Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-12 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
— -------------AT ENGERESZ PANASZA-7 Öregszem. Minden kikötőben van egy meny- asszonyorn, de már akkor vagyok boldog, ha nemkötünk ki sehol. - ... _ — Hadd lássák az emberek, hogy nekünk kertünk is van! (ICI PARIS) — Tetszik tudni, éppen udvariassági versenyben állunk! (EULENSPIEGEL) 1973. VIII. 12. Egy angol, egy ír és egy skót a kutyájuk hűségéről beszélnek. — Az én kutyám a leghűbb állat a világon — mondja az angol. — Tavaly, amikor külföldre utaztam, a kutyám elkísért a repülőtérre és vonítva búcsúzott tőlem. Mikor félévi távoliét után hazajöttem, még mindig ott állt a repülőtéren és vonított. — Ez semmi — mondja az fr —, ha az én kutyámra rámordulok, csak akkor mer lélegzetet venni, ha megengedem. — Mi ez mind az én kutyám hűségéhez képest — mondja el- érzékenyiilve a skót —, az én kutynskám az ebadőfizetés előtti napon kimúlt. Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy hivatal. Abban a hivatalban dolgozott Nyikifo- íov kézbesítő. Egy nap így szóltak hozzá: — Nocsak, vidd el ezit az iratot! Elvitte. Máskor rászóltak: — Nocsak, hozd el azt az iratot! Egyszer megbírálták: — Úgy tűnik, hogy nagyon lassan mozogsz! — Igazán? — mondta sértődötten Nyikifoi'ov kézbesítő. — Na. majd én megmutatom, fogtok ti még velem más hangon beszélni! Amikor aztán újra rábízták egy nagyobb küldemény kézbesítését, az egyik iratot a szemétkosárba dobta. Aznap éjjel Nyikiforov úgyszólván le sem húnyta a szemét, csak gondolkodott, töprengett, hogy uramisten milyen botrány lesz, ha megállapítják, hogy az az irat nem érkezett meg a vendéi tetési helyére. Elmúlt egy hét, de bizony senki nem kereste az iratot. — Természetes ... hiszen egy nem elegendő — gondolta kissé csodálkozva Nyikiforov és amikor ismét alkalma nyílt, egy egész tucat levelet dobott a szemétkosárba. ,,Most majd meglátjuk, hogy mit csináltok!“ És ismét teltek a napok. Nyikiforov minden reggel érdeklődött Lidocskánál, az igazgató titkárnőjénél: — Van valami újság? Történt valami érdekesség? — Ugyan kérem, milyen érdekesség történhet nálunk?! — válaszolta csodálkozva Lidocs- ka, — Mit tudom én, sok minden történhetett — morogta a bajusza alatt Nyikiforov. Egy hét múlva láthatóan sápadt volt és lefogyott. Egy további hét múlva már nem bírta idegekkel és amikor ismét egy nagyobb küldemény került hozzá, az egészet a szemétkosárba dobta. — Na, most aztán igazán megmutatom nektek! — gondolta. — És meglátom mihez kezdtek! Azóta három év múlt el. Li- docska már megszokta, hogy Nyikiforov minden reggel megjelenik a titkárságon. Ha néha késik, már fél hogv valami baja történt. És Nyikiforov valahogy egészen összezsugorodott, kihullott a haja. az arca csupa ránc, csak a szemében pislákol igen halványan még mindig a sértett hiúság fénye. — De hiszen egyszer még megtudják, hogy ki vagyok én! Nem lehet, hogy ne jöjjenek rá! — morogja szüntelenül a bajusza alatt Nyikiforov és törhe- tetlenül bízik a maga igazában, miközben szorgosan rója az utat a titkárság és a szemét- gyűjtő **özött... Újítás (JEŽ) Ideje lenne fogyókúrázni! (THE NEW YORKER) (Gabriel Levickiý rajza) — Egyetlen gyengém van — az akvárium. Ha hiszed, ha nem, órákig el tudom nézegetni. És mit szól ehhez a feleséged? — A feleségem? Mi köze neki ahhoz, hogy én mit csinálok a munkaidő alatt? ú A házaspár megnézi a Trisztán és Izoldát, s az előadás után az asszony felsóhajt: — Micsoda gyönyörűség lehet úgy meghalni, mint Izolda. Tudod, én is egy ilyen szerelmi halált szeretnék ... — Ugyan menj — legyintett a férj —, jó lesz neked egy tüdőgyulladás is. — Na látja! Megy az, esak akarni kell! (J. Kerles — DIKOBRAZ) A páciens kétségbeesve pa: naszkodik az ideggyógyásznak: — Drága doktor úr, ne hallgasson a családomra! Zárt intézetbe akarnak kényszeríteni, csak azért, mert szeretem a lekváros dereiyét! —■ Ugyan, ugyan. Hiszen én is szeretem a lekváros derelyét! — Igazán szereti? Akkor okvetlenül jöjjön el hozzánk vasárnap ebédre, nekem az ágyam alatt tizenhat bőrönddel van belőle. Az asszony, aki egy útirajzot olvas, odafordul a férjéhez: — Mit szólsz hozzá, azt olvasom, hogy a Samoa szigeten a mi pénzünkre átszámítva körülbelül öt koronáért lehet vá'- sárolni egy asszonyt. — A férj mély meggyőződéssel mondja: — Nézd, anyuskám. egy jó feleség meg is ér annyit ... ☆ Egy ló beuget a kocsmába és egy korsó sört rendel fél deci konyakkal. A kocsmáros kihozza az italt, a ló megissza majd így szól a kocsmároshoz: — Gondolom, egy kissé különösnek találja, hogy egy ló sört rendel konyakkal. — Egyáltalán nem! Én is így szeretem. Ebédre hívták meg egy gabrovóit és egy skotot. A meghívás napjáig a skót egy falatot sem evett és annyira legyengült, hogy némi pénzt ; kellett kiadni autóbuszra, amely elvitte a vendéglátókhoz. A gabrovói éppúgy éhezett, nekľ sem maradt jártányi ereje, de ö — leromlott egészségi állapotára hivatkozva — mentőautót igényelt. ■ ■ " '
