Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-31 / 180. szám, kedd

Megérdemelt

kitüntetés

Valamikor, a mesebeli régi időkben azt hitték az emberek, hogy az erdők örökké élnek. Akkoriban még nem gondozták az erdőt, felújult az magától. Később addig irtották tervsze- rütleniil, addig hordták belőle a fát, amíg több lett az irtás, mint maga az erdő. De rádöbbent az emberiség: magunk

alatt vágjuk a fát! Megbomlik a természet egyensúlya, erdei avar nélkül vészesen zúdul alá az esővíz, a hóié az egyre ko- párabb hegyoldalakon. Elmossa a talajt, árvizet okoz a síkságokon.

Gondozni kezdtük tehát az erdőt. Fő gondozói az erdészek, ők végzik ezt u fontos mesterséget. Egyiküket, Kern Károlyt, a trsticei {nádszegi) erdészet volt vezetőjét a minap tüntették ki.

— Magas kitüntetésben részesült. Régi, jó dolgozónk, igazán megérdemli az elismerést — mondta Gyurcsek Ernő, a Dunajská Streda-i [dunaszerdahelyi) erdőgazdaság igazgatója.

Felkerestük hát Kern Károlyt és leültünk vele egy kis beszélgetősre. Kissé zavarban volt, nem szokta meg, hogy magáról beszéljen. Mint a legtöbb erdész, ő sem bőbeszédű. Érdekes történeteket elmondani az erdők világából, az más. De önmagáról?!

Több mint 17 éve, 1955 óta Trsticén dolgozott. Most újabb állomáshelyre került, Čičovba (Csicsóra). Ilyen az élet. Pedig 17 év alatt szinte odanőtt a nádszegiekhez. öt is megszerették. Ötvenöt éves, sok éve járja már az erdőt. Rugalmas a járása, fiatalos a külseje, egészséges az arcszíne. Jót tesz az erdőjárás. Kivált annak, aki naponta csinálja.

— Valamikor kitermelő mester voltam Pezinokon. Az átszervezéskor, ötvenötben helyeztek át Trsticére, az itteni erdészet vezetésével bíztak meg. Nagyon aggódtam, hogy milyen lesz az új hely. A kezdet valóban nehéz volt. A munkahelyen mindent elhanyagolt állapotban találtam, sokáig tartott, amíg mindent rendes kerékvágásba sikerült hozni. Egyedül voltam az irodán és tengernyi volt az elintézni való. Az írásos munkában négy erdészem közül csak az egyik tudott segíteni. A nászegiekkel elejétől kezdve jól kijöttem, nem volt semmi problémánk. A pezinoki munkahelyem előtt tíz évig Kolozsné- mán dolgoztam. Oda még nehezebben indultam el, hiszen akkor még magyarul jóformán semmit sem tudtam. Tíz év hosszú idő, mégis igen hamar elfutott. Jó emberek között szaladnak az évek. Alig telt el egy-két hónap, ôs én már otthonosan éreztem magam közöttük. Összemelegedtünk, kölcsönösen megbecsültük egymást. Ott úgy ötven százalékra megtanultam magyarul, de később Nászegen szinte teljesen elsajátítottam ezt a szép nyelvet. A nádszegiek is derék emberek voltak. Soha nem láttak bennem idegent, maguk közé fogadtak. Megszerettem őket, ma is sok jó barátom akad közöttük.

Őszintén fakadt a szó Kern Károlyból. Később már nehezebben ment a beszélgetés, mert a kitüntetése felől kezdtem érdeklődni.

— Hát az úgy volt, hogy érLADIKON

(Mészáros felv.)

1973

V117 31.

Jó hozam

A Brestoveci (Szilasi) Efsz határában az olasz, Ltbelula búzafajta aratásával kezdték az aratást, majd a jugoszláv, Szlábia Száva búzafajtát aratták le. Végh Péter elvtárs, az efsz gépesítő je szervezi, irányítja a kombájnosok munkáját. Feren- czi Vendel, Németh Gyula, Nagy János, és Rajjal Imre kombáj nosok pedig mindent megtesznek azért, hogy szemveszteség nélkül kerüljön az idei gabonatermés a raktárakba. Győri László efsz-elnök tájékoztatása szerint jó az idei termés, a tervezett hektárhozamokat biztosan elérik. Főleg a szovjet JU- BILEA/50 búzafajta hozama jó.

HÍR KATALIN

tesítést kaptam, menjek el én is Pezinokba. Ott vette át a Vörös Zászlót az állami erdészet igazgatósága, és ebből az alkalomból engem is kitüntettek. Hát így volt.

Megkapta a kitüntetést: „A szocialista erdőgazdaság építő- je“. Szépen hangzik. A sok-sok évi erdőjárásért és áldozatkész munkájáért kapta.

