Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 VII. 1. Ebből a világszínvonalú vedersoros osztályozó baggerból 15 darabot készítenek A Steiner Gábor Üzem dolgozói szovjet megrendelésre. Hossza 76,5, szélessége több mint 15 méter (M. Vojtek — ČSTK felvétele) tette, amikor a kétemeletes Rosszija nevű hajó bőségesen feldíszítve ünnepélyesen elhagyta az új gyár üsse mi kikötőjét. Ezután jöttek az 1100-as folyami vontatóhajók, melyeket úgy, olyan tökéletesen építettek a komáromiak, hogy a sorozat utolsó darabjainak átfutási ideje mindössze 40 napot vett igénybe. Mennyiség — minőség — Míg egykor elég volt a jó szemű mester „saccolása“, később a bonyolultabb szerkezeteknek a hajóba történő beépítése műszeres ellenőrzést igényelt. Műszer azonban... hol volt a hajógyárban 1953 előtt műszer?! Emlékszem, egy öreggyári munkás valaha büszkén újságolta: „sublerunk“ is van már... Sőt később kiderült, hogy mikrométerrel is rendelkezett a gyár. Csepp volt csak azonban ez a tengerben. A mennyiségi követelményekkel arányosan nőttek a minőséggel szemben támasztott igények. Fordulat mérőt, erőmérőket, gőz- gáz-, víznyomásmérö műszereket, sebességmérőket kellett szereznünk, hogy csak a legfonto- sabbakat említsem. Az említett évben hozzáláttunk a gyári műszerközpont kiépítéséhez, s ma olyan méréseket végezhetnek a szakemberek, melyekről régen még csak nem is hallottak. — Ezt Németh Miklós, a hajógyár műszerközpontjának megalapítója mondotta, aki nyugdíjba vonulásig vezetője volt ennek az osztálynak. Az új gyárban egyik napon — ahogy mondani szokás — megbillent a világ! OL jelzésű, Diesel-elektro- mos meghajtású, világszínvonalú sze- mélyhajő építését kezdték meg. Ekkor azután fel kellett kötni azt a bizonyos fehérneműt, mert ezen a hajón tulajdonképpen egy komplett villanytelepet kellett működtetni és mindent mérni, mérni, mérni. Diesel-motor hajtotta a dinamót és a termelt áramot villanymotorba vezették, mely sebességszekrény nélkül hozta forgásba a hajócsavart. Hogy mit tudott az OL? Sokat. Egy példa: teljes sebességgel rohant előre és ekkor egy mozdulattal „rüK- vercelni“ lehetett, ami azt jelenti, hogy „előréből“ azonnal hátra! — A műszerközpont kiépítésében sincs megállás — mondotta Németh Miklós. Az elektromos úton történő vezérlést lassan, de biztosan kiszorítja a sokkal oJcsőbb. egyszerűbb pneumatikus vezérlés. Levegő van elég, egy nagy teljesítményű kompresszora van szükség és a vékony, de szilárd anyagból készült csöveken mindenüvé eljuthat a sűrített levegő. Ha kell: szelepeket nyit, nyílásokat zár le. a sűrített levegő „befogható“ meghajtásra, fékezésre. Miért mondottam ezt el? A pneumatika teret hódít, de ahhoz, hogy uralhassuk, ellenőrizhessük, speciális műszerek kellenek. Ei*re is gondoltunk és intézkedtünk. A komáromi hajógyár nem maradhat el a világszínvonaltól a pneumatikában sem! Nincs „nem lehet” A hajóépítés sokkal bonyolultabb szakma, mint ahogyan azt egyesek egy kész hajó megtekintése után gondolják. Egy utasszállító hajó esetében biztosítani kell mindazt a kényelmet. amit az utas az otthonában is megtalál: lakószoba, fürdőszoba, központi fűtés, villanyvilágítás, szórakozó helyiségek (bárok), kerti ú! helyett fedélzeti sétány, sőt mi több, fodrász, borbély orvos Is a rendelkezésükre áll. Míg mindezt a földön, alapok leásásával, rögzített tégla vagy panelházban biztosítják a megrendelő számára a kőművesek, ácsok, asztalosok, addig itt nem szabad megfeledkezni a vízről, melynek felülete az éghajlati viszonyoktól függően