Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-15 / 193. szám, szerda
Belpolitikai kommentár KI AD TÖBBET? Serkentő erő o verseny • Formai izmus helyett konkrét feladatok • Sikerek az első fél évben • Fő cél: az anyag- megtakarítás # Zárjuk tiszta számlával az ötödik ötéves tervet! A CSKP XIV. kongresszusán megszilárdították a válságos években mellőzött versenymozgalom tekintélyét. Az ezzel kapcsolatos döntések megvalósítása évről évre a feltételezettnél jobb mennyiségi és minősé, gi eredmények eléréséhez vezetett. A versenyből az irányító szervek kiszűrték a formalizmust, az ösztönösséget és a dolgozók alkotókezdeményezé- sét mindenekelőtt konkrét és ellenőrizhető, de nem utolsósorban olyan feladatok elvégzésére irányították, melyek szervesen összefonódnak az üzemek évi termelési tervének, szociális programjának, üzemfejlesztési feladatainak a teljesítésével. A munkaverseny révén felszínre kerülő óriási erők ily módon történő felhasználása, konkrét feladatok elvégzésére történő irányítása eredményezte, hogy népgazdaságunk dinamikusan fejlődik, növekszik a termelés. Ez év első fél évében az ipari termelés — a múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva — több, mint 6 százalékkal, vagyis a tervezettnél gyorsabb ütemben növekedett. A jó eredmények a munkások, a technikusok, a vezetők céltudatos munkáját dicsérik, melynek sikerei nem választhatók el a központi párt- és szak- szervezeti szerveknek a munkaverseny felkarolásával, annak konkrét célkitűzések felé történő irányításával kapcsolatban kiadott elveitől. A Szakszervezetek Központi Tanácsának VI. plenáris ülésén többek között olyan döntés született, hogy a dolgozók alkotókezdeményezésót ebben az évben a felhasználásra kerülő anyagok csökkentésére kell irányítani. A meglevő lehetőségeket ismerve a feladatot konkretizálták: terven felül egymilliárd koronát kell megtakarítani ezen a vonalon! A feladatot az üzemek saját viszonyaikra alkalmazták és a párt-, valamint a szakszervezet irányításával hozzáláttak ,a konkrét tervek kidolgozásáA Saris faipari kombinát, melynek építését az elmúlt évben kezdték meg, évente 240 ezer erdei köbméter fát dolgoz fel. Az építkezés három szakaszos. Az elsőben a rost lemez- gyártó-műhelyt építik fel, melynek kapacitása 60 000 köbméter lesz, továbbá a felületi kivitelezési gyártásvonalat, amely évente több mint 1 millió 500 ezer négyzetméternyi deszkát állít elő. Ezt az üzemrészleget 1975 végén helyezik próbaüzembe. Felépítése több mint 450 millió korona ráfordítást igényel. A faipari kombinát építése a szövetségi kormány által figyelemmel kísért feladatokhoz tartozik. Az építőipari dolgozók az idei é>v első hét hónapjában hoz. A szavakat tettek követték, és ma már minden üzemben az anyagmegtakarítás a termelési folyamat szerves része, állandó feladat lett. Főleg azokon a munkahelyeken érnek el kiemelkedő eredményeket, ahol a célkitűzések meghatározásánál nem feledkeztek meg a dolgozók anyagi érdekeltségéről sem, ami ébren tartja az embereknek a feladatok iránti érdeklődését. Nem véletlen, hogy a félévi tervfeladatok sikeres teljesítése után a múlt hónapban megkezdődött harmadik negyedév első hónapjában az SZSZK ipari üzemeinek dolgozói — főleg a munkatermelékenység állandó növelésével — 100,4 százalékra teljesítették a tervet. Több üzemben a munkavállalások rendszeres ellenőrzésével nyert adatok alapján pontosították az év elején elfogadott üzemi kötelezettségvállalást. A bratislavai Dimitrov Vegyipari Művekben sajátos, de rendkívül ésszerű módon takarékoskodnak: csökkentik, vagy megszüntetik a kisebb hatékonyságú termékek előállítását és a helyettük gyártott, nagyhatású, nagyobb érdeklődésre számot tartó készítményekkel nemcsak az eladási tervet teljesítik túl, hanem közel 2 millió koronát takarítanak meg. A szocialista munkaversenynek ma már több formáját ismerjük. Legértékesebbek, a követésre legméltóbbak azonban azok az országos felhívásók alapján szervezett munkavállalások, melyek a népgazdaság szempontjából legfontosabb ipari és mezőgazdasági feladatok gyors teljesítésére, illetve túlszárnyalására irányulnak. Dolgozóink gyorsan és konkrét vállalásokkal reagálnak ezekre. Ezt bizonyítja az idei aratás folyamán közzétett komáromi é<s kolíni felhívás is. A munkaverseny fő jelszava: Ki ad többet? Ezt a „többet“ az egyéni kezdeményezésen túl az agitációs és propaganda-tevéa tervfeladatokat több mint 20 százalékkal túlteljesítették. A Magasépítő Vállalat ezzel telje*- síti vállalását, amely szerint az idén terven felül 4 millió koronával többet kell beruházniuk az építkezésbe. Eddig már befejezték a csatornahálózatot, a terepek felületi elrendezését és a kombinát fő épületének előkészületi munkálatait. Az év végén hozzáfognak a gyártáscsair- nok szerelési munkálataihoz. A csarnok több mint 10 000 négyzetméternyi területen épül. A további két szakaszban gépi famegmunkáló üzemrészlegeket építenek, amelyeknek 135 ezer erdei köbméter lesz a kapacitásuk, továbbá felépítik a bútorgyárat. kenység hatékony eszközeivel is gyarapíthatják az üzemek. Konkrét példát hozhatunk fel ezzel kapcsolatban a Košice-vi- déki járásból, ahol megszervezték a szemléltető agitáció járási méretű versenyét, melybe főleg az ipari és a mezőgazdasági üzemekben levő faliújságok szerkesztő bizottságának tagjai és a fotósok kapcsolódtak be. Rugalmasan értékelik a munkaversenyben legjobb eredményeket elérő csoportok és egyének munkaeredményeit, ezeket rangsorolják és szöveggel, valamint képekkel propagálják. Nem új, de több helyen hosszabb ideje méltatlanul mellőzött módszer újraalkalmazásáról van szó, melyet érdemes lenne minden járásban ismét meghonosítani. A népgazdaság 1973 első lel évének mérlege arra figyelmeztet, hogy a vállalatok több ségében az indulás, az egyes negyedévek megkezdés© okozta a legtöbb problémát. Ha „beindult a gépezet“, akkor már zökkenőmentes volt a termelés. A verseny szervezői, irányítói a hatáskörükbe tartozó munka- csoportok és egyének alkotó kezdeményezését irányítsák ezekre a feladatokra, mert a jó indulás gyors célba éréssel ke csegtet. A szocialista munkaverseny adta nagyszerű lehetőségeket azonban nemcsak az ipar és a mezőgazdaság, hanem az élet többi területén is fel lehet használni a közjavak gyarapítására. Helyesen járnak el azoknak a nemzeti bizottságoknak a képviselői, akik személyesen elbeszélgetnek választóikkal az elvégzésre váró feladatokról, vagy a választások idején létesített agitációs központokban rendezett gyűléseken mondják el választóik előtt: hol szorít a cipő, hol van szükség segítő kézre. Ahol így dolgoznak, az eredmények nem maradnak el. Ebben az öléves tervidőszakban pl. eddig 268 000 lakás épült fel, és az építési munkálatokhoz nagy segítséget nyújtottak a konkrét feladatokkal megbízott brigádosok is. Túl vagyunk az ötéves tervidőszak felén, de nem mondhatjuk el, hogy túl vagyunk a nehezén. Az elkövetkezendő idő szakban minden segítő kézre szükség lesz, ha adósság nélkül akarjuk megkezdeni a hatodik ötéves tervet. A hátralevő időben minden munkásnak, technikusnak, gazdasági vezetőnek, közigazgatási dolgozónak arra kell törekednie, hogy a „Ki ad többet?