolult, igényes, hosszú időt igénylő feladat. A XIV. kong­resszus határozatainak sikeres teljesítésével kapcsolatban egy­re nagyobb az érdeklődés a CSKP-ban való tagság iránt, A CSKP XIV. kongresszusának ha­tározatával összhangban már csaknem százezer új tagjelöltet vettek fel. Nincs szó kampány­ról, hanem a legjobbak kivá­lasztásának, előkészítésének és felvételének tartós feladatáról. Döntő a minőség, a fiatal mun­kások részarányának emelése és kommunista nevelésük bizto­sítása. A jövő párttagjelöltek ma a Szocialista Ifjúsági Szövetség- bein, a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalomban, a nemzeti bi­zottságokban és másutt dolgoz­nak; a kommunisták gyermekei és más haladó fiatalok ők. So­kan közülük a szocialista mun­kabrigád címért versenyeznek, vagy már tagjai az ilyen brigá­doknak. A főiskolákon és a kö­zépiskolákban számos elkötele­zett fiatalember, a haladó ér­telmiség jövő tagjai tanulnak. Ök mindannyian természetes forrást jelentenek az új tagje­löltek kiválasztásához. Nevelé­sük azonban a kommunista és haladó családokban kezdődik, s az iskolákban, a pionírszerve­zetekben, a SZISZ-ben, a szak­szervezetekben ós másutt foly­tatódik. Rendszerint itt születik meg politikai irányzatuk szilárd alapja, amelyet sikeresen fel­használhatunk a kommunisták nevelésében. A CSKP fiatal munkásokat, szövetkezeti parasztokat, a ha­ladó értelmiség tagjait akarja felvenni soraiba, olyanokat, akik hajlandók aktívan harcol­ni a párt politikájáért és nem munkakönyvnek tekintik a pártkönyvet. A kommunizmus építőinek nevelése Az ifjúságra gondolva a jövő re gondolunk. Az ifjúság előtt a kommunista társadalom építé­sének távlata áll. Ezért céltu­datosan meg kell Javítanunk a fiatalok előkészítését az igé­nyes feladatokra, fel kell ne­velnünk a kommunizmus építői­nek politikailag és szakmailag fejlett nemzedékét. A CSKP Központi Bizottságá­nak júniusi ülése az ifjúság ne­veléséről és az iskolapolitika időszerű feladatairól tárgyalt. Feladatul adta az iskolák neve lő funkciójának, szocialista jelle­güknek és a társadalom építő tö­rekvésével való kapcsolatuknak elmélyítését. A CSKP Központi Bizottságának határozata felhív­ta a figyelmet az állam, a tö­megtájékoztatási eszközök sze repének a megszilárdítására, a Szocialista Ifjúsági Szövetség munkájának az elmélyítésére, kiemeli az összes társadalmi szervezet együttműködését az ifjúság nevelésében. A CSKP Központi Bizottsága ezen hatá­rozatának teljesítése még job­ban megjavítja a fiatalok vi­szonyát a CSKP-hez és ezáltal az új tagjelöltek magas színvo­nalú kiválasztásának a feltéte­leit is. A tagsági bázis megjavítására kifejtett törekvésünkben nem szabad megfeledkeznünk a mai tagsági bázis színvonalának az emeléséről. Ez megköveteli, hogy elmélyítsük a pártokta- tást, a pártnevelési, növeljük az igényességet, megváljunk a kar­rieristáktól, a becstelen, a poli­tikailag ingatag emberektől, a tartósan passzív tagoktól úgy, ahogyan ezt a pártalapszabá 1 y- zat előirányozza. A kádermunka tartós jellege A feladatok sikeres teljesíté­se szempontjából elsődleges je­lentősége van a párt kádermun­kájának, elsősorban a káderek nevelésének. A múltban hosszú ideig elhanyagolták a vezető dolgozók politikai és sok eset­ben szakmai felkészítését is. Ez­zel kapcsolatban meg kell em­líteni a CSKP XIV. kongresszu­sának a határozatát, miszerint a vezető helyeken nemcsak párttagok lehetnek. Feltétel azonban a politikai fejlettség, az osztály- és az ideológiai szi­lárdság, a mély szakismeretek, a jó jellembeli tulajdonságok és a szervező képesség. A múlt­ban különböző időszakokban le­becsülték a politikai, vagy pe­dig a szakmai és a jellembeli alkalmatosságot, ami mindig negatívan hatott az irányító fo­lyamat színvonalára. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Gazdaságunk fejlődése nem képzelhető el a politikailag és szakmailag sokoldalúan fejlett káderek nélkül. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a káder- és sze­mélyzeti munkáról elfogadott határozata teljesítésének ellen­őrzésénél megállapíthatjuk, hogy egyre javul a helyzet. En­nek ellenére a kádermunka eredményeit illetően különbsé­geket, egyenlőtlenségeket ta­pasztalhatunk a párt-, az álla­mi és a gazdasági szervek kö­zött. A káderalakulatok kialakí­tása nem fosztja meg a vezető dolgozókat a kádermunkáért és eredményeiért való > felelőssé­güktől. A legbonyolultabb feladat az ember gondolkodásmód­jáért folytatott harc A párt ma rendkívüli figyel­met szentel az ideológiai mun­kának, a műveltség és a kultú­ra fejlődésének, az új, szocia­lista emberért folyó küzdelem­nek. A CSKP Központi Bizott­ságának októberi ülése 1972- ben részletesen megtárgyalta özeket a kérdéseket. Az ülésen jóváhagyták az ideológiai mun­ka programját, amelynek meg­valósítása minden pártszerve­zet, minden egyes kommunista feladata. Az ideológiai egység — a marx i zin us—len i n izmus el vei alapján —, a párt programja, az egész párt egységes hatása az alapfeltétele annak, hogy a szocializmus eszméi az egész társadalom közkincsévé válja­nak. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy az emberek gon­dolkodásmódjáért folytatott harc a legbonyolultabb és leg­igényesebb feladat. Az ezen a fronton elért haladás nélkül nem tudjuk biztosítani a szocia­lizmus további fejlődését. Az ideológiai munkában már sokat tettünk. Leküzdjük a vál­ságos évek és a jobboldali bom- lasztás következményeit. A párt elvhű politikája volt a fő tényező abban, hogy az embe­rek tudatában felújítottuk a szocialista értékeket. Nem tor­panhatunk azonban meg. Ideo­lógiai munkánk értelme az, hogy köztársaságunk minden becsületes polgára megértse, hol a helye, milyen távlatok előtt áll ő maga és egész tár­sadalmunk. Célunk az új típusú ember nevelése, aki szocialista módon viszonyul a munkához, a társadalmi tulajdonhoz és megtartja a szocialista erkölcs alapelveit. Ennek érdekében állandóan el kell mélyíteni a politikai ön­tudatot, a marxizmus—leniniz­mus eszméinek helyességébe vetett hitet, a szocialista haza iránti szeretetet, a proletár in­ternacionalizmust, a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág iránti barátságot. Az ideológiai munkában min­den probléma osztályszempontú megítélése a döntő. Ez az osz­tályszempont összeegyeztethe­tetlen a nacionalizmussal, a li­beralizmussal, az opportuniz­mussal, vagy a revizionizmus- sal. Amint a Tanulságok mutat­ják, a munkásosztály pozíciójá­tól való meghátrálás mindig sú­lyos következményekkel jár. A burzsoázia is következetesen, saját osztályszempontjából ítéli meg a problémákat, még akkor is, ha ezt nyíltan nem ismeri el. Nekünk nincs okunk arra, hogy osztályszempontunkat leplezzük. Nyíltan megmondjuk, hogy a munkásosztály és a töb­bi dolgozó érdekeit tartjuk szem előtt, melyeket csakis a szocialista és a kommunista tár­sadalomban valósíthatunk meg. Célunk a kommunista mozga­lom, a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal való szövetség fejlesztése. Nincs középút a szocializmus és a ka­pitalizmus között. A szocializ­mus a marxista—leninista ideo­lógia alapjára épül, a termelő- eszközök társadalmi tulajdoná­ra támaszkodik, míg a kapita­lizmus a termelőeszközök ma­gántulajdonán, az ember ember általi kizsákmányolásán alap­szik. A problémák látszólagosan osztályszempontot mellőző meg­ítélése azt jelenti, hogy a búr zsoázia malmára hajtják a vi­zet. Az opportunizmus minden válfaja ellen A párt által vezetett dolgozó nép sikerei az utóbbi években olyan légkört teremtettek, amelyben a jobboldali