Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-02 / 155. szám, hétfő

A kultúra szolgálja a nemzetek és a nemzetiségek közeledését Václav Vačok elvtársnak, az SZSZK miniszterelnök-helyettesének, a párt- és kor­mányküldöttség vezetőiének ünnepi beszéde a gombaszögi országos dal- és tánc- ünnepélyen Az idén már tizennyolcad­szor jövünk össze a csodálatos szépségű gombaszögi völgyben, hogy kifejezzük a szocialista Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek megbonthatat­lan egységét, megnézzük a ke­let- és a dél-szlovákiai legjobb énekkarok és táncegyüttesek seregszemléjét, és megcsodáljuk több vendégként érkezett mű­kedvelő és hivatásos együttes fellépésének szépségét. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának nevé­ben a legszívélyesebben üdvö­zöljem önöket, és sikert kíván­jak a csehszlovákiai magyar dolgozók országos dal- és tánc­ünnepélyének. Találkoznak itt magyar, szlovák, ukrán és lengyel együttesek, amelyeknek fellépé­sei évről évre hozzájárulnak a Csehszlovákiában élő nemze­tek és nemzetiségek kölcsönös közeledéséhez, a nemzeti kul­túráknak, mint a csehszlovák szocialista kultúra részének megismeréséhez. Mostani összejövetelünk egy­ben világos válasz is a jobbol­dali opportunista erők bomlasz­tó tevékenységére, amelyek megpróbálkoztak a szocialista Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek egységének és testvérbarátságának megbontá­sával. Nem átallották a régi, de ha­tásos fegyverhez, a nacionaliz­mus és a sovinizmus politiká­jához nyúlni, megpróbálkoztak Csehszlovákia Kommunista Pártja bomlasztásával, a dolgo­zók egységének megbontásával és Csehszlovákiában a szocia­lizmus felszámolásával. Ára elszámították magukat, mint már annyiszor a múltban. Elfelejtették, hogy Csehszlová­kia dolgozó népe nem felejtet­te el legjobb fiainak és leá­nyainak meggyilkolását Moston, Kosúton és Tornócon. A nép nem felejtette el a csehszlovák munkásosztálynak Csehszlová­kia Kommunista Pártja vezeté­sével vívott harcát az éhség és a nyomor ellen a volt Csehszlo­vák Köztársaságban, küzdelmét a szociális és a nemzeti szabad­ságért, a hitleri fasizmus ellen a dicső Szlovák Nemzeti Felke­lésben, és nem felejtette el a csehszlovák dolgozó ember hő­si harcát az új, szocialista Cseh­szlovákiáért 1948 februárjában. A felszabadulás után Szlová­kia — a kommunista párt poli­tikájának következtében — el­maradt agrárjellegű területből, amelyre az emberek alacsony életszínvonala volt jellemző, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság fejlett ipari-mezőgazda­sági részévé változott. Oj üze­mek, városok épületek, új la­kásokat, iskolákat, művelődési házakat építünk. Bátran megál­lapíthatjuk, hogy Szlovákia szo­cialista iparosításának politiká­ját, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kong­resszusa tűzött ki, sikeresen teljesítettük. Szlovákia, amely a múltban nem tudott munkát adni a lakosságnak, ma már munkaerőhiánnyal küzd. A gazdasági felemelkedéssel együtt virágzik a kultúra, az iskolaügy, a tudomány, a mű­vészet és az irodalom. Szlová­kiát együtt építettük a testvé­ri cseh néppel, s különösen a magyar és az ukrán nemzetiség tagjainak aktív részvételével. A jelenlegi helyzetünket a kedvező eredmények jellemzik, akár az ipart, a mezőgazdasá­got, az ideológiát, a kultúrát, az