Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-21 / 172. szám, szombat

Munka után „vendégség" Nem tudom hogy kinek az ötlete, de az biztos, hogy okos gondolat volt Bátorován (Bá­torfaluban) a hnb régi irodájá­ban, amely egy födél alatt van a nem nagy kultúrteremmel, aratókonyhát létesíteni. Több ilyen igazi vendégség-konyhát aligha talál ma valaki a Veľký Krtíš-i (nagykürtös!) járásban. A helybeli fiatalok bizonyára megértik és nem zúgolódnak az el len, hogy kultúrhely iség ükben valódi kombájnos kaszárnyát rendeztek be néhány napra. Már lassan sötétedni kezdett, de a kombájnok a patakon túli táblán és valahol a „Csurgó“ felé még kitartóan mormogtak. 'A forró nyári nap kellemes, hűs estévé vált. a konyhában azonban továbbra is nagy volt a meleg. — Jó vacsorát csak tűzön le­het készíteni — mondja tré­fálkozva régi jó ismerősöm, He­gedűs Verőn néni, s a mellet­te álló segédszakácsnő, Vlko- lenszky Mária beleegyezően bó. lintgat. Kérdésünkre, hogy mi jót főznek vacsorára, és hogy készen van-e már az étel, He­gedűs néni így válaszol: — Persze hogy készen van, máris teríthetünk. Disznótoros vacsora lesz ma, magukat is szívesen látjuk kosztosaink kö­zött. Elfogadtuk a meghívást, bár egy kicsit még várnunk kellett. Mire azonban teljesen besöté­tedett, valamennyi kombájnos befutott a „kaszárnyába“. Első­ként — tetőtől talpig porosán — Stefan Michálik, a Turčian- ské Teplice-i traktorállomás Síombájnosa és társa, Vladimír Ondrlík érkezett meg a tarló­ról. Aztán már jöttek utánuk a többiek is: Igor Pálka, Tibor Windisch, Ján Harkabus, Jaro- silav Bankó, Ľuboš Ďura, Milan Weiss — valamennyi szlovák fiú, többnyire Martin környéké­ről. Környékbeliek is vannak közöttük, Ferencz Ottó például inkább magyarul beszél. Ez a barna fiú a Košicei Műszaki Fő­iskolán tanul. Ö tehát valódi brigádos, de az E—512-es kom­bájn az ő keze alatt is szorgal­masan vágja a búzát. Segítőtár­sa Gerbács Zoli Želovcérôl (Zsélyből), aki az ősszel már orvostanhallgató lesz. Amíg a fiúk tisztálkodtak, öltözködtek, megkértük Štefan Michálikot, mondja el véleményét az itte­ni aratásról. —Az igazat megvallva egy kissé meglepett, hogy errefelé is vannak elég meredek dom­bok. A búza azonban jól fizet. A koszt pedig kitűnő, és any- nyit kapunk, hogy két gyomor­ba is elegendő lenne. Én már a nyolcadik éve járok aratási brigádra, már sokfelé jártam, de ilyen jó konyhára nem em­lékszem. Igaz-e fiúk?? — Igaz bizony, valódi ven­dégségben vagyunk itt! — erő­sítik meg a többiek. Igor Pálka, aki egyébként esztergályos, szintén bólintgat, dicséri a jó kosztot, az elszál­lásolást. de azért kívánsága is akad: — jó lenne, ha reggel leg­alább két-liárom üveg ásvány­vizet vagy szódát kapnánk. Mert egy üveg sör délig bizony ke­vés: még jó, hogy az itteni kis vendéglőben mindig ran jő hű­tött sör, limonádé. — Tessék jönni vacsorázni — szól a főszakácsnő, a terembe, aihol ágyaik peremén üldögél­nek a kombájnosoik, akárcsak a regruták a kaszárnyában. A magyar szót a szlovák fiúk is jól megértik és a tizenkét ara­tóhoz az újságíró is leül vacso­rázni. — Ezen a gulyáson érezni, hogy magyar asszony főzte — jegyzi meg az egyik martini fiú. Valóban, kissé csípős volt. A disznótoros vacsorán is érez­ni a fűszerek ízét. De ízlik is ám mindenkinek a jó zsíros hurka, kolbász — burgonyával. uborkasalátával. Igen ám, csak­hogy az asztalion még mindig marad annyi, hogy talán tíz kaszásnak is elég lenne. Verőn néninek pirul az arca az öröm­től, fordul egyet, s rögvest hoz két teli tányérral a püspökök és bíborosok eledeléből. Moso­lyogva kérdi: — Ki parancsol egy kis vese- velőt? A fiúknak bizony ízlene is ez a finomság, de már csak kós­tolgatni tudnak belőle. — Tessék talán egy kicsit le­öblíteni, akkor majd jobban fog csúszni — mondja az Opatov­ská Nová Ves-i (ApátujfalusiJ Grosclnnidt Sándor, a Nenincei (Nyényei) Vörös Csillag EFSz könyvelője, aki itt konyhafőnök és beszerző is egy személyben. Majd hozzámfordul és úgy súg­ja: „Az elnökünk, Nemesük László elvtárs ugyancsak rám­parancsolt. Azt mondta, jaj ne­künk, ha a kombájnosok pa­naszkodni fognak a kosztra, ellátásra. Azután letesz két kancsó riz linget az asztalra és tovább kí- nálgatja a fiúkat. Egyesek — Dura, Weiss, Gerbács és Fe­rencz kombájnosok azonban csak hideg vizet kérnek. Dk ugyanis motorkerékpáron siet­nek még haza. A többieknek azonban ízlik a rizling, s a házigazda behoz még egy kancsóval. Kíváncsian kérdezem tőle. hogy mi lesz a másnapi menü a konyhán. Fe­lelet helyett elém teszi az ét­lapot, amelyen a következőket olvashatom: Reggeli: disznósajt, esetleg rántotta, ebéd: tyúkleves, esir- kepörkölt nokedlival, vacsora: zöldségleves, sertéssült pirított burgonyával, uborkával. Mire a kiadós vacsora véget ért. a telihold is felbukkant az Apát-hegy mögül, s a kombájno­sok pihenni tértek. BÁTORl JÁNOS Az „Aranykalász“ aranyfedezetei Felső-Csaltóköz kavicsos ter­mőföldjein ez idén is korábban érett be a gabona. Ezért nem véletlen, hogy a betakarítógé­pek Smoroja térségében ezek­ben a napokban már az utolsó hektárok termését aratják. A Csenkel Aranykalász Efsz- ben hét saját és két vendég­kombájn egymás teljesítményét felülmúlva az aratás befejezé­sén fáradozik. Ing. Seftan Jozef főagronómus arcáról egyértelműen leolvas­hatom: elégedettek a szövetke­zetben az idei terméssel. Bár még pontos adatok közlésére nem vállalkozik, minden gabo- naneműnél jóval túlszárnyalják előirányzatukat, hiszen az ál­lam iránti kötelezettségeiket is több mint két vagon gabonával lépték túl. — Ez a siker nem a véletlen műve volt — magyarázza Se- ňan elvtárs — Az aszitályos idő­szakban fáradhatatlanul öntöz­tünk. Búzánknak több mint két­harmad része 50 milliméter csa­padéknak megfelelő vizet ka­pott a májusi aszályos napok­ban. Ezzel a beavatkozással számításom szerint mintegy 10 mázsás terméstöbblettel növel­tük a hektárhozamokat. Vass Ferenc, a szövetkezet tapasztalt és népszerű elnöke csak a megelégedés hangján be­szél az öntözés hasznáról és a csoport derekas munkájáról. — Nemrégen éppen felmérést végeztünk, mennyibe is kerül egy-egy hektáron a csapadék- pótlás. Érdekes, meglepő ered­ményre jutottunk, 40 milliméter vízborításnak megfelelő csapa. dék kijuttatása csak 110 koro­nájába kerül a közösnek. Azért mondom, hogy „csak“, mivel az Öntözés haszna ennek a be­fektetésnek legalább tízszerese, vagy még ennél is több, aimit csoportunk tagjai szakmájuk becsületéhez híven az időjárás alakul ás át ól függetlenül bizto­sítanak. Az aratással párhuzamosan a fólia- és a szabadtermesztésű paprikát is szedik, küszöbönál­ló barackszüretük pedig a kö­zös vagyon további gyarapítá­sát teszi lehetővé. — Ezt a folyamatot — vall­ja Sánta György gyümöicsesz- mérnök — csak a belterjes gaz­dálkodás megteremtése után le hetett biztosítani. Az említett paprikatermesztés csak első éves próbálkodázása a szövetke­zetnek, tulajdonképpen áthida­ló szerepe van, hogy a gyü- mölcsészeti csoportunk tagjai számára a barack és az alma beéréséig, a folyamatos, jöve­delmező munkát tudjuk bizto­sítani. Megnyugvással jegyeztem le, hogy a szövetkezeti tagok át­lagos életkora még a negyven évet sem közelíti meg. Igen ám, de az efsz- egy-egy tagjának 32 ezer koronás évi bevételt biz­tosított, ami növeli a dolgozók termelési kedvét. A szakavatott vezetők irányítása alatt a lel­kes fiatalok az Aranykalász EFSz valóságos aranyfedezetei. SZOMBATH AMBRUS BEFEJEZÉS ELŐTT 1973. VII. 21. A Nový Život-i (IllésházaJ Efsz már hosszú idők óta vető­magtermesztő gazdaság. A ha­tár talajöszetétele, valamint az a tény, hogy öntözéses gazdál­kodást folytatnak, lehetővé te­szi az intenzív termelési viszo­nyok elmélyítését. Tavaly a vi­szontagságos időjárás ellenére szép eredményt értek el, hiszen búzából túllépték az 50 mázsás átlagos hozamot, árpából pe­dig 41 mázsát értek el hektá­ronként. Mindezeket figyelembe véve. a szövetkezet vezetősége erre az évre még igényesebb terveket tűzött ki a gabonatermesztés szakaszán. Az őszi vetések ígé­retesen fejlődtek, a tavaszi ár­pa is gazdag terméssel biztatott. A májusi szárazság azonban itt is sújtotta a kalászosokat. Nem lett volna különösebb probléma, ha folyamatosan mű­ködik a felsőcsallóközi öntöző- rendszer. A víz szennyezettsé­ge miatt azonban egy időre le­állították az öntözést. Ahogy Bankó Istvántól, az efsz elnö­kétől megtudtuk, ez mindig ak­kor történt, amikor éppen a legnagyobb szükség lett volna az öntözésre. Elkeseredésre azonban így sincs okuk, hiszen a maguk részéről mindent meg­tettek a jó termés érdekében. Az aratást négy saját SK—4-es kombájnnal kezdték, amelyek­hez Csehországból ugyancsaik 4 érkezett segítségül. Morovik László, Tóth Ferenc és Szénás- sy Pál kombájnosok szintén ta­pasztalt mesterek szakmájuk­ban. gazdag „aratási“ múlt van már mögöttük. — Az árpaterméssel elégedet­tek vagyunk — mondja Bankó elvtárs — aratása jóval köny- nyebbb volt miint tavaly, mi­vel lábon állott, s a kalászok tartalmában sem csalódtunk. A tervezett 40 métermázsás átlag- hektárhozamot számításaink szerint 3—4 métermázsával túl­lépjük. Államunkkal szemben vállalt kötelezettségünknek már eleget tettünk. Az árpaszalmát két préselővei bálázzuk, utánuk pedig a ZT—300-asok végzik a tarlóhántást. Míg az árpát zömében helyi kombájnosok aratták le, a ven- dégkombájnosokait, akik néhány nappal később érkeztek a bú­zatáblákra irányították. Ebből 430 hektár érett kasza alá, többségében Auróra, Kaukaz és Jubilejnaja, de vetőmagtermesz­tők lévén kisebb táblákon más fajták is akadnak. — A szárazság itit észrevehe tő veszteséget okozott — foly­tatja az elnök — a búza fele még betakarításra vár, de a je lek szerint 45 mázsás átlagos hozamot érünk el belőle. Ami hiányozni fog a tervünkhöz, azt árpából pótoljuk. Amerre a határban megfor­dulunk, mindenütt szorgoskodó emberekkel találkoztunk. A 8 kombájn szinte ellepte a búza­táblát. nyomukban a rnaghor dóknak bőven akadt dolguk. A munkaeredményeket az aratási bizottság naponta értékeli, s a helyi hangszórón keresztül is­mertetik a lakossággal. Elké­szült a propagációs falitábla is, amelyen az aratás legfrisebb eredményeivel találkozunk. A SV1NGER ISTVÁN Aki/c a jelkai kombájnosok ellátásáról gondoskodnak Az egész környék étvágyger­jesztő illattal volt teli A jel kai (Jóka) lakosok elárulták, hogy néha olyan jó szegedigulyás- és lecsószag terjeng a levegőben, hogy az emberek szájában ösz- szefut a nyál. Délelőtt tizenegy óra volt. A Jelkai Efsz irodájából — mely az új irodaépület elkészüléséig csak átmenetileg helyettesíti az irodát — az elnökség és a szö­vetkezet vezető dolgozói jöttek ki, akik az artás körüli felme­rülő problémákra keresték a megoldást. Az idén a határunk­ban valahogy nehezen érett be a gabona. Pavel Pal.šovič, — a szövetkezet mellett működő pártszervezet elnöke és helyet­tes gépesítő egy személyben, — elmondotta, hogy milyen fela­datok várnak rájuk az aratás­sal kapcsolatban. Ebl>en az év- ban csaknem 900 hektár gabo­nát termesztettek. Az aratásra jól felkészültek, a hat kombájn és a többi gép kitűnően műkö­dik. Jó segítséget nyújt a Znoj- moi GTÁ két E—512-ese, vala­mint a Podrevnívkoi EFSz (gott- waldovii járás) két ugyanolyan típusú kombájnja. Az első nap­tól kezdve két magasnyomású szalmaprés és hat begyűjtőko­csi dolgozik a szalma begyűj­tésében. A hat traktoristának is van gondja, hogy győzzék a gabona elszállítását. Nagy a forgalom a kazalrakásnál is. Itt három 12 tagú csoport, kap­csolódott be a munkába. A tar­ló szántását öt lánctalpas trak- - torral végzik. A rövid felsoro­lásból is látni, hogy elég sok emberre várt ott jártukkor a már messziről illatozó pör­költ . .. Már itt is vagyunk a szövet­kezet konyhájában. A konyha a szó szoros értelmében az iroda­épülethez van ragasztva, de az ideiglenes feltételek ellenére a konyhában rend és tisztaság uralkodik. Pavel Mráz. aki ré­gen nyugdíjas és még mindig segít az állattenyésztésben, már hatodik éve vezeti ezt a kony hát. Vásárol, vezeti a könyve­lést és a hentesimunkát is ö végzi. Ugyanis minden máso­dik napon disznóvágásra, oly­kor oedlg egv-et?'' 1' Pavel Palsoviö, Varga Tibor és László jenő iril- dulás előtt egy kis megbeszélést tart vágására kerül sor, üogy jnin- denkinek elegendő jusson. Karolina Bánocká pedig, aki egyébként a kertészet dolgozó­ja, az aratási időben sosem mu­lasztja el az alkalmat, hogy bemutathassa főzőtudományát. Éppen a tejfeles babfőzelékeit készített amit a pörkölthöz ke- nyérrel együtt tálalnak fel. Elő­ételként marhahúslevest tálal­nak. Kívüle még három szakács, nő dolgozik itt, mert naponta 150 ebéd megfőzésére és közvet­len a munkahelyre való szállí­tására egy szakácsnő nem len­ne elegendő. Figyeljük Farkas Julianna, Szabó Irén és Polonui Magdaléna mozdulatait, hogyan szeletelik a kenyeret és rakják át az életeket a lábosokból az edényhordókba. A három ko­csis pedig már türelmetlenül várt. Időközben megitatták a lovaikat, friss sört, vizet és mál­nát raktak fel a kocsikra, hogy az aratók elégedettel, legyenek. Dél körül minden kocsi étel­lel, itallal és egy-egy szakács­nővel megrakottan más-más irányba útnak indult. Ki a ha­tárba a kombájnosokhoz, a ka- zalrakókhoz és a többi gép ke­zelőihez. Követtük őket, s az egyiiik ga­bonatábla közelében álltunk meg, melyről már félig learat­ták az árpát. A fasorral szegé­lyezett mezei út mellett a ko­csi körül poros emberek álltaik némelyek pedig ültek. Az ál­lók Farkas Juliannát figyelték, aki mosolyogva osztotta szét a tányérokba először a levest, utána pedig a többi ételt. Az árnyékban ülök pedig a tetszés szerint választott frissítő italo­kat fogyasztották. Voltak köz­tük ismerős és ismeretlen ar- cúak egyaránt. Az ismerősök között volt Eugen László kom bájnos, Varga Tibor gépjavító, Tóth István kombájnos és gép­javító, aki a tapasztaltabbak közé tartozik. Sorolhatnánk to­vább az ismerősöket, de itt vannak az ismeretlenek is. A Znojmoi GTÁ kombajnosai és segítőtársaik: Suba Josef és An­ton. Josef Štefka és Milan Ma- - ' Ä7 arcuk kifejezéséből látni, hogy íz­lett az ebéd. A kérdésre, hogy hogyan érzik Itt magukat, Karel Kalkus mindnyájuk ne­vében válaszolt, amelyhez neon kell kommen­tár „Kitűnő itt. Csak kár, hogy az aratás első napjaiban ne­hézségek vol­tak. mert a ga­bona nem volit egészen érett. Egyébként kitű­nő ellátásban részesülünk. Az elszállásolással elégedettek va­gyunk, a koszt elsőrendű. Mint otthon az édes­anyánknál.“ JOZEF SLUKA ÚGY FŐZNEK, MINT ODAHAZA

Next

/
Thumbnails
Contents