— Sok szép évem volt a Duna mentén, persze Nádszegen is, de azért nehéz, izgalmas napokban is volt részem.

Nem mindig könnyű az erdész élete.

— Megéltem néhány nagy áradást. Például azt, amikor kiáradt a Fekete-víz a Kis-Duná- nál. Nagy kárt csinált. Az erdőgazdaságból is elvitt vagy 200 köbméter fát. Úsztak a vízben a hasábok, vitte őket a rohanó ár. Gyorsan a csónakba ültünk, már csak megnézzük, hogy hová viszi a víz azt a sok fát. Eveztünk, de minket is magával ragadt a víz sodra. Az efsz kukoricásában álltunk meg. A fa is odáig úszott. Magasra nőtt már a kukorica, lehetett vagy százhetven centis, vagy talán több is, a víz meg csaknem annyi. Csak a címerek álltak ki a vízből, közöttük ringatóztak a rönkök. Mondtam is a társaimnak, hogy ha leapad a víz, itt a kukoricásban jó ideig meg sem közelíthetjük a fát. Iszap, sártenger lesz itt heteken át. Egyebet nem tehettünk, reggeltől estig csónakon szállítottuk a fát biztonságos helyre. Sietnünk kellett, nem tudhattuk, hogy mikor apad le a víz. Nagy árvíz volt akkor, a magyarországi oldalon is mindent elöntött a Duna. Mentettünk, amit lehetett és akit lehetett. Egyszer egymagám voltam a csónakban, rohant az ár, attól tartottam, hogy benyom valamelyik fa alá. Látom ám, hogy az egyik vastagabb faágon a rohanó ár fölött két kis őzike kuporog. Érezték, hogy ha belepottyannak a vízbe, végük van. Az okos állatkák örültek, hogy valaki megmenti őket. Dehogy ellenkeztek, szívesen tűrték, amikor beemeltem őket a ladikba. Hazavittem őket, a fáskamrában készítettünk nekik helyet. Előbb csak tejjel itattuk, de később más ételekhez is hozzászoktattuk őket. Megették a kenyeret, aztán a levest, a végén velünk étkeztek, azt ették, amit mi. Szépen fejlődtek, erősödtek és bizony sok galibát okoztak. Futkostak, ugrándoztak, így hát kiegendtem őket az erdőbe.

Volt két rókakölyköm is. Azokat is az árvíz elől mentettem meg. Az udvaron egy ládá ba tettem őket. Néhány napig voltak a háznál. Egy reggel felkelek, megyek ki az udvarra, a rókák sehol. Üres a láda. Hátul a kerítés alatt beásta magát az anyjuk, kikaparta a láda alját és usgyi, elillantak az erdőbe. Mert ilyen ám az anyaróka.

Áradások alkalmával az öreg Duna mellett is mozgalmas, drámai napokat éltünk át. 1954- ben például oly nagy volt az árvízveszély, hogy a katonák elvitték az asszonyt és a gyerekeket. Én nem akartam menni, különben is tele volt a raktár fával, arra is vigyázni kellett. Maradtam. Az udvaron oda volt készítve a csónak. Gondoltam, az ablakon át akkor is kijutok, ha hirtelen tör rám az ár. Attól kellett ugyanis tartani, hogy átszakad a gát. Szerencsére ez nem következett be, a talajvíz azonban sok gondot okozott körülöttünk. Vagy két hétig egészen egyedül voltam. Csak néha járták a vizet a katonák csónakokkal, félig elmerülve teherautók is „úsztak“ az országúton. Etettük az állatokat, hogy el ne pusztuljanak. Régi, tapasztalt munkatársaim gyakran adtak tanácsot, így aztán nem is volt semmi hiba, az ár elvonulása után a család is visszajöhetett.

Az élet halad tovább. Kližská Nemá, Pezinok, Trstice, Číčov. Kern Károly munkájának egy- egy állomása. Egy szívvel-lélek- kel erdészéletének egy-egy fejezete. Fák, vadállomány, munka és mindenütt jóbarátok. Megérdemelten kapta a magas kitüntetést. —os

