Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-25 / 175. szám, szerda
Elégedettek az aratók Kilenc rtop }úr nad Hronom (Garam- györgy) község határában az idén kilenc napig tartott az aratás. Tíz kombájn 564 hektárról gyűjtötte be a gabona- termést. Búzából 54 q, árpából 42 q termett hektáronként. így ezen a szakaszon 111,5 százalékra teljesítették termelési tervüket a szövetkezetiek. Eladási tervüket már július 16-án 105,6- «iázalékra teljesítették, s ezen a napon még 5 vagon gabonát terven felül beszállítottak az állami raktárba. Molnár Vilmos raktáros elégedett a termés minőségével, mert a gabona nedvességtartalma nem haladja meg a 16—17 százalékot. A kombájnosok munkaversenyében Hámorník József és munkatársa. Mészáros József nyerték „A legjobb kombájnos“ büszke címet, mivel E-512-es gépükkel már július 19-én a századik hektáron arattak. Ku- rucz András és Kecskés László pedig SZK-4 es gépükkel több mint 50 hektáron aratták le a gabonát. Az aratás sikeréhez nagy mértékben hozzájárultak munkájukkal a korponai traktorállomásról érkezett vendég- kombájnosok, akik négy géppel dolgoztak a garamgyörgyi határban. A zömében fiatal ven- dégkombájnosok jó munkájukkal kiérdemelték a szövetkezeti dolgozók dicséretét. Egyébként jó ütemben halad a szalma be- hordása is. Már több mint a felét összegyűjtötték. A tarlóhántást is elvégezték 105 hektáron. Danis Katalin Gyorsított ütemben Az aratás sikeres és mielőbbi befejezése érdekében a Velký Üúr-i (Győrödl) Efsz növény- termesztési részlegének szocialista munkabrigád címért versenyző munkacsoportja is bekapcsolódott az aratási munkálatokba. Ďurica Imrich agronómus elégedett a munka ütemével, mivel a munkacsoport tagjai naponta 13—14 órát is dolgoznak, csakhogy minél előbb befejezhessék az aratást. A szövetkezet egyébként már az aratás első három napja után teljesítette eladási tervét, mégpedig 105 százalékra. Gyors ütemben aratnak a Horné Semerovce-i (Felsősze- merédi] Május 1. Efsz határában, mert az idén később kezdték az aratást mint általában a környékbeli Szövetkezetek. Szabó Vera mérnöknő irányítja mindhárom részlegen a munkálatokat. Elégedett a termésered ményekkel. Búzából hektáronként 46 mázsa termett. Szép termést ígér az „Elgina“ árpafajta, melyből 11 hektárnyit arattak le, s hektáronként 53 métermázsát adott. Ábel Gábor Jó hektórhozomok Befejezték az aratást a Vi nicai (Ipolynyéki) Efsz határában is. A 100 és a 70 vagonos magtár kevésnek bizonyult. Még a gazdasági udvar betonjára is került 25—30 vagonnal. A termés jó volt, búzából 48 q, árpából 38 q termett hektáronként. Az aratásban 18 kombájn vett részt. Siket József és Rados Béla brigádvezetők irányításával valóban példásan dolgoztak. Homolya Károly és Mics Sándor csoportvezetők pedig az aratás kilenc napja alatt szinte megállás nélkül rótták a határt, hogy az esetleges zavarokat azonnal orvosolhassák. Nagypál Gyula főgépész pedig a javítóbrigád jó munkáját dicséri, mert az aratás ideje alatt a kijavított gépekkel komolyabb probléma nem volt. Néhány nap múlva már a Veľká Čalomija-i (Nagycsalomjai) Efsz-ben is befejezik az aratást. Kövesdy Vince közgazdász úgy tájékoztatott, hogy az eddigi eredmények szerint jók a hektárhozamok, mert búzából 46,8 mázsa, árpából 37,5 métermázsa termett hektáronként, de a helyzet olyan, hogy a végső eredmény még ennél is jobb lesz. Raktározási lehetőségeik jók, a gabona elég száraz, nincs probléma a szárítással sem. Búzából eddig állami felvásárlásra 30 vagonnal, takarmányalapra 58 vagonnal adtak. Árpából 5 vagonnal az állami felvásárlásra, 23 vagonnal a takármányalapra. Bojtos János Késő estig A Hokovcei (Egegi) Efsz határában még legalább 200 hektárnyi aratnivaló gabona vár a kombájnosokra. Igyekeznek is a munkával. Kora reggeltől késő estig dolgoznak Gyerpál Ernő, Tóth Endre, Swarc Pál, Tóth János és Kunstár Lajos kombájnosok valóban sietnek, hogy minél előbb befejezhessék az aratást. A terméshozam jó. Egyes területeken búzából 52 métermázsa is termett hektáronként. Sepetka Erzsébet Még néhnny nap Gyors ütemben folyik az aratás a Dvory nad Zitavou-i IUdvardi) Efsz határában ahol a 2214 hektáron termett gabonát 20 kombájn aratja. A reo- ce betakarítását már régen befejezték. Hektáronként 31,5 q termett. Befejezték az árpa aratását is. Az átlagos hektárhozam 40 métermázsa. Az eddig learatott bú2a átlagos hektárhozama 43,44 q. Néhány nap múlva a búza aratását is befejezik. Szrnatana Lajos Célba értek Tíz nap alatt végezték el az aratást a Kvetnái (Kétyi) Efsz- ben. A legkisebb szem veszteség nélkül 856 hektárról takarították be a gabonát. Hét saját és 2 vendégkombájn aratott. A legjobb eredményeket Szre- na Béla és Szabó Sándor kombájnosok érték el, akik már tovább is indulnak, s néhány nap múlva már ott aratnak majd, ahol éppen munkájukra szükség lesz. Jók a terméshozamok. Ügy tervezték, hogy árpából 40 métermázsás lesz az átlagos hektárhozam. Ezt el is érték. Búzából 42 métermázsás átlagos hektárhozamot terveztek, s helyette jóval több, hektáronként 48 q termett. Ilyen terméseredmények mellett az aratási munkálatokkal egyidő ben, a levicei (lévai) járásban elsőként kezdték meg a felvá sárlási feladatok teljesítését. Több mint 100 vagon gabonát küldtek az állami raktárba, s természetesen nem feledkeztek meg a takarmányalap biztosításáról sem. A szalma begyűjtését és a tarlóhántást az aratással egyidőben kezdték, s ezeken a munkaszakaszokon is szép sikereket értek el. Az idei aratás jól sikerült A ké- tyiek ugyanis már'célba értek. KASSAI ARPÁD ARATÁS KELET-SZLOVÁKJÁBAN A kelet-szlovákiai kerületben már július második hetében arattak. A munka azonban igazában csak a hónap közepén kezdődött. így aztán bőven van még itt tennivaló. A rožňavai (rozsnyól) járásban elsőnek a Gemerská Tepli- ca-i szövetkezet teljesítette a kenyérgabona eladási tervét. Jó ütemben folyik az aratás a hrhovi és a jablonovi szövetkezetben is. Valamivel keletebbre, a Ko- šice-vidéki járásban is megkezdődött a búza aratása. Alig öt esztendeje itt a Bódva-par- ti határ húsz mázsát adott egy hektárról. Tavaly hektáronként 35 mázsa búza termett. — És mit mutat az idei termés? — kérdezem Köteles Jánostól, az újbódvai egyesült szövetkezet elnökétől. — Nem lehet azt még tudni, de a tavalyi termésért nem adnám oda a búzánkat. Eddig 500 hektárt arattunk le. Ha a betakarítással nem lesz fennakadás, a tavalyi eredményt biztosan túlszárnyaljuk. A régi termésekhez képest megnőtt hozamok okairól már szívesebben beszél: — Az utolsó években csaknem minden megváltozott. Egészen más a talajelőkészítés. Modern, nagyteljesítményű gépek állnak a rendelkezésünkre. A fajták is kicserélődtek. A műtrágya-felhasználás többszöröse a réginek, a gyomirtó vegyszerek is sokat segítenek. * ' V # A Michalovcei Állami Gazdaságban az Idén hatezer hektár gabonát kell betakarítani. Spišiak Juraj mérnök, a gazdaság igazgatója elmondotta, hogy eleinte az idei is nehéz aratásnak indult. Sok a megdőlt gabonájuk. Márpedig a nehéz aratás fogalma nemcsak a munka nehézségére, hanem a betakarítási veszteség növekedésére is utal. Tavaly a gazdaság budkovcei részlegén 60,8 mázsás rekord- termést értek el búzából. A le- károvcei gazdasági részlegen pedig átlagosan 55,4 mázsát takarítottak be. Az idei termés a tavalyinál szebb. Nem titkolják, hogy országos rekordra is számítanak. — Jó a búzánk, csak sikerüljön learatni! — Ezzel a mondattal fogadott a múlt hét végén Andrej Vanáta. a Svidníki Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főmérnöke. Határszemlét tartottunk a já rás déli részén. A breznicai és a šandali határban már arattak a kombájnok. Nem vártak addig, amíg raktározható, tehát 14 százalékon alulira csökken a mag nedvességtartalma, mert akkor csak 4—5 nappal később indulhattak volna a gépek. A búzát mesterségesen szárítják. Eddig mintegy 50 vagon került a szárítóból a raktárba. A svidníki járásban az idén 7600 hektár búzát kell learatni. Ehhez 76 saját kombájnjuk van, de így is nagv f°>°Msség a betakarítás. A trebišovi jaiasoan már befejezéshez közeledik az aratás. A magtárak már mind megteltek. Átadási gondokkal küzdenek a szövetkezetek és az állami gazdaságok, bár az utóbbi időben sokat fejlődött a terményátvétel. Sokan azt gondolták, hogy az idén kisebb lesz a torlódás, mert nőtt a raktárak befogadóképessége és az átvétellel járó munkák gépesítésének a foka. Ám az igazság az, hogy a trebišovi járás felvásárló üzemeiben a javulás mértéke nem tud még lépési tartani a termőibe ^vekedésé- vel. A perbenyíki -trió üzeni előtt még este tizenegy órakor is nagy a forgalom — A kombájnoktól a szállítást este tizenegy órakor fejezzük be, de hajnali négykor már ipdulunk, hogy idejében érkezzünk — említi Hajdók László királyhelmeci traktoros, miközben fáradt mozdulatokkal egyengeti a pótkocsiról leömlő búza útját a szárító garatja felé. Fáradságra sem ő, sem társai nem panaszkodnak, neon mondják, hogy kevés az alvásra és a pihenésre az a néhány óra. Iménti mondatához kissé mosolyogva még ennyit tesz hozzá: — Még az a szerencse, hogy az aratás csuján ió két hétig tart. A tájékoztatások, a látottak alapján elmondhatom, hogy Ke- let-Szlovákiában a tavalyihoz hasonló termés ígérkezik. Esetleg, ha minden jól megy, akkor .... De nem írom le a mondat befejező részét. Néhány hét múlva úgyis megtudjuk. ILLÉS BERTALAN A szakképzettség teljes kihasználásáért írta: KROCSÄIMY DEZSŐ, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere Népgazdaságunkban jelentősen kimerültek a munkaerőforrások, s ezért a CSKP XIV. kongresszusának határozatával összhangban biztosítani kell a további fejlődést, mégpedig a növekedés intenzív tényezőinek a kihasználásával. A fejlődés olyan szakaszába kerültünk, amikor a termelést már nemcsak a hagyományos műszaki, technológiai és szervezeti intézkedések alapján fejleszthetjük, hanem a fellépő tudományos műszaki forradalommal kapcsolatban gyorsan ki kell használnunk a termelési és a nem termelési szférában is a tudomány és a technika ismereteit. Ezek felhasználása a népgazdaságban nemcsak új konstrukciós és termelési-szervezési megoldásokhoz, hanem jelentős strukturális változásokhoz is vezet. Ezek a tények nagy igényeket támasztanak e folyamat szubjektív tényezőjével, az emberrel és műveltségi színvonalával szemben. Véget ért az egyes mechanikus műveletek elsajátításának korszaka, és megkezdődik a személyiség állandó alkotó fejlesztésének, az ember alkotóereje kultivációjá- nak az időszaka. Az embert azonban nemcsak a termeléssel kapcsolatban kívánjuk fejleszteni, hanem — és ez különösen fontos a szocialista ember számára — a tömegkultúra sokoldalú fejlesztésére, a szocialista életmód kialakítására törekszünk. A fejlődés mai foka mélyen érinti a munkaerők műveltségi színvonalát és egyúttal megváltoztatja struktúráját is, aminek bizonyítéka számos hagyományos foglalkozás és szakma megszűnése és teljesen új foglalkozási ágazatok keletkezése. Az új szakmák közül megemlítem az automata gépsorok kezelőit, a különböző szakosítású elektronikusokat, a magasabb szakképzettségűek közül az irányítógépeket kezelő szakembereket, a mérnököket, a programozókat, a matematikusok és a fizikusok érvényesülését a termelőüzemekben stb. Oj helyzet alakult tehát ki, s ezzel kapcsolatban feltesz- szük a kérdést, milyen következményei vannak a mai fiatal nemzedékre. „Az ifjúság feladata a kommunista társadalom építése ... Meg kell tanulnia a kommunizmust, tanulásában, nevelésében és művelődésében minden lépést össze kell kapcsolnia a proletariátusnak és a dolgozóknak a régi kizsákmányoló társadalom elleni állandó harcával“ — mondotta Lenin az ifjúsághoz intézett ismert beszédében. így tehát a tanulás a fiatalok elsőrendű feladata. A szocialista társadalomban az iskola valóban és nem formálisan a lakosság valamennyi rétege számára hozzáférhető lett. Az alkotó emberi aktivitás sokoldalú kibontakoztatásában reális valósággá vált, amint ezt a tudományos-műszaki forradalom új korszaka megköveteli. A szakemberek számának gyors növekedése Természetesen a fokozott igények nemcsak az ifjúságra és a művelődésről gondoskodó intézményekre vonatkoznak. Nagy igényeket támasztanak azokkal szemben is, akik biztosítják az ifjúság racionális elhelyezését, szakképzettségük kihasználását a termelésben és a nem termelési szférában is. Ezek nálunk a minisztériumok, a nemzeti bizottságok, a termelési gazdasági egységek és a vállalatok. Kétségtelen, hogy az ifjúság nevelésének és elhelyezésének, valamint érvényesülésének mérlege általában pozitív. Míg 1950—1970-ben a dolgozók számának növekedési indexe 121,7 volt, ugyanebben az időszakban a szakemberek száma 247,4 százalékkal emelkedett, ebből a főiskolát végzett szakemberek száma 272,4-del és a szakközépiskolai végzettségű szakembereké 324,7-del. Ezzel párhuzamosan jelentősen növekedett a munkások szakképzettsége. Ezt bizonyítja többek között az a tény is, hogy nálunk az egész ifjúság felkészült jövőbeli hivatására. A párt- és állami szervek oktatási rendszer fejlesztése iránti gondoskodásának köszönhetően az emberi tényező területén aránylag nagy erő alakult ki és mélyül el a gazdaság dinamikus fejlődése érdekében. A dolgozók műveltségi színvonala pozitív fejlődésével összefüggésben egyes negatív tényezők is felmerülnek, amelyek csökkentik az élőmunka hatékonyságát. Ez elsősorban a műveltségi színvonal és a társadalom szükségletei közti összhang hiánya. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy egyes ágazatokban az iskolai oktatás színvonala már az iskola elvégzésének pillanatában részben elévült, nem halad a fejlődéssel. Ez a lemaradás az idő múlásával, a dolgozók produktív korában egyre nagyobbodik és szükségszerű felújítást követéi a továbbtanulás formájában. Amennyiben azonban a dolgozóknak — az iparitanuló-lnté- zeteket, a közép- vagy főiskolát végzett dolgozóknak — nincsen kedvük a további rendszeres tanuláshoz, megszerzett szakképzet tségük természetesen „elpárolog“ és törvényszerűen csökken hasznossága a gazdaság számára. Iskolarendszerünk számára kevésbé hasznos a régi és az új tananyag szerves egybeolvadásának a gyakorlata. A tanulók így például némi ismereteket szereznek az atomreaktorokról, nagyon jól ismerik azonban a régi, a múzeumok felé haladó gépek mechanizmusát. Az iskolák ily módon any- nyira megtelnek az ilyen tananyaggal, hogy a tanulók nem egy esetben túlterheltek és passzívan fogadják a tudomány eredményeit. így tehát egyre nagyobb figyelmet kell szentelnünk a tananyag megválasztásának, dinamikus koncepciójának, az oktatási munka módszerei, formái és eszközei ki választásának A műszaki szakmák nem vonzóak? Amikor a népgazdaság szűk ségletei szempontjából értékeljük a dolgozók szakképzettségének fejlődését, be kell ismernünk, hogy a fejlődés a struktúrát illetően nem kedvező, pedig az utolsó két-három évben részben sikerült biztosítanunk a szakképzett dolgozók előkészítését az egyes ágazatok struktúrájában. Állandó hiánnyal küzdünk a műszaki irányzatú fizikai és szellemi munkásokat, elsősorban a gépipari szakembereket illetően. Ez a probléma különösen szembetűnő a főiskolát végzett kádereknél. Már néhány éve problémáink van nak abban, hogy a fiatalokat megnyerjük a gépipari ágazatokra. A fiatalok nem tanúsítanak kellő érdeklődést a gépipar olyan alapvető szakmái iránt, mint az esztergályos; fémcsiszoló, gép- és üzemlakatos, marós. Korai lenne ai olyan következtetés, hogy a gépesítés és az automatizálás bevezetésével, a programirányítás érvényesítésével az ilyen szakmák megszűnnek. Až univerzális megmunkálógépek még sokáig használatosak lesznek a gépiparban, nem beszélve arról, hogy az egyes műveleteknek az automatikus gépsorokban való egyesítése esetében a szakmunkások elegendő szaktudással rendelkeznek majd a gyors át- iskolázáshoz, és érvényesülni tudnak majd a bonyolult termelési automaták karbantartásában és javításában Fel kell hívnunk a figyelmet azokra a problémákra, amelyek a középiskolák végzett hallgatói és a fiatal szakmunkások iránti gondoskodásban merülnek fel azután, hogy azok megérkeznek munkahelyükre. A munkahelyeknek biztosítaniuk kellene, hogy az iskolák végzett hallgatóinak elméleti tudását kihasználják és egyúttal megteremtsék a feltételeket szaktudásuk sokoldalú fejlődéséhez. Ez nem történik meg minden esetben, s ennek következtében nagy az ilyen iskolák végzett hallgatóinak a fluktuációja, egyes ágazatokban a végzett hallgatók háromnegyede két éven belül elhagyja első munkahelyét. A helyzet a szakmunkásokat illetően sem kedvezőbb, sőt sok szempontból még bonyolultabb is. Egyes közgazdászok rámutatnak, hogy a CSSZSZK-ban a dolgozók szakképzettségének nem kielégítő kihasználása következte ben két-, sőt több milliárd korona kár keletkezik a népgazdaságban. Mi a helyzet nálunk a szakképzettség kihasználása terén? új síé 1973. VII. 23.
