Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-08 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 VII. 8. 7 VÖRÖS TENGER Ahol a függetlenség délibáb .® Párizs céljai # A múlt öröksége és az afrikai egység • Francia Szomáli-part válaszúton Pompidou francia köztársasági elnök az év elején háromszor is vállalkozott afrikai körútra. Első útjának állomása Mauritánia, Szenegál, Elefántcsontpart, Kamerun és Gabon volt, tehát egykori francia gyarmatok, amelyek állami önállóságuk elnyerése után is megőrizték szoros kapcsolatukat a volt anyaországgal, aflii elsősorban gazdasági téren szembetűnő. Második útja során Nigerbe és Usádba látogatott. E két országban Párizs szempontjából már problematikusabb a helyzet, mert például a Franciaország uránérc-szükségletét biztosító Nigerben nyugatnémet és japán konkurenciával kell szembenéznie Csád- ban pedig egészen a közelmúltig tekintélyes francia haderő nyújtott segítséget — szerződéses alapon — Francois Tombalbaye kormányának a nagyki- tei jedésű területeken operáló gerillák ellen. Az elnök harmadik afrikai látogatása során Francia Szomáli -partot és Etiópiát ejtette útba Párizs dilemmája Pompidou úticéljait nyilván aszerint válogatta meg, hol milyen a helyzet, mennyire „kemény diót kell feltörnie“. A legérzékenyebb problémákat nyilván harmadik kőrútjára hagyta, Etiópiái látogatása udvariassági és nem annylOaaakil pásztoruk jenek a világ minden részébe. Párizs kínosan ügyel arra, hogy ne ütközzék érdekellentétekbe Etiópiával, viszont a másik oldalon van egy másik, erős érdekelt állam: Szomália. Szomália elsősorban néprajzi szempontból tart igényt erre a gyarmati területre. Régi praktika Franciaországnak nem lehet érdeke, hogy gyarmata bármelyik szomszédjával összeütközésbe kerüljön, viszont gyarmatát is meg akarja tartani. Ennek legjobb módszere a nép belső egységének megosztására irányuló politika. Nagyon világos, hogy Francia Szo- máli-part olyan kis és gazdaságilag jelentéktelen terület, hogy függetlenségével mit sem tudna kezdeni, azaz függetlenségének elnyerése esetén kénytelen lenne valamelyik afrikai szomszédjához csatlakozni. Az elviselhetetlen életkörülmények között élő lakosság le akarja rázni a francia uralmat, amit az 1967. évi népszavazáskor kirobbant nagyarányú zavargásokkal is kifejezett, ám a felszabadító mozgalom kibontakozásának itt nincs nagy területe. A függetlenségi törekvéseket képviselő és egyesítő Szomáliái Demokratikus Szövetség rendelkezik ugyan belső támasszal, de a francia jelenlét miatt nem tud akcióképessé válni, ezért részben külföldről irányítja a függetlenségi mozgalmat. Elsősorban Szomáliából, de a sors iróniája, hogy nemegyszer a ÖBC brit rádióállomás segítségét veszik igénybe propagandakampányuk céljaira, ami nyilván nincs ínyére a franciáknak. A Szomáliái Demokratikus Köztársaság az utóbbi időben határozott haladó politikát folytat, az antikolonia- lizmus útján halad. Érthető, hogy politikája ezért nem tetszik a nyugati hatalmaknak. Szomáliának, sajnálatosan, érdekellentétei vannak Etiópiával is, amely pedig az Afrikai Egység Szervezetének tekintélyes, vezető állama. Mint ilyennek szólt Pompidou Ad- disz Abeba-i látogatása. Haile Szé- lasszié támogatásának megnyerése sok tekintetben megszilárdítaná Francia- ország meggyengült afrikai pozícióit, esetleg tompítaná az Afrikai Egységszervezet ülésein a poligyarmatpoliti- káját érő támadások élét. Másrészt a brit—amerikai gazdasági nyomás ellensúlyozására a négus is szívesen veszi a franciák „udvarlását“, mert a felmérések szerint szívesebben látja a Vörös-tenger bejáratánál a franciákat, mint az arabokat, akiknek befő lyása a túlsó parton igen megerősö dött. Mivel közismert a négus Izrael barátsága (ami például az eritreai sza kádárok elleni izraeli segítségnyújtás ból is következik), Pompidou ugyan csak szeretné elmélyültebbé tenni Franciaország viszonyát, Etiópiával, mivel a közel-keleti kérdésben elfog lalt álláspontja miatt eléggé elhide gültek Párizs és Tel Aviv kapcsolatai. Vagyis ezt a szomszédolási politikát kölcsönös biztosítási törekvésként jellemezhetnénk. Ilyen körülmények között vajmi kevés remény kecsegteti Francia Szomáli-part népét függetlenségének elnyerésére, s felszabadító mozgalma nyilván elszigetelt jelenség marad Szomáli-partot danakiloknak is nevezett, az etiópiaiakhoz közeli afarok és szomáliaiaknak tartott isszák, valamint arabok lakják. Párizs mindig annak a törzsnek kedvez és igyekszik „részt“ juttatni a hatalom gyakorlásában, amelytől pillanatnyilag több lojalitást remélhet, felenleg az afarok a kegyeltjei. Ez is régi módszer, mely az „oszd meg és uralkodj“ elvét követi. Szomália és Etiópia viszonyát illetően viszont sokkal biztatóbb távlatokat mutatott az AESZ fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett afrikai csúcstalálkozó, amely különbizottságot jelölt ki a két ország területi viszályának rendezésére, össze- békítésiikre. Mivel a bizottságban széles képviseletet nyertek az afrikai országok, van remény, hogy Etiópia és Szomália megbékülése egyben Etiópiának az arab mozgalmakhoz való közeledését is jelenteni fogja. Ez azonban egyelőre csak remény . . . L. L. ra puhatolózó, mint „puhító“ jellegű volt Haile Szelasszié császárral folytatott megbeszélései hátterében Fran cia Szomáll-part problémája állott. Francia Szomáli-part viszonylag kis terület a Vörös-tenger bejáratánál, Adennal szemben. Elenyészik a volt olasz és brit gyarmatból létrejött Szomáliái Demokratikus Köztársasághoz viszonyítva. Szinte eggyé kíván lenni vele. amit lakosságának Szomáliái eredete egyébként is indokolttá tenne, ám az összes Szomáliái területek egyesülésének van egy nagy akadálya: Pá rizs hajthatatlansága Miért ragaszkodik Franciaország ehhez a gazdaságilag jelentéktelen, mindössze 22 ezer négyzetkilométer területű és a legújabb adatok szerint 137 ezer lakosú földsávhoz? Az északkelet-afrikai terület 1896 ban lett francia gyarmat, majd 1946- ban elnyerte a „tengerentúli terület“ státusát. 1967-ben — igen feszült lég körben — népszavazást tartottak Francia Szomáli-part sorsáról s a manipulált szavazás eredménye az volt, hogy a választók többsége a jelenlegi helyzet fenntartása mellett foglalt állást. Francia Szomáli-part tehát megmaradt Franciaország területének, csak a cégér változott: Párizs nyilván böl- csebbnek látta a régi elnevezés helyett az „Afarok és Isszák Francia Területe" elnevezés használatát. A lényeg azonban nem változott. Djiboutiban, az ország fővárosában és egyben fontos közlekedési gócpontban és kikötővárosban továbbra is négyezer főnyi francia helyőrség állomásozik és a város körül ma is fennáll a drótkerítéssel elhatárolt gettó, az idegen vándormunkások nyomortanyája. Francia Szomáli-partnak nincsenek ásványkincsei és nincsenek termékeny földjei. Az életet még a mostoha éghajlati viszonyok, az idült aszály és a gyakori szélviharok is megnehezítik, melyek olykor szörnyű pusztítást visznek véghez. A lakosság egy része csak igénytelen nomád állattenyésztésből él, a másik része pedig alkalmi munkákból tengődik. Mintegy kétezer európai, túlnyomórészt francia él itt. Bár az államfői tisztséget gyakorló francia kormányzó mellett létezik egy 40 tagú helyi parlament, a közigazgatásban a tisztségek 90 százalékát franciák töltik be, az itteni bennszülöttek osztályrésze a robot marad. Érthető, hogy a lakosság lázong a mostoha életviszonyok miatt de határozottabb célt nem lát maga előtt. Párizsnak viszont eltökélt szándéka, hogy ha törik, ha szakad, mindenáron marad Djiboutiban. Szkülla és Khanibdisz között Mindenáron . .. Nem hangzatos állítás, pontos számokkal kimutatható. Franciaország itteni stratégiai pozíciójának, haditengerészeti támaszpontjának fenntartása 171) millió frankjába kerül. A „fejlesztési programra“, az „államigazgatás tökéletesítésére“ fo lyósított és szőrin-szálán eltűnt 327 millió frank szintén tetemes összeg volt. Megéri-e Franciaországnak e stratégiai pont fenntartása, vagy egy szerűen presztízskérdést csinál belőle? Egybehangzó megállapítás szerint Djibouti jelentősége az egykori Aden területén létrejött jemeni Demokratikus Köztársaság megalakulása után domborodott ki, mivel a különféle olajtársaságok és más üzleti képviseletek a forradalom terjedésétől tartva sebtiben Djiboutiba helyezték át székhelyüket A közel-keleti válság eredményei azonban mind Adent, mind vetélytársát, Djiboutit is érzékenyen sújtották: Djibouti kikötői forgalma egyharmadárá csökkent. Só, bőr, gyöngy, tengeri szivacs, kávé stb. kel útra a djibouti kikötőn keresztül Stratégiai helyzete mellett még egy jelentősége van Szomáli-partnak. Itt húzódik a világ egyik legmagasabb vasútja 2362 méter magasságban, s ez a vasútvonal, amelyet a második világháború idején az angolok elfoglaltak és csak később, hosszas unszolásra adtak vissza a franciáknak, nemcsak a francia—szomáli-parti érdekeket szolgálja. Még egy ország érdekelt a vasútvonal kihasználásában: Etiópia. Hisz a vasút éppen az Abesszin-ma- gasföldön vonul és Etiópia termékei ezen az egyetlen vonalon jutnak Djibouti kikötőjébe, hogy innen elkerülAfar nők a tűző napsütésben Jellegzetes francia gyarmati stílusban épült vendég ló k, báruk és éttermek hívogatják az utazókat a kikötőből Djibouti belvárosába vezető úton.