oktatásügyet, vagy életünk bármely más területét tekint­jük. Társadalmunk vezető ere­je — a kommunista párt — rea­lista politikájának hatása alatt szilárdul állampolgáraink aktív, őszinte viszonya falujukhoz, városukhoz, hazánkhoz. Erről tanúskodnak a város- és köz­ségfejlesztési és -szépítés!, a „Z“-akcióban, az önkéntes tár­sadalmi munkában elért ered­mények. Ezek az eredmények meggyőző bizonyítékai annak, hogy Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának politikája minden egyes állampolgár és az egész társadalom javát szolgálja, hogy minden állampolgár értel­mének és szívének ügyévé lett. Erről tanúskodik az itt, az önök gömöri táján, a rožiíavai (rozs­nyói , a Rimavská Sobota-i (ri­maszombati), a košicei járás­ban kibontakozott felajánlási mozgalom, mint az itt élő szlo­vákok, magyarok és németek hűségének megnyilvánulása a Szlovák Nemzeti Felkelés ha­gyatéka iránt. Ebből az alkotó atmoszférából, aktivitásból je­lentősen kivették részüket a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Frontban tömörült társadalmi szervezetek, a nemzetiségi kul­turális szövetségek, köztük a CSEMADOK is. Engedjék meg ezért, hogy köszönetét mondjak önöknek, valamennyiüknek ezért az aktivitásért, az egész csehszlovák társadalom javára kifejtett munkáért. A felismerhetetlenségig meg­változott a Szlovák Szocialista Köztársaság déli járásainak is szociálökonómiai színvonala, azoknak a járásiknak, ahol a magyar nemzetiségű állampol­gárok élnek. Szlovákia tíz déli járásában az iparban foglalkoz­tatottak száma 1945-ben 25 000 volt, míg ez a szám 1971-ben 98 000-re növekedett. A szocialista iparosítás évei­nek folyamán tucatszámra épültek az új ipari üzemek, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak a munkásosztály számbeli növekedéséhez. Szlo­vákia egykori kevéssé fejlett vidékein a nyersanyagbázis, a munkaerőforrások és a gazda­ságföldrajzi feltételek kihaszná­lása céljából fontos ipari kapa­citásokat helyeztünk el, illetve rekonstruáltunk. A legfontosab­bak közül megemlíthetjük a komárnói (komáromi) Šteiner Gábor Hajógyárat, a Nové Zám- ky-i Elektrosvit üzemet, a sa­lai Duslót a fifakovói Zománc­gyárat és Békeüzemet, a štúro- vói Cellulóz- és Papírgyárat, az itteni gömöri körzet vasércbá­nyászati és magnezitipari üze­meit, a Rimavská Sobota-i cu­kor- és sörgyárat, a košicei ..e- let-szlovákiai Vasművet és sok mást. Ugyanakkor nagy örömünk­re szolgál, hogy a dél-szlovákiai járások egységes földművesszö­vetkezetei és állami gazdaságai élnek a természetadta lehetősé­gekkel, átütő sikereket érnek el a növénytermesztés és az állattenyésztés terén. A szocia­lista mezőgazdasági üzemek e területeken jelentős mérték­ben hozzájárulnak az egész Csehszlovák Szocialista Köztár­saság bruttó és piaci termelé­séhez. A déli járásoknak az ipari bázis bővítésén kívül a további távlati tervekben jó ki­látásaik vannak az agrár-ipari komplexumok további fejleszté­sére. Tervszerűen fogjuk foly­tatni a további vízgazdálkodási beruházásokat és a mezőgazda- sági területek talajvédelmét az árvizekkel és a talajvíz ellen a Csallóközben, a Duna, az Ipoly, a Sajó és a többi folyó árterületén. A falvakon leját­szódó átható változások és a mezőgazdasági dolgozók átlag- jövedelmének szüntelen növeke­dése joggal vezetnek arra a