változik és lényeges az is, hogy ez az úszó palota lényegében közlekedési eszköz, mely sűrűn — és viszonylag gyorsan — változtatja a helyét. A hajó építését rengeteg számítás előzi meg. A hosszúságnak, magasságnak, merülési szintnek összhangban kell lennie. — Hajót, jó hajót csa>k fegyelme zett, pontos munkával építhetünk — mondotta Csiba Zoli bácsi, és szótárunkból törölni kell ezt a két szót: „nem lehet“! Ha valami hosszabb, lerövidítjük, ha rövidebb, hosszabbítjuk, ha széles, keskenyítjük, ha ke« kény, megtoldjuk. A műszaki rajzzal értelmetlen lenne feleselni vagy ellenkezni vele. A hiba előbb-utóbb úgyis „kiugorna“ és helyrehozásáért drágán fizetnénk, mert már felhegesztett, közművesített fedélzeti részeket kellene lebontani és később visszahegeszteni. Aki ismeri id. Csiba Zoltánt, tudja, hogy nem is engedett ő soha a „huszonegyből“, de komoly hibá'k nem is fordultak elő a munkájában. Ezt a bizonyos „nem lehet-elméletet“ érdemes megszívlelni a maiaknak is, mert jó elmélet, amely 46 év gyakorlatában állta ki a próbát. Export üzem Igen, az, mert a termékek több mint 80 százalékát külföldi megrendelésre készítik. A komáromi hajógyár legnagyobb külkereskedelmi partnere a szovjet SZUDOIMPORT, de vásárolt (és vásárol) különféle rendeltetésű úszóművet — főleg kotrógépeket — Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország. A hajógyár főleg sorozatgyártással foglalkozik. Ha „beindul* egy típus, az ötödik, hatodik hajót már viszonylag könnyen készítik el, azonban a közmondás: minden kezdet nehéz, ebben az üzemben százszoros igazságot tartalmaz. Ez az év ilyen szempontból különösen nehéz, mert három új típusú hajót gyártanak. Túl nagy a felelősség. Három éven át folyamatosan teljesítették az állami tervet és az idén — a jubileumi évben — sem akarnak adósak maradni. Az idei gyártási programban fontos szerepet kap a 2700 tonnás motoros teherhajó tengeri változata. Bonyolult kivitelezni az 500 köbméter teljesítményű vedersoros, osztályozó berendezéssel felszerelt kotróhajót s a nagyobb nyomaték kedvéért hagytuk a felsorolás végére az év „slágerét“, a 136 méter hosszú, 382 személy szállítására alkalmas luxushajót, melyhez hasonló sem hazánkban, sem a Steiner Gábor Hajógyárban nem készült. Talán kissé le is értékeljük, ha hajónak nevez zük. Jobban kifejezné az úszó üdülő- központ fogalom-megjelölés. Légkondicionáló berendezés, folyóvíz ivóvízzé átalakítását végző szerkezet, filmszínház, olvasóterem, társalgó, bár és ki tudja mi minden lesz ezen az úszóművön. Ez aztán érezteti, kézzelfoghatóan kifejezii azt a hatalmas fejlődést, melyen a felszabadulás utáni években átment az üzem. A téli kikötőben veszteglő egykori gőzösök, uszályok lyukas vagy deformált részeinek a helyrehozásától alig negyedszázad telt el s ma olyan hajót gyártanak, mely minden szempontból eléri az ugyancsak magas világszínvonalat. De készültek itt már folyami hűtőhajók, puttonyos és szívóbaggerek. A gyártmányok műszaki színvonala, teljesítménye pedig évről évre nőtt. Csökkent a selejt is. Annak ellenére, hogy gyakran kezdenek hozzá az új gyártmányok felfuttatásához a hajógyárral egy családba tartozó nehézgépipari üzemekhez viszonyítva elhanyagolhatóan alacsony — mindössze 0,5 százalék — a selejtgyártás. Felnőni a feladatokhoz — ez jelentette a legnagyobb problémát a ma 75 éves üzennek. Sikerrel birkózott meg ezzel is. Nemcsak az újságokból ismert Hám és Galanžár csoport, hanem a több ezres kollektíva minden tagja fejlődött, tanult. £s ez meghozta a gyümölcseit, mert a megrendelők elégedettek a gyártmányokkal és később, az úszómű tartósa bb használata után se reklamálnak. Előtérben az ember Találkozásaink, beszélgetéseink folyamán Körmendy Ferenc, Csiba Zoltán, Schlár Vilmos, az egykori hajóács Mézes József és az idősebbek közül sokan mások gyakran beszéltek a gyár egykori urainak embertelen bánásmódjáról. Néhány ezzei kapcsolatos gondolatot ebben a riportban is felvetettünk. Nos a felszabadulás utá ni évek ezen a téren is gyökeres változásokat hoztak. A szakszervezet üzemi bizottsága a vállalatvezetö- séggel nagyszabású szociális programot dolgozott ki, melynek megvalósítását a fontosságot illetően egy szintre hozták az állami terv feladatainak teljesítésével. Mosdók, öltözők, étkezdék egész sora épült már eddig is. Ha valaki műszak végén megáll a főkapunál és végignézi a gyárból kijövő és hazafelé igyekvő munkásokat, szurtos, mosdatlan, piszkos szerelőruhát viselő embereket nem lát a tömegben. Orvosi rendelők állnak a hajóépítők rendelkezésére az üzem területén, melyeknek orvosai nemcsak gyógyítással, hanem a betegségek megelőzésével is foglalkoznak. A munkabiztonsági technikusoknak joguk van leállítani olyan gépeket, melyeknek kiszolgálása baleseti veszélyt rejt. Az üzem műszaki-fejlesztési osztályán levő laboratóriumban használat előtt több szempontból is megvizsgálják az új kenő és más anyagokat. A művezetők, mesterek, a gazdasági vezetők személy szerint felelnek a munka biztonságáért, a munkakörnyezet állandó javításáért. A szociális gondoskodást javító tervek megvalósulása után jelentősen könnyebb lesz a dől gozó nők helyzete is az üzemben. Olyan létesítményeket hoznak létre számukra, melyek feledtetik velük, hogy nehézgépipari üzemiben dolgoznak. A szakszervezet üzemi bizottsága és a vállalatvezetöség között inegkö tött kollektív szerződés az elmondottakkal kapcsolatos feladatokat hivatalos formában is rögzíti. Nem lenne teljes ez a fejezet, ha nem emlékeznénk meg a hajógyár počú- vadlói üdülőjéről, melyet néhány nap múlva „birtokukba vesznek“ az üzem alkalmazottjainak iskolaköteles gyermekei, akik kéthetes turnusokban pihennek, játszanak, szórakoznak itt és kitűnő ellátásban részesülnek a nyári iskolaszünet folyamán. Az év többi hónapjaiban ezt az üdülőközpontot a pihenni, felfrissülni vágyó, új erőt gyűjtő munkások, technikusok vehetik igénybe. — Igen, mindent az emberért — mondotta egyik beszélgetésünk folyamán Csík János, az üzem termelési igazgatója, majd hozzátette: ez így még csak félmondat, szeretném kiegészíteni: és mindent a gyárért! Más szóval: a kapott javakat adott javakkal kell ellensúlyozni. Gondolok itt a munkafegyelem további megszilárdítására. a szerszámok (Körmendy elvtárs már szólt róla szintén) kímélésére, a kollektív szellem további szilárdítására. A mesterek, művezetők az évek folyamán gyűjtött tudást ne rejtsék véka alá, hanem a hajógyár „nagy öregjeinek“ példáját követve adják át a fiatalabbaknak a gyár további felvirágoztatása érdekében. Pillantás a jövőbe Az új személyhajó mintapéldányát — melynek átfutási ideje 30 hónap — 1975-ben keli átadniuk a megrendelőnek. A múlt hónapban készült el a tengerszélen is használható — tehát az eddiginél „nagyobb tudású“ navigációs berendezéssel felszerelt — 2700 tonnás motoros teherhajó módosított változata. Ezt az úszóművet — mivel nagyobb mennyiségben kerül gyártásra — tovább kell tökéletesíteniük. Nagy feladatok várnak e téren az üzem újítóira, feltalálóira. A „mindent tudó“ vedersoros, osztályozó