Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-08 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

A PÉNZ NEM VOLNA lWi l Egy autóbuszmegálló ügye * Jetim problémát*, tűz, üzlet lakás * Közel 200 új lakás még csak a kezdet * Mindegyik lakos kapott egy fíizetecskét * Segítsenek, önmaguk érdekében A rajzolás és a rajzolvasás a műszaki életben a gondolat- közlés eszköze. Elképzeléseinket csak akkor tudjuk megvalósítani, ha azokat a műszaki rajz szabá­lyainak felhasználásával először papírra vetjük. Tessék kérem, itt a vaus átépítésének a rajza... Ezzel kezdte magyarázatát Bá- bela Károly elvtárs, a FiTakovói (Füleki) Városi Nemzeti Bizottság elnöke, amikor a gyár előtti autó­buszmegálló ügyében felkerestem, hisz gyakran írnak erről a problé­máról olvasóink, a város lakosai, s tőle, a legilletékesebbtől kértem tájékoztatást. Ketten hajoltunk a tervrajz fölé. Később már hárman, mert Geri Zoltán elvtárs, a vnb titkára is csatlakozott hozzánk. Mindhárman arra törekedtünk, hogy a tervet tanulmányozva, a helyzetet ismer­ve minél tökéletesebb, minél va­lósabb és tárgyilagosabb tájékoz­tatást adhassunk olvasóinknak az autóbuszmegálló problémájáról, a városépítés helyzetéről. Bábela Károly elvtárs, a vá­rosi nemzeti bizottság elnöke hangsúlyozta: ,,A különb, de nehezebb megoldást választot­tuk!“. A VÁLASZTÁSI PROGRAMBAN nem szerepel az autóbuszmegálló építésének, rendezésének ügye. A járási nemzeti bizottság részlete­sen kidolgozott választási prog­ramjának 28. oldalán egyetlen mondat utal erre: „Arra fogjuk irányítani a városi és járási szer­vek törekvését, hogy Lufíenecen (Losoncon) és Füleken felépítsék az autóbuszállomást.“ Ez az utalás is csak közvetett, mert nem a gyár előtti megállót emlegeti, hanem az autőbuszállomást, melynek helyét azon nyomban megkerestük a terv­rajzon. Rendben van. A CSAD igazgatósá­ga 14 millió koronás beruházás­sal számol az autóbuszállomás épí­tését illetően. A gyár előtt új utat építenek majd. Megmutatta a terv­rajz azt is, hogy ez az út a távol­sági és gyors közlekedés érde­kében kikerüli majd a várost. Pon­tosan meghatározott, vagyis „be­ütemezett“ távlati terv alapján a gyár előti térségben felüljárót épí­tenek a 6—7. ötéves terv idején. Ml LESZ ADDIG? Ez a kérdés közérdekű. Érdekli az utasokat. Főleg azokat, akik a KOVOSMALT üzembe, a Béke bútorgyárba, az állami gazdaság telepére járnak dolgozni. Eddig még ugyan senki sem végzett utasszámlálást, de ha csak hozzávetőlegesen próbáljuk meghatározni az érdekeltek szá­mát, akkor is bátran állíthatjuk: több ezer utast érdekel a kérdés. Pontosabban: a válasz. — Csak ideiglenes megoldásról lehet szó — hangoztatta a városi nemzeti bizottság elnöke, s mind­járt vázolta is, hogy mit tett ed­dig a városi nemzeti bizottság a probléma megoldása érdekében. — Megbeszélésre hívtuk az ér­dekelt üzemek képviselőit, a járási nemzeti bizottság közlekedési és építkezési osztályának képviselőit. Először április 26 án. Többen nem jelentek meg. Másodszor május 10- én tartottunk megbeszélést az ér­dekeltekkel. Ez már sikeresebb volt. Megállapítottuk, hogy Z-akció keretében megoldható a megálló átépítése, illetve rendezése. A városi nemzeti bizottság tit­kára kiegészítette ezt a magya­rázatot: — Megoldható... Annak elle­nére, hogy nem szerepel a vá­lasztási programban ... Annak el­lenére, hogy csíik átmeneti meg­oldásról van szó. TERVEN FELÜLI feladatról van szó tehát. Úgyis mondhatnánk, hog" rendkívüli feladatról. Meg­próbáltam kíváncsiskodni. — Úgy talán, hogy néhány autó­val kavicsot hordanak majd a sár tetejére és a gödrökbe? Az elnök elvtárs kissé kesernyé­sen elmosolyodott: — Felmerült ez a lehetőség is, de különb megoldást választot­tunk. Különb, de nehezebb* meg­oldást. A terep felső rétegét le kell szedni, majd kőalapot építeni Úgy, hogy esésbe kerüljön a szint, mert bizonyos csatornázást Is ki kell építeni. Végül pedig aszfal tozni kell ... — Sok pénzbe kerül — vetettem közbe. Határozottan kijelentette: — A pénz nem volna problé­ma ... MÁS AKADÁLYOZZA a terv mi­előbbi megvalósítását. Az, hogy a megálló építése nem olyan egy­szerű munka, mint például a fá­sítás, virágágyak létesítése, vagy általában bármelyik városszépí- tési munka. A kivitelezési tervet például feltétlenül szakemberek­nek kell kidolgozniuk. Danko Ste­fan elvtárs, a ČSAD losonci üze­mének igazgatója megpróbálja majd, hogy ugyancsak soron kívül, terven felül elkészítsék ezt a ter­vet a vállalat szakemberei. — Még ebben az évben megkezd­jük a megálló építését — mondta a titkár elvtárs. . — Megkezdjük — mondta az el­nök elvtárs is, de figyelmeztetett mindjárt: — Viszont korai volna még arról beszélni, hogy mennyire, mikorra sikerül ... Ezt ne feled­jük! Mindjárt megemlítettem, hogy ha sikerül, akkor az komoly siker lesz, mert a sokat emlegetett, Fü­leket jellemző hármas jelszóból — sár, vár, gyár — a kellemetlensé­get kifejező szó eltűnik majd. Másképpen határoznám meg a város jellemző problémáit — ve­tette közbe az elnök elvtárs, — valahogy így: víz, út, üzlet, lakás. Feljegyeztem. EMLÉKEZTETNI KELL erre a vá­ros lakosságát, mert amikor újra a tervrajz fölé hajoltunk, s ta­nulmányozgattuk a jövő körvona­lait, mindjárt szembe tűnt, hogy a következő ötéves terv idején kell megvalósítani a városközpont átépítését. Az még csak kezdet, hogy a je­lenleg 9300 lakosú város központ­jának közvetlen környékén ott áll a 36 lakásos állami épülettömb, jobb oldalon a 48 lakásos, legújabb szövetkezeti lakótömb, s a legna­gyobb, a 108 lakásos, szintén szö­vetkezeti lakótömb. Az új lakások építése nem ért véget. Bontani régi, elavult, öreg házakat, újakat építeni helyükbe. Ez csak a so­ron levő feladatok egyike. Vízre, útra, üzletekre is szükség van. — A pénz nem volna probléma talán ezen a téren sem — jegyez­tem meg. — Igaz — mondta az elnök elv­társ, — a legfontosabb, hogy a lakosok segítsenek a város átépí­tésében. rendezésében ... Segít­senek: önmaguk érdekében. Geri Zoltán eívtárs, a városi nemzeti bizottság titkára ki­jelentette: „Még ebben az év­ben megkezdjük!“. A KÉPVISELŐK minden hónap­ban megbeszélést tartanak válasz­tóikkal. Közismertek tehát a prob­lémák. Újabban a város mind­egyik lakosa kapott egy füzetecs- két a képviselőktől, hogy abba az illetékes szervek bevezessék, iga­zolják: ki, mikor, hol, milyen tár­sadalmi munkában vett részt. Megnéztük még egyszer a terv­rajzot. Megmutatta, hogy merre vezet majd az új út, hol lesz a felüljáró, tíz év múlva melyik tér­séget kell majd átrendezni. Meg­mutatta azt is, hogy a pénz nem volna probléma. Másról van szó. A lakosok megértéséről, akaratá­ról. Segítsenek: Önmaguk érdeké­ben. HAJDÚ ANDRÁS T ársadalmunk életében fontos küldetése van a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség­nek. Ebbe a szervezetbe tömörülnek azok a munkások, földművesek, szellemi dolgozók, asszonyok és fiatalok, akik felelős és becsü­letes munkájukkal állandóan bizonyítják, hogy hűek Csehszlovákia Kommunista Pártjához. A CSSZBSZ tagjainak száma egyre szaporodik az új üzemi és helyi szervezetek megalakításával. A Kosice-vidéki járásban 1972 elején 6870 tag­ja volt a szervezetnek, ez a szám jelenleg már 10 333. Ebből látható, hogy gyarapodunk — de vannak még tartalékaink is. Mivel járásunk egy nagyváros (Košice) tő­szomszédságában terül el, s nincs saját szék­helye, speciális körülmények között kell dől «óznunk. Nem könnyű szaporítanunk a tagsági alapot, mert járásunk 19 200 lakosa különbö­ző, a járás területén kívül működő vállalatok­ban, üzemekben és szervezetekben dolgozik. Ez összlakosságunk egyötöde. Ezek mind mun­kaképes felnőttek. Az említett szám tehát gyermekek és nyugdíjasok nélkül értendő. En­nek ellenére azonban a járásban levő tarta­lékokat még nem tártuk fel teljesen egészében. Sok párttag, nemzeti bizottsági képviselő, földművesszövetkezeti, ifjúsági