“ jelszó keretében minél több és értékesebb munkával járulhasson hozzá hazánk további felvirágoztatásához. KOMLÓS1 LAJOS Lakoshelyzetünk — számokban Életszínvonalunk alakulásának igen fontos ismérve a lakáskultúra viszonylatában elért fejlődés. Az anyagi ellátottság terén ugyanis nemcsak az a fontos, hogy lakosságunk hogyan táplálkozik, öltözik és mennyiben elégítheti ki más, hasonló jellegű igényeit, hanem az is, hogy milyen körülmények között lakik. Következésképpen nem kis mértékben ettől függ az emberek elégedettsége, élet- és munkakedve. Minden túlzás nélkül — távol áll tőlünk az a nézet, hogy a iakáskérdést már gyökeresen megoldottuk — bátran állíthatjuk, hogy niás területekhez hasonlóan a felszabadulás óta itt is nagy lépést tettünk meg a mind nagyobb igények kielégítésének útján. Gondoljunk például csak arra, hogy köztársaságunkban a második világháború után — nem is beszélve a háború okozta jelentős károkról, rombolásokról — a rendelkezésre álló lakásoknak több mint a fele volt 70 esztendőnél öregebb. Negyed évszázaddal később, 1970- ben pedig lakásalapunknak már több mint az 55 százaléka a háború után épült, s azóta további mintegy negyedmillió korszerű lakást adtak át rendeltetésének. Önmagában ez is nagy szó, hiszen egyet jelent azzal, hogy jelentősen csökkent az olyan családok száma, amelyek korszerűtlen lakásokban élnek, viszont rohamosan emelkedett az új lakónegyedekben és a szinte gomba módra szaporodó családi házakban lakók száma. A fejlődés dinamikájáról tanúskodik, hogy 1000 lakosra számítva évente mintegy 9 lakásegység épül nálunk, vagyis e tekintetben megelőzünk olyan fejlett tőkésállamokat, amilyen például Belgium, Ausztria, Anglia és az NSZK is. Tennivalónk azért akad még bőven, ha meggodoljuk, hogy a Szovjetunióban vagy Svédországban ennél jóval gyorsabb a fejlődés irama. Persze, nem mindegy az sem, hogy milyenek a/, épülő lakások. Ezúttal tekintsünk el annak különben jogos fel- hánytorgatósától, hogy nálunk, sajnos, a mennyiség még igen sok esetben a minőség rovására megy, vagyis számtalan a kolaudáeió során, sőt azután is „előbukkanó" kisebb- nagyobb, de mindenképp bosszantó hiba, fogyatékosság. Ezzel szemben, főleg az utóbbi években, dicséretes eredményeket értünk el a lakástetfiiet alakulásában. Elég megemlítenünk, hogy míg 1960-ban az új lakások átlagos területe nem egészen harminchét négyzetméter volt, addig 1970- ben már majdnem negyvenhárom négyzetméter, sőt a családi házakban ötvennégy négyzetméter. Ez a fejlődési irányzat továbbra is felfelé ívelő, bár az is igaz, hogy még sok az aránytalanul kis szobákból álló lakás. A lakások ellátottságával viszont joggal büszkélkedhetünk, hiszen e tekintetben elérjük a világszínvonalat. Lássunk néhány adatot. Csehszlovákiában hozzávetőleges számítás szerint négy és fél millió lakás van és ezeknek teljes 30 százalékában van központi fűtés, ami az európai ranglista harmadik helyét jelenti. A lakások 80 százalékát bekötöttük a vízvezeték-hálózatra. Szinte kivétel nélkül minden lakásnak van villanyvilágítása, 37 százalékában pedig bevezettük a gázt. A lakások majdnem B0 százalékában van illemhely. Az eredményektől, a sikerektől azonban semmiképp sem szabad inegkótyagosodnunk. Szem előtt kell tartanunk, hogy tízezrével akadnak olyan családok, amelyeknek a szocializmus korának meg nem felelő lakáskörülményeik vannak, továbbá azt, hogy az igények szüntelenül fokozódnak és főleg az életbe kilépő, a munkafolyamatba besorakozó és a házasságra lépő fiataloknak kell lehetőségeinkhez mérten minél gyorsabban megteremtenünk a tisztességes lakáskörülményeket. Erre gondolt pártunk XIV. kongresszusa is, amikor a kulcsfontosságú feladatok egyikének jelölte ki a lakás- helyzet további javítását. Ennek megfelelően az ötödik ötéves tervben évente átlag 107 000 lakásegységet építünk, majd az 1975—1980 as tervidőszakban évente 125 000 lakást. GÁLY IVÁN MILLIÓKRÓL VAN SZÓ A Male T rak any i (Kistárkányi) Efsz-ben (trebišovi járás j a juh tenyésztése már a szövetkezet megalakulásától kezdődött, és 23 éves hagyománnyal rendelkezik. Számuk az idén eléri a kilenc- százat. Az efsz