Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-29 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
Az alkoholelvonó rendelésen a férj a feleségével együtt jelentkezik az orvosnál. A doktor megnyugtatja az asszonyt: — Legyen türelemmel. Adunk a férjének néhány kezelést, utána már rá sem tud nézni az italra. A no kedvetlenül legyint: — Nem sokat érek vele, doktor ur! Én vagyok az iszákos . . , — Tudom, hogy nincs könnyű dolgod, fiam. De gondold el, hogy engem naponta hányszor aláznak meg a borravalóval! (DIKOBRAZ) 1973. VII. 29. IGabriel Levický rajza) — Holnapután lesz. a születésnapod. Mit vegyek neked? — kérdj a feleség a férjtől. — Egy revolvert végy, szivecském. — Megbolondultál? Szó sem lehet róla. — De ha lehetne... — Mondtam, hogy nem. És ha egyszer azt mondom, hogy nem, akkor nem! Megszokhattad már, hogy én vagyok az úr a házban. — Mi az. hogy megszoktam ... — Mindig az történik, amit én akarok! — Tudom, szívem. De ha egy revolverem lenne... GYÖGYSZERTARBAN — Kérek szépen valami vitamint! — Milyet? A, B, C vagy D vitamint? — Mindegy! Analfabétának lesz! • — Képzettje, milyen jó férjem van. Tegnap ne- nyed kiló csokoládét hozott. — Az semmi. Az én férjem a múltkor három vagon csokoládét hozott. — Gratulálok, gavallér ember. Mi a maga férje? — Mozdonyvezető, Az orvos megvizsgálja a pácienst, aki panaszkodik, ment nagyon reszket a keze. — Hát kérem, maga nagyon sok sört iszik 1 — Nem mondhatnám — védekezik a beteg —, legfeljebb ebéd után két korsóval és vacsora után két korsóval. — De bort is iszikl — Nem sokat. Délelőtt egy üveggel és délután egy üveggel. — És pálinkázik Is! — Csak reggelente iszom három-négy decit! — Na Iáit ja. ettől remeg a keze! — Hálistennek! Már égé* szén megijed teán. Azt hite tem, attól az üveg konyaktól, amit esténként szoktandi meginni lefekvés előtt. A férfi panaszkodik a kávéházban: — Ö, ha belegondolok, hogy nemrég még mindenem megvolt, amiről az ember csak álmodozhat! Pénzem, szép lakásom, egy bűbájos nő ... — Na és mi történt? — kérdi részvéttel az asztaltársa. — Ne is kérdezze! A feleségem egy héttel hamarabb jött haza a nyaralásból, mint ahogy vártam .. . A papa éppen mosogat a konyhában, amikor megkérdi tőle a kisfia: — Apu. mi az. hogy bigámista? — Olyan férfi, aki kétszer annyi edényt mosogat, mint én! Egy skót kétségbeesetten dadogja az aberdeeni főkapitányságon: — Végem van! Kirabolták a lakásomat! — Mennyi pénzt vittek el? — kérdi a rend- Crtisztviselő. — Tizenkét pennyt! tA rendőrtisztviselő összecsapja a kezét: — Tizenkét pennyt? Hallatlan könnyelműség! Mondja hogy lehet ennyi pénzt otthon tartani? « « * ítéletvégrehajtó a rablógyilkoshoz: — Magának könnyűi Én gürcölök, maga meg csak lóg . Bibliai történet f SZP1LK11 — Már két éve járunk együtt, leuka. — Bizony, Bélus, múlik az idő. A huszadik születésnapomon ismerkedtünk meg. — Akkor neveztek ki főosztályvezetőnek. — És akkor vette a Volkswagent, az újítási pénzből. — Generálozva. Igazán kedves, hogy ilyen jól emlékszik mindenre. — Csak arra, ami magával kapcsolatos. Egy év, hogy becserélte egy új Renaultra, két hétre rá költözött az öröklakásba és vásárolta az új bútorokat ... — Csodálatos precizitás! Ezt is nagyon szeretem magában ... — És még rrflt? — Hogy csendes és szerény. ■— Természet dolga. — Hogy sokat olvas. ■—> Maga tanított rá. — Hogy nyelveket tanul. — Csak a maga példáját követem. — Boldogító érzés, Icuka, hogy mindenben egyezik az ízlésünk. Kár, hogy huszonöt évvel idősebb vagyok magánál. — Nem kár, Bélus! Én is boldog vagyok. Olyan megnyugtató maigával együtt lenni. A — Tudod, Ica, hogy nem szeretem a botrányokat. — De még mennyire tudom! Éppen eléggé megismertelek hároméves házasságunk alatt. — Sajnos, én is megismertelek. Megváltoztál. Abban a pillanatban, amikor feleségül vettelek. Nem olvasol, se irodalmat, se mást. Már régen abbahagytad a nyelvtanulást... — Te meg Verának csapod a szelet. A legjobb barátnőmnek! — Azért csapom, mert te megváltoztál. Vera olyan, mint te voltál három évvel ezelőtt, amikor feleségül vettelek. Csendes és szerény, sokat olvas, nyelveket tanul. — Ne is mondd tovább... két évvel még fiatalabb is nálam, tehát e1 akarsz válni, hogy elvehesd Verát. — Nem is tagadom. Ötvenesztendős vagyok, meg kell értened ... — Nagyon is megértem. Elköltözöl, enyém a lakás, a berendezés, a kocsi és kapok tőled negyvenezer forintot készpénzben ... ô —- Irigyellek, Ica! Neked már sikerült ... — Közös megegyezéssel gyorsan megy a válás. Ha okos leszel, neked Is sikerülni fog, Veruskám. — Bízom benne. — Csak légy csendes és szerény, olvass, tanulj nyelveket. Legalább az esküvőig. Imádja ezt a típust. De minek is magyarázom neked? Tudod te jól, hogy én milyen voltam ... — Azt hiszem remekül csinálom. Rajong értem. — Anyakönyvvezető? — A jövő hét keddjén. Akkorra kész vagyunk a lakás berendezésével is. — Még mindig sok a pénze. Nagyon szerény voltam, hogy potom negyven- ezerért beleegyeztem a válásba. — Azért ne túlozd el! Plusz lakás teljes berendezés és egy príma Renault nem csekélység. Bár már én is ott tartanék.. , Egy asszony meséli a barátnőjének: — Az éjjel gyanús neszekre ébredtem. Felkeltem, benéztem az ágy alá. hát mit látok ott: két meztelen lábat! — [aj, ne mondd! Csak nem egy betörő feküdt az ágy alatt? — Nem. hanem a férjem. Ö már előbb hallotta a gyanús zajokat és ijedtében odabújt! — Most már elégedett lehet velünk az orvos: sokat mozgunk a szabadban ... (EULENSPIEGEL)- Nagyon szeretek ilyen nyugodtan beszélgetni! (KROKOGYIL) — . __ . ——- " ---Ne w Orleans-ban - a rendőr^ seriff elé cipel — De csak 15 dollár van nála! Nos, akkor engedje vissza ar utcára, hadd koldulja össze a hiányzó öt dollárt!