kö­vetkeztetésre, hogy a szocialis­ta mezőgazdaság a jelen idő­szakban teljesen egyenértékű az iparral és a népgazdaság más ágazataival. Az elmúlt években nagy gon­dot fordítottunk a népgazda­sági feladatok biztosítására. Az ötödik ötéves terv előirány­zatainak sikeres megvalósítása pozitív befolyással lesz a Szlo­vák Szocialista Köztársaság dé­li járásainak további társadalmi és gazdasági fejlődésére is. A szocialista társadalom érdek­lődésének középpontjában a harmonikusan fejlett, művelt, kulturált, képességeit kifejtő ember áll, akinek megvan az ér­zéke az új és igényes feladatok iránt, aki a társadalom fejlesz­tését elősegítő minden munkát megbecsül. Az internacionalista ember és a jó hazafi. Ezeket a célokat követi pártunk és tár­sadalmunk akkor is, amikor a fiatal nemzedéket neveljük és felkészítjük az életre a fejlett szocialista társadalomban. Tu­datában vagyunk annak, hogy az iskola kulcspozíciót tölt be a szocialista kulturális forrada­lom megvalósításában. A magyar és az ukrán tan­nyelvű iskolák fejlesztése terén elért eredmények meggyőzően bizonyítják, hogyan jut érvény­re nálunk a gyakorlatban a marxista—leninista nemzetiségi politika. Jelenleg 90 000 magyar nemzetiségű gyermek látogatja az anyanyelvén művelődést nyújtó óvodákat, általános és középiskolákat. A magyar tan­nyelvű iskolák tanulóiknak olyan nevelést és műveltséget nyújtanak, amely tartalmát és formáját tekintve megfelel a szlovák tannyelvű iskolák okta­tó-nevelő tevékenységének, kü­lönös tekintettel a szocialista hazafiság, a proletár internacio­nalizmus és a csehszlovák ál­lamiság szellemében való neve lés követelményére. Elismerően kell értékelni a pedagógusok nagy részének áldozatos munká­ját, akik céltudatosan és rend­szeresen kialakítják a feltéte­leket az ifjúság felkészítésének és műveltségének növeléséhez. Célunk a jövőben Is biztosíta­ni, hogy a nemzetiségi iskolák­ban jó, rátermett és igényes pe­dagógusok tanítsanak. Ily mó­don az oktatási-nevelési folya­mat további tökéletesítésével, a fokozott pedagógiai gondosko­dást is ide értve, a társadalom megteremti az újabb feltételeket a munkás- és parasztcsaládok gyermekei tanulmányi eredmé­nyeinek növeléséhez a közép- és a főiskolák valamennyi foko- * zatán. Érdekünk, hogy a jövő­ben egyre nagyobb számú ma­gyar nemzetiségű fiatal szerez­zen közép- és főiskolai végzett­séget, összhangban a tudomá­nyos-műszaki forradalom köve­telményeivel. Vačok elvtárs ezután a kül­politikai helyzetet elemezte. Hangsúlyozta, hogy a világban le­játszódó jelenlegi fejlődést a szocialista államok, mindenek­előtt a Szovjetunió békeoffenzí- vájának pozitív eredményei jel­lemzik. Ezután rámutatott, hogy az elsőrendű feladatok közé tar­tozik a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében való nevelés. Az elmúlt évek, különösen a vál­ság időszaka, amikor a reakciós erőknek sikerült nacionalista, soviniszta szenvedélyeket fel­kelteniük a lakosság egy ré­szének tudatában, igazolják en­nek fontosságát. Az itt élő nem­zetiségek tagjai, ugyanúgy, mint a csehek és a szlovákok, közös államunk részére hoznak létre értékeket, és tevőlegesen kiveszik részüket fejlesztéséből. A párt és a kormány, valamint az állami szervek nagy gondot fordítanak arra, hogy a hazánk­ban élő nemzetiségek tagjai mint egyenjogú álampolgárok