bagger is hosszabb ideig szerves része lesz az elkövetkezendő évek gyártási programjának. A Steiner Gábor Hajógyár dolgozóira komoly feladatok hárulnak KGST-vo- nalob is. A kölcsönös gazdasági segítségnyújtás keretében folyami- tengeri és személyhajókat, kotrógépeket készítenek a tagállamoknak a tervszerű szakosítás keretében. Hosz- szú lejáratú gyártási programról van szó, mely kiterjed a hatodik ötéves tervre is. Ennél a gondolatnál akaratlanul is Schlár Vilmos egyik, a hajógyár egykori kapacitását, a foglalkoztatottság bizonytalanságát jellemző mondata jutott eszembe: „A komáromi kikötőben több hajó telelt és ezeken mindig akadt javítanivaló Tavasszal viszont már „megritkítottak“ bennünket.“ Ettől a ritkítástól most — és a távoli jövőben sem — kell félni, mert munka van és lesz elég. A szovjet megrendelő és átvevőszervek nagyvonalúságát bizonyít- ja, hogy a most megkezdett és már gyártás alatt levő típusokat nem változtatják meg és ebben, valamint a következő ötéves tervben ezeket a típusokat vásárolják meg. A hajógyár tulajdonképpen „menet közben“ épült. Pontosabban: az elkészült munkacsarnokokban már termelő munkát végeztek, míg az üzem más részein az építőmunkások dolgoztak. Ez — kisebb méretekben — így van ma is, mert menet közben készült el a fedélzeti gépeket, berendezéseket gyártó, korszerű műhely és rövidesen megkezdik az új szociális és adminisztratív épület, valamint a szaktanintézet és Interná- tus építését is. A szociális program számol az özemen belüli üzlethálózat bővítésével is. Ki ad többet? A mondatot így lehetne folytatni: a gyárnak a szocialista munkaver- seny keretében ... Tavaly a Szlovák Nemzeti Felkelés 29. évfordulójának tiszteletére egy 2700 tonnás motoros teherhajót készítettek el a versenyző csoportok. Az idén is egészüzemi munkavállalással, egyéni és kollektív felajánlásokkal köszöntik a kiemelkedő évfordulókat. A szocialista munkaverseny gazdag hagyományokkal rendelkezik a hajógyárban. Az üzem krónikájának lapjairól ezit olvashatjuk: 1962-ban 402 egyéni és 3127 kollektív vállalást fogadtak el és az üzem dolgozóinak 80,2 százaléka kapcsolódott be a mun ka verseny be. Két évvel később már a dolgozók 86 százaléka versenyzett. ebből 94 munkacsoport — 973 dolgozó részvételével — a szocialista munkabrigád cím elnyerését tűzte ki célul. Az említett év végén 25 munkacsoport pedig már el is nyerte a címet. Az idén a versenyt az eddiginél is szélesebb alapokra helyezték, mert — mint már említet- . tiik — három új sorozat beindítására kerül sor, ami fokozott méretű munkát igényel. Sikereik elismeréséül ez év május elsején az üzem Munka- érdemrendet kapott. Zárszó helyett Hosszú és eredményekben gazdag utat tett meg a Steiner Gábor Hajógyár 1898-tól napjainkig. Krónikájának lapjain fény és árnyék szaporán váltja egymást. Egy dátumot még nem említettünk: 1945. március 30-át. Ezen a napon szabadította fel a dicső Vörös Hadsereg Komáromot. A várostól elválaszthatatlan gyár számára is rendkívül fontos ez a dátum. Az azóta eltelt időszakban fejlődött azzá, ahogyan ma ismerik: Közép-Európa legnagyobb hajógyárává. Erről a dátumról az üzem dolgozói sohasem feledkeznek meg és olyan hajókat gyártanak szovjet megrendelésre, melyekbe a szakértelmen túl a szívükből is tesznek egy darabot. Ezek a hajók a nagy szovjet vizeken örökké hirdetik: A komáromi hajóépítők köszönik a szabadságot, a korszerű gyárat, és azt, hogy ma már egészen más, sokkal jobb körülmények között dolgozhatnak, mint 75 évvel ezelőtt. KOMLŐSI LAJOS
