Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-22 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
Az egység útján • Gazdasági felemelkedéssel a neokolonializmus ellen * Ahol a munka a legfőbb érték *- * - . ______ Remény es tavlat ______________ K am erun fővárosa, Yaoundé közelében terül el a Mont-Febe hegység. Káprázatos tájkép nyílik innen az örökzöld hegyoldalakra, amelyek hullámozva vesznek a távolba, a látóhatáron egybeolvadva Afrika egével. Nehéz múlt Kamerun — ez i miniatűr Afrika, mondta Dialo, a helyi rádió szerkesztője, amikor felkapaszkodtunk a hegycsúcsra. Eleinte nem értettem, mire gondolt. Később azonban, kameruni körutam után eszembe jutottak szavai. Valóban, Kamerunnak sok olyan vonása van, amely az egész földrészt jellemzi. Nézzük például az ország történetét, amely elválaszthatatlan Afrika történelmétől, s ugyanakkor minden egyes afrikai állam történelmére emlékeztet. Az ötmilliós kameruni nép több mint fél évszázadon át viselte a német, majd a francia és a brit gyarmaturalom béklyóit. Az első világháború után Németország elvesztette gyarmatait, s Kamerunon Franciaország és Anglia osztozkodott. A nyugati hatalmak kegyetlenül kizsákmányolták az ország természeti kincseit, s a kameruni nép rabszolgai munkája semmivel sem segítette elő az ország fejlődését. A nagy változások szele azonban Kamerunt is elérte, erősödni kezdett a nemzeti felszabadító mozgalom. Előbb a franciáktól megszállt keleti rész nyerte el függetlenségét, majd a britek is távozásra kényszerültek. Így született meg a Kameruni Szövetségi Köztársaság. Akkoriban több párt és csoport működött az országban. A pártoskodás, a programokon való ci- vakodás, a különféle kérdésekben folytatott véget nem érő viták elterelték a nemzet erőit a fő feladattól — a szilárd gazdasági alap létrehozásától. Ezért elhatározták, hogy minden pártot a Kameruni Nemzeti Unióban egyesítenek, amely most az ország vezető ereje. 1972 nyarán komoly esemény történt az ország életében: június 2-án érvénybe lépett az új alkotmány, amely kimondotta az egységes állam — a Kameruni Egyesült Köztársaság megalakulását. A kormány figyelmének középpontjában a harmadik országfejlesztési terv (1971/72—1976/77] áll. A fő irány Yaoundé, a főváros óriási park, csupa zöld növényzet és virág. Itt vannak a kormányhivatalok, a nagykövetségek, a hivatalos lapok szerkesztőségei. A kereskedelmi élet székhelye azonban Douala kikötőváros. Sokkal lüktetőbb az életritmusa, hisz ez az ország legnagyobb városa. Doualán keresztül bonyolítják le az ország külkereskedelmét, itt kereszteződnek a nemzetközi tengeri és légi útvonalak, ide irányulnak a vasutak és az autópályák. Ez a két város tartja kezét az ország életének ütőerén. Mik a problémák? Akárkivel beszéltem, egy volt a válasz: először is a nemzet egysége, felzárkózása, másodszor a munkatermelékenységének fokozása. „Ne csodálkozzék, hogy első helyen az egységet hangoztatják mindenütt“, — mondotta egy pártmunkás. Hazánkban nagyon eltérő a törzsek, a vallási közösségek életmódja, több tucat nyelv és tájnyelv van“. Valóban, Kamerun lakossága, csakúgy mint egész Afrikáé, etnikai és nyelvi csoportok nagyon tarka mozaikképét alkotja. Ezeket a csoportokat nemcsak az áthatolhatatlan őserdők, hanem vallásuk is elválasztja egymástól. Vannak itt mohamedánok, természeti vallások hívei (animistákj és keresztények. A volt brit övezetben angolul, a volt francia övezetben franciául beszél a helyi lakosság. Ezért első számú probléma a lakosság szétforgácsoltságának megszüntetése, a törzsek egyöntetű nemzetté egyesítése közös eszmények alapján. Részt vettem egy falusi összejövetelen, amelyen egy aktivista magyarázta honfitársainak, hogy a törzsi magukba zárkózottság és viszálykodás legyen a múlté, mert ez csak az új- gyarmatosítóknak kedvez, a köztársaság érdekeinek pedig kifejezetten árt. A gyűlésen el is határozták, hogy követeket küldenek a szomszéd törzshöz és felveszik a baráti kapcsolatokat. Nagyon figyelemreméltó tény. Hisz Kamerun új élete Jelenleg ilyen mindennapi eseményekből tevődik össze, egy nemzet formálódik és szilárdul. Őserdők és ültetvények Lehetetlen csak elképzelni az őserdőket, de nem járni ott. Az afrikai dzsungelekbe pedig nem olyan egyszerű a belépés, mint a mi erdeink- be... Az erdőségek — az ország kincse —, az ország területének több mint egy- harmadát borítják. Több tucatnyi fűrésztelepen víjognak az elektromos fűrészgépek, mélyen belevájva fogaikat a faóriások törzsébe. Ezek az értékes fafajták — ébenfa, mahagóni és rózsafa megtalálható az egész világpiacon. Drága bútorok és ... an- tikváriurqi hamisítványok is készülnek