Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-08 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
Világ proletárjai egvrsüljrtek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA RUDU NUGA ťELVETĽLE rá n“ s a többi kétharmadot is csak nagy üggyel-baj- jal, költségesen és nagy nedvességtartalommal sikerült biztonságba helyezni. Nehéz lenne pontosan meghatározni a tavalyi veszteség országos mértékét. Lehetséges, hogy évi gabonabehozatalunk telével egyenlő. Ez hektáronként 3 - 3,5 mázsát, összesen több mint hatszázezer tonnát jelentene. Lehet, hogy kevesebb, lehet, hogy több volt. Ezen már úgysem segíthetünk. Az idei aratás azonban újabb lehetőséget jelent a betakarítási veszteségek csökkentésére, kiküszöbölésére. Lehet, hogy újabb erőpróbát is az elemekkel szemben. A biológiai hozam azonban a kedvezőtlen téli és májusi viszonyok ellenére most is biztató, józan mérlegelés szerint el kellene érni a tervezett 32,5 mázsás országos átlagot. A gondos felkészülés, a körültekintő, jó szervező munka tehát nagyon is indokolt. Gyakran felmerül a kérdés, vajon milyen hozamot kellene elérnünk ahhoz, hogy országunk mentesítve legyen a gabonabehozataltól. Erre lényegében már az előbb is választ adtunk. Ha a tavalyi veszteséghez még ugyanannyit hozzáadnánk, vagyis ha 6 - 7 mázsával többet, legalább 38 mázsát takarítanánk be hektáronként, akkor pótolhatnánk a jelenleg behozott évi 1,3 millió tonna gabonát. A fogyasztás azonban nem marad a jelenlegi szinten, állandóan növekszik, ezért évtizedünk végére legalább 10 mázsával kellene növelni az országos átlagos hektórhozamot. Elérhető ez a növekedés? A reális feltételek adva vannak hozzá, a vetésterületek fajtaösz- szetétele is állandóan javul. Az intenzív gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemek már évek óta nemcsak elérik, hanem túl is szárnyalják ezt a szintet, bizonyítva az itt rejlő tartalékok kihasználhatóságát. A jövő majd választ ad erre a kérdésre, a legfőbb gondunk most az, hogy gabonatermesztésünk eredményességének fokozásával legalább a fogyasztás növekedési többletét fedezzük és a lehetőségekhez mérten a behozatalt is csökkentsük. Ez nemcsak fontos népgazdasági érdek, hanem lelentős hozzájárulás is a népélelmezés világviszonylatban jelentkező problémájának megoldásához. MAKRAI MIKLÓS IDŐJÁRÁS Péter és Pál napján még forrón tüzelt a kalászérlelő napsugár, a levegő magas páratartalma azonban esőt sejtetett. A nyugati irányból egymást kergető felhőfoszlányokból már déltájban lehullottak az első esőcseppek az elmúlt hét végére s az aratás kezdetére tehát változékonyra, csopadékosra fordult az időjárás. Vajon hogyan alakul tovább? Kombájnosok, traktorosok, agro- nómusok, raktárnokok, szövetkezeti elnökök, gazdaság vezetők, igazgatók ezrei teszik fel manapság ezt a kérdést. Nem ellenségünk a víz, a csapadék, már hogy lenne az, hiszen minden élőnek éltető eleme, s a mezőgazda sági termelés sikerének egyik legfőbb tényezője. A tavalyi küzdelmes aratás azonban túl elevenen él még az aratók emlékezetében, s minden okuk megvan ró, hogy tartsanak egy ilyen évjárat megismétlődésétől. Az időjárás ugyanis furcsa tréfákat űz velünk az utóbbi években, kakoncátlankodik, mintha próbára akarná tenni a föld művesek idegeit. Vegyük például az idei évet. A tél hó takaró nélkül múlt el, téli csapadéknak nyoma sem volt a talajban. Kora tavasszal - szinte könyörületböl csupán annyi csapadék hullott, hogy a tavaszi vetések kicsírázhassanak, gyökeret verhessenek. A május azonban nem hozott aranyat érő esőt. A gabonavetések és a kapások a föld felszínén „guggolva" mindhiába várták az idő jórafordulását. Húsz harminc évvel ezetöt az ilyen időjárás már katasztrófát okozott volna, mint ahogy okozott is 1947-ben. Vajon elgondolkoztunk-e már azon, hogy a rendkívül kedvezőtlen éghajlati viszonyok ellenére miért jár mégis jó eredménnyel a növénytermesztés? Nos, ennek a titka a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés három fő tényezőjében rejlik. A tudományosan és kellő műszaki színvonalon végzett talajmüvelésben, az egyre javuló tápanyagellátásban, valamint a földművelők hozzáértő és szorgalmas munkájában. Az említett alapvető tényezőkön kívül természetesen fontos szerep jut a termesztett fajták tulajdonságainak, a kukorica esetében a hibridizációnak és általában a növénynemesítők munkájának is. Mindez a mezőgazda sági termelést elősegítő termelési ágazatok, a mező gazdasági gépgyárak, a műtrágyákat, növényvédő anya gokat gyártó vegyipari üzemek stb. munkájával együtt a kultúrnövények számára olyan termesztési feltételeket és adottságokat biztosít, hogy azok a kedvezőtlen éghajlati feltételeket is könnyebben elviselik. Ezek mel lett az egyre jobban terjedő öntözéses gazdálkodás kü lön fejezetet képez. A legtöbb esetben ma már nem a kiváló termés elérése a fő gond, hanem annak veszte ségmentes, idejében való betakarítása. Két évvel ezelőtt, 1971 ben jó éghajlati feltételek vol- tak az aratáshoz, rekordhozamot értünk el, országos átlagban 33 mázsa gabonát takarítottunk be hektáronként. Tavaly ettől is jobb termés ígérkezett, az ún. biológiai hozamot azonban nem sikerült levenni a földek ről. A tetemes betakarítási veszteségek ellenére mégis sikerült 31,7 mázsás hozamot elérni országos átlagban. Vajon mennyire tehető az a veszteség, ami tavaly kint maradt a földeken? Erről sajnos nem készült sta tisztikai jelentés, de a mezőgazdasági üzemek dolgozói esetenként viszonylag pontosan tudják. Volt olyan gazdaság is, ahol idejében való kezdéssel, jó szervezéssel és egy kis szerencsével ügyesen „megúszták“, s az egész biológiai termés - átlagosan jóval negyven mázsán felül - a magtárba került. Máshol viszont a termés egyharmadát kellett feláldozni az „esőisten öltáBratislava, 1973. július 8. 0 VI. évfolyam, 27. szóm # Ara 1 katona *■ 1 , %yÉ 4 m ^ r,. f ^ Jßmm ip- % I, . nn šÉf WL %$ fWmßt! Wwmw
