Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-22 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

QqTfwWSl A Saíárikovói (Tornaijai) Kilenc­éves Magyar Tannyelvű Alapiskolá­ban találtam rá a folyosó végén, az igazgatói irodában. Mosolyogva fo­gadott, utána elbeszélgettünk múlt­ról, jelenről, jövőről. Tamás László az iskola igazgatója. Sokan ismerik őt a városban. Nem­csak mert igazgató, hanem mert ba­rátságos, kedves ember. Munkáscsaládból származik. Azok közül, akik a kapitalista rendszerben alacsony színvonalon éltek. A múlt­ban megtörtént, hogy az iskolai év alatt, mint gyermek, dolgozni ment, hogy hozzájárulhasson a család fenn­tartásához. Szeretett volna tanulni, ez azonban csak a szocialista társa­dalomban volt lehetséges. Katonai szolgálata folyamán tisz­tiiskolát végzett, ahol politikailag is sokat fejlődött, ezért javasolták tag­nak Csehszlovákia Kommunista Párt­jába. Később a PHSZ járási vezetősé­gében dolgozott, nevelő volt a kö- vecsesi mezőgazdasági iskolában. Legszívesebben arra az időszakra gondol, amikor Tornaiján a gépállo­máson dolgozott. Még ma is úgy jár az épületek között, mintha hazamen­ne, mert mindenütt barátokat talál. Sok funkciót töltött be, s az esti ta­gozaton érettségizett, majd 1957-ben Bratislavában elvégezte a Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakát. Már gyerekkorában az volt az ál­ma, hogy pedagógus lesz. 1970 ben be­iratkozott a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudomá­nyi karára, ahol fizikát tanul. —1951 ben léptem be a pártba — mondja —, ahol megtaláltam mind­azt, amiről gyermekkoromban álmod­tam. Igyekszem feladataimat rende­sen elvégezni. Elmondja, hogy volt pártelnök, szakszervezeti elnök, tisztséget töltött be az ifjúsági szervezetben. Jó mun­kájáért több kitüntetést kapott. Az iskola problémáiról alig beszélt, mint­ha nem is lenne problémájuk. Sze­rénysége nem engedte, hogy felsorol­ja a tennivalókat. Az ateista nevelés­ről elmondta, hogy iskolájukban egy diák sem jelentkezett vallásoktatás­ra, így ezt a tantárgyat törölhették az órarendből. Tamás László elvtárs 44 éves és 1960 óta képviselő. Először a váro­si, a következő választáson pedig már a járási nemzeti bizottságba válasz­tották. Képviselői munkája során vol­tak nehézségei is. 1968-ban, amikor megmutatkozott: ki hova, melyik tá­borba tartozik, szilárdan helytállt. A jnb akkori elnökének helytelen in­tézkedései ellen tiltakozott és kijelen­tette, hogy míg nem javulnak meg a viszonyok a járási nemzeti bizottsá­gon, nem hajlandó képviselő lenni és nem támogatta az akkori vezetők helytelen politikáját. A legutóbbi választáson újra meg­választották képviselőnek, amit öröm­mel nyugtázott. Rendszeresen talál­kozik a választóival. Legtöbb gondot a bejei körzet jelenti számára. A fia­talok itt mindig lelkesedtek az újért, az utóbbi időben azonban lelkesedé­sük egy kicsit alábbhagyott. Minden erővel arra kell törekedni, hogy a lelkesedés visszatérjen. Más közsé­gekben épültek kultúrházak. Bejében a kultúrát szerető fiataloknak és idő­sebbeknek ezt még nem sikerült el­érniük. Csupán a régi kastélyban fo­lyik kulturális élet. Itt van egy üzlet is, amely már évek óta nem felel meg a követelmények­nek. A Jednota nem épített korszerű üzletet, mint más községekben. Re­méljük, pótolják a mulasztásokat. Arra a kérdésre, van-e ideje mind­erre, szerénven válaszolt: — Nem tudnám elképzelni állandó tevékenység nélkül az életemet — mondta. Örülök, hogy a járási nem­zeti bizottság tagja vagyok és segít­hetek. Ezt a munkát nem csinálhat­ja más, csak aki megbecsüli a mun­kásokat, és vonzalma van a közügyek Iránt. Szeretek visszatérni a baráta­imhoz, akik 1968-ban is erőt öntöttek belém, mint a népi milícia tagjai. ,,Ne félj, mi őrt állunk — mondották a zűrzavaros időkben. Tamás László nagy tekintélynek örvend az iskolában is. Példás mun­kájáért és jó magatartásáért kitették a fényképét a legjobb dolgozókat be­mutató faliújságra, a járási székhe­lyen, Rimaszombatban. Szereti a gye­rekeket. Szigorú és igazságos hozzá­juk. • Jó érzéssel jöttem ki az iskolából. Jó érzéssel, mert ilyen emberrel, mint ő, a beszélgetés mindig megkönnyeb­bülést jelent. SUSÁNYI ISTVÁN legfontosabb étek, a ke­nyér igazán ízletes, ha jó lisztből, jól elkészítve, jól sütik. Hajdanán sem értettek ám ehhez min­denhol egyformán. Nótá­ba tették, úgy becsülték, ha valahol jó, ízletes kenyeret sütöt­tek. Erről tanúskodik a népdal: „Deb­recenben sütik a jó kenyeret, tizen- nyóc esztendős kisjányt szeretek“ Jól érthettek Debrecenben a kenyérsü­téshez ... Akárcsak napjainkban sárovcén 26 métermázsányit. A sütödét 1970 áprilisa óta üzemelteti az efsz, de az itt sütött kenyér értékesítésével a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet foglalkozik, mely közvetlenül a pék­ség mellett elárusítóhelyet létesített. A sütödéből tehát elsősorban ide szállítják a kenyeret. Továbbá: a he­lyi üzletekbe, Júr nad Hronom (Ga- ramgyörgy), Tura (Tőre), Starý Hrá­dok (Óvár) községekbe s bizonyos mennyiséget a levicei (lévai) 1104. számú üzletbe. Mindenhol elégedet­tek a kenyér minőségével. Sőt, a ke­Milyen a kemencéjük? Különleges építésű? Nem. Egyszerű, kétemeletes, rostos, fa és szénfűtésű. Két évvel ezelőtt egy dunamocsi kemencerakó kőművesmester építette. Máshol is szokott ilyen kemencéket rakni. Talán a pékek rendelkeznek va­lamilyen különleges szakismerettel?, Ki volt a mesterük? A pékség veze­tője a' važeci sütödében tanulta a szakmát. Munkatársa, Compál István, a csatái pékségben. Mind a négyen máshol. MI A TITKUK! Végül is ezt kérdez­tem, mert sehogy sem tudtam kitalál­ni, hogy mitől olyan jó, mitől olyan ízletes a kenyerük. — Az a titok nem titok — felelte Kocera István pékmester, — nem titok, mert a helyes, az általános, napjainkban érvényes kenyérgyártási technológiát bárki alkalmazhatja. Ügy általában alkalmazzák is. Ügy általában. Ha betartanák pontosan, mindenhol olyan lenne a kenyér, mint nálunk. Még magyarázott néhány dolgot, de pontosan nem értettem, mert ilyes­miket mondott: „Sütés előtt olyan a kenyértészta, mint az élet... De va­lójában élet is a kenyér. Ügyelni, vi­gyázni kell rá. Minden pék tudja, hisz a szakma ismereteit ma már tu­dományosan, a szakiskolában is ta­nítják, így hát tudja minden pék, hogy a kelttésztában milyen anyagok vannak . .. Nos, ki kell nyomni, igen, kézzel ki kell nyomni bevetés előtt a tésztából a vízgőzt képző gázt ... Ha nem teszem meg, akkor sütéskor összenyomja a kenyeret. Lapos lesz. Szalonnás. A héja megég. Nem sül, hanem ég.“ A magyarázatból egy dolgot pon­tosan megértettem: Ügyelni, vigyázni kell a kenyértésztára, kézzel meg kell nyomkodni bevetés előtt. Mondtam is: (Sáróban), az efsz pékségében. Erre már tavaly felfigyeltem, hisz a saját szememmel láttam, hogy a sütöde melletti elárusítóhely előtt, az ország­út mentén hosszú sorban parkoltak az autók, mert a környező falvakból érkező vásárlók sorba álltak a kenyé­rért. Egy cipót én is vettem. ízlett. A bélé is, a héja is. Minden falatja. Legközelebb, amikor a faluban jár­tam, már előre figyelmeztettem ön­magamat: Ne feledkezz el a kenyér­ről! Vettem persze. Nem cipót, hanem amolyan hosszúkás kenyeret. ízlett. Minden falatja. AZ IDÉN IS felkerestem a sütöde melletti elárusítóhelyet, s így okos­kodtam: Most még mindenhol tavalyi lisztből sütik a kenyeret. Állott, avult lehet a tavalyi liszt. Ha nem olyan ízletes a kenyér, mint lenni szokott, a pékek ígérgetik: Majd ha új liszt­ből sütünk ... ! De ha most is ízletes, jó a sárói kenyér, akkor bemegyek a pékségbe. Bementem, mert éppoly ízletes volt, mint máskor. Éppen befejezték a sü­tést, kezdték a szokásos heti nagyta­karítást. Lányok súrolták a munka­asztalok deszkáját. Daloltak, cseveg- ; tek munka közben. Ügyet se vetet- i tek reám. Ennek még örvendtem is, ' mert így szinte megleptem Kocera István pékmestert, a sütöde vezetőjét aki még tett-vett a kemence körül — ízlik a kenyerük — kezdtem, — ezért bejöttem, szétnézek, és szeret néni, ha megmondaná, mitől olyan jó mitől olyan ízletes a kenyerük . . . Nem lepődött meg. Látszott rajta hogy megszokta már a dicséretet megszokta a kíváncsiskodókat is. — Tessék szétnézni — válaszolta — és csak tessék bátran kérdezov ködni. — Mindenről tudni szeretnék. Ké < rém, mutasson meg mindent, magya , rázzon mindenről. Kérésemnek eiep- j tett, nem kérette magát. A SÜTÖDÉBEN rajta kívül még ha rom pék dolgozik. Compál István | Obert Ernő, Molnár Béla. Négyen, két műszakban. Csak fehér kenyeret süt­nek. Kétkilós gömbölyű cipókat és hosszúkás kenyereket. Naponta át­lag 1100—1200 kenyeret, mintegy 22— Kocera István pékmester szerint a jó kenyér sütésének egyetlen titka: pon tusán betartani a gyártási technológia előírásait. — A felvételt KONTÁR GYŰ LA készítette resiet, az igény sokkal nagyobb az adott lehetőségtől, pedig a négy pék havonta átlagban 530 q kenyeret süt. De több, mindig több kellene. Két és fél millió korona a’ sütöde átlagos évi forgalma. Kétszer annyi is lehetne. De többet várni egy ilyen kicsiny pékségtől, már képtelenség lenne. ILYEN ÁLTALÁNOS ismertetés után kíváncsiskodni kezdtem. Milyen liszt­ből sütik a kenyeret? Talán az efsz saját búzájából őrlik a lisztet? Nem. Ez különben is lehetetlen volna, hisz annyi búzát nem termeszt az efsz. A lévai malom nagy raktárából kapják a lisztet. Olyan minőségűt, mint ami­lyet a környék bármelyik péksége kap. Hogyan készítik el a kenyértész­tát? Valamilyen különleges dagasz- tási módszert használnak? Nem. Kü­lönleges gépek, módszerek alkalmazá­sára nincs lehetőség, hisz akkor emel­kedne az előállítási költség. Egysze­rűen csak azokat a munkálatokat végzik el, amilyeneket előír a helyes, az általános, napjainkban érvényes kenyérgvártási technológia. — Egyszerű tehát... Jól kell dol­gozni. Szerettem volna, még hozzátenni a költői szavakat: Pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen ... De a mester másként fogalmazta meg. — Ügy van. Jól kell dolgozni... Pontosan úgy, ahogy a gyártási tech­nológia szabályai előírják. NINCS TITKUK tehát. Olyan külö­nösebb, féltve őrzött, mások számá­ra tabut jelentő titkuk nincs. Egy­szerűen csak utánozni kellene őket. Ahogy sok helyen, tőlük függetlenül, őket talán nem is ismerve megteszik, hogy pontosan a gyártási technoló­gia szabályai szerint dolgoznak. Tu­dom például, hogy hasonló jó kenye­ret sütnek Bratislava-Prievoz egvik jékségében. Jelkán (Jókán), a galan- tai járásban. Dunajská Stredán (Du- naszerdahelyen) is. Hanem a sárói kenyér olyan jó, hogy ha értenék hozzá, bizony nó­tába tenném. Ügy, ahogy hajdanán nó­tába tették a debreceni kenyeret. HA(DÜ ANDRÁS 1973. VII. 22. 6 A pékség mellett elárusítóhelyet létesített a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet. A felvételt KONTÁR GYULA készítette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents