Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-08 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

19 TALÁLÓS KÉRDÉS — Mi a különbség a bűvészet és a csoda között? — Ha egy férj belenyúl a kalapjába, és kihúz belőle egy fehér nyulat, akkor az bűvészet. Ha az asszony bele­nyúl a retiküljébe és azonnal megtalálja a lakáskulcsát akkor ez csoda. ■v : '■> .......... ■ •• — A hét végét szeretem a szabadban, a friss levegőn töltenií (EULENSPIEGEL) — Drágám, szeretem! Legyen a feleségem! — Nem tud okosabbal? — Tudok, csak az nem akar a feleségem lenni... Kezdő anya (Karéi Smrkovský rajza) TIPIKUS! A ruhásbolt vezetője udvariasan figyelmezteti az egyik vevőt: — Bocsásson meg, de figyelmeztetnem kell rá, hogy már néhány perce beszél egy prőbababához... — Hát honnan tudjam, hogy nem az eladó? Csak áll, áll, és nem válaszol! EZ IS AZ IS / A mosodában egy férfi kiáltozlk: — Micsoda? Elvesztik az ingemet, s még azt akar­ják, hogy fizessem ki a mosást? A kiszolgáló kisasszony bájos mosollyal válaszolja: — Természetesen, hiszen előbb kimostuk és csak azután veszett el . .. Egy részeg férfit megszólít az újságíró: — Mondja, ki vagy mi kényszeríti magát arra, hogy igyon? — Senki és semmi! Kérem, én önkéntes alkoholista vagyok! — Főúr, mit kaphatok enni? — Már semmit kérem, minden elfogyotL — Akkor kérek egy korsó sört... — Sajnálom, azt csak ételhez adhatunk! *4 — Ezek a mai fiatalok milyen bátran megnősülnek! J — Hát hiszen... az esküvőm előtt ón sem tudtam annak Idején, hogy mi az a félelem! Gépkocsivezetői jogosítványért vizsgázik egy fiatal nő. — Mit csinálna, ha az ön mellett ülő utasnak a kitört ab­lak megvágná az eret a kezén? — A kórházi*, hajtanék vele. — De amíg odaérnek mit tenne? — Kilógatnám azt a kezét az ablakon, hogy ne vérezze össze a kocsi belsejét. A motoros napfürdőzik (V. Kubai rajza) Bővülő látóhatár (KROKOGYIL) Korszerű nyaralási ajánlat: Nyaraljon nálunk! Elsőrendű ökológiai környezet: a levegő szennytartalma 21,5 °/o, a szál­lodai zaj ereje 12 decibal, a fürdővíz fenoltortalma csupán 8 % ... ! A horgász mesél: Tavaly rendkívül erős csuka akadt a horgomra. Nem sikerült kihúz­nom a szárazföldre. Ellenkező­leg, ő huzott be engem a víz be, szerencsétlenségemre éppen egy nagyon mély helyen. Két­ségbeesetten kiabáltam segítsé­gért, de senki sem hallotta... — Es hogyan sikerült mégis megmenekülnie? — kérdezi az egyik hallgató sápadtan. — Hogyan sikerült? SehogyI Megfulladtam! • Of beutalt érkezik a gyógy­fürdőbe. Egy régi pácienstől megkérdezi: — Es jó ez a víz a reumá­nak? — Hogyne kérem! En is ettől kaptam . . . bölcsesség Az öreg bácsit megkérdezik: mikor jobb megnősülni, fiata­lon, vagy idős korban? — Határozottan jobb idős korban! — Es miért? — Kevesebb van hátra. FEHÉR KLÁRA: m ■ u néz BEu GYEREKJEGY Genovából Velencébe vonaton utaz tunk. Kívülünk egy háromtagú család ült a fülkében, apa, anya, kisfiú. A kis­fiú, amint beszálltunk, a mesekönyvét kérte. — Nem olvasol — mondta szigorúan a papa. — Te még nem tudsz olvasni. — De tudok. — Pierino, nem megmondtuk?Te még csak négyéves vagy, nem tudsz olvas­ni. Ha a kalauz bácsi kérdezi... Neorealista filmeken