Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-07 / 160. szám, szombat
A CSKP KB 1973. július 3-4-i ülésén elhangzott vitafelszölaläsok A CSKP KB Elnökségének megbízásából tájékoztatnom kell Önöket a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány időszerű problémájáról és a külpolitika terén végzett munkánk fő eredményeiről. Ez a kérdés is szorosan összefügg azokkal a problémákkal, amelyekről ma tárgyalunk, mert a nemzetközi összefüggések helyes megértése a hosszú távú célkitűzések, s a mindennapos erőfeszítés azok elérésére, nagy hatással van nemcsak az ifjúság, hanem ax egész lakosság nevelésének folyamatára. A XIV. kongresszus óta végbement fejlődés megerősítette, hogy a kongresszuson kitűzött külpolitikai irányvonal helyes volt, hogy megfelelt jelenünk szükségleteinek, hazánk létérdekeinek. A XIV. pártkongresszus nemzetközi területen kitűzött irányvonalának feldolgozásával — amibe szervesen beépítettük az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának javaslatait — a CSKP KB 1971. októberi plenáris ülésén foglalkoztunk, a mi kőris meghatároztuk legközelebbi céljainkat és feladatainkat, amelyeket a közelgő időszakban akarunk megoldani. Az első helyre a szocialista közösség országai egységének, a szocializmus nemzetközi világpozícióinak feltétlen megszidárdítá- sát állítottuk, hogy így hozzájáruljunk az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának megvalósításához. A fejlődés teljes mértékben megerősítette, hogy a békés egymás mellett élés programja nemcsak a Szovjetunió és a többi szocialista ország érdekeit fejezi ki, hanem teljesen összhangban áll hazánk létérdekeivel. Amint Husák elvtárs Phenjan- ban mondott beszédében méltán hangsúlyozta, hála azoknak a sikereknek, amelyeket a szocialista országok az első szocialista ország, a Szovjetunió gazdasági erejére támaszkodva érnek el, hála a marxizmus—leninizmus eszméi igazságának és élet- képességének, a szocializmus olyan anyagi és szellemi erővé vált, hogy az imperialista világ is kénytelen volt tiszteletben tartani e realitást és átértékelni a szocialista országokkal szemben folytatott politikáját. E jelentős változások többek között olyan tények alapján is bizonyíthatók, mint az agresszív vietnami háború befejezése, ami a vietnami nép és a szocialista országok nagy győzelme, s igen pozitív hatást gyakorol a nemzetközi kapcsolatok általános konszolidálására világszerte. Ide tartozik az NDK nemzetközi elszigetelésére irányuló törekvések végleges veresége is, az NDK végleges és teljes nemzetközi elismerése, amire a szocialista országok 1949 óta szívósan törekedtek. A szocializmus nagy győzelme az a tény is, hogy megtört a nyugati félteke első szocialista állama, a Kubai Köztársaság elleni politikai, gazdasági és diplomáciai blokád, s ma Kubát 68 állam elismeri, sőt az Egyesült Államok Kubához fűződő kapcsolataiban is a realizmus első elemei kezdenek megnyilvánulni. Ma túlzás nélkül mondhatjuk, hogy olyan fordulat időszakába lépünk, amelynek terjedelmét, dinamikáját a közeli és távolabbi jövőre gyakorolt mély hatását két évvel ezelőtt még nehezen képzelhettük el. A jelenlegi kedvező helyzet a Szovjetunió és szövetségesei offenzív békepolitikájának a gyümölcse, s ugyanakkor az „erőpolitika“ régi, meddő doktrínái csődjének és leküzdésének a következménye. Európában e helyzet szemléltetően megnyilvánul a szocialista országok és az NSZK közötti szerződések egész komplexumának megkötésében, amelyek a második világháború következményei rendezésével összefüggő számos kulcsfontosságú kérdés végleges megoldását s főként a meglévő határok sérthetetlensége elvének feltétlen tiszteletben tartását jelentik. Még nem olyan régen a szocialista országoknak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására tett kezdeményező javaslata és macának az értekezletnek a gonVasil Biľak elvtárs felszólalása dolata Nyugaton sokaknak megvalósíthatatlan utópiának, s valamilyen agitációs jelszónak tűnt. Ma azonban ez az értekezlet valóság. Helsinkiben 35 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei összeültek, hogy megkezdjék e nagy jelentőségű értekezlet munkáját, amely fontos esemény az európai kontinens életében, a békés egymás mellett élés gondolatának nagy győzelme. Hogy a békés egymás mellett élés politikája milyen messzemenő távlatokat nyit meg, ezt szemléletesen bizonyítják Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának a nyugati államok