A társadalmi valóság felé forduló művészet

Az NDK tárlata

Az NDK VII., páratlan sikert és látogatottságot elért képző- művészeti seregszemléjének válogatása képezi a bratislavai Dosztojevszkij sori Művészházban bemutatott anyagot. Mintegy 80 kép, grafikai lap és kisebb méretű szobor, — az .1969—1972-es évek termése — ad hírt egy nemzet alkotóinak és közönségének világnézeti, politikai és társadalmi hitéről. A művek fokozott társadalmi érzékenységgel, reális forma adással tükrözik a világ végtelen gazdagságát, a történelem, az emberi kapcsolatok felsorol- hatatlanul változatos megnyilvánulásait, a természet jelenségeit. A művészek meggyőző felelősségtudattal szólnak az információra éhes kor emberéhez. A konkrét szocialista társadalom é!s az emberi valóság megjelenítésében érvényre jutnak a kifejező lehetőségek egyéni változatai és a látásmód sokrétűsége. De a forma mindig magatartást is jelez, mindig a társadalmi és az emberi problémához való hozzáállás. Nyíltan és őszintén vallanak mind a saját, mind a baráti népeknél megfigyelt emberi küzdelmekről. V. Franke a kemény munkától szilárddá formált bakui kőolajtermelőket ugyanolyan azonosulással festi, mint W. Petzold a hazai Bányászt. IV. Sitte a szocialista művé'sz radikalizmusával, indulatos színekkel, mélyre pillantó jellemző erővel ítéli el Angela Davis bíráit. P. Michaelis is egyértelműen foglal állást, az igazságtalanul rabságban tartott ártatlan, hős asszony ügyében. H. Müller nagyvonalú triptychon- ján a Párizsi Kommün harcosait aktivitással teli indulat feszíti. Súlyos drámaisággal utal harcuk átmeneti kudarcára, de érezteti áldozatai eljövendő eredményét. O. Stephan: Este az építkezésnél, c. művén fegyelmezett mértani rend uralkodik. K. Konrád szigorú kimunkáltsággal mutatja meg a Moszkvai utca régi művészetének és a technika vívmányaival épülő újnak dialektikusán egybefoglaló képét.

R. Paris Ahrenshoopi őszéből finoman letompított zöldeskékes harmónia árad. H. Diehl finoman kezelt, mély érzést árasztó leányarcmása ugyanolyan tisztasággal fogalmazott,

mint amennyi optimizmussal és szeretettel rögzített K. Jákob Bajkáli testvérpárja az egészséges, a világot nem is olyan régen felfedezett fiatal lány és fiú. Az idegen tájak, a Fekete- tengerparti reggel (G. Bondzin) és az U. Hasset ihlető Prága látképe azonos lelkesedéssel vászonra vetettek, mint Berlin vagy Leipzig utcái. Beszédesen érvelnek a szocialista nemzetköziség érzése mellett. A. Muhr P. Brecht vonásait lényegbe sűrítve örökíti meg. G. Arnold a füldmunkásszövetkezeti dolgozót, S. Klotz a párt egyik érdemes tagját egyenértékű témaként fogja képbe.

S a grafikák? Feszülő vonalritmusukkal véleményt mondanak a háborúról, a fasizmusról. IV. Wolf: Hochhut az államügyész karcán az enyészetbe vonuló erőltetett menet, a füstöt kegyetlenül okádó oswieci- mi kémény, s a mindezzel ď szörnyűséggel szemben közönyös tiara a XX. század szégyenére, a modern barbárság valóságára emlékeztet. Lea Grundif Madonnája romok előtt áll, feje fölött bombák süvítenek . A hitlerizmust jelképező durv* csizmák sem hiányoznak az indulattal telített metszetről. K Heisig az eretnek G. Bruno halálában a tűz pusztítását is túlélő eszmét tragikus feszültséggel hirdeti. K. Effenberger as antik művészet örökbecsű formakincséből merít az Olimpii akvatintához. A. Mohr biztoi renddel szerkeszti az Ifjúság spartakiádját.

A szobrászok között vezet i gyűjtőtáborok emlékmüveibei a sötét kor fantomjai ellen harcoló F. Cremer, aki a „Mégir forog a Föld“-et valló Galilei fejét mintázta lényegmond« egyszerűséggel bronzba. Néhány kisebb életképszerű figurt s a mindennapok jelenetei, és W. Preik szép Anyamadara jellemzik a keletnémet szobrászt változatos témakörét.

S ha a német alkotóknak i« feltesszük Majakovszkij kérdő sét: Kinek alkot a művész? — ők is karban és egyértelműei felelhetik: Mindenkinek, min

denkinek!

BÄRKÄNY JENÖNI

Nehéz, de eredményes aratás

Az elmúlt hét záporai eléggé megnehezítették a treibišovi járásban az aratók munkáját. E’ő- leg ez az oka annak, hogy egy kissé Leleszen is csökkent az aratási munkák üteme, itt esett ugyanis a legtöbb eső. A szövetkezet elnöke, Dobos Imre bosszankodott is e miatt.

— Alig kezdtünk hozzá, máris meg kellett állni — mondotta. — Már tizedik napja küszködünk. Ha nem változik az idő, akkor még egy hétig elhúzódik az aratás.

Határszemlére indultunk az elnökkel, ám az eső miatt visz- sza kellett térni a faluba. De akkor már újból sütött a nap, nagyon is szorított a meleg. Érezni lehetett, hogy az iménti zápor csupán előfutár volt. Az elnök közben elmondta, hogy összesen 900 hektár kalászosból már 670 hektárt learattak. Tizennégy kombájn a hátralevő 230 hektárral négy nap alatt végezhetne. Az idén külön szerelő-javító brigádot is szervez- tek, a legjobb szakemberekből, akik kint vannak a határban és azonnal javítanak, ha valamely gép meghibásodik.

— Ezt a brigádot azért szerveztük — magyarázta az elnök —, mert a mi kombájnosaink nagyon összetartó emberek. Mindenben segítik egymást. Tavaly is, ha meghibásodott egy gép, azonnal ott volt a többi kombájnos és így együtt javították a hibát. De mondtam is nekik, hogy nem lesz ez így jó. Szép, nagyon szép dolog az összetartás, de így 2—3 gép is áll, amíg az egyik hibát kijavítják. Egy gyorsan mozgó külön szerelőbrigádra van itt szükség. Megértették, azt mondták, hogy így igaz, bár ők szívesen segítenek egymásnak.

— És milyen az idei termés? — kérdeztem.

— A búzánk remek. Mostanáig 54 mázsás átlagos hozamot ígér. Az Ugockaszél nevű dűlőben 62 mázsát értünk el. Legjobban fizet a szovjet Auróra és a Jubilejnaja. Már 40 vagonnal adtunk a közellátásra. Még takarmányalapra is adunk néhány vagonnal; Minden jó lenne, csak az időjárás kedvezne egy kicsit.

Alig értünk az irodába, ismét tornyosulni kezdtek a fellegek és zengett az ég. Hamarosan az eső is megeredt. Előbb nyugodtan, majd egyre gyorsabban hullottak az esőcseppek.

— Ez már nagy eső — mondta Dobos Imre. — Három napra fuccs az aratásnak.

— Szárítógép van?

— Sajnos nincs. Tisztítógép van kettő. Éjjel-nappal dolgozik mind a kettő.

Az ablakon át néztük a zuhogó esőt, s közben beszélgettünk. Arról, hogy a leleszi szövetker zeitben már májusban elkezdődött a betakarítás. No, nem a gabona betakarítása, hanem a lucernáé, lóheréé és a szénáé. Eddig 15 000 mázsa szenázst készítettek fűből, lóheréből, és lucernából, s mintegy 7000 mázsa száraz szálas takarmányt gyűjtöttek össze. Silót majd az aratás után készítenek.

— A silót melasszal dúsítva készítjük. Az NDK-ból importált szálastakarmány-betakarító gépek nagyon jól beváltak. Drágák voltak, igaz, de már az első évben megtérültek. A velük betakarított takarmány csak a megmentett tápértékben többet ér, mint amennyibe a gép került. A hagyományos szénabetakarítás az idén semmit sem ért. Megáztak a rendek, nincs jó száraz szálasunk, kilúgozta az eső. Jövőre még veszünk néhány ilyen gépet és az eső többé már nem okoz gondot. Ráadásul rengeteg munkától mentesítjük az embereket és leg» lább annyi gondtól a vezetőket Jövőre minden szálas takarmányt zölden takarítunk be sze- názsnak és silónak.

Az idei betakarítás tehát májusban kezdődött és október vegéig tart. Leleszen már való ságos külön üzemág a termények betakarítása. A lucernával és a lóherével kezdik és i réti szénával folytatják. Amikrr ez is kész — kezdődik az aratás, a gabonafélék betakarítása. A búza után ősszel a cukorrépa, majd a kukorica következik.

— A terménybetakarítás ha* monikus meg szervezése lega lább olyan fontos feladat, min maga a termelés — mondjt Bajusz István, a szövetkezet gé- pesítője. — A rossz betakarítással is veszendőbe mehet, am már megvan. Nálunk az aratási Szemveszteség sohasem érte él az egy százalékot. Erre nagyon vigyázunk. És gondoljunk csaäc bele, májustól októberig mindig van a mezőgazdaságban valamilyen betakarítás. Ez a hat hónap az esztendő fele. Aho' ezt nem veszik figyelemig, aho nem fordítanak a betakarításuk külön gondot és nem biztosítják hozzá a megfelelő gépeké" és a megfelelő embereket, ott nem értik a betakarítás jelentőségét a gazdálkodáson belül. Ott elkótyavetyélik azt is, am3t a föld már megadott. A betakarítástól mi sohasem sajnáljukia pénzt. Sem a korszerű gépeik árát, sem az emberek keresetét. Mert itt nem lehet takarékoskodni, sőt nagy pénzekét megfogni csakis a jól szerve zett, gyors betakarítással lehel

ILLÉS BERTALAÜN