Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-05 / 158. szám, csütörtök

A fiatal nemzedék szocialista nevelése s előkészítése az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban

[Folytatás a 3. oldalról) hatására alakult ki, valamint arra, hogy új és sokkal szélesebb bázisa van a művelődésnek, a szakképzettség megszerzésének és egészen másképp közelítünk azokhoz az értékekhez, amelyek a közelmúltban még a fiatal emberek számára gyakorlatilag hozzáférhetetlenek és ismeretlenek voltak.

Mint ahogy hiba lenne ezeket a tényeket figyelmen kívül hagyni, s szem elől téveszteni, hogyan reagál erre a mai fiatalság, nem kisebb hiba lenne ezt eltúlozni, és nem látni azt, hogy

a szocializmus fejlődésével objektíve szélesebb bázis alakul ki arra, hogy valamennyi dolgozó a munkásosztály vezetésével az alapvető döntő kérdésekben — tekintet nélkül bármilyen társadalmi, nemzetiségi vagy korkülönbségre — közeledjék egymáshoz és a fiatal nemzedék annál sikeresebben tudja megoldani problémáit és az ellőtte álló feladatokat, minél többet merít annak a nemzedéknek a tapasztalatából, harcaiból és munkájából, amely előkészítette a szocializmus győzelmét és kiépítette ennek alapjait.

Vonzó program a fiatalok számára is

Az antikommun izmus ideológusai megszerkesztették az úgynevezett nemzedéki probléma elméletét, amelyet nálunk annak idején a revízión isták terjesztettek nagyon aktívan. E teória szerint a fejlődés a világban állítólag olyan dinamikát ért el, hogy a jelenlegi fiatalság, akár a kapitalizmus, akár a szocializmus feltételei között, nem értheti meg az előző nemzedéket, „az apák nemzedékét“, amely állítólag „bűnt követett el“ gyermekei ellen, háborút idézett elő, s atomkatasztrófába sodorja, az életkörnyezet megsemmisítéséhez űzi az emberiséget.

Ez a szemlélet, amely figyelmen kívül hagyja a két világ, a szocialista ós az imperialista világ küzdelmét, a fiatalokat arra hivatott ösztönözni, hogy a politikai és társadalmi jelenségekre ne osztályszempontból tekintsenek, hogy ne lássák meg a szocializmus előnyeit, hogy az imperialista nemzetek által a népek ellen elkövetett jogtalanságokat és bűncselekményeket, a monopolista tőkésállamok és katonai-ipari komplexumának műszaki-bürokratikus, gazdasági és közéleti szervezetének valódi kiúttalanságát és e társadalomban a személyi kapcsolatok elidegenedését, a cinizmus és a magánérdekek hangsúlyozását az időszerű eseményekkel és a jövővel szemben — minden mai társadalomban „a jelenlegi civilizáció" általános problémájának tekintsék.

A szocialista világrendszer fejlődésével, a szocializmus építésének eredményes előrehaladásával az egyes országokban, különösen a Szovjetunióban, e folyamatot kísérő minden nehézség ellenére egyre kifejezőbben megmutatkozik, hogy a szocializmus minőségileg magasabb színvonalú társadalmi rendszer, hogy nemzedéki különbség nélkül valamennyi dolgozónak, az öregeknek és a fiataloknak is — különösen a legfiatalabbaknak — páratlan lehetőségeket biztosít, megváltoztatja az egész társadalom életét, a valódi humanizmus, az együttműködés és a szolidaritás kapcsolatai, a munka iránti tisztelet és a nemzetek barátsága alapján. A fiatal emberek számára nincs és nem lehet vonzóbb program, mint a szocializmus és a kommunizmus programja, ami fényes távlatot nyújt életüknek.

Až a nagy küzdelem, amit a kommunista párt vezetésével vív munkás- osztályunk és a többi dolgozó a szocializmus és a kommunizmus eszméinek teljes győzelméért, a fiatal nemzedék legsajátabb küzdelme és élethivatása és meghatározza életének értelmét.