vezetőivel, az utóbbi években lefolyt találkozói. Számos fontos tárgyalás, elsősorban Franciaország és az NSZK vezető tényezőivel folytatott tárgyalás után kulcsfontosságú volt az SZKP főtitkárának mindkét találkozója Nixon amerikai elnökkel tavaly Moszkvában s az idén az Egyesült Államokban, amelyek során történelmi horderejű egyezményeket írtak alá. Nem kevesen vannak a Nyugaton és bizonyára akadnak nálunk is olyanok, akik ebben a folyamatban, ebben a szocialista békeoffenzívában bizonyos szenzációt látnak. Emellett azonban ebben nincs semmilyen szokatlan, semmi olyasmi, ami ellenkezne a lenini békés külpolitika elveivel. Nincs az SZKP-nak, a szovjet kormánynak, a Legfelsőbb Tanácsnak egyetlen olyan fontos dokumentuma, nincs olyan kongresszus, amelyen az SZKP és a Szovjetunió ne hangsúlyozná a békés egymás mellett élés elveit. A történelemből jól tudjuk, hogy amikor a Szovjetunió államcímerének javaslata készült, amikor azt javasolták, hogy e címeren jelképként kard legyen, Lenin ez ellen élesen tiltakozott. Kijelentette: Mire a kard? A fejlődésnek nincs rá szüksége. A hódító politika számunkra teljesen idegen ... nem támadunk, de visszaverjük a belső és a külső ellenséget. A béke és a békés egymás mellett élés, amelyet az SZKP a szovjet állam keletkezésétől fogva következetesen érvényesít és kiharcol, elválaszthatatlan egymástól. Nemzedékünk jól emlékszik arra, milyen óriási erőfeszítést tett a Szovjetunió, hogy megakadályozza a második világháború kirobbanását. A világbéke megmentéséért kész volt tárgyalóasztalhoz ülni mindenkivel. Nem az ő hibája, hogy a háború kitört, hogy a háború után széthullott a Hitler-ellenes koalíció és megindult a hidegháború. Nem a Szovjetunió hibája, hogy főként a Nyugaton deformálódott a világbéke, valamint a két ellentétes társadalmi rendszer egymás mellett élésének és a Szovjetunió békepolitikájának tudata. A jelenlegi enyhülés a Szovjetunió szívós, türelmes, hosszas erőfeszítésének és a szocialista közösség államai egybehangolt politikájának az eredménye. E politika érvényesítésének folyamatában bátorságra, merészségre, magasfokú politikai előrelátásra volt szükség. Emlékezzünk, hogy le' kellett küzdeni a hidegháború, a szovjetellenes és antikommunista hisztéria, a burzsoá propaganda és ideológia nem objektív tájékoztatásait, légkörének súlyos lefolyását. s nem utolsósorban azt a befolyást is, amit a második világháborúban elkövetett fasiszta barbárság 1945 után az Egyesült Államok koreai beavatkozása és vietnami szennyes háborúja gyakorolt a feldúlt idegekre. A mély sebek, amelyeket a világimperializmus ütött az anyák, a nők és gyermekek millióinak szívén, még nem gyógyultak be. Főleg arról van szó, hogy az egymás mellett élés olyan feltételei alakuljanak ki, hogy az emberiséget megóvjuk az új sebektől, áldozatoktól és nyomortól. A már elért eredmények hord- erejét ma még nehéz teljes mértékben értékelni. Központi Bizottságunk maradéktalanul egyetért Brezsnyev elvtárs azon szavaival, amelyeket Franciaországban nem régen tett látoga7l tása elején mondott: „Még nem régen a nemzetközi helyzetet a hidegháború ideológiája és politikája jellemezte, most a helyzet más. Bármilyen nehéz leküzdeni a hidegháború következményeit, mégis minden okunk megvan arra, hogy úgy tekintsünk rá, hogy ez már a múlté . .. Megszűnt a veszélyes állapot, amelyben a világ volt, átléptük a magas feszültség mezejét“ A békepolitika, amelyet az SZKP és személyesen Brezsnyev elvtárs érvényesít és valósít meg számunkra közeli, érthető és teljes mértékben támogatjuk azt. Emellett semmilyen illúziót sem táplálunk afelől, mintha a régi világ teljesen lemondott volna antiszocialista célkitűzéseiről. A fő ós a döntő tényező az, hogy ma senki sem tagadhatja, senki sem utasíthatja el a békés egymás mellett élés elveit, amelyek a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak fokoza tosan' általánosan elismert normájává válnak. Joggal vagyunk büszkék ar- ra, hogy a közös erőfeszítésben, amely e nemes célkitűzéseket követi, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt teljes mértékben részt vesz a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is. Növekvő külpolitikai aktivitásunk azért sikeres, mert hála a testvéri országok internacionalista segítségének, a szocialista Csehszlovákiát nem szakították ki a szó cialista közösségből, leküzdöttük a válságos időszakot és ma egyenértékű aktív partner vagyunk, amely szilárd