Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-25 / 175. szám, szerda
1973 VII. 25. 5 AZ ESSZERÜSiTES OIIAN A Kelet-szlovákiai Vasmű második acélművének látképe Róbert Berenhaut felvétele BÜSZKÉK A NEVÜKRE Nem véletlenül esett rájuk a választás Amikor a CSSZBSZ járási bizottságának elnöksége arról tanácskozott, hogy melyik járásbeli szövetkezetnek ítéljék oda a csehszlovák—szovjet barátsági efsz megtisztelő elnevezést, nem volt könnyű dolguk, hiszen a sok jó közül kellett kiválasztani a legjobbat. A Vásárúti Efsz javaslásánál közrejátszott az a tény is, hogy ennek a községnek gazdag haladó munkásmozgalmi múltja van, s a járásban az elsők között alakult meg 1922-ben a kommunista párt helyi szervezete. A forradalmi eszmék terjesztését a Szovjetunióból hazatért vöröskatonák terjesztették. A községben a szegény földmunkások és a zsellérek körében korán mély gyökereket eresztettek a haladó eszmék. Az 1920-as általános sztrájkba bekapcsolódtak a Popper József helyi nagybirtokos földjein dolgozó munkások is. A csendőrök megtorlásként több munkást elfogtak és bebörtönöztek. A húszas évek végén a kommunista pártnak már 150 tagja volt, a tömegekre ható befolyása állandóan erősödött. 1934- ben és 1937-ben a kommunisták vezetésével a Popper-birtok munkásai magasabb béreket követelve sztrájkba léptek. A vásár úti kommunisták a megkezdett mű folytatói és a forradalmi hagyományok ápolói. Amikor az ötvenes évek elején megalakították az efsz-t, az alapító tagok sorában ott találjuk a pártszervezet egykori alapító tagjait, az öreg kommunistákat. A jó hírű szövetkezet élén a CSKP helyi szervezete alapító tagjának a fia, Csömör Géza elvtárs áll, míg a szövetkezet pártalapszervezetének az elnöke ifjabb Házi Vince. A CSSZBSZ helyi szervezete, melynek több mint 130 tagja van, sokrétű tevékenységet fejt ki. Szovjet írók és költők müveiből beszámolókat tartanak, az alapiskola tanulói leveleznek a Balasovi körzet egyik iskolájával. Állandó faliújságjukon a Szovjetunió békepolitikáját, a szovjet népek munkasikereit és életét szemléltetik. Sok előfizetője van a szovjet sajtótermékeknek és irodalmi folyóiratoknak. A községi könyvtár jól fel van szerelve szovjet irodalommal, mely iránt az érdeklődés állandóan növekszik. Az efsz gyakran fogad szovjet turistacsoportokat, melyek a já rásba látogatnak. Az ünnepségen színültig megtelt a község kultúrterme. Meg jelent a CSSZBSZ szlovákiai KB küldöttsége, a Szovjetunió bratislavai konzulátusának a képviselői, Németh Jenő, a mezőgazdasági miniszter helyettese. A járási pártbizottságot Öllé Gyula, az SZLKP JB mező- gazdasági titkára képviselte, a jnb részéről Miklós István elvtárs, a jnb elnöke, a CSSZBSZ járási bizottságának elnöke. A díszoklevelet Fábry István elvtárs, az SZNT alelnöke nyújtotta át Csömör Géza elvlársnak, az efsz elnökének. Kultúrműsor keretében fellépett a bjelorusz RUSLAN együttes, mely nagy sikert aratott. A szövetkezet a közeljövőben kapcsolatot létesít a Szovjetunió Balasovi körzetének valamelyik kolhozával. SVINGER ISTVÁN A napokban a bošanyi bőrcserző üzembe látogattunk el, amely nem kevesebb, mint 116 éves múltra tekint vissza. Eleinte nehéz munkakörülmények között, kezdetleges technikával folyt itt a termelés. A fokozatosan bővülő bőrcserző üzemben főleg a környékbeli férfiak találtak alkalmazást. Nők akkor még nem dolgoztak ebben a szakmában, mivel a bőrcserzés nagyon nehéz mesterségnek bizonyult. A felszabadulás után azonban fokozatosan javult a helyzet. Egyre korszerűbb gépekkel szerelték fel a műhelyeket és bővítették az épületek számát. A nyers állatbőröket ma már a világszínvonalnak megfelelő automata és félautomata gépsorokon cserzik. Ma a 2000 dolgozót foglalkoztató vállalatban az alkalmazottaknak csaknem a fele, pontosabban 41,2 szá zaléka nő. Ha meggondoljuk, hogy a bőrcserzés a múltban kizárólag férfimunkának számított, akkor ez az arány valóban nagynak tűnhet. Viszont ha valaki végigjárja a termelőcsarnokokat, akkor jogosnak találja ezt az arányt. A korszerű gépek kezelése nem nehéz munka, nők is nyugodtan végezhetik. Miből is áll tulajdonképpen a bőrcserzés? Vegyük sorjában a munkafolyamatokat. Az állatbőrök először is az áztatóba kerülnek. Az áztató nem más, mint egy hatalmas fakád, melyben vegyszerekkel kezelik a nyersbőrt. A régebbi típusú kádak befogadóképessége 1500— 3000 kilogramm, ezekbe kézzel rakják be és szedik ki a nyersanyagot. Ezeket a típusokat lassan már kiszorítják a nagyobb teljesítményű társaik, amelyek befogadóképessége már 10 000 tői 14 000 kg-ig terjed. A be- és kirakodást itt darurendszer segítségével végzik. A következő művelet a bőr megfelelő vastagságra történő kidolgozása. A különböző típusú gépeken szinte köszörülik a bőrt, hogy megfelelő vastagságot kapjanak. Eközben sok bőrforgács is keletkezik, ami azonban nem vesz kárba, mert ez más üzemekben jól értékesíthető nyersanyag. A különböző vastagságúra kiképzett bőröket azután szárítják, vasalják, puhítják, finomítják, festik, lakkozzák, fényesítik és osztályozzák. Olyan ez a részleg, mint egy gépkiállítás, ahol a legrégibb és a legkorszerűbb gépeket összehasonlítás céljából egymás mellé állították. Az egyik gépen még kézzel festik a bőröket, a másikon már ezt a munkát automata festékszóró végzi, sokkal egyenletesebben és gyorsabban. A bőrt csak rá kell helyezni a futószalagra. A futószalag végén álló munkás csupán leveszi az egyenletesen befestett és megszáradt bőrt a futószalagról. A racionalizációs program keretében beszerzett új csehszlovák és külföldi gépek ebben az ágazatban világviszonylatban a legkorszerűbbeknek számítanak. A bőrök ezután a műszaki ellenőrök kezébe kerülnek. Szigorúan megvizsgálnak minden egyes darabot és 0-tól 100- ig terjedő pontszámmal pontozzák. A vállalatból kikerülő bőrök minősége jó, az átlagos pontszám 90 körül mozog. Üzemlátogatás közben a vállalat vezetői szakszerű magyarázatokkal szolgáltak. Elmondták, hogy üzemük hírnevét a jó minőségű termékekkel alapozta meg. Legnagyobb vásárlóik a szlovákiai cipőipari és bőrfeldolgozó üzemek, de külföldre is szállítják áruikat. A partizánske! Augusztus 29. Üzem bőrszükségletét javarészben ez a vállalat fedezi. Termékeik jó minőségéhez és állandó javításához a szocialista munkaverseny is hozzájárul. A bőrcserzők utánpótlásáról is gondoskodnak. Az üzem mellett működő szakmunkásképző iskolában jó feltételeket biztosítanak a szakma iránt érdeklődőknek. A racionalizációs program keretében felépített és új gépekkel felszerelt korszerű termelőcsarnok lényegesen megnövelte az üzem termelését. Az új beruházásokkal és számos újítás segítségével elérték, hogy a vállalat maradéktalanul teljesítheti az ötödik ötéves tervben kitűzött feladatokat. PÁKOZD1 GERTRÜD A szakképzettség érvényesítése A különleges felmérések megmutatták, hogy az ipari- tanuló-intézeteket végzett szakmunkások mintegy harmada nem dolgozik abban a szakmában, amelyre felkészült. A lányoknál ez negyven százalék. Továbbá a középiskolát végzett szakemberek 12 százalékát és a főiskolát végzett szakemberek 10 százalékát nem használják ki olyan mértékben, mint ahogyan ezt szakképzettségük lehetővé teszi. Sok szakember szakmai felkészültségének nem megfelelő munkát végez. Mi az oka ennek? Egy részüket olyan emberek képezik, akik az előkészülés adott fokát csak nagy erőfeszítéssel végezték el, vagy olyanok, akik a munkamegosztás rendszerében nem tudtak eligazodni és nem a megfelelő helyre kerültek. Az ilyen esetekben bizonyos veszteség keletkezik, az egyéneknek teret kell keresniük érvényesülésük- hez a társadalmi mozgás más, vagy alacsonyabb fokain. Sokkal súlyosabb a következő ok, mármint az, hogy az üzemi szférában nem biztosítanak mindig az összes szakember számára teret szaktudásuk kihasználásához. Nem egy esetben ezt az űj technika és szervezés bevezetésében tapasztalható fogyatékosságok, valamint az üzemek és a szakemberek érdekeltségének a hiánya okozza. Ennek kettős következménye van: az üzemek egyrészt további munkaerőt követelnek, másrészt pedig a technika nem kielégítő érvényesítése annyi szakembert követel meg, amennyit az előző években még biztosítani tudtunk. Ez a gyakorlat nagy károkat okoz. Az a dolgozó, aki hosszabb időn keresztül nem tud érvényesülni megszerzett szakképzettségének megfelelően, nem látja okát annak, hogy szakképzettségét megtartsa, növeléséről már nem is beszélve. Annak az embernek a viszonya, aki valamilyen oknál fogva képességeinek és fel- készültségének nem megfelelő, kevésbé szakképzett munkát végez, negatívan nyilvánul meg munkája eredményében. Addig, amíg az üzemek és a szervezetek nem lesznek kénytelenek, hogy feladataik teljesítésében kihasználják a tudomány és a technika Ismereteit, a legprogresszívabb termékeket termeljék és elsősorban ezek által érjenek el kedvező eredményeket az üzemi és a személyes anyagi érdekeltségben, addig, amíg az üzemek < számára előnyösebb lesz a gazdasági fejlődés extenzív útja, addig nem lesz számukra elsőrendű a szakképzettség kihasználásának a kérdése. A szakképzettség jelentősége lebecsülésének további oka a gazdasági fejlődésben az, hogy nem sikerült kidolgoznunk a szakképzettségnek a gazdaságra gyakorolt hatása mérésének olyan módszertanát, amely meggyőző érveket nyújtana a szakképzettség gazdasági előnyéről. így pl. Sz. C. Sztrumi- lin szovjet akadémikus megállapította, ha a Szovjetunióban az átlagmunkás hozzájárulását tekintjük alapnak és 1-ként jelöljük, akkor a szakmunkás munkája 1,5-et, egy fejlett újító, mérnöki, műszaki szakember munkája 20-at és egy tudományos dolgozó munkája 36-ot ér. Nemcsak a tudományos ismeretek halmozása a fontos __ Va lamennyien tudjuk, hogy a gazdaság tudományos irányítása vagy az új technika kialakítása megköveteli a természeti és a társadalmi törvényszerűségek mély ismeretét, valamint e törvényszerűségek gyakorlati felhasználásának a képességét. Nálunk ugyan aránylag megfelelő számú tudományos dolgozót nevelünk, de többségük a Tudományos Akadémia intézeteiben, a főiskolákon, részben a szakágazati kutatóintézetekben dolgozik. Nagyon ritkán találkozunk velük a termelésben, az igazgatásban, annak ellenére, hogy a tudomány következetes gyakorlati felhasználása ezt megkövetelné. Ez veszteséget okoz a tudománynak, mivel nem ellenőrizheti a tudományos ismeretek helyességét, valamint a gyakorlatnak, melyet nem „termékenyíthetnek“ meg rendszeresen a tudományos ismeretek. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk Lenin tanítását, aki azt mondta, hogy a szocialista tudományos dolgozó nem gyüjt- heti csupán a tudományos ismereteket és írhat róluk értekezéseket. Egyúttal meg kell szerveznie e tudományos ismeretek gyakorlati felhasználását is. A szakképzettség minőségét és struktúráját illetően a szakemberek más kategóriáiban is problémáink vannak. Megmutatkozik, hogy egyes tanulmányi ágazatokban túl sok a végzett hallgató és problémát okoz szakképzettségük kihasználása. Általánosságban felróják, hogy a főiskolák végzett hallgatói túlságosan szakosítottak, egyetemesebb oktatást követelnek, amelynek a gyors tudományosműszaki fejlődésben nagyobb jövője van. Természetesen csak azzal a feltétellel, hogy széles körben megszervezik a rendszeres posztgraduális oktatást, amely a legújabb ismeretek színvonalán lehetővé teszi az ismeretek kiegészítését valamint a szükséges szakosítást. Szakemberfelesleg ... Egyes üzemekben és az irányító szervekben az utóbbi időben olyan nézetek is felmerülnek, hogy szakember-, elsősorban közép és főiskolát végzett szakemberfeleslegünk van. Nézetünk szerint ez nem objektív, általánosan érvényes jelenség, hanem inkább abból ered, — hogy a konkrét viszonyok között nem tudjuk racionálisan kihasználni a szakembereket. Az ilyen szemléletnek elsősorban az a fogyatékossága, hogy a szakemberszükséglet kritériumainak a gazdaság irányításának, belső szervezetének mai helyzetét, a mai műszaki színvonalat tekintjük. A szakképzettség színvonalának kérdéseit nagyon megfontoltan kell megoldanunk, a szakképzettség szükségletét és fejlődését nemcsak a mai kritériumok szerint kell értékelnünk, hanem figyelembe kell vennünk elsősorban a jövőt, amikor is a tudomá- nyos-műszaki fejlődés lényegesen megváltoztatja a termelés, valamint a társadalom termelési és más tevékenységének jellegét. Ezen a téren nagy felelősség hárul ránk a mai fiatal nemzedékkel szemben, amely 2000 után is aktívan fog dolgozni, tehát abban az időszakban, amikor minőségileg egészen mások lesznek az igények, mint ma. Ezzel kapcsolatban nagyon jelentősek a CSKP KB és az SZLKP KB júniusi plénu- mainak határozatai, amelyek feladatul adják a mai szakképzettség és a távlati szükségletek prognózisainak tudományos elemzését. A távlati szükségleteknek elsősorban a tudományos-műszaki fejlődés távlataira kell támaszkodniuk, ebből a fejlődésből kell levezetnünk a szakképzettség színvonalával, a szakosítás terjedelmével és mélységével, a tanulmányi ágazatok szerinti struktúrával szemben támasztott követelményeket. Megkíséreltem, hogy legalább röviden vázoljam, milyen fontos változások történnek az ember érvényesülésének terén. Az ifjúság fiatalos lelkesedésével, képességeivel és ambícióival aktívan bekapcsolódik ebbe a folyamatba. Romantikusok lennénk azonban, ha a fiatal nemzedék oktatását és érvényesüJé- sét az életben problémamentes idillnek, ellentmondás nélküli ténynek tekintenénk. Az ifjúság sajátosságaival, a társadalmi tevékenységben való különböző részvételével, korlátozott élet- tapasztalatával, a társadalmi és a történelmi valóság sajátságos átélécável szociális csoportot képez. Hatást gyakorol az ifjúság és a társadalom kapcsolata, s ugyanakkor a társadalom és az ifjúság kapcsolata is. Az ifjúságot az újítás iránti vágy jellemzi, társadalmilag alkotó módon érvényesülni akar, ha nem is mindig az egész társadalom törekvésének megfelelően. Ezeket a problémákat, amelyek a szocialista társadalomban is fennállnak, meg kell ismernünk és helyesen kell őket megoldanunk a fiatal nemzedék és az egész társadalom fejlődése érdekében. Pártunk politikai és pedagógiai éleslátása abban nyilvánul meg, hogy az ifjúság erejét és képességeit helyes irányban tudja fejleszteni, elősegíti a termelőerők egyetemes mozgását, a személyiség sokoldalú fejlődéit, s ezáltal újabb tettekre váltjuk a CSKP XIV. kongresszus i és az SZLKP KB kongresszusának határozatait.