A megelőző nemzedékek történelmi feladatot teljesítettek, amikor országunkban felszámolták a kapitalizmust és kiépítették azt a társadalmat, amelyben nincs helye a kizsákmányolásnak és a szociális vagy nemzetiségi elnyomás semmiféle formájának: a szocialista társadalmat. Ehhez végtelenül nagy erőfeszítésre és áldozatra volt «zükség. A felnövekvő fiatal nemzedék feladata ezt az örökséget megszilárdítani, kibontakoztatni, gazdagítani és felépíteni a fejlett szocialista társadalmat. Ehhez is nélkülözhetetlen a rendkívüli igyekezet. A felnövekvő nemzedék szerencséje, hogy új, örömtel- jesebb körülmények között fejlesztheti a társadalmat. Ez csak szilárdítja — objektívebb értelemben a szocializmust építő nemzedékek lényeges érdekei történelmi folyamatosságának és egységének alapját. Egyesíteni a fiatalság lendületét és erejét, érvényesülési és tudásvágyát, azt, hogy értékes, értelmes életet éljen az idősebbek tapasztalataival, ismereteivel és megfontoltságával, ápolni minden fiatalban a harcok és a munka iránt érzett tiszteletet, amiből a szocialista jelen született, ápolni a szilárd akaratot, határozottságot és újító bátorságot, azt az igye: kezetet, hogy felelős szinten oldja meg az új problémákat, szocialista társadalmunk sokoldalú fejlődésének problémáit — ez a jelen egyik legfontosabb feladata.

Elvtársnők és Elvtársuk!

A fiatal nemzedék problémáinak megoldása a maga teljes egészében rendkívül bonyolult és szerteágazó komplexum; a gazdasági és szociális helyzet, az ifjúságnak az állam irányításában és igazgatásában való részvételével összefüggő kérdéseket, az egész társadalmi életben való részvételének kérdéseit, valamint művelődési és kulturális színvonalának kérdéseit öleli fel.

Ezen az ülésen nem célunk és ez nem is lehet, hogy ezeket a problémákat megoldjuk. Figyelmünket a fiatal nemzedék nevelésére összpontosítjuk, azzal, hogy mindenekelőtt meghatározzuk azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek — a XIV. kongresszus határozataival összhangban és a KB októberi üléséhez kötődve — befolyásolják az iskolák, oktató-nevelő rendszerünk legjelentősebb láncszemét.

Munkájának eredménye — amit természetesen nagymértékben befolyásol társadalmunk valamennyi nevelő tényezőjének együtthatása — elsősorban attól függ, hogy egységesen közelítse meg a nevelő feladatokat, függ attól az elvszerüségtől, amellyel a pártpolitikát a fiatalok befolyásolásában megvalósítja. E tényezők munkája azonban függ az iskola befolyásától is. Ezért elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy az iskola munkáját ne elszigetelten ítéljük meg, hanem a szocialista állam valamennyi létesítményének, tehát a tájékoztatási eszközök, a társadalmi szervezetek és a család nevelő hatásával összefüggésben. Szükségszerűen arról van szó, hogy megtaláljuk a további utat ahhoz, miképpen fokozhatjuk egész pártunk és társadalmunk felelősségét a fiatal nemzedék életéért és a jövőre való felkészítésért.

Engedjék meg, hogy áttérjek először az oktatásügy kérdéseire.

A szocialista iskola nagy szerepe

Mindenki tudja, milyen jelentős helye van az iskolának a gyermek és a fiatal személyiségének kialakításában, már csak azáltal is, hogy rendszeresen hat rá, fizikai és szellemi beérésével többé-kevésbé összhangban, és hogy több fontos funkciót teljesít egyszerre. A természeti és társadalmi törvényekről nélkülözhetetlen ismereteket nyújt, amelyek a hivatásbeli érvényesüléshez szükségesek és ezzel együtt megalapozza a tudományos világnézetet is. Éppen az iskolában alakul ki a fiatalok jelleme, erkölcsi arculata, szocialista meggyőződése, a munkához, a szocialista hazafisághoz, a humanizmushoz és az internacionalizmushoz fűződő öntudatos viszonya. A szocialista ember eme tulajdonságai éppen a szocialista iskola hatására és aktív befolyásolására kezdenek kialakulni.

Iskoláink évről évre társadalmunk tehetséges, öntudatos, érett fiatal polgárainak tízezreit bocsátják az életbe, akik eredményesen kapcsolódnak be a dolgozók széles kollektívájába.

Tudatosítani kell, hogy a szocialista iskola szerepe olyan mértékben nő,

amilyen mértékben fejlődik és korszerűsödik a szocializmus anyagi-műszaki alapja, alakulnak ki az új haladó termelési ágazatok, s amilyen mértékben halad előre a tudományos-műszaki forradalom, ugyanilyen mértékben szilárdulnak meg a szocialista társadalmi viszonyok. Ezzel együtt elmélyül a szocialista demokrácia, bővül a dolgozók részvétele a közügyek intézésében és fejlődik a szocialista kultúra és művészet.

Szocialista iskolánknak ez a perspék tívája éles ellentétben áll a jelenlegi burzsoá iskola helyzetével.

A burzsoá iskola fejlődését végső soron a kizsákmányoló és elnyomó rendszer szükséglete határozza meg. A bur- isoá iskola elnyomja -a fiatal nemzedék nagy részét, a dolgozó rétegek, különösen a munkásosztály tagjait. A fiatalokban lényegében csak a munkaerőt látja, a társadalmi viszonyok passzív alanyát. Ezzel szemben a mi szocialista iskolánk feladata az, hogy felkészítse a munkásosztály és valamennyi dolgozó fiatal 'tagjait arra, hogy hivatásában jól érvényesüljön és

különösen arra, hogy a szocializmusért -és kommunizmusért vívott harcban teljesítse társadalmi feladatait, hogy képes legyen az egész társadalom érdekében fejleszteni alkotó erőit és képességeit — vagyis a valódi demokratizmusból és humanizmusból indul ki.

Pártunk XIV. kongresszusa ismét hangsúlyozta azt a lenini követelményt, hogy iskolánk a szocializmus támasza legyen. Egész pártunk és társadalmunk számára kitűzte a feladatot: felkészíteni a fiatal nemzedéket összhangban a szocialista társadalom szükségleteivel, a fejlődő népgazdaság és a társadalmi élet egyes területeinek követelményeivel. Hangsúlyozta a nevelés és az oktatás egységének elvét, valamint azt az igényt, hogy javítani kell az egész oktató-nevelő munka minőségét.

„Sokoldalúan felkészült, szakmailag képzett, magas kulturális színvonalú, politikailag eszmeileg lelkesedő és a szocializmus iránt teljesen odaadó emberekre van szükségünk“, jelentette ki Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB beszámolójában pártunk XIV. kongresszusán.

Az iskolák feladatának megnatarozása során a XIV. kongresszus abból indult ki, hogy az iskola és az élet közötti egykor éles és változatlan határ ma feloldódott, s napjainkban a művelődés távolról sem fejeződhet be az általános a közép- vagy a főiskola elvégzésével. A tanulás, az új ismeretek megszerzése, a szakmai és politikai-erkölcsi ismeretek állandó gyarapítása fokozatosan mindenkinek létszükségletévé válik.

Figyelmesen, gondosan, rendszeresebben

Elmondhatjuk, hogy a pártszervek és ezek döntései alapján a kormányok és a nemzeti bizottságok jelenleg, a XIV. kongresszus után figyelmesen, gondosabban és rendszeresebben foglalkoznak az iskolaügyi problémával. A CSKP KB, az SZLKP KB Elnöksége és titkársága, valamint a kerületi és járási pártszervek számos olyan intézkedést fogadtak el, amelyek gyakorlatilag az iskolaügy valamennyi területét érintik. Ezt bizonyítják azok a dokumentumok is, amelyeket önöknek, a KB tagjainak és póttagjainak megküldték.