nevelkedett sze­münk megállapította, hogy a papa sze­rény fizetésű hivatalnok lehet — szá­mít a néhány száz líra, amibe Pierino jegye került volna. Genova után jött is a kalauz. — Hányadikba jár ez a nagyfiú *— kérdezte nagy emberismerettel. — Négyéves gyerek nem járhat isko­lába — mondta az atya. — De én ... — kezdte Pierino. — De ő szeretne iskolába járni. Majd három év múlva — vágta ki magát a papa. — A Garda tónál másik kalauz jön, az szigorúbb, mint én vagyok — felel­te a hivatalos közeg, és szalutálva el­hagyta a fülkét. — Csokoládét akarok — nyafogta Pierino. Es még mielőtt szívből sajnálhattuk volna a szegény kis olaszt, akinek vo­natjegyre sem telik, a papa engedelme­sen felkelt, és átment az étkezőkocsi- lM, és hozott egy nagy tábla csokolá­dét. Velencéig egyébként még a követ­kezőket kapta Pierino: két banánt, egy „panforte“ nevű, püspökkenyérszerű, méregdrága édességet, egy doboz dato­lyát, egy üveg ásványvizet, két üveg na­rancsszörpöt, kis csokoládés pereceket, amelyeket szétszórt a földön .. .és né­hány pofont a Garda-tónál, mert me­gint képeskönyvet akart olvasni, me­gint nem akarta összehúzni magát, és nem akarta selypítve azt mondani a kalauz bácsinak, hogy méq nem egé­szen négyéves . .. TÖRTÉNELEM Isztambul. Topkapi Szeráj. Magya­rul: Ágyúkapu Palota. A boltíves kőka­pu mögött valóban ágyú«. sorakoznak. Ahol most járunk, a török szultánok palotája volt. A kertben rózsabokrok. Á palota termeiben kincsek és fegyverek. A volt szultáni konyhában valamikor húszezer vendégnek főztek egyszerre. A hatalmas konyha mennyezetén látsza­nak a gőzelvezető kéménylyukak. A fa­lakon porcelángyűjtemény. Háromezer kínai tál és tányér. Egy másik terem­ben sévres-i porcelánok. Aranyserlegek. Pompa és gazdagság. Ékkövek. Félkilós smaragd, öklömnyi gyémánt. Látható egy aranyból, ékkövekből készült pago­da, körülötte japánkert — a monda sze­rint egy kézműves hét esztendeig dol­gozott rajta, majd amikor elkészült, le­vágta a kezét, mert azt mondta, hogy ennél szebbet már soha többé nem tud­na csinálni. Turistacsoportunk járkál a termek között, ékköves kardokat és szablyá- kat, szultáni palástokat bámulva. Ki­megyünk a hatalmas teraszra, látjuk a Márvány-tengert. Megállunk egy óriási teremben, előttünk az aranyozott tró­nus. Az egyik a Nagy Szulejmáné volt. A másikon IV. Murád üldögélt valaha. Istenem (bocsánat, Allah], hány had­üzenet, cselszövés, kegyetlenség szüle­tett itt a Fényes Portán, hány selyem­zsinórt küldtek innen a kegyvesztettek­nek . .. — Egy selyemzsiriórt hagyhattak vol­na — sóhajtott egyik turistatársnőnk. — Csak nem selyemzsinórra vágyik? — csodálkoztunk. — De még mennyire. Mindjárt lesza­kad a harisnyakötőm. SZÖRNYŰ Egy részeg férfi dülöngél hajnalban az ut­cán. Meglát egy postaládát, beledob 20 fillért, aztán felnéz a közeli villanyórára és össze­csapja a kezét: — Rémes, már megint híztam öt kilót! GÁTLÁS! — Jár a lányok után? — kérdezi az Ideg- gyógyász a betegtől. — Nem. — És szeretne járni? — Nagyon. — Mi akadályozza ebben? — A feleségem 1 Persze, • Wagnerék megint felvágnak, kerékpáron men­nek kirándulni! (Wochenpost) ‘

Next

/
Thumbnails
Contents