földművesei eddig 26 métermázsa sajtot szállítottak az idei termésből. Terven felül még 400 kilogrammot szállítanak. Gyapjút 287 000 korona értékben szállítottak. Képünkön Magyar Attila és Magyar Sándor juhpásztor, valamint Fazekas László (Felvétel: Ján Kunco — ČSTK) A vasúti szállítás korszerűsítését szocialista hazánkban elsőrendű feladatnak tekintjük. Az teszi szükségszerűvé, hogy a nyersanyagok és a készáru mielőbb eljusson rendeltetési helyére. Ezért villamosítottuk a vasúti hálózat jelentős részét, és ezért kerül sor majd a Zvolen—Košice közti szakaszon a kétirányú közlekedés feltételeinek a megteremtésére, illetve kettős sínpár lefektetésére, később az említett vonal villamosítására is. Míg az egyik helyen a vasúti forgalom korszerűsítésére törekszünk, néhány rövidebb vasútvonalon beszüntették, illetve beszüntetik a forgalmat, elsősorban gazdasági okokból. A szakemberek szerint ugyanis az a vasútvonal, amelyen kilométerenként évente nem szállítanak 1 milliárd bruttótonnát, nem rentábilis. A Csehszlovák Államvasutak országos viszonylatban 600, Szlovákiában 82 km ilyen vasútvonalat mutatnak ki. Az ezeken megszüntetendő közlekedés a kormány egyik legfontosabb racionalizá- ciós intézkedése. A vasúthálózat nagy része a kapitalista ökonómia szükség- szerűség© szerint épült. Ezek közé tartozik például a 14 kilométer hosszú Trstená—Su|chá Hora közti vasútvonal, amelyet 1889-ben adtak át a forgalomnak. Az egyéni meggazdagodás, a kereskedelem érdeke — ez volt az egyetlen vasútvonal, amely Lengyelországgal kötötte össze a monarchiát — és a katonai célok megvalósítása tette szükségessé, növelte jelentőségét. A fölszabadulás után szomszédaink kijelentették, hogy nem újítják fel a határforgalmat, mivel részükre ez nem gazdaságos. Számunkra sem volt az. Persze ebben az időben senki sem vett annyi fáradságot, hogy ezt bebizonyítsa. Ma azonban már megváltozott a helyzet. A gazdaságosság szempontjából nézünk a dolgokra. Az említett szakaszon naponta négy pár motoros személyvonat közlekedett és mindkét irányba csupán 115 utast szállított. Befogadóképességük csak 13 százalékra volt kihasználva. Hasonló helyzet állt fenn a tehervonat- forgalom terén is, mivel itt is az átlagarány 15 százalék körül mozgott. Az 1970-es fölmérés azt igazolja, hogy az állam évente csupán erre a vasútszakaszra 1 300 000, a fölszabadulás óta pedig 35 millió koronát fizetett rá. Ha az itt mutatkozó fölösleges kiadást átszámítjuk a további 586 km-es nem gazdaságos vasútvonalra, akkor láthatjuk, hogy évente több tízmillió koronáról van szó. Ezt az összeget a jövőben a kocsipark korszerűsítésére használhatnánk fel. A felhozott érvek alapján elmondható, hogy a nem gazda» ságos vasútszakaszokon a forgalom beszüntetése helyes intézkedés, s ha a többi helyen is mielőbb kellő intézkedéseket foganatosítanak, annál több anyagi eszköz szabadul fel. Az említett eljárás nem csehszlovák specifikum. Angliában, Belgiumban, Svédországban és az NSZK-ban is történtek már hasonló intézkedések. A rendelkezésünkre álló források szerint ezek az intézkedések az említett országok vasúthálózatának 20—25 százalékát érintik. Az NDK-ban, Lengyelországban és a Szovjetunióban is készülnek műszaki-gazdasági felmérések, illetve tervek a gazdaságosság növelésére. Természetesen egy ilyen jelentős határozat meghozatala előtt a kormány szervei alapos elemző munkát végeznek. Biztosítják, hogy a teher- és a személyforgalom továbbra is — más eszközök igénybevételével — zavarmentes legyen. Nem egy helyen azonban a nemzeti bizottságok nehezen akarják megérteni, hogy a fejlődés és a szállítás racionalizálása, a fölösleges állami kiadások csökkentése hozza magával a nem gazdaságos vasútvonalak forgalmának a felszámolását. — nj — Uj faipori üzem epvl