hátországra, a párt egységére, akcióké pességére és tekintélyére, a társadalomban betöltött vezető szerepének megszilárdítására, gazdasági, tudományos és kulturális sikerekre támaszkodik. Ezek megcáfolhatatlan tények, melyeket becsülnek barátaink, s amelyeket tiszteletben kell tartaniok ellenfeleinknek is. Ebből fakadnak a szocialista Csehszlovákia növekvő nemzetközi sikerei és ez az oka annak, hogy pozitív eredményeket sikerül elérnünk olyan bonyolult kérdések megoldásában, amelyekre éveken át törekedtünk. Külpolitikai erőfeszítéseink mérlegének megvonásánál a első helyen kell megemlíteni a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő kapcsolataink rendezését. A sajtóból bizonyára ismerik „a CSSZSZK és az NSZK kölcsönös kapcsolatairól szóló szerződés“ szövegét, amelyet június 20-án parafáltak. A CSSZSZK és az NSZK köl csönös kapcsolatairól szóló szerződés valóban történelmi dokumentum, mert 35 év után pontot tesz a csehszlovák nép ellen elkövetett bűntett után. Az NSZK-val folytatott tárgyalások fő kérdése az volt, hogy a müncheni diktátum érvénytelenségét, ezt a célmegoldást, Csehszlovákiának ezt az alapvető politikai követelményét az NSZK-hoz fűződő kapcsolatok rendezésében hogyan rögzítsék jogilag az előkészíteti szerződésben. Bil'ak elvtárs behatóan megvi lágította a szerződés alapvető cikkelyeit, majd hangsúlyozta: Ma azt mondhatjuk, hogy a nehéz tárgyalások után, amelyek során igényes történelmi, politikai és nemzetközi jogi kérdéseket kellett megoldani, amelyeknek az egész világon nincs párjuk, egyezmény jött létre nz úgynevezett müncheni megállapodás semmisségének megfogalmazásáról. A müncheni diktátum érvénytelensége elismerésének alapvető politikai-jogi értelme teljes egyértelműséggel abban rejlik, hogy Ismerjék el és erősítsék meg ;izt a tényt, hogy az erőszakkal elszakított csehszlovák határvidék jogilag sohasem tartozott a német birodalomhoz. A szerződés kiegyensúlyozott dokumentum, és alapot teremt az NSZK-hoz fűződő kapcsolataink normalizálására. Megnyitja az utüt a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez is, amire n kormányfők általi aláírásának napján kerül sor. A szerződés érvénybe lépése nemcsak az NSZK-hoz fűződő kapcsolataink rendezését jelenti, hanem hozzájárul az európai feszültség további enyhüléséhez is. Bil'ak elvtárs a továbbiakban lájékoztatást nyújtott az Ausztriával, az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokról és azok eredményeiről, valamint a további országokhoz fűződő kapcsolatok normalizálására irányuló erőfeszítésekről. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia kész minden kérdést megoldani. úgy, hogy kéloldalúan előnyös és elfogadható legyen. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatban többek között rámutatott: A szocialista országok az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megvalósítása során azt a fő célt követték, hogy megteremtsék a biztonsági rendszer alapját, amelynek fő alapelveit a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1973. januári prágai deklarációja tartalmazott. Az értekezlet második fő feladatát a szocialista államok abban látják, hogy hozzájáruljon a valamennyi európai állam sokoldalú, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztéséhez szükséges politikai alap megteremtéséhez. A külügyminiszterek jelenlegi tárgyalása csupán egy hosz- szú, bonyolult folyamat első szakaszát jelenti. Ezt további két szakasz követi, amelyekben konkrétan megtárgyalják az európai biztonság és együttműködés egyes alapvető problémáit. Az európai értekezlet szempontjából pozitív jelentőségű az is, hogy Bécsben befejeződtek az európai haderőcsökken- tési tárgyalásokat előkészítő megbeszélések. Ez a tárgyalás ez év október 30-án kezdődik, és bonyolultsága, igényessége következtében nyilvánvalóan hosszú ideig fog tartani. Az európai értekezlet kilátásainak megítélésében derülátók vagyunk, de semmi esetre sem válunk pacifistákká és nem táplálunk illúziókat az osztálymegbékélésről. Az egész haladó és békeszerető világ üdvözli a szovjet— amerikai párbeszéd eredményeit. Ugyanakkor azonban látnunk kell, hogy ez az egész világ számára hasznos politika nem érvényesül könnyen, hanem éles összefüggésekben és konfliktusokban azokkal, akik még mindig kitartanak a hidegháború pozícióin. Pártunk, államunk, egész népünk álláspontja egyértelmű. Mint eddig is, a jövőben is pártunk, szocialista államunk és egész népünk minden igyekezete arra irányul, hogy a Csehszlovák Köztársaság a szocialista közösség szilárd láncszeme legyen és így minél jobban hozzájáruljon a szovjet békeof- fenzíva nagy célkitűzéseinek teljesítéséhez. Ehhez megvannak a jó bel- és külpolitikai feltételeink. Ebből az alkalomból újból szeretném megismételni, hogy sokoldalú kapcsolataink — nemcsak párt- és állami vonalon, hanem valamennyi más területen is — a Szovjetunióval és más szocialista országokkal jelenleg intenzíveb bek, mint bármikor a múltban. Biľak elvtárs a továbbiakban a csehszlovák—kubai kapcsolatokkal, valamint párt- és kormányküldöttségünknek a Mongol Népköztársaságban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett nemrégi látogatásával foglalkozott. Rámutatott, hogy javulnak kapcsolataink Jugoszláviával is. A VDK-hoz fűződő kapcsolatainkat a XIV. pán kongresszus irányelvei rögzítik, s ezeken semmi sem változik. A háború befejezéséről és a vietnami béke helyreállításáról szóló egyezmény megkötését a vietncm nép nagy győzelmének ta’ 1 Biľak elvtárs beszámolójában rámutatott arra, hogy tisztázódtak állásfoglalásaink és kapcsolataink az indokínai helyzettel, a Kínai Népköztársasággal, Latin- Amerikával, a Közel- és Közép- Kelettel kapcsolatban. A nemzetközi kommunista és munkás- mozgalmat illetően Biľak elvtárs hangsúlyozta, hogy következetesen teljesítjük a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom 1969. évi moszkvai tanácskozásán jóváhagyott határozatokat. A feszültség enyhülésének jelenlegi folyamata, valamint a tőkés országokban végbemenő politikai és gazdasági fejlődés a lakosság egyre szélesebb rétegeit vonja be nemcsak a jobb életfeltételekért, hanem a békéért, az agresszív imperialista politika elleni politikai harcba is. Az antiimperialista front jelenleg széleskörű, szocialista alappal rendelkezik, amelyen a legkülönfélébb politikai, vallási és nemzetiségi áramlatok képviselői találkoznak. E folyamatnak politikai síkon mrignyilvá- nuló következménye a balra- tolódás számos tőkés ország, közöttük számos nyugat-európai ország belpolitikai életében. Biľak elvtárs felszólalása végén hangsúlyozta: Az élet győa meg bennünket arról, hogy a világban végbemenő kedvező fejlődést, külpolitikánk sikereit figyelemmel kíséri az egésž párt és az egész nép, s azt tel' jes mértékben támogatja. Azoknak a sikereknek a tudata, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország ér el a békéért vívott harcban és azok az eredmények, amelyeket a szocialista Csehszlovákia külpolitikája arat, kedvezően hatnak belpolitikai helyzetünkre is és megsokszorozzák pártunk politikájának hatékonyságát belpolitikai területen is. A különböző társadalmi, gazdasági rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini politikája semmi esetre sem jelenti az ideológiai harc lankadását. A szocialista és a tőkés országok közölt aláírt egyezmények, habár tartalmuk és jelentőségük messzemenő a béke megszilárdítása szempontjából, nem változtatják meg az osztályokra oszló világ realitását. Fő értelmük az, hogy a politikai területen fennálló nézet- eltéréseket tárgyalások útján oldják meg és hogy a különböző társadalmi rendszerű államok között kölcsönösen előnyös együttműködés bontakozzék ki. A feszültség enyhülésének folyamata még távolról sem vezetett el számos negatív tény leküzdéséhez, amelyek a múltban megzavarták az államok kölcsönös kapcsolatait, és amelyeket ma is gondosan figyelemmel kell kísérnünk, hogy helyes következtetéseket vonhassunk le. A nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett általánosan kedvező helyzet értékelésénél újból hangsúlyozni kell, hogy minél jobb kilátások körvonalazódnak nemzetközi területen, annál nagyobb igények hárulnak politikai és ideológiai munkánkra, a XIV. pártkongresszus irányvonalának következetes teljesítésére valamennyi szakaszon. Ez megköveteli a párt egységének és a társadalomban betöltött vezető szerepének megszilárdítását, köztársaságunk védelmi erejének, gazdasági erejének és stabilitásának erősítését. A CSKP XIV. kongresz- szusán kitűzött külpolitikai irányvonal folytatása megköveteli, hogy egy pillanatra sem engedjük a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség más országaihoz fűződő szövetségünk gyengítését, hanem mindé' erőnket e szövetség további erft sítésének és fejlesztésének szenteljük. Ezek az alapvető feltételei annak, hogy munkánkban továbbra is jó eredményeket érjünk el. 1973. VII. 7. 4