szervezeti és más tömegszervezet tagja biztosan belépne a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járásunk területén működő szervezetébe, de eddig még nem találtuk meg hozzájuk az utat, megnyeré­süknek nem szenteltünk kellő figyelmet. Az egyes üzemek vezetői és tisztségviselői sokszor látják is ezt a problémát, de arra várnak, hogy az említett dolgokat helyettük valaki más szervezi majd be a szövetségbe. Hasonló a helyzet falvainkon is. Nézetem szerint termé­szetesnek kell lennie, hogy a helyi pártszer­vezetek, nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front helyi bizottságai olyan helyeken, ahol még nem működik a CSSZBSZ, minél előbb hozzá­látnának a helyi szervezet megalakításához. Járásunk területén még 38 községben nincs a CSSZBSZ-nek helyi szervezete. Ezek túlnyo mó részben kis községek, de vannak közöttük nagyobbak is — Kavečany, Nižná Mvšľa, Vyš­Többen is lehetnénk... ná Mysfa (Kavecsány, Alsómislye, Felsőmis- lye), olyanok is, ahol a pártszervezet jó ered­ményeket ér el — Hraničná pri Hornáde, No­vá Polhora, Sokol (Határfalva, ŰJpolhora, Só­lyomkő), és olyanok is, amelyekben a máso­dik világháború idején jelentős antifasiszta tevékenységet fejtettek ki a partizánok — Vyš­ný Klátov, Zlatá ldka, (Felsötőkés, Aranyida). Ezekben a községekben a lakosok — csakúgy, mint másutt — barátian viszonyulnak a Szov­jetunióhoz, éppen ezért felmerül a kérdés: mi­ért nem alakították meg a Csehszlovák—Szov­jet Baráti Szövetség helyi szervezetét? Járási szervezetünk a kitűzött feladatokat a járás adottságaihoz mérten aránylag sikere­sen oldotta meg. Tanúskodik erről dolgozóink­nak a szövetség iránti növekvő érdeklődése, a CSSZBSZ tekintélyének növekedése, társadal­mi küldetésének elismerése. A CSSZBSZ ténykedésében fontos a tagoknak a szovjet emberekkel való találkozása. Járá­sunkban szeretettel üdvözlünk minden szovjet küldöttséget, együttest és a szovjet emberek más csoportjait, mert tagjaik átadják tapasz­talataikat. Hazánkból is-sok dolgozó eljuthat a Szovjetunióba, ahol saját szemükkel győződ­hetnek meg mindarról, amit már hallhattak erről az országról. Az ez évi első „Barátság­vonattal“ is hatan utaznak járásunkból a Szov­jetunióba. Sokat láttunk, sokat tapasztaltunk. A szovjet emberek barátságosak és a leg­jobb benyomást keltették bennünk. Látni Moszkvában pl. a „Rosszija‘‘-szállót 3200 szo­bájával, 27 éttermével, 1200 alkalmazottjával, ahol. egyszerre hatezer vendéget tudnak el­szállásolni, a Lomonoszov Egyetemet a Lenin- hegyen, melynek főépületében 22 000 szoba van, a luzsnyiki stadiont, a Vörös teret, a Kremlt, Lenin Mauzóleuma mellett a díszőr­ségváltást, az Ismeretlen Katona sírját az örök- tűzzel — igon, ezt látni kell! Ezt mondották a trebišovi járási Byšťa és Cejkov (Bistye és Céke) község efsz-tagjai is, akik szintén ott voltak. A televízió tornya 537 méter magas, a Szovjetunió fegyveres erőinek központi mú­zeuma, a Tretyakov Képtár nagy hatással van az emberre. Ezek által is érezni a Szovjetunió óriási erejét, világraszóló technikai és kultu­rális vívmányait. Járni Leningrád utcáin, megnézni az Aurora cirkáló fedélzetét, ellátogatni a Razltvi Lenin Múzeumba, ahol Lenin dolgozott, s megírta az „Állam és forradalom“ című művét, meg­csodálni az Ermitázs gyönyörű képeit. Látni Kijevet, a zöldterületek városát, az aluljárókat — még távirati stílusban sem lehet leírni be>- nyomásainkat. Csak jelszavakkal tudtam érzékeltetni, mi mindent alkottak a szovjet emberek, milyen boldogan építik új társadalmukat. Szövetsé­günknek az a küldetése, hogy ismertessük mindezt az emberekkel, tudomásukra adjuk, hogy szocialista, békés jövőnk biztos és gyö­nyörű, mert velünk vannak igaz barátaink — a Szovjetunió népei. IVAN SÁNDOR 1373. VII. 8. 6 A város üj lakónegyede igazolja, hogy Ffllek sxerény urbanitású látványa már tűnőben van TÖTHPÄT, OYTJT.A PP’T.VÍT’íl.F'

Next

/
Thumbnails
Contents