Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-05 / 158. szám, csütörtök
A fiatal nemzedék szocialista nevelése s előkészítése az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban ÚJ. sző 1973. VII. 5. 3 A CSKP KB Elnökségének beszámolója • Jan Fojtík elvtárs előadói beszéde a CSKP KB ülésén Jan Fojtík elvtárs a szónoki emelvényen (ČSTK telefoto] Elutársnök és Elvtársak! Már két év telt el a XIV. kongresz- szus óta. Ez alatt az idő alatt jelentősen fejlődött társadalmunk egész élete. Látható — ahogyan azt a legutóbbi februári ülésen is megállapíthattuk —, hogy a kongresszus programja, nevezetesen a fejlett szocialista társadalom építésének célkitűzése a gyakorlatban beválik és a dolgozók egyre nagyobb tömegének a saját ügyévé válik; ezt a programot a maga egészében eredményesen teljesítjük. Ezt bizonyították a párt évzáró taggyűlései, járási és kerületi konferenciái, amelyek elkészítették a kongresz- szus óta végzett munka mérlegét. E felmérések bizonyították, hogy a párt vezető szerepe tovább nő, tökéletesednek a pártmunka módszerei, szélesebb mértékben érvényesülnek a lenini alapelvek, és elmélyült a párt eszmei- és akcióegysége. A párt tovább erősödik, fiatal emberek lépnek tagjai közé, megszilárdítja sorait, lenini munkásjellegét. Fokozódik a párt és az egész szocialista társadalmi rendszer tekintélye. Ezt szemléltették a Győzelmes Február 25. évfordulója alkalmából rendezett és a május elsejei ünnepségek, amelyek kifejezésre juttatták a pártpolitika és e politika elvszerű marxista— leninista irányvonalának széles körű támogatását. Elmondhatjuk, a párt nagy munkát végzett azért, hogy a kongresszus irányvonalát és az abból eredő feladatokat —, amelyeket a CSKP KB egyes ülésein, a kormányban, az állami képviseleti szervekben és a Nemzeti Front szervezeteiben feldolgozták — gyakorlatilag megvalósítsák. Az a tény, hogy a kongresszusi döntések megvalósítására a dolgozók kellő igyekezetet fordítanak, hogy fejlődjék aktivitásuk és kezdeményezésük, kedvezően mutatkozik meg a népgazdaság és a társadalom egyéb területeinek fejlődésében, a nép anyagi és kulturális színvonalának növekedésébe«, a társadalmi légkörben és a dolgozók biztonságérzetének megszilárdulásában. A belpolitikai fejlődést kedvezően befolyásolja a szocialista világrendszer államai sokoldalú együttműködésének további elmélyülése. A testvéri kommunista és munkáspártok s az egyes szocialista államok kölcsönös kapcsolatainak fejlődését igazolta a KGST közelmúltban Prágában megtartott XXVII. ülészaka is, valamint azok a látogatások, amelyeket pártunk és államunk vezető tényezői tettek több szocialista országban. Rendkívül kedvező hatása van a Szovjetunió külpolitikájának, amelynek eredményei az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának életszerűségét, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését meghatározó lenini politika helyességét és realitását igazolják. E politika — a világbéke megszilárdítása — érdekében felbecsülhetetlen értékű többletet jelentettek L. I. Brezsnyev elvtárs tanácskozásai a Német Szövetségi Köztársaságban, az Amerikai Egyesült ÁllamokEbben az igyekezetben a legfontosabb, hogy a fiatal nemzedéket pártunk ideáljának, a marxizmus—leninizmus nagy eszméinek, valamint a szocializmus és a kommunizmus szellemében neveljék. Ez a nevelés, amelynek szerves része, hogy sokoldalúan felkészítsük a fiatal nemzedéket az életre és a fejlett szocialista társadalomban végzett munkára — a pártpolitika egyik legjelentősebb területe A párt tudatában van az ifjúság no velőséért viselt felelősségének. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára 1970 novemberében a SZISZ alakuló konferenciáján hangsúlyozta: „Ahogyan a fiatal nemzedéket elméletileg és qya korlatilag felkészítjük az önálló munkára, úgy fogják a jövőben megoldani a társadalom kérdéseit. Az ifjúsághoz való viszony a jövőhöz való viszony. A párt és az állami vezetőség elsőrendű feladatának tartjuk, hogy e kérdésekkel foglalkozzon és ezekben felelősségteljesen határozzon.“ A XIV. kongresszus irányelveivel összhangban — amelyeket elsősorban az októberi ülés dolgozott fel — a párt arra törekszik, hogy valamennyi fiatal — kezdve az iskolai tanulóktól, akik hivatásukra készülnek, egészen azokig, akik már munkába léptek, és gyarapították a munkások, a szövetkezeti parasztok, az értelmiség és valamennyi dolgozó sorait — tudatában legyenek a szocialista társadalomban elfoglalt helyüknek, jelentős feladataiknak e társadalom további fejlődésében, reális lehetőségeiknek ós kötelességeiknek, hogy ne kívülálló megfigyelők, hanem ban és Franciaországban. Ezek a találkozások népünk és az egész világ haladó és békeszerető közvéleményének nagy érdeklődésével és teljes egyetértésével találkoztak. A Szovjetunió és a szocialista országok törekvése, amely az összeurópai biztonsági és együttműködési kérdésekkel foglalkozó konferencia összehívását célozza, napjainkban azt eredményezi, hogy a külügyminiszterek Helsinkiben találkoznak. Meggyőződésünk, hogy az európai bőkéhez és biztonsághoz jelentős hozzájárulás a CSSZSZK és az NSZK közötti szerződés parafálása. Számunkra ez az aktus azért is jelentős, mert a bonni kormány állásfoglalása szerint a müncheni szerződés érvénytelen és ennek elismerése hazánk és az NSZK közötti egészséges és normális kapcsolatok nélkülözhetetlen feltétele. Elvtársnők és Elvtársak! Ahhoz, hogy elmélyüljön a dolgozóknak a pártpolitika iránti öntudatos és aktív viszonya, jelentős mértékben hozzájárult a CSKP KB múlt év októberi ülése, amely meghagyta, valamennyi párt, állami és gazdasági szervnek, az FSZM, a SZISZ és a többi társadalmi szervezet kommunistáinak, dolgozzák ki a politikai-nevelő és eszmei munka konkrét programját azzal a céllal, hogy következetesen megvalósítsák a szocialista változások egyik alapvető és a XIV. kongresszuson ismét előtérbe helyezett feladatát — a szocialista ember, az új társadalom öntudatos alkotója formálásának feladatát. a társadalmi élet tevőleges alkotói legyenek, hogy teljes mértékben tudatosítsák saját felelősségüket és ezt a tudatot összekapcsolják mindenekelőtt a lelkiismeretes munkával, valamint azzal, hogy sokoldalúan felkészülnek a foglalkozásukban és az életben való érvényesülésre és általában az egész élethez tettekkel igenlő álláspontot alakítanak ki. Ettől elválaszthatatlan az a törekvés is, hogy a fiatalok helyesen lássák a fejlődés alapvető irányait, hogy szilárdan álljanak azok oldalán és azok soraiban, akik az egész világon az impe rializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért harcolnak, hogy megszilárdítsák baráti kapcsolataikat az egész világ haladó ifjúságával és elsősorban ápolják testvéri kapcsolataikat a szovjet fiatalokkal, elmélyítsék szeretetüket és tiszteletüket az egész szovjet nép és a Szovjetunió iránt, mint olyan ország iránt, amelynek úttörő szerepe van az emberiségnek a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérése jelenlegi szakaszában. A párt arra irányítja államunk egész oktató nevelő rendszerét, és a kulturális népművelési intézmények munkáját, a képviseleti szervek minden fokát, a társadalmi szervezeteket, különösen a Szocialista Ifjúsági Szövetséget és a pionírszervezetet, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalmat, a testnevelési szervezeteket, a fegyveres erők parancsnoki