opportu­nisták és revizionisták nehezen tudnak tevékenykedni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy eltűntek. Itt vannak, és a meg­felelő alkalomra várnak. Abban bíznak, hogy az emberek gyor­san felejtenek. Tévesen azzal számolnak, hogy a nemzetközi helyzet fejlődése az ő javukra befolyásolja a belpolitikai hely­zetet. Ebből következik, hogy a XIV. kongresszus által kitűzött feladat — marxista—leninista eszméink és a szocializmus elő­nyeinek offenzív propagandája, a jobboldali opportunizmus és revizionizmus elleni harc — to­vábbra is időszerű. Az opportunizmus és a revi­zionizmus nemcsak ideológiai területen hat. Megnyilvánul a feladatok teljesítésénél tapasz­talható felelőtlenségben, a tár­sadalmi érdekek mellőzésében, a közömbösségben és a passzi­vitásban, a határozatok nem teljesítésében, a fogyatékossá­gok tolerálásában, az elvsze- rűtlenségben, a szavak és a tettek közötti ellentétben. A szocialista ember csakis az ilyen negatív jelenségek, az in­dividualizmus, az önzés és a kispolgáriasság elleni harcban nevelhető. A CSKP XIV. kong­resszusa határozatainak teljesí­téséért folytatott küzdelem annál sikeresebb lesz, minél mélyebb és szilárdabb lesz a kommunisták meggyőződése po­litikai fejlettsége, határozottsá­ga. Megtanultuk, hogy mindenek­előtt védenünk kell a párt ideo­lógiai, szervezeti és akcióegysé­gét, amely a marxizmus—leni­nizmus és a proletár interna­cionalizmus elvein épül. Arra kell törekednünk, hogy a kom­munisták minden feladatot elv- hűen, következetesen oldjanak meg. Emlékezünk még arra, hogy az elvhű marxista—leni­nista politika, amely megfelel a dolgozók valódi alapvető ér­dekeinek, a szavak és a tettek egysége megszerezte a legszé­lesebb tömegek támogatását. Az emberek elfordultak a ha­mis „szószólóktól“, akik elárul­ták a szocializmust és a dolgo­zó népet. Ebből a jövőt illetően is le kell vonnunk a tanulsá­got. Az előttünk álló megol­dandó feladatok egyre összetet­tebbek. A politikai munka iránya A XIV. kongresszus irányvo­nalának teljesítésére kifejtett törekvésben előtérbe kerülnek a gazdasági fejlődés feladatai. Ez az életszínvonal emelésének, a társadalom szociális és más problémái megoldásának, a fő útja. Az ötéves terv feladatai­nak teljesítése az út reális vol­tát bizonyítja. A kommunisták­nak a termelés minőségi muta­tóira kell fordítaniuk figyelmü­ket úgy, hogy teljesítsük a XIV. kongresszus feladatát — áttérjünk a gazdaság intenzív fejlesztésére. A pártszerveknek és -szervezeteknek az ipari és mezőgazdasági termelésben, a bel- és a külkereskedelemben, a kutatóintézetekben és másutt is meg kell határozniok a po­litikai munka irányvonalát, azt, hogy milyen irányban fejlesz- szék a dolgozók kezdeményezé­sét úgy, hogy ezzel hozzájárul­janak az igényes célok elérésé­hez. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a pártnak elegendő ereje van e kitűzött feladatok teljesítésének biztosításához. Ez megköveteli, hogy minden szer­vezet elvtársiasan, nyíltan, bí- rálóan és önbírálóan értékelje tevékenységét, felülvizsgálja, milyen hatást gyakorol a dol­gozókra és értékelje, hogy mi­lyen konkrét eredményeket ért el politikai munkájában. Társa­dalmunk sikeres fejlődése egyre bonyolultabb feladatokat állít társadalmunk elé. A párt ezért egyre nagyobb igényeket tá­maszt minden szervezettel és minden tagjával szemben. A XIV. kongresszus határozatai­nak következetes teljesítése ma a legfontosabb feladat. Ehhez kedvező feltételeket biztosíta­nak a Szovjetunió külpolitiká­jának eredményei, a különböző társadalmi rendszerű országok közti békés együttélés megvaló­sítására, valamint a béke és az együttműködés megszilárdításá­ra kifejtett törekvése. Nálunk teljes mértékben támogatjuk ezt a politikát.

Next

/
Thumbnails
Contents