belőlük. Mindezzel az állam rendelkezik, az állam ad engedélyt fel- használásukra. Elég végigmennünk a falusi tájakon, hogy eszünkbe jusson az összehasonlítás: Kamerun — miniatűr Afrika. Mi minden terem itt! Ügy tűnik, mintha a földrész egész növényvilága itt összpontosulna: kakaó, kávé, ananász, mangó, kola-dió, banán, gyapot, gabona, dohány, földimogyoró, tea, fűszerek, kaucsukültetvények, oliva. A kedvező éghajlat és a termékeny talaj gazdag termést biztosít, amely előbb is érik be, mint más forró égövi országokban. A fő termény mégis a kakaó, melynek termesztésében Kamerun világméretben az elsők között van. Évente mintegy százezer tonna kakaóbabot gyűjtenek be. Kamerun éghajlati viszonyai nagyon kedvezőek a szeszélyes „csokoládéfáknak“, amelyek egyaránt igénylik a trópusi hőséget és a védő árnyékot. Ogy létesítik a kakaóültetvényeket, hogy az őserdőben kiirtanak egy részt, de a legmagasabb fákat meghagyják, hogy koronájuk árnyékában ki ne égjenek a zsenge kakaóhajtások. Az állam valutajövedelmének egyharmada a kakaó értékesítéséből származik. Nagyobb is lenne, ha megszűnnének a kapitalista monopóliumok világpiaci üzelmei. Ugyanis évről évre mesterségesen leszorítják a kakaó nagykereskedelmi árát, ugyanakkor változatlanul hagyják a késztermékek, főként a csokoládé árát, esetleg még emelik is. Ahidjo köztársasági elnök a legutóbbi pártkongresszuson kijelentette: „Országunk a legutóbbi tíz évben a kakaó árának csökkenése következtében annyit veszített, amennyit az ennyi idő alatt kapott külföldi segítség összege tesz ki.“ 1973. VII. 22. A köztársaság alapelvei Az emberek egy népről szerzett benyomását ritkán lehet egy szóval kifejeznie Kamerun esetében ez lehetséges: céltudatosság. Ez a véleményem alakul ki a találkozások, viták, megfigyelések eredményeképpen. A jelenlegi kameruni eseményekben szembetűnően visszatükröződik a vezetőknek és a népnek az a törekvése, hogy kivívja az állam teljes önállóságát, utolérje a XX. századot. A kameruni elnök egyik sajtónyilatkozatában valamennyi afrikaihoz fordult, éberségre figyelmeztette őket, mert a neokolonizmus veszélye nem csökkent, sőt különösen az af- riaki országokra nehezedő gazdasági és ideológiai nyomásában tükröződik vissza. Ahidjo országa alapelveiről kijelentette: „Kötelesek vagyunk erőinkre, az ember munkájára támaszkodni. Ez a mi legértékesebb tőkénk“. Az országnak azonban sem saját eszközei, sem képzett káderek nincsenek életképes önálló gazdaság megteremtéséhez. Ilyen feltételek között tűzték ki a jelszót: Gazdasági liberalizmus tervgazdaság mellett. E tak» tika értelme a következő: külföldi vállalatok csak tevékenységük ellenőrzése és az egész gazdaság központosított tervezése mellett engedhetők meg. A „beruházások szabályzata“ kü Kameruni szépségek — mind pártaktivisták is mondja, hogy a kormány sohasem egyezik bele az állami gazdaságpolitikától független autonóm gazdaságii és kereskedelmi vállalatok létezésébe. Véleményem szerint jelenleg még nehéz objektiven értékelni Kamerun gazdasági kísérletét, előrelátni, mihez vezet. Természetesen fennáll az a veszély, hogy a tőkés kapcsolatok vékony fonala, amelyet a kialakult nemzeti kispolgárság már sző, végül behálózhatja az egész társadalmat. Ám lehet, hogy ez nem következik be, ha az állam határozottan kezébe vesz minden kulcspozíciót a gazdasági életben és következetesen védelmezni fogja a nagytömegek érdekeit. Mindenesetre az államfő és más vezetők nyilvánosan ostorozzák a kapitalizmust. Kamerun függetlensége, útkeresése éveiben sok hasznos dolog született. Állami részvétellel, új ültetvények éfc vállalatok létesültek, kórházak és iskolák nyíltak. Kamerunban a legnagyobb afrikai viszonylatban az iskolásgyermekek százalékaránya. A termelés mintegy tíz százalékkal nőtt. A fővárosban és a nagy városokban olyan kameruniakkal ismerkedtem meg, akik a Szovjetunióban végezték iskoláikat, a szovjetországban járt állami tisztviselőkkel és üzletemberekkel találkoztam. Ahidjo elnök 1967-ben hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, 1971-ben pedig a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége járt Kamerunban. Ahidjo elnök a legutóbbi pártkongresszuson kijelentette, hogy a Szovjetunió baráti állam. A kölcsönös bizalom és tisztelet kedvező légkörében alakulnak a szovjet—kameruni kereskedelmi és kulturális kapcsolatok, s tanulmányozzák az együttműködés egyéb formáit is. Joggal remélhető, hogy a két ország népeinek barátsága fejlődni fog, népeink erősödni és közeledni fognak egymáshoz. Douala kereskedelmi negyede Yaoundp repülőtere V. Kotyin kameruni riportja a *3, u 3 50 GM a "3 3 O Q S 0 ! 1 t u