karát, minden állami, valamint gazdasági irányító szervet. Igyekezetünk — szükségszerűen — az eddiginél sokkal nagyobb mértékben és hatékonyabban, ahogyan arra bennünket a XIV. kongresszus kötelez — az, hogy egész közéletünk állandó gondot fordítson a gyermekekre és minden fiatalra, érdeklődjék életük, a magatartásuk kialakításával összefüggő kérdések, erkölcsi és érzelmi életük alapjai, nézeteik és ideáljaik iránt, hogy pozitívan befolyásolhassuk a szocializmushoz fűződő viszonyuk alakítását. Az előttünk álló feladat az, hogy felülbíráljuk, milyen mértékben sikerült befolyásolni a fiatalokat, és hogyan lehet ezt a munkát tovább javítani. Jelentős pozitív fordulat E komoly problémához azzal a tudattal közeledünk, hogy pártunknak az 1969 áprilisa óta gyakorolt elvszerű, céltudatos politikája és azok az eredmények, amelyeket társadalmunk fejlődésében a XIV. kongresszus után elértünk, nagyon kedvező hatást gyakoNem szabad megfeledkeznünk a közelmúlt, a válságok növekedésének időszakáról és különösen magáról a válságról, amikor a fiatalságot szándékosan és rendszeresen tették ki a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők bomlasztó befolyásának. A kommunistaellenes központok irányelvei szerint ezek az erők nagy figyelmet szenteltek az ifjúságnak, számítottak hiányos tapasztalataira, arra, hogy nem mentek át az életnek olyan iskoláján, mint amilyet az öregek számára a burzsoá köztársaság, a fasizmus elleni harc, valamint a szocializmus alapjai építésének az első évei jelentenek. Arra is számítottak, hogy sikerül demagóg módon visszaélni az ifjúságra jellemző néhány olyan tulajdonsággal, mint például, hogy az ifjúság rendszerint sokkal érzékenyebben éli át a sikertelenséget, sokkal egyenesebb, közvetlenebb, élesebben reagál az igazságtalanságra, jobban felháborítja minden ellentét a meghirdetett ideálok és tettek között, a jóvá nem tett sérelmek, de ugyanakkor könnyen túlzásba is viszi a bírálatot és türelmetlen. A jobboldali opportunisták és az antiszocialista erők — mint láthattuk — arra számítottak, hogy nyílt szocialistaellenes fellépésre használhatják ki az ifjúság radikalista hajlamát. Ezért a rohamcsoportok vezetőit azok közül keresték ki, akik eszmeileg és erkölcsileg ingadozó elemek, akik, ha lehetőség nyílik, hajlandók a szocialista rendszer ellen támadni, akik hajlamosak a kispolgári életmódra, a nyugati életmód fenntartás nélküli csodálatára, akik ideáljukat az úgynevezett fogyasztói társadalomban és azok csavargó hőseiben, a munka nélküli nyereségben, az erőszak kultuszában, de ugyanakkor a reménytelenségben, a szkepszisben és nihilizmusban látják, mindabban, ami az erjedő burzsoá ideológiában és kultúrában különféle formában mutatkozik meg. A jobboldal ellenforradalmi törekvései csődöt mondtak. Nem vált valóra az a tervük sem, amely számolt azzal, hogy a fiatal emberek szembeszállnak 1969 áprilisa után pártunk politikájával. Azonban durva hiba lenne részünkről, ha nem látnánk mostani felelősséroltak az ifjúság nagy részére, továbbá a pártunkhoz, valamint a pártunk jelenlegi marxista—leninista ós internacionalista irányvonalához és a szocializmus értékeihez fűződő kapcsolatára, A hatvanas évek végén kialakult helyzethez képest ezen a téren jelentős pozitív fordulat következett be. Ezt bizonyítja a tanintézetek élete, az ifjúsági kollektívák és szocialista munkabrigádok ezreinek munkaaktivitása és kezdeményezése, a fiatalok részvétele a községfejlesztési akció keretében végzett önkéntes munkában, részvételük az üzemek, a községek, az iskolák a közélet és szocialista társadalmunk további problémái megoldásában. Ugyancsak a jótékony változás bizonyítéka, hogy jelentősen nőtt és megszilárdult a felújított egységes ifjúsági és pionírszervezet tekintélye, amely egyre nagyobb szerepet tölt be a fiatalok magatartásának és nézeteinek kialakításában. A tapasztalatok azonban arra tanítanak bennünket, hogy a fiatalok előkészítése az életre és a munkára, szocialista tudatuk, marxista—leninista világnézetük kialakítása nem megy végbe önmagától. Számos nehézséget kell áthidalni ós nagy erőfeszítésre van szükség. Súlyos hiba lenne a fiatalság körében kialakult bármilyen helyzetet leegyszerűsíteni, lebecsülni. Elsősorban látni kell, hogy az ifjúság szellemi profilja és jelleme társadalmunk egész életmódjának hatására alakult ki, hogy a fiatalok nézetei és állásfoglalása a társadalom egész állapotának, problémáinak és ellentéteinek a tükörképe, amelynek kísérő jelensége a nagy osztályharc, amelyben az új társadalom születik és győzedelmeskedik. Ez két világ — a tőke ós a munka, az elnyomás és a valódi szabadság — éles és kérlelhetetlen harca, és a fiatal nemzedék e terén sem lehet semleges, nem lehet közömbös. Ott, ahol bármilyen formában meggyengül vagy eltorzul pártunk, a szocialista állam, a szocialista oktató-nevelő rendszer befolyása, ahol csak a legkisebb mértékben megbontják céltudatosságát és rendszerességét, ahol ez a befolyás nem teljesen egységes és elvszerű, ott a fiatalok — különösen, ha erre a családi környezet, vagy a baráti kör, illetőleg a munkahely ösztönzi őket — köny- nyen azok hatása alá kerülnek, akiknek célja a fiatalság megtévesztése és esetleg a szocializmussal való szembeállítása. günket, ha csak egy keveset is csökkentenénk az ifjúság politikai és eszmei befolyásolását, ha azt hinnénk, hogy az ifjúság többségének magatartásában bekövetkezett kimondottan pozitív fordulat felmenti pártunkat és az államot, valamint oktató-nevelő rendszerét és kulturális intézményeit, társadalmi szervezeteinket ós valamennyi nevelő tényezőt az alól a kötelesség alól, hogy rendszeresen ós intenzíven, marxista—leninista ideológiánk és a szocializmus szellemében dolgozzon a fiatalokkal. Emellett végtelenül fontos, hogy elkerüljük azokat a hibákat, amelyek rendszerint abból erednek, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fiatalok jelenlegi életére jellemző tényeket, azokat, amelyek gondolkodásuk és cselekedeteik sajátos vonásai. „Gyakran előfordul — figyelmeztetett már V. I. Lenin —, hogy az idősebb és az idős nemzedék tagjai nem tudnak kellőképpen közeledni az ifjúsághoz, amelynek szükségszerűen másképp, más úton és más formában, valamint más helyzetben kell felnőnie a szocializmushoz, mint az apáknak “ Ezeknek a szavaknak arra kellene kötelezni bennünket, hogy az ifjúsággal végzett munkában ne engedjünk meg semmiféle sablont, semmiféle adminisztratív formát, hogy teljes felelősségtudattal, türelmesen és bizalommal közelítsünk hozzá, hogy mindenkor megtaláljuk az egyes rétegeihez vezető utat ós módot, megértsük érdekeiket, gondjaikat és problémáikat, segítsünk ezeket hatékonyan megoldani. Nagyon különös lenne, ha azok mellett a mélyreható változások mellett, amelyek a szocializmus építése során társadalmunkban, egész gazdasági alapépítményünkben, szociálpolitikai és szellemi szféránkban, a nép életmódjában bekövetkeztek és azon változások mellett, amelyek a világban lezajlottak és jelenleg történnek, a fiatalok csak reprodukálnák az előző nemzedékre jellemző gondolkodásmódot és valóság-megközelítést. Elegendő rámutatni arra az új helyzetre, amely a tömegtájékoztatási eszközök hatására, a társadalmi szervezettség sokkal magasabb fokának (Folytatás a 4. oldalon) A szocializmus és a kommunizmus szellemében Ne feledjük a válság tanulságait
