Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-21 / 172. szám, szombat

Munka után „vendégség"

Nem tudom hogy kinek az ötlete, de az biztos, hogy okos gondolat volt Bátorován (Bátorfaluban) a hnb régi irodájában, amely egy födél alatt van a nem nagy kultúrteremmel, aratókonyhát létesíteni. Több ilyen igazi vendégség-konyhát aligha talál ma valaki a Veľký Krtíš-i (nagykürtös!) járásban.

A helybeli fiatalok bizonyára megértik és nem zúgolódnak az el len, hogy kultúrhely iség ükben valódi kombájnos kaszárnyát rendeztek be néhány napra.

Már lassan sötétedni kezdett, de a kombájnok a patakon túli táblán és valahol a „Csurgó“ felé még kitartóan mormogtak. 'A forró nyári nap kellemes, hűs estévé vált. a konyhában azonban továbbra is nagy volt a meleg.

— Jó vacsorát csak tűzön lehet készíteni — mondja tréfálkozva régi jó ismerősöm, Hegedűs Verőn néni, s a mellette álló segédszakácsnő, Vlko- lenszky Mária beleegyezően bó. lintgat. Kérdésünkre, hogy mi jót főznek vacsorára, és hogy készen van-e már az étel, Hegedűs néni így válaszol:

— Persze hogy készen van, máris teríthetünk. Disznótoros vacsora lesz ma, magukat is szívesen látjuk kosztosaink között.

Elfogadtuk a meghívást, bár egy kicsit még várnunk kellett. Mire azonban teljesen besötétedett, valamennyi kombájnos befutott a „kaszárnyába“. Elsőként — tetőtől talpig porosán — Stefan Michálik, a Turčian- ské Teplice-i traktorállomás Síombájnosa és társa, Vladimír Ondrlík érkezett meg a tarlóról. Aztán már jöttek utánuk a többiek is: Igor Pálka, Tibor Windisch, Ján Harkabus, Jaro- silav Bankó, Ľuboš Ďura, Milan Weiss — valamennyi szlovák fiú, többnyire Martin környékéről. Környékbeliek is vannak közöttük, Ferencz Ottó például

inkább magyarul beszél. Ez a barna fiú a Košicei Műszaki Főiskolán tanul. Ö tehát valódi brigádos, de az E—512-es kombájn az ő keze alatt is szorgalmasan vágja a búzát. Segítőtársa Gerbács Zoli Želovcérôl (Zsélyből), aki az ősszel már orvostanhallgató lesz. Amíg a fiúk tisztálkodtak, öltözködtek, megkértük Štefan Michálikot, mondja el véleményét az itteni aratásról.

—Az igazat megvallva egy kissé meglepett, hogy errefelé is vannak elég meredek dombok. A búza azonban jól fizet. A koszt pedig kitűnő, és any- nyit kapunk, hogy két gyomorba is elegendő lenne. Én már a nyolcadik éve járok aratási brigádra, már sokfelé jártam, de ilyen jó konyhára nem emlékszem. Igaz-e fiúk??

— Igaz bizony, valódi vendégségben vagyunk itt! — erősítik meg a többiek.

Igor Pálka, aki egyébként esztergályos, szintén bólintgat, dicséri a jó kosztot, az elszállásolást. de azért kívánsága is akad:

— jó lenne, ha reggel legalább két-liárom üveg ásványvizet vagy szódát kapnánk. Mert egy üveg sör délig bizony kevés: még jó, hogy az itteni kis vendéglőben mindig ran jő hűtött sör, limonádé.

— Tessék jönni vacsorázni — szól a főszakácsnő, a terembe, aihol ágyaik peremén üldögélnek a kombájnosoik, akárcsak a regruták a kaszárnyában. A magyar szót a szlovák fiúk is jól megértik és a tizenkét aratóhoz az újságíró is leül vacsorázni.

— Ezen a gulyáson érezni, hogy magyar asszony főzte — jegyzi meg az egyik martini fiú. Valóban, kissé csípős volt. A disznótoros vacsorán is érezni a fűszerek ízét. De ízlik is ám mindenkinek a jó zsíros hurka, kolbász — burgonyával.

uborkasalátával. Igen ám, csakhogy az asztalion még mindig marad annyi, hogy talán tíz kaszásnak is elég lenne. Verőn néninek pirul az arca az örömtől, fordul egyet, s rögvest hoz két teli tányérral a püspökök és bíborosok eledeléből. Mosolyogva kérdi:

— Ki parancsol egy kis vese- velőt?

A fiúknak bizony ízlene is ez a finomság, de már csak kóstolgatni tudnak belőle.

— Tessék talán egy kicsit leöblíteni, akkor majd jobban fog csúszni — mondja az Opatovská Nová Ves-i (ApátujfalusiJ Grosclnnidt Sándor, a Nenincei (Nyényei) Vörös Csillag EFSz könyvelője, aki itt konyhafőnök és beszerző is egy személyben. Majd hozzámfordul és úgy súgja: „Az elnökünk, Nemesük László elvtárs ugyancsak rámparancsolt. Azt mondta, jaj nekünk, ha a kombájnosok panaszkodni fognak a kosztra, ellátásra.

Azután letesz két kancsó riz linget az asztalra és tovább kí- nálgatja a fiúkat. Egyesek — Dura, Weiss, Gerbács és Ferencz kombájnosok azonban csak hideg vizet kérnek. Dk ugyanis motorkerékpáron sietnek még haza.

A többieknek azonban ízlik a rizling, s a házigazda behoz még egy kancsóval. Kíváncsian kérdezem tőle. hogy mi lesz a másnapi menü a konyhán. Felelet helyett elém teszi az étlapot, amelyen a következőket olvashatom:

Reggeli: disznósajt, esetleg

rántotta, ebéd: tyúkleves, esir- kepörkölt nokedlival, vacsora: zöldségleves, sertéssült pirított burgonyával, uborkával.

Mire a kiadós vacsora véget ért. a telihold is felbukkant az Apát-hegy mögül, s a kombájnosok pihenni tértek.

BÁTORl JÁNOS

Az „Aranykalász“ aranyfedezetei

Felső-Csaltóköz kavicsos termőföldjein ez idén is korábban érett be a gabona. Ezért nem véletlen, hogy a betakarítógépek Smoroja térségében ezekben a napokban már az utolsó hektárok termését aratják.

A Csenkel Aranykalász Efsz- ben hét saját és két vendégkombájn egymás teljesítményét felülmúlva az aratás befejezésén fáradozik.

Ing. Seftan Jozef főagronómus arcáról egyértelműen leolvashatom: elégedettek a szövetkezetben az idei terméssel. Bár még pontos adatok közlésére nem vállalkozik, minden gabo- naneműnél jóval túlszárnyalják előirányzatukat, hiszen az állam iránti kötelezettségeiket is több mint két vagon gabonával lépték túl.

— Ez a siker nem a véletlen műve volt — magyarázza Se- ňan elvtárs — Az aszitályos időszakban fáradhatatlanul öntöztünk. Búzánknak több mint kétharmad része 50 milliméter csapadéknak megfelelő vizet kapott a májusi aszályos napokban. Ezzel a beavatkozással számításom szerint mintegy 10 mázsás terméstöbblettel növeltük a hektárhozamokat.

Vass Ferenc, a szövetkezet tapasztalt és népszerű elnöke csak a megelégedés hangján beszél az öntözés hasznáról és a csoport derekas munkájáról.

— Nemrégen éppen felmérést végeztünk, mennyibe is kerül egy-egy hektáron a csapadék- pótlás. Érdekes, meglepő eredményre jutottunk, 40 milliméter vízborításnak megfelelő csapa. dék kijuttatása csak 110 koronájába kerül a közösnek. Azért mondom, hogy „csak“, mivel az Öntözés haszna ennek a befektetésnek legalább tízszerese, vagy még ennél is több, aimit csoportunk tagjai szakmájuk becsületéhez híven az időjárás alakul ás át ól függetlenül biztosítanak.

Az aratással párhuzamosan a fólia- és a szabadtermesztésű

paprikát is szedik, küszöbönálló barackszüretük pedig a közös vagyon további gyarapítását teszi lehetővé.

— Ezt a folyamatot — vallja Sánta György gyümöicsesz- mérnök — csak a belterjes gazdálkodás megteremtése után le hetett biztosítani. Az említett paprikatermesztés csak első éves próbálkodázása a szövetkezetnek, tulajdonképpen áthidaló szerepe van, hogy a gyü- mölcsészeti csoportunk tagjai számára a barack és az alma beéréséig, a folyamatos, jövedelmező munkát tudjuk biztosítani.

Megnyugvással jegyeztem le, hogy a szövetkezeti tagok átlagos életkora még a negyven évet sem közelíti meg. Igen ám, de az efsz- egy-egy tagjának 32 ezer koronás évi bevételt biztosított, ami növeli a dolgozók termelési kedvét. A szakavatott vezetők irányítása alatt a lelkes fiatalok az Aranykalász EFSz valóságos aranyfedezetei.

SZOMBATH AMBRUS

BEFEJEZÉS ELŐTT

1973.

VII. 21.

A Nový Život-i (IllésházaJ Efsz már hosszú idők óta vetőmagtermesztő gazdaság. A határ talajöszetétele, valamint az a tény, hogy öntözéses gazdálkodást folytatnak, lehetővé teszi az intenzív termelési viszonyok elmélyítését. Tavaly a viszontagságos időjárás ellenére szép eredményt értek el, hiszen búzából túllépték az 50 mázsás átlagos hozamot, árpából pedig 41 mázsát értek el hektáronként.

Mindezeket figyelembe véve. a szövetkezet vezetősége erre az évre még igényesebb terveket tűzött ki a gabonatermesztés szakaszán. Az őszi vetések ígéretesen fejlődtek, a tavaszi árpa is gazdag terméssel biztatott. A májusi szárazság azonban itt is sújtotta a kalászosokat. Nem lett volna különösebb probléma, ha folyamatosan működik a felsőcsallóközi öntöző- rendszer. A víz szennyezettsége miatt azonban egy időre leállították az öntözést. Ahogy Bankó Istvántól, az efsz elnökétől megtudtuk, ez mindig akkor történt, amikor éppen a legnagyobb szükség lett volna az öntözésre. Elkeseredésre azonban így sincs okuk, hiszen a maguk részéről mindent megtettek a jó termés érdekében. Az aratást négy saját SK—4-es kombájnnal kezdték, amelyekhez Csehországból ugyancsaik 4 érkezett segítségül. Morovik László, Tóth Ferenc és Szénás- sy Pál kombájnosok szintén tapasztalt mesterek szakmájukban. gazdag „aratási“ múlt van már mögöttük.

— Az árpaterméssel elégedettek vagyunk — mondja Bankó elvtárs — aratása jóval köny- nyebbb volt miint tavaly, mivel lábon állott, s a kalászok tartalmában sem csalódtunk. A tervezett 40 métermázsás átlag- hektárhozamot számításaink szerint 3—4 métermázsával túllépjük. Államunkkal szemben vállalt kötelezettségünknek már eleget tettünk. Az árpaszalmát két préselővei bálázzuk, utánuk pedig a ZT—300-asok végzik a tarlóhántást.

Míg az árpát zömében helyi

kombájnosok aratták le, a ven- dégkombájnosokait, akik néhány nappal később érkeztek a búzatáblákra irányították. Ebből 430 hektár érett kasza alá, többségében Auróra, Kaukaz és Jubilejnaja, de vetőmagtermesztők lévén kisebb táblákon más fajták is akadnak.

— A szárazság itit észrevehe tő veszteséget okozott — folytatja az elnök — a búza fele még betakarításra vár, de a je lek szerint 45 mázsás átlagos hozamot érünk el belőle. Ami hiányozni fog a tervünkhöz, azt árpából pótoljuk.

Amerre a határban megfordulunk, mindenütt szorgoskodó emberekkel találkoztunk. A 8 kombájn szinte ellepte a búzatáblát. nyomukban a rnaghor dóknak bőven akadt dolguk. A munkaeredményeket az aratási bizottság naponta értékeli, s a helyi hangszórón keresztül ismertetik a lakossággal. Elkészült a propagációs falitábla is, amelyen az aratás legfrisebb eredményeivel találkozunk. A

SV1NGER ISTVÁN

Aki/c a jelkai kombájnosok ellátásáról gondoskodnak

Az egész környék étvágygerjesztő illattal volt teli A jel kai (Jóka) lakosok elárulták, hogy néha olyan jó szegedigulyás- és lecsószag terjeng a levegőben, hogy az emberek szájában ösz- szefut a nyál.

Délelőtt tizenegy óra volt. A Jelkai Efsz irodájából — mely az új irodaépület elkészüléséig csak átmenetileg helyettesíti az irodát — az elnökség és a szövetkezet vezető dolgozói jöttek ki, akik az artás körüli felmerülő problémákra keresték a megoldást. Az idén a határunkban valahogy nehezen érett be a gabona. Pavel Pal.šovič, — a szövetkezet mellett működő pártszervezet elnöke és helyettes gépesítő egy személyben, — elmondotta, hogy milyen feladatok várnak rájuk az aratással kapcsolatban. Ebl>en az év- ban csaknem 900 hektár gabonát termesztettek. Az aratásra jól felkészültek, a hat kombájn és a többi gép kitűnően működik. Jó segítséget nyújt a Znoj- moi GTÁ két E—512-ese, valamint a Podrevnívkoi EFSz (gott- waldovii járás) két ugyanolyan típusú kombájnja. Az első naptól kezdve két magasnyomású szalmaprés és hat begyűjtőkocsi dolgozik a szalma begyűjtésében. A hat traktoristának is van gondja, hogy győzzék a gabona elszállítását. Nagy a forgalom a kazalrakásnál is. Itt három 12 tagú csoport, kapcsolódott be a munkába. A tarló szántását öt lánctalpas trak- - torral végzik. A rövid felsorolásból is látni, hogy elég sok emberre várt ott jártukkor a már messziről illatozó pörkölt . ..

Már itt is vagyunk a szövetkezet konyhájában. A konyha a szó szoros értelmében az irodaépülethez van ragasztva, de az ideiglenes feltételek ellenére a konyhában rend és tisztaság uralkodik. Pavel Mráz. aki régen nyugdíjas és még mindig segít az állattenyésztésben, már hatodik éve vezeti ezt a kony hát. Vásárol, vezeti a könyvelést és a hentesimunkát is ö végzi. Ugyanis minden második napon disznóvágásra, olykor oedlg egv-et?'' 1'

Pavel Palsoviö, Varga Tibor és László jenő iril- dulás előtt egy kis megbeszélést tart

vágására kerül sor, üogy jnin- denkinek elegendő jusson.

Karolina Bánocká pedig, aki egyébként a kertészet dolgozója, az aratási időben sosem mulasztja el az alkalmat, hogy bemutathassa főzőtudományát. Éppen a tejfeles babfőzelékeit készített amit a pörkölthöz ke- nyérrel együtt tálalnak fel. Előételként marhahúslevest tálalnak. Kívüle még három szakács, nő dolgozik itt, mert naponta 150 ebéd megfőzésére és közvetlen a munkahelyre való szállítására egy szakácsnő nem lenne elegendő. Figyeljük Farkas Julianna, Szabó Irén és Polonui Magdaléna mozdulatait, hogyan szeletelik a kenyeret és rakják át az életeket a lábosokból az edényhordókba. A három kocsis pedig már türelmetlenül várt. Időközben megitatták a lovaikat, friss sört, vizet és málnát raktak fel a kocsikra, hogy az aratók elégedettel, legyenek.

Dél körül minden kocsi étellel, itallal és egy-egy szakácsnővel megrakottan más-más irányba útnak indult. Ki a határba a kombájnosokhoz, a ka- zalrakókhoz és a többi gép kezelőihez.

Követtük őket, s az egyiiik gabonatábla közelében álltunk meg, melyről már félig learatták az árpát. A fasorral szegélyezett mezei út mellett a kocsi körül poros emberek álltaik némelyek pedig ültek. Az állók Farkas Juliannát figyelték, aki mosolyogva osztotta szét a tányérokba először a levest, utána pedig a többi ételt. Az árnyékban ülök pedig a tetszés szerint választott frissítő italokat fogyasztották. Voltak köztük ismerős és ismeretlen ar- cúak egyaránt. Az ismerősök között volt Eugen László kom bájnos, Varga Tibor gépjavító, Tóth István kombájnos és gépjavító, aki a tapasztaltabbak közé tartozik. Sorolhatnánk tovább az ismerősöket, de itt vannak az ismeretlenek is. A Znojmoi GTÁ kombajnosai és segítőtársaik: Suba Josef és Anton. Josef Štefka és Milan Ma- - ' Ä7 arcuk kifejezéséből látni, hogy ízlett az ebéd. A kérdésre, hogy hogyan érzik Itt magukat, Karel Kalkus mindnyájuk nevében válaszolt, amelyhez neon kell kommentár

„Kitűnő itt. Csak kár, hogy az aratás első napjaiban nehézségek voltak. mert a gabona nem volit egészen érett. Egyébként kitűnő ellátásban részesülünk. Az elszállásolással elégedettek vagyunk, a koszt elsőrendű. Mint otthon az édesanyánknál.“

JOZEF SLUKA

ÚGY FŐZNEK, MINT ODAHAZA