Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-29 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

SM K elet-Szlovákia egyre gazdagabb üdülőközpontokban. A Šírava mellett mind jobban Ismertté válik a domašai víztároló, amely az Ondava völgyében 1500 hektáron terül el. I-Iosz- sza 15, szélessége helyenként 1,5 km. Amikor a közelmúltban ott jártunk, meglepett a folyó, illetve a víztároló tisztasága, az ózondús levegő. A közel­ben ugyanis nincs nagyobb ipari léte­sítmény, így valósággal „paradicsom­nak“ számít, különösen ha eláruljuk azt is, ihogy halászatra, erdei gyümölcs gyűjtésére és gombázásra is van lehe­tőség. — A svidníki járáshoz tartozó rész még csak most indult fejlődésnek — mondja Jozef Grúz mérnök, a jnb elnö­ke. A látogatottság azonban ennek el­lenére nagy. Igyekszünk büféket és egyéb létesítményeket építeni, hogy a turistáknak ne okozzon problémát az étkezés és a frissítőkikel való ellátás. Körüljártuk a svidníki járáshoz tarto­zó részt. Megtudtuk, hogy az illetéke­sek azt fontolgatják, hogyan lehetne a zajt „száműzni“ a víz környékéről. Szó van arról, hogy a motorcsónakokat kitiltják, mivel a zajon kívül zavarják a vízben lubickolókat is. — Ha tíz év múlva erre járnak, meg sem ismerik e tájat — mondja az el­nök. Tíz év nagy idő. Minden bizonnyal úgy lesz, ahogy mondja. A kezdetnél azonban jó volna ügyelni arra is, hogy csak olyan egyéni vagy üzemi víkend- ház épüljön itt, amely beleilleszkedik a tájba, nem bontja meg a természet egységét. A víztároló menti úton tovább halad­va a vranovi járás területére érünk. Itt már több mindent lát az ember. A víz­tároló hamarabb megtelt, így korábban elkezdődhettek az építkezések. — Az áruellátással tavaly nem vol­tak nehézségeink — mondja Marian Švantner mérnök, a jnb alelnöke. Az idén is megtettük a szükséges intézke­déseiket. A zavartalan áruellátás érde­kében pontos harmonogramot dolgoz­tunk ki. Bízom abban, hogy az idén is helytállunik. A különböző szolgáltatásokat az üdü­lési igazgatóság, a Jednota és az állami vendéglátóipar biztosítja. Nemes ver­sengés folyik köztük azért, hogy a naponta a víz partján tartózkodó több mint 15 000 ember jól érezze magát az egyre ismertebbé váló víztárolónál. Míg tavaly 130 szállodai ágy és 246 vendég­lői férőhely várta a látogatókat, addig az idén 266 ágy és 638 vendéglői férő­hely áll a turisták rendelkezésére. A já­rás illetékesei jóváhagyták a polanal szolgáltatási központ építésének tervét amelyben többek között egy 50 férőhe* lyes vendéglő is helyet toap majd. — A tisztaságról öt asszony gondos­kodik — mondja az alelnök. — Napon­ta körüljárják az üdülőközpontokat és rendet teremtenek. Egy másik csoport a víztároló partját kaszálja, illetve tartja rendben. Az ivóvízellátás egye­lőre gondot okoz, éppen ezért a Sloven­ská Kajíía-I vízvezetékhálózat megépíté­se elsőrendű kötelességeink közé tarto­zik. A vranovi részen három motorcsó­nak, és minden központban ügyeletes mentőszolgálat is van. A holčíkovcei kikötőben a 150 férőhelyes Domaša és az 50 férőhelyes Dukla hajó — amely a víztároló öt pontját (Poľana, Holčí- kovce, Dobrá, Kelč, Valkov) érinti — menetrend szerint közlekedik. A sáto- rozóikat autókemping várja, s több he­lyen található csónakkölcsönző is. Aki ez idei szabadságát a domašai víztároló mellett tölti, minden bizony­nyal jövőre Is eljön ide, mert Itt igazán kipihenheti magát N. A turisták paradicsoma 1973. VII. 29. 6 csak egyetlen hiányozna neki, nagy kellemetlensége lenne belőle Kíváncsi voltam, vajon a pénzverőben előfordul- nak-e lopások? Hiszen nemegyszer dolgoznak arany­nyal ezüsttel, itt verik a csehszlovák váltópénzt is — Ilyesmi itt nem fordul elő — mondja mosolyog­va Tenkel mérnök. — A pénzérméket biztonsági zár­ral ellátott helyiségekben verjük, számlálással és súlyméréssel ellenőrizzük azokat és pontos nyilván­tartást vezetünk. A pénzverő műhelyben dolgozóknak külön öltözőjük van, és külön ellenőrzik őket... Azonkívül egytől egyig mind megbízható dolgozók. De ezért egyszer mégiscsak történt egy eset... Igaz, ez már régen volt, nem sokkal az első világháború után. Akkor a pénzverő gépeket még gőzgép hajtotta. Az egyik fiatal gépész szeretett volna gyorsan meg­gazdagodni. Elkapta a hajtószíjat s ez a mennyezeten levő szűk nyíláson át felhúzta pt a pénzverő műhely­be. Vissza azonban már nem tudott jutni, s így aztán másnap reggel ott találták sápadtan a félelemtől... * * « A pénzverőben azonban nemcsak érméket állítanak elő. Ez az üzem produkciójának csak a felét teszi ki. Gyártanak itt jelvényeket, érmeket, plaketteket, teflon serpenyőket, precíziós műszereket, különféle sajtolt anyagokat. Nagy tehát az áruválaszték. Engem leg­jobban a jelvénykészítés érdekelt. Ezeket hasonlóképpen sajtolják, mint az érméket, azután festik, Illetve zománcozzák. Fárasztó munka. A jelvényeket mind kézzel festik, egyiket a másik után. A kész jelvényeket azután befújják poliészter­rel, amely megvédi felületüket az oxidálódástól. Megcsodáltam a nők ügyességét, s különösen hihe­tetlen kitartásukat. Nekem már néhány perc után összefutottak a színek a szemem előtt A folyosók, a műhelyek s a pénzverő csaknem va­lamennyi helyiségének falán mindenütt kis üveges szekrényben a legkülönbözőbb, legszebb jelvényeket helyezték el. El tudom képzelni, hogy örülnek an ilyeneknek a gyűjtők. Évente kereken 600 féle jelvényt gyártanak. Hat­százezer darabot havonta, 2 mm-tői néhány cm-es át­mérőjű nagyságban. Nem lennék újságíró, ha nem érdeklődtem volna valamiféle különlegesség, érdekesség iránt. A pénz­verőben nincsenek ennek híjával. Itt készült Bratis­lava főpolgármesterének hivatali aranylánca is. A lánc szemei tulajdonképpen lapok s ezeket kötik össze a láncszemek. Ezeken a lapokon különböző tör­ténelmi eseményeket ábrázoltak dombornyomással. Előállításakor 36 bélyegnyomót használtak — termé­szetesen mindegyiket csak egyszer. A lánc aranyból készült, s több mint egy kilót nyom. * * # Távozáskor izgatta a fantáziámat, s meg is kérdez­tem Tenkel igazgatótól, milyen érzés az, ha valahol olyan váltópénzzel fizet, amelyet itt, az „ő“ üzemében 1 készítettek? Megmosolyogta a kérdést, de készsége- 1 sen válaszolt: — Egészen más szemmel nézem a pénzt, mint ami- í kor nem dolgoztam itt. Amikor kezembe veszek egy váltópénzt, szinte észre sem veszem az értékét, a fi­gyelmem inkább csak az előállításának minőségére irányul. Hasonlóképpen van ez akkor is, ha külföldi fizetési : eszközt veszek a kezembe. Megfigyelem a pénzverés minőségét, összehasonlítom a mi pénzérméinkkel. Ez már olyan tudat alatti reflex. Csak aztán veszem ész­re a pénz értékét. Tapasztalatból tudom, hogy ugyan­így néz az ércpénzre a pénzverő többi alkalmazott­ja is. Hozzá kell még tenni, hogy az összehasonlításkor Tenkel mérnöknek nem kell szégyenkeznie. A cseh­szlovák pénzérmék kiváló minőségűek, amit a szak­emberek az egész világon elismernek. BITTMANN ISTVÁN O lyan helyiségbe léptünk, ahova közönséges föl­di halandó nem egykönnyen juthat be. Ide csak a „kiválasztottak“, a legmegbízhatóbb dolgozók telhetik be a lábukat. Ugyanis a kremnicai Állami Pénzverőben vagyunk. Nehezen akadna ember, aki ki tudná számítani, mennyi pénzt vertek már ezekben a helyiségekben. Arany-, ezüst, réz-, bronz-, alumí­nium-, vaspénzt... Azt azonban tudjuk, hogy jelenleg százezer zsák pénzérmét vernek itt évente. Néhány ilyen zsákot a saját kezemmel is megtapogattam. Furcsa érzés volt * * # De ne szaladjunk az események elébe, kezdjük szé­pen sorjában. Néhány évszázadot kell visszatérnünk, pontosabban 1328-ig, amikor a pénzverő megalakult. Azóta — néhány hónap kivételével az első és második világháború folyamán — megszakítás nélkül dolgozik napjainkig. Az első pénzek, amelyeket itt vertek, ezüstgarasok voltak Károly Róbert király képével az érme egyik és a magyar-Anjou címerrel a másik oldalon. A pénz­verő híre azonban a magyar aranyforintok és később a duikátok verésével kezdődik, amelyek általános fi­zetési eszközként szolgáltak kereskedelmi ügyletek lebonyolításánál egész Közép-Európában. Tudni kell ugyanis, hogy a XIV—XV. században a Körmöcbányán kitermelt arany öthatoda volt az egész európai pro­dukciónak. Később aztán forintokat, kétforintos érméket, ezüst­garasokat, dénárokat, tallérokat stb. vertek. 1857- ben Magyarországon is az osztrák pénzt vezették be. és így Körmöcbányán is valamennyi értéket az osztrák kétfejű sassal vertek egész 1867-ig, amikor az osztrák sas helyébe a magyar címer került. Amikor 1892-ben a forintról áttértek a koronára, Körmöcbányára bíz­ták a pénzegység valamennyi értékének a verését. Az aranypénzeket a magyar címerrel, a kisebb érméket (ezüst-, nikkel-, vörösréz- és vasérméket) a magyar koronával verték. 1921 óta a kremnicai pénzverő a Csehszlovák Köz­társaság, s jelenleg néhány más európai és afrikai állam részére is ver pénzt. A látogatási engedéllyel semmi nehézségem sem volt. Tenkel Sándor mérnök, a pénzverő fiatal, rokon­szenves igazgatója fogadott. Készségesen beavatott a pénzérmék, érmek, jelvények, plakettek stb. előállí­tásának titkaiba, persze amennyire ez egy egyórás beszélgetés folyamán lehetséges, anélkül, hogy elárul­ta volna a gyártási titkokat. És ezek bizony elég szi­gorúak ebben a szakmában. Aztán megnéztük az egyes termelési osztályokat. A termelési folyamat a kohászati műhelyben kez­dődik. Az öntödében állítják elő a speciális öntvényt, s ezt azután vékony lemezzé sajtolják. Ebből a le­mezből vágják ki egy nyomóművel az ún. lapkákat (kis korongokat), amelyek már nagyságukra és sú­lyukra nézve nagyon keveset különböznek a később kivert pénzdaraboktól. Milyen anyagból készülnek a pénzérmék? Arany­ból már nem, ezüstöt is túlnyomórészt csak jubileumi pénzérmék készítésére használnak. A forgalomban levő pénzérméket vagy könnyű öntvényből (alumínium­ból), vagy nehéz fémből (vörösréz-nikkel stb. ötvözet­ből) verik. Néhány százmillió darab készül ezekből itt évente. így jutottam el a pénzverő műhelybe, ahova csak az igazgató külön engedélyével engedtek be. Éppen egy afrikai ország részére vertek pénzt. Mindenütt rend, fegyelem uralkodik. A pénzverő- gépek mellett nők dolgoznak. Gondtalan fiatal asszo­nyok és lányok, akik utánunk néznek és mosolyognak. Eszembe jut, hogy olyan dolgozó nők ezek, akik szi­gorú válogatás után kerültek ide, és akik teljes bi­zalmat élveznek. A műszak elején mindegyiküknek kiosztanak ponto­san leszámolt mennyiségű lapkát. Ezek száma ponto­san meg kell hogy feleljen a kész pénérmék számá­nak, illetve az esetleges elrontott lapkákat a műszak végén vissza kell szolgáltatni. Észrevettem, hogy az egyik munkásnőnek, amikor a gép tárába berakta a lapkákat, az egyik véletlenül leesett a földre. Rögtön odalépett hozzá a művezető, aki szintén nő, és figyelmeztette a leesett lapkára. Ha PatoCka: Szlovák Tanácsköztársaság — Bü mm át­mérőjű bronz PÉNZÉRME li ÉVENTE LÁTOGATÁS A KREMNICAI ÁLLAMI PÉNZVERŐBEN

Next

/
Thumbnails
Contents