továbbra is kivegyék részüket közös életünk örömeiből és gondjaiból, a művelődésből és az alkotó tevékenységből, hogy mindenki érezze, hogy tulajdon fia és lánya a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságnak. A szo­cialista hazafiság és a proletár Internacionalizmus nemes esz­méi szilárd részét képezték, ké­pezik és fogják képezni mind­annyiunk tudatának és érzésvi­lágának. Legyen ez a mostani ünnepség is, amely kifejezője Csehszlovákia nemzetei és nem­zetiségei szövetségének, további ösztönzője a csehek, a szlová­kok, a magyarok, az ukránok és a többi nemzetiség testvéri együttélésének szocialista köz­társaságunk felvirágzása s a szocialista társadalom megszi­lárdítása és fejlesztése érdeké­ben. JOGAINKAT ALKOTMANY BIZTOSÍTJA Lőrincz Gyula ünnepi beszéde a gombaszogi országos dal- és táncünnepélyen Kedves Elvtársak, tisztelt Kö­zönség, kedves Ifjúság. Enged­jék meg, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szö­vetsége, a CSEMADOK Közpon­ti Bizottsága nevében szeretet­tel köszöntsem mindnyájukat itt a gombaszögi dal- és tánc­ünnepélyen, melyet évről-évre, immár 18-adszor rendezünk meg. Hogy ezt egyre kelleme­sebbé és tartalmasabbá tehet­jük, ezért őszinte köszönettel és hálával adózunk a vendéglá­tó rozsnyói járásnak, a kelet­szlovákiai kerületnek, a járási és a kerületi párt- és állami szerveknek. Tudom, hogy szinte kivétel nélkül mindnyájan azért jöttünk ide, hogy két vidám, gondtalan napot töltsünk el a gömöri he­gyek között. A dal, a vidám tán­cok között nehéz megtalálni a komoly szót, mely egy pillanat­ra megállítja jó hangulatában és elgondolkoztatja az embert. Mégis megpróbálom felvetni a kérdést, miért is élhetünk úgy, ahogy élünk ma, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­ban csehek, szlovákok, magya­rok, németek, lengyelek, ukrá­nok, ruszinok. Kevés volna, ha erre a kérdésre valaki csak a saját nevében válaszolna. Mind­nyájunk nevében csak az ország népével megvitatott és a leg­felsőbb törvényhozó szerv által jóváhagyott alkotmány válaszol­hat, melynek bevezető nyilatko­zatában az áll, hogy: — „Mi Csehszlovákia dolgozó népe, ünnepélyesen kinyilvánít­juk: Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével nálunk is megvalósult az a társadalmi rend, amelyért munkásaink és többi dolgozóink nemzedékei küzdöttek, s amelyben a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelme óta példaképüket látták. Hazánkban győzött a szocia­lizmus! Történelmünk új szakaszába léptünk és elszánt akaratunk, hogy tovább haladunk új, még nagyobb célok felé .. Igen! Tovább üj, még nagyobb célok felé! Közösen, együtt, egy­forma kötelességekkel, egyfor­ma jogokkal — elkötelezetten szocialista rendszerünk győzel­méért Alkotmányunkat, életünk, szo­cialista rendünk alaptörvényét nem véletlenül idéztem. Rövide­sen öt éve, hogy megszületett a Csehszlovák Államszövetségről, a föderációról szóló alkotmány­törvény, mely törvényerőre emelte a cseh és a szlovák nem­zet államszövetségét, valamint, hogy megszületett a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét sza­bályozó alkotmánytörvény is. A közelgő évforduló kapcsán az utóbbiból is érdemes idézni.