Közismert, hogy a CSKP KB Elnökségének határozata alapján elkészítették az iskolaügy jelenlegi helyzetéről és további feladatairól szóló dokumentumot, ezzel kapcsolatban vitát szerveztek a CSKP KB széles körű aktívájában, valamennyi bizottságában, a párt szerveiben, a kormányokban, a szak- bizottságokban és néhány minisztériumban is. Ennek során rámutattak számos olyan problémára, amit iskolaügyünkben meg kell oldani, hogy megerősödjék iskoláink szocialista jellege és fokozódjék a sokoldalúan érett és szakképzett káderek előkészítését célzó munkájának hatékonysága. A vita eredményét a „Csehszlovák iskolaügy fej lődése, jelenlegi helyzete és legközeleb

bi feladatai“ című dokumentumban foglalták össze, amelyet alapvetőnek tartunk abban a további munkában, ami az oktató-nevelő munka minőségi javítását, az iskolarendszer fejlesztési tervének előkészítését szolgálja a párt XIV. kongresszusa döntéseinek értelmében. Az eddig kialakult döntéseket természetesen nagyon megfontoltan és felelősségteljesen kell teljesíteni a reális lehetőségekkel és szükségletekkel összhangban.

A vita igazolta, hogy a fennálló oktató-nevelő rendszert, amely szocialista elvekre támaszkodik, lényegében az adott alapokon lehet fejleszteni és tökéletesíteni, minden gyökeres szervezeti változás nélkül. Egyidejűleg rámutatott oktatásügyi rendszerünk időszerű problémáira, részletesen az iskolák fokozatai és típusai szerint, valamint a megoldás lehetőségeire is. Az oktató- nevelő munka tökéletesítésére törekedve elsősorban azt kell elérni, hogy minden egyes fokozat és típus következetesen tiszteletben tartsa a szocialista iskola elveit, szervesen egyesítse az oktató és nevelő funkciót, úgy, hogy az iskola teljes mértékben teljesítse küldetését a szocialista társadalomban, szem előtt tartva, hogy a közelmúltban éppen nevelő funkciója volt eltorzítva.

Néhány probléma és feladat

Vizsgáljuk meg most legalább röviden az említett szempontok alapján az egyes iskolatípusok néhány problémáját és feladatát.

Ami az óvodákat illeti, alapvető problémájuk a pedagógiai munka megszilárdítása. Arról van szó, hogy a gyermek már tanköteles kora előtt elsajátítsa az elemi higiéniai ismereteket és szokásokat, fejlessze anyanyelvét és megtanuljon a kollektívában élni.

Egyidejűleg ügyelnünk kell arra, hogy fokozatosan egyre több gyermek járjon óvodába és hogy az iskola küszöbének átlépésekor minél kevesebb legyen a hátrányos helyzetű gyermekek száma. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez mennyire jelentős iskoláink demokratikus jellegének megszilárdítása szempontjából, hiszen egyes gyermekek az első osztálytól kezdve, mondhatjuk iskolába lépésük első napjától, csak azért maradnak el, mert tanköteles koruk előtt nevelésükre nem fordítottak kellő gondot. Dicséret és elismerés illeti azoknak a járásoknak és 'iely- ségeknek a felelős dolgozóit, akik ezt a társadalmi-politikai szempontot figyelembe véve építik az óvodákat. Sajnos, helyenként távolról sem tudatosítják — a számos határozat ellenére sem — az ügy súlyát. Magatartásukkal különösen a munkás- és parasztcsaládok gyermekeinek ártanak.

A oktató-nevelő munkában sok javítanivaló van az alapiskolákban is.

Ha azt akarjuk, hogy az alapiskola jobban eleget tegyen küldetésének, szükséges, hogy a társadalmi ismeretek és szükségletek fejlődésével összhangban átértékeljük a tananyagot, minőségileg javítsuk a tartalmát, célszerűen rendezzük az arányokat az egyes tantárgyak és tantárgycsoportok között, átdolgozzuk az összefüggéseket az általános iskolák egyes évfolyamai és fokozatai között. Emellett — a kísérletek mutatják — lehetővé válik négy évre rövidíteni az alapiskola alsó tagozatát és egy évvel előbb áttérni a felső tagozatra, tehát a szaktantárgyak ok tatására. Természetesen ennek érdekében meg kell teremteni a szükséges feltételeket.

Jelenleg különösen fontos megváltoztatni az alapiskolák matematikaoktatásának módszerét, fel kell kelteni az érdeklődést e kulcsfontosságú tantárgy iránt és nagyobb gondot kell fordítani az anyanyelv oktatására. Nem tűrhetjük továbbra is azt a helyzetet, hogy egyesek passzívan nézik, hogy már az alapiskolában a gyermekek jelentős része visszamarad az olyan döntő fontosságú

tantárgyakban, mint a matematika és az anyanyelv, ami gyakran osztályismétléshez vezet. Az oktatásügyi minisztériumok feladata, hogy e tantárgyak túlzott nehézségeinek megoldásával megbízzák az intézeteket és tudományos intézményeket, és az ő észrevételeik alapján szükséges módosításokat javasoljanak.

A magyar, lengyel, ukrán és német tanítási nyelvű iskolákban törekedni kell a cseh vagy a szlovák nyelv elsajátítására. Ez az említett iskolák tanulóinak az érdeke. Fontosnak tartjuk, hogy eme iskolák tanulói egyenjogúan és bármilyen nehézség nélkül érvényesüljenek további tanulmányaik során, vagy a politikai, a gazdasági és kulturális élet valamennyi szakaszán a CSSZSZK egész területén.

Alapiskolánk még nem ébreszti fel kellőképpen a gyermekek érdeklődését a társadalmi szükségleteknek megfelelően. Ez kedvezőtlenül mutatkozik meg az alapiskolák utolsó évfolyamaiban, amikor a pályaválasztásról, a gyermek életének további alakulásáról döntenek. Szükséges, hogy az oktatásügyi minisztériumok a felelős tárcákkal együtt átfogóan bírálják el a pályaválasztási tanácsad í testületek munkáját, az iskolaigazgatók és a vezetőség, minden tanító és nevelő hatását. Hatékonyabb utakat kell keresni arra, hogy a társadalmilag hasznos tevékenység iránt ébresszük fel a lányok és fiúk érdeklődését és tegyük érdekeltté a szülőket, akárcsak az egyéb iskolán kívüli tényezőket, a nemzeti bizottságokat, az üzemek vezetőit stb.

Az alapiskola fogyatékossága az is, hogy a tanítók a tanintézetekben többnyire kevésbé egyénien és differenciáltan foglalkoznak a gyermekekkel és ennek következtében azután megfelelőkre és nem megfelelőkre osztják fel őket. Az iskolaigazgatóknak ügyelniük kell arra, hogy az alapiskolák tanítói sokkal nagyobb gondot fordítsanak a lemaradó gyermekekre és saját kötelességeiket ne hárítsák a családokra. Ezzel kapcsolatban számolunk azzal is, hogy bizonyos vonatkozásban módosítjuk a diákok osztályozási rendszerét.

Problémát jelent az osztatlan isko Iák viszonylag magas száma.

Természetes, hogy a teljesen szervezett, személyzetileg és anyagilag el látott alapiskolák magasabb színvonalon oktathatják a diákokat, mint az osztatlan iskolák. Rendszerint elegendő

(Folytatás az 5. oldalon)

1973

VII. 5.