Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-31 / 180. szám, kedd
Ű J FILMEK KATARÍNA PADYCHOVÄ VÉTKE (szlovák) Peter Jilemnický kevésbé ismert novellája, a Visszatérés alapján készült ez az új szlovák film. Hazai alkotóink nem első ízben rögzítettek Jilemnický- mflvet celluloid szalagra; emakil a kegyetlen viszonyok ina gányra ítéltek — s a hozzá hasonló nyomorban tengődő asszonyok ezreinek nem igen volt lehetőségük a választásra. A kislányával magára maradt Húsa Pasinjííková nsch színésznő a Katarina Padychová vétke című szlovák film egyik jelenetében lékczzünk csak az évekkel ezelőtt készült Töretlen földre, Vladimír Bahna sikeres munkájára. Ezt a tény részben megnehezítette az új film alkotójának, Martin Hollónak a munkáját, hiszen még elevenen él emlékezetünkben Bahna feled he'etlen Jilemnický-filmje. A rendező a novella filmre alkalmazásánál kerülte az elbeszélő formál, mellőzte a hagyományos ábrázolásmódot, s ez lehetővé tette számára, hogy az egyszerű történetből lélektani drámát kreáljon. Mert Katarína Padychová sorsa bármennyire is nehéz volt, a maga korában mégiscsak jellegzetes asszonysors volt. Ezért Martin Hollý kerülte az epikusrealista ábrázolásmódot; az első köztársaság társadalmi viszonyai, a gazdasági válság, a nagy munkanélküliség, a külföldre vándoroltak ezrei és az otthon maradtak szociális helyzete csak a film keretét adja, a rendező ügyelt arra, hogy ne ismételje az oly sokszor kimondott és megismételt tényeket, hanem ahelyett rámutasson az ellentmodásokkal terhes kapitalista társadalom szülte nyomor és erkölcsi válság okaira Katarína Padychovának — KALANDOK a FFk'FTF-TENGERNÉL (román) asszonyban felülkerekedik az anyai érzés — jóllehet ennek nagy ára van: a nő erkölcsi engedményekre kényszerül. Ám élni kellett s az emberek emberhez méltóan akartak élni... Szertefoszlottak az illú ziók. nemcsak Katarína Padychová esetében, hanem a fran ciaországi bányákból műlábbal hazatérő férje esetében is. A valóság keserű felismerése, a létbizonytalanság nem ve zet a filmben kiábrándultsághoz: a fizikailag és erkölcsileg egyaránt sújtott és megtört Pa- dych-házaspár nem adja fel a reményt, kész mindent elölről kezdeni, mert élni kellett, az ember testén és lelkén ütött sebek, a könyörtelen viszonyok ellenére is. Az alkotás erkölcsi tisztasága, a mű végkicsengése avatja ezt az egyszerű és jellegzetes történetei rendkívülivé. Martin Hollý rendező nagy hozzáértéssel, körül teki illéssel, mesterségbeli tudással és érzékkel nyúlt a témához. A szereplők — Huna Pastejl'íková, Michal Dočolomanský, Štefan Koietik, Karul Marhala — ki fogástalanul realista teljesítményt nyújtanak. Fiorin Piersie és Corina Chiriac a Kalandok a Fekete tengernél című román filmben Szép asszonyok, bátor férfiak, nemzetközi gengszterbanda, rejtélyes gyilkosságok, sejtelmes kutatóintézet a Fekete tenger partján, egy nemzetközi szálló közelében — ezek a „kellékei" a Kalandok a Fekete-tengernél című bűnügyi kalandtörlénelnek, melyet Savéi Stiopul rendezett. Az izgalmas film főszerepét Florin Piersie, az egyik legnépszerűbb román színész játssza, akit a Traíanus oszlopa című román filmben is láthattunk. ymÚj Bulgakov-film A kritikusok Leonyid Gajüaj legjobb vígjátékénak tekintik az ismert szovjet rendező Ivan Vasziljevics foglalkozást változtat című legújabb filmjét, amelyet Mihail Bulgakov művéből készített. A rendező szerint a forgatókönyv alapjául szolgáló darab kiváló lehetőséget nyújtott a fantasztikum, a farce és a groteszk elemeit tartalmazó szatirikus film alkotására. Az egyik kritikus szerint a népszerű rendező a szatíra élét az anyagi javakhoz vakon ragaszkodó és a személyes jólét utáni hajszától áthatott kispolgárok ellen fordította. Gajdaj — Bulgakov nagy tisztelője — nem élt vissza a filmesek azon jogával, hogy átdolgozza az irodalmi művet, hanem a filmművészettel össz hangban álló képi megoldások után kutatott. Ugyanezt a módszert alkalmazta Ilf és Petrov Tizenkét szék című művének megfilmesítésekor Is. VADÁSZAT MADÁRHANGOKRA Fél évszázaddal ezelőtt a madarakkal foglalkozó kutatók számára még merész álomnak tűnt, hogy természetes környezetben rögzíthessék, laboratóriumban visszajátszva tanulmányozhassák, sőt „láthatóvá“ is tehessék a madárhangokat. A hang fel vételi technika teremtette meg ennek a lehetőségét, és ahogyan az tökéletesedett, úgy bontakozott ki a tudományoknak egy új területe, a madárhangok vizsgálata. N emcsak Bartók Béla járta fonográffal az országot népdalgyűjtő körút|ain, hanem az ornitológusok is használatba vették ezt a maga korában újszerű, ma már meglehetősein kezdetlegesnek minősülő hangrögzítő szerkezetet. Persze, nem sok örömük telhetett a felvételekben, a sok hibával, torzítással működő készülékek „bűnei“ miatt. Később a stúdió- és hanglemeztechnikából ismert viaszlemezre is készítettek madérhang-fel- vételeket. Sőt — amint arról a Kozmos c. folyóiratban olvasunk —, a két világháború között „Tollas mesterdalnokok“ címmel Németországban még egy hanglemezt is forgalomba hoztak madárhangokkal. A viaszfelvételek készítése azonban körülményes, kényes munka volt, a súlyos és terjedelmes berendezést pedig csak kocsival lehetett a kívánt területre szállítani. Ráadásul a mikrofon még mindig nem felelt meg az igényeknek, és külön gondot okozott a készülék energiaellátása is. Amikor 1945 után forgalomba kerültek az első megbízható magnetofonok, az ornitológusok is hamar felismerték a készülékben rejlő előnyöket. A hiba csak az volt, hogy az első magnetofonoknak a madárhangok „.lelőhelyeire“ való eljuttatása legalább olyan nehézkes volt, mint a viaszlemez-berendezésé. A tranzisztortechnika fejlődése azonban e téren is forradalmi változást hozott. Napjainkban már sok olyan magnetofont gyártanak, amelyek nagy érzékenységű, és mellék- zörejektől mentes felvételek készítésére alkalmas. Ezzel a „belső“ zörejek kiküszöbölése megoldódott, de nem úgy a „külsőké“. K épzeljük csak el, hogy az ornitológus a kiszemelt terepen bekapcsolja felvevőkészülékét és akkor valahol a közelben egy autó vagy motorkerékpár száguld el. A motor hangja — vagy például egy elnyújtott vonatfütty — „belehallatszlk“ a mikrofonba. Az ilyen és ehhez hasonló zajforrások lépten-nyomon átszövik- életünket. Hogyan lehet ezeket a külső zajokat — ideszámítva azokat a madárhangokat is, amelyek nincsenek benne a „műsorban“ — kiiktatni a felvételből? Sok kísérletezés után rájöttek, hogy erre egy olyan parabola-reflektor használható, amely csak szűk körzetből gyűjti össze a hanghullámokat. Az oldalról vagy hátulról jövő hangok csak nagyon letompulva juthatnak el a megörökíteni kívánt hang felé irányított parabola gyújtópontjában elhelyezett mikrofonba. De még az elölről jövő hangok közül is csak azok erősödnek fel, amelyek forrása a reflektor átmérőjének megfelelő képzeletbeli hengeren belül van. A parabola-reflektort rendszerint alumíniumból készítik, átmérője kb. 60 cm. Tengelypontja közelébe egy kis kémlelőnyílást fúrnak, azon át ellenőrizhető a beiránvozás pontossága. Ha sikerül vele jól „megcélozni“ azt a helyet, ahol 4 kiválasztott madár tartózkodik, akár 30—40 méter távolságból is jó minőségű felvételt készíthetünk. M egfelelő felszerelés birtokában bárki vállalkozhat az Izgalmas és érdekes „madár- hangvadászatra“. A „vadászott“ madár kiszemelt tartózkodási helye — rendszerint fészka — közelében, attól 20—30 méter távolságra kell felállítani az állványra szerelt reflektort, ügyelve rá, hogy szabad téren álljon, a fémlemezhez semmi se súrlódjék. Esőben, erős szélben nem lehet felvételt készíteni, mert a parabola-reflektor érzékenyen reagál a mellékzörejekre. A reflektortól 7—10 méterre — a mikrofonkábel hosszától függően — rejtekhelyei készítünk a magnetofon számára, óvatos és pontos ráirányítás után már csak végtelen türelemre van szükség, kivárni a felvételhez legjobban megfelelő pillanatot. Felvétel közben figyelni kell a magnetofon varázsszemét, vigyázva arra. hogy a hangerő ne legyen túl nagy, mert akkor a vi&z- szajátszáskor torzított, megkülönböztethetetlen hangokat hallunk. Kevesebb türelmet, de több ügyességet és a mikrofonon, a magnón meg a parabola-reflektoron kívül még egy fejhallgatót is igényel a „vadászat“ másik módja. A reflektort nem rögzítjük állványra, hanem kézben tartjuk, a telepes magnót is egy váltunkra akasztott táskában helyezzük el. fejhallgatónkat pedig a magnó hangszóró-kivezetéséhez csatlakoztatjuk. Ilyen módon nem mi várjuk a madarat, hanem a madár „vár“ bennünket, hiszen mozgó felszerelésünkkel ml magunk követhetjük nyomon a hangot. K(5rü!pásztázzuk a terepet úgy, hogy a magnót a legerősebb felvételre állítjuk. A fejhallgatóban halljuk a reflektor kiszűrte hangokat. így a kiválasztott madárhangot toronyiránt közelíthetjük meg akkor is, ha magát a madarat nem látjuk. Ha a felvett hangot közben vissza játsszuk a madárnak, néhány méterre is megközelíthetjük őt, mert saját hangjában fajtársat vél felfedezni. Fajtársa mindenképpen felkelti az érdeklődését, vagy azért, mert például párt keres, vagy azért, mert mint vetélytársától — meg akarja védeni tőle saját területét, fészkét. A madárhang-vadászat során a feketerigó, az énekes rigó, a léprigó, a vörösbegy, a citromsármány és a rozsdafarkúak hangja könnyen megörökíthető. Valamivel nehezebb feladat a poszáták és a füzikék énekének felvétele. A madártani kutatók nem mindig elégszenek meg a felvételek egyszerű visszahallgatá- sával. Laboratóriumaikban a hangok és a hanghatások közötti különbségeket műszerekkel is elemzik. A hangokat „láthatóvá“ teszik, oly módon, hogy a magnószalagon rögzített jeleket elektromos rezgésekké alakítják át. A rezgések egy írófejet mozgatnak, és az a rezgések ütemében egy egyenletesen futó papírszalagra felrajzolja a liangot. A hangnak ez a lerajzolt képe a spektrogram. Az értékelés, a különféle madárhangok összehasonlítása során a spektrogramot olyan koordinátarendszerbe helyezik, amelynek függőleges tengelye a kiloherzben kifejezett hangmagassági értékeket mutatja, vízszintes tengelye pedig a hangrezgések időtartamának tizod- másodperces eloszlásáról tájékoztat. AZ ARZÉNNÁL IS MÉRGEZŐBB A TETANUSZ A fertőző betegségek között különleges helyet foglal el a tetanusz. A nagyközönség alig vesz tudomást róla, mert az esetek nem hirtelen nagy tömegben, járványszerűen, hanem elszórtan jelentkeznek. Pedig az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint tetanuszban évente több mint ötvenezer ember pusztul el! Nem véletlenszerű ezért,- hogy hazánkban már nem csupán a csecsemőket és gyermekeket részesítik tetanusz elleni védőoltásban, hanem a felnőtteket is. Szokatlan lefolyású betegség a tetanusz. A kórokozók — a tetanuszbaktériumok — a sebeken, olykor csak tűszúrásnyi sérüléseken. vagy apró karcolásokon keresztül hatolnak be. Ám a sérült részeken nem jutnak túl, és nem áradnak szét az egész szervezetben. Nem termelnek olyan anyagokat, amelyek környezetükben szétroncsolják a szöveteket. És mégis: a tetanuszban szenvedő megdöbbentő látványt nyújt. Rohamokban jelentkező görcsei rendszerint egyszerre csak egy-egy izomcsoportot érintenek, de valamennyi izomra is kiterjedhetnek. A betegség első tüneteként az arcizmok görcse miatt a beteg nem tudja kinyitni a száját, arckifejezése torz nevetést utánoz. A testizmok görcse tvátrahajlít|a gerincét, a nyaka megfeszül, a teste ívben hátrafesziil. A légzőizmok görcse akadályozza vagy megbénítja a légzést. Hatásos gyógyszerekkel a görcsöket mérsékelni lehet; mesterséges lélegeztetéssel megakadályozható a légzésbénulás. A kezelés ellenére azonban a tetanusszal megfertőzőttek fele még ina is meghall Faber dán kutató bizonyította, be hogy a tetanuszbetegség tüneteiért közvetlenül nem a baktériumok, hanem egy általuk termelt anyag a felelős, amely a sebekből eljut az idegrendszerbe, és így a baktériumok támadási helyétől távol hat. Faber tápoldatban tenyésztette a tetanuszbak- tériumokat, majd a tápoldatból kiszűrte őket, és a baktérium nélküli tápoldatot a kísérleti állatok szervezetébe juttatta, mire azok görcsös állapotban elpusztultak. A baktérium által termelt anyag olyan mérgezőnek bizonyult, hogy mögötte messze elmaradnak olyan mérgező anyagok, mint a sztrichnin, az arzén vagy a kígyóméreg. Szinte alig mérhető kis mennyisége már halálos adag. A tetanusz gyógyítására még nincs hatásos orvosságunk. A betegség lefolyásának molekuláris szinten történő vizsgálata azonban reményt kelt, hogy találnak egy olyan kémiai anyagot, amely az idegsejtről lehasítja és közömbösíti a méreg molekulákat. Szükség lenne Ilyen gyógyszerre, mert noha a megelőző védekezés következtében a fertőzések száma állandóan csökken, a megbetegedettek fele, mint említettük, még ma is meghal! A megelőzés egyik alapvető feladata a gondos sebkezelés. A tetanuszbaktériumok csak levegőtől elzárt, oxigénmentes közegben képesek élni, szaporodni és mérget termelni. Ezért az elzáródott vagy mély roncsolt sebeket kezeltetni kell. A megelőzés másik módja a tetanusz elleni vé- dősavó alkalmazása. Ennek képződése azon alapszik. hogy a tetanuszméreg a szervezet számára idegen anyagok közé tartozik, s a vérbe jutva ellenanyag képződését indítja meg. Az így keletkező tetanusz ellenanyag, amíg a tetanusz- méreg az idegsejtekhez nem kötődött, hatástalanítja azt. Tetan uszfertőzés gyanújakor olyan lónak a vérsavóját fecskendezik a sérült vérébe, amelyben először csekély, majd egyre több tetanusz-kivonattal tetanusz elleni védőoltóanyagot teremtettek. A legeredményesebb megelőzés a megszabott időközökben adott aktív védőoltás. Ilyenkor hővel és formáimnál kezelt tetanuszmérget fecskendeznek az emberbe. Az ilyen „gyengített“ méreg nem kötődik az Idegsejtekhez, de a szervezetet ellenanyagképzésre serkenti. Az első oltásnak még csak a riadóztatás, a felkészítés a feladata, ugyanis az ellenanyagtermelés csak a 3— 6. hét után következő második oltás hatására Indul meg. Az így képződő ellenanyag 5—10 hónapig véd a tetanusz ellen. Ha harmadik oltást is adnak, annyi ellenanyag gyülemlik fel, hogy 5 —7 évre ellenállóvá teszi a szervezetet. Ettől kezdve ötévenként kell úgynevezett emlékeztető oltásokat adni. Ezek hatására minden esetben rendkívül gyorsan újra felszaporodik az ellenanyag mennyisége. 1973. tni. 31.