- E fontos dokumentum harmadik cikkelye például így szól: „A magyar, a német, a len­gyel és az ukrán (ruszin) nem­zetiségű állampolgároknak a nemzeti fejlődés érdekeinek megfelelő terjedelemben és a törvények által megszabott fel­tételek között biztosítják: a) a saját nyelvükön való mű­velődés jogát, b) a sokoldalú kulturális fej­lődés jogát, c) a hivatalos érintkezésben a saját nyelv használatát az il­lető nemzetiség lakta területe­ken, d) a nemzetiségi kulturális- társadalmi szervezetekben való társulás jogát. e) a saját nyelvű sajtóra és tájékoztatásra való jogot“. Ezt az alkotmánytörvényt a Nemzetgyűlés 1968. októberi 27- én egyhangúlag megszavazta. Ez tehát szocialista hazánk hi­vatalos állásfoglalása a nemze­tiségi kérdésben, hogy mégis szükségesnek látom idézni, azt két „postai irányítószám“, két cím teszi szükségessé. Az első címzett a kishitű, aki jogainkat hiányolja, de élni az adott joggal még sohase mert, fél, remeg, hogy veszünk, pusz­tulunk, a magyarok között ma- gyarkodik. és a nemzetféltő pó­zában tetszeleg, de egy lépést még nem tett nemzeti létünk­ért, megmaradásunkért. A másik címzett a görbe kér­dőjel, ennek viszont létünk fáj és folyton azt kérdezi, hogy meddig kell még ezt tűrni, hal­lani, meddig lesznek még itt stb... Szerencsére mindkét címzett fogyóban van, egyre több a Jó­zan, internacionalista vértezetö, szocialista ember hazánkban is, nemzeteink és nemzetisége­ink soraiban, mindkét oldalon egyaránt. A gombaszögi dal- és tánc- ünnepély, a gombaszögi mani- fesztáciő 18-adszor a proletár nemzetköziség, a népek barátsá­ga, a nemzetek és nemzetiségek békés együttélésének jelszavát tűzte zászlajára. Dal- és tánc- ünnepélyünk politikai aláfesté­se az együttélés kedvezőbb for­máinak keresését szolgálta és szolgálja, kultúráink kölcsönös megismerésének jegyében. A dal, a zene, a tánc sok­szor gyorsabban közel hozza az embereket egymáshoz, mint a legjobb szónoklat, a legjobban végiggondolt és megfogalmazott írás, mert nemcsak az értelmet, de az érzelmet, a szívet is ki­tárja egy őszinte barátság előtt. Ehhez nagy segítséget nyújta­nak műkedvelő és hivatásos együtteseink, művészeink, ma­gyarok és nem magyarok, mind­azok, akik fáradtságot nem kí­mélve felkészültek, hogy a ven­déglátó Gombaszög közönségé­nek a lehető legjobbat nyújtsák és ezért köszönetét és elisme rést érdemelnek. Gombaszög bizonyított és bi­zonyít, célunk helyes volt, hogy nem zárkóztunk nemzeti korlá tok közé. Együtt formáljuk ha­zánk egyre jobban kirajzolódó szocialista arcélét. Célunk egymás kölcsönös megbecsülése, ehhez szükséges, hogy még jobban megismerjük egymás haladó hagyományait, történelmét, hogy őszintén fel­tárjuk az ellentéteket is, ezek okát a nemzeti létért folytatott harcainkban, tanulságul, hogy ne kerüljünk soha többé szem­be egymással, Fontos, hogy nem­zeti kultúránkkal járuljunk hozj zá az új idők szocialista kultá* rájának megteremtéséhez. A nemzeti hozzájárulás széle-1 siti az internacionalista tábort, erősíti, táplálja a világ haladó forradalmi erejét. Ebből senki, mi sem maradhatunk ki, fel kell sorakoznunk és együtt menetel­nünk a szocialista tábor nemze­teivel, a világ haladó népeivel, a szabadság nagy költője, Pető­fi Sándor által meghirdetett „SZENT VILÁGSZABADSÁG“ győzelme felé. Ehhez erőt, egészséget kívá­nok mindnyájuknak, kívánom, hogy Gombaszögön jól érezzék magukat* 1973. VII. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents