Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

Megkérdőjelezett tervek 1973. VII. 1. je 23 A svédek és a dánok négy nagy közös terve több évtize­des vita után a jelek szerint 1985-ig megvalósul. A négy terv: a Malmot és Koppenhá­gát összekötő híd az öresund- tengerszoros felett, a Helsing- borgot Helsingörrel összekötő vasúti alagút, a tengerszoros legkeskenyebb szakaszán, egy nagy repülőtér Saltholm szige­ten és végül egy vasúti híd a Nagy Beit felett. A két ország parlamentje az ősszel hagyja jővá a négy akció koncepció­ját. A Dánia és Svédország közöt­ti vasúti és gépkocsiforgalom zavartalanságát biztosító híd és alagút tervét már 1886-ban be­terjesztették, de akkor még nem volt elegendő műszaki ka­pacitás, ezért a vitákat csak az utolsó húsz esztendőben folytatták, ugyanis a problémát az egyre nagyobb személy- és gépkocsiforgalom miatt sürgő­sen meg kell oldani. 1971-ben 26 millió ember kelt át a ten­gerszoroson és a közlekedési prognosztika szerint 2000-ben 50 kompnak kell éjjel-nappal közlekednie ahhoz, hogy a forgalmat lebonyolíthassák. A Malmot Koppenhágával ösz- szekötő 8 kilométer hosszú és 15 méter magas híd a tervek szerint Limhamn svéd község­ből ívelne a 15 négyzetkilomé­ter nagyságú Saltholm sziget­re, onnan pedig a gépkocsik és a földalatti vasút egy alagúton át jutna a dániai Kastrupba, ahol jelenleg Koppenhága leg­nagyobb nemzetközi repülőtere van. Svédország a hatsávos híd Arany a múzeumban A közelmúltban — éppen ak­kor, amikor az aranyárak hihe­tetlen magasságot értek el — rendezték meg a New York-i Metropolitan Múzeumban az „Arany“ című kiállítást. A tár­lókon az emberi történelem utolsó ötezer évéből származó 500 aranytárgy csillog. Látha­tók a kiállításon aranytéglák és aranyrögök, műszerek, az aranyásás régi és új dokumen­tumai, sőt a középkori „arany- csinálók“ ún. mágikus módsze­rei is. A kiállítást több cso­portra osztották: egyházi célo­kat szolgáló aranytárgyak, csá­szárok, királyok, nemesek, tu­dósok és sportolók (érmek) aranytárgyai, ékszerek és végül „mindennapi“ használati tár­gyak fpl. étkészletek). Sok műkincs hirdeti a régi egyiptomi aranyművesek ügyes­ségét és a legértékesebb kiállí­tási tárgyak között kell említe- hi egy az i. e. az 5. században a Közel-Keleten kovácsolt és egy ragadozót ábrázoló arany ivóserleget, az olasz reneszánsz művészetét bizonyító Rospiglio- si-tálat, egy kentaurokkal dí­szített francia aranysisakot és egy török kardhüvelyt. Az úgynevezett nagy látvá­nyosság Richard Lippold német származású amerikai szobrász „Nap“ című plasztikája. A 7 méter hosszú és több mint 3 méter magas szobor aranydrót­ból készült, Lippold ugyanis a fémdrót-kompozíció egyik veze­tő mestere. A 3000 méter hosz- szú aranydrótból alkotott mű eddig a múzeum pincéjében pihent. A csillogó kiállítás valóban nagyon látványos és érdekes, csak éppen nem teljes. Ugyanis nem mutatja meg, hogy hány emberéletet követelt áldozatul a „sárga fém“. (LE MONDE) Napi öt csésze tea „Hat óra harminc perckor (álalják a teát“ — figyelmezteti a vendéget az aberdeeni Im­perial Szálló éjszakai portása. Az idegen természetesen meg­lepődik, mert ebben az idő­pontban legfeljebb ébredezni szokott és nem teázni, de hiába minden, a helyi szokásokat tisz­teletben kell tartani. A teával kapcsolatos nézetek eltérőek. A tea élénkít. A tea nyugtalanít. A tea lehűt. A tea felmelegít. A tea megnyugtat. A tea idegesít. Ezek után az ember csodálkozik, hogy mi mindent tud az erős, és sok tejjel kevert angol tea. A sta­tisztikusok szerint az átlagos brit állampolgár naponta öt csésze teát iszik és ehhez éven­te — az egész lakosságot szá­mítva — 400 millió font (1 font = 0,4536 kg) teafűre van szükség. Azonban szép szám­mal vannak olyan angol polgá­rok is, akik naponta tíz csé­sze teát isznak. Azonban a teamonopóliumok­nak — a biztató statisztikai adatok ellenére is — gondjaik vannak. Húsz évvel ezelőtt az évi átlagos fejadag 2200 csé­sze tea volt, de a teabehozatal mennyiségileg egyre csökken. Ezért reklámra van szükség. A szakemberek a sajtóban és a televíziós képernyőn ismertetik a tea történetét, valamint azt, hogy az uralkodók minden idő­ben mennyit törődtek azzal, hogy alattvalóiknak biztosítsák a teázás szépségét. Emellett a teázás Kínában, vagy a cári Oroszországban, sőt még Franciaországban Is sokkal korábban vált ún. nép szokássá, mint a szigetország ban, ahol csak az előző évszá zad kezdetén terjedt el. Amikor Händel, sőt később Heine Lon­donba érkezett, még a kávézás volt a divat. Ma azonban a szigetország lakói takarékosabbak, mint a múltban és 15 százalékkal ke­vesebb teát vásárolnak, vagyis megelégednek a gyengébb teá­val is. A teamonopóliumoK viszont — a nyereség érdekében — fel­emelték a teaárakat — vagy­is: mindenképpen a fogyasztó károsodik. (WOCHENPOST) és alagút építési költségeihez 1,2 milliárd svéd koronával já­rul hozzá, Dánia pedig 4,2 mil­liárd dán koronát fordít a salt- holmi új repülőtér építésére. A szerződő felek arra számítanak, hogy a tervezést 1978-ig befe­jezik és a terveket 1985-ig megvalósítják. Ugyanakkor kö­zösen .fedezik egy egysávos, 5 kilométer hosszú vasúti alagút építési költségét, 800 millió svéd koronát. Ez az alagút Hölsingborgot köti össze Hel­singörrel. A Nagy Beit felett vezető vasúti hidat is 1985-ben akarják átadni a forgalomnak. A skandináv lapok némi szkepszissel írnak a tervekről, ugyanis az építési költségeket az 1972-es árszinten határozták meg és az a kérdés, hogy az állandóan növekvő infláció mel­lett milyen mértékben emel­kednek a költségek 1985 ig. (ND) izöiil g s vatag A jaipuri maharadzsák palo­táiban a látogató könnyen megfeledkezik arról, hogy a közelben terül el a nagy in­diai sivatag. Márványból fara­gott szökőkutak permetezik a vízcseppeket és úszómedencék­ben találhat enyhülést a ven­dég. Az egyik ilyen palota ugyanis ma szálloda, a másik pedig szőnyegmúzeum. A inat Rajasthan (területe több mint 342 000 négyzetkilométer) India függetlenségének kikiáltásáig több hercegségből állt és az egykori uralkodók a nép nya­kán élősködő paraziták voltak. Az uralkodó udvarok fényűzése éles ellentétben állt a sivatag szélén tengődő parasztok és nomádok nyomorúságos életé­vel. A nyár elején a viharok homokkal árasztották el a tá­jat, a hőmérséklet 50 fok me­leg árnyékban, a tél pedig hi­deg, ugyakkor a csapadék évi átlaga legfeljebb 70 — 200 milli­méter. Ma azonban már India népe is megváltoztatja a természe­tet. Gyors ütemben halad az ország legnagyobb csatorna- építése. A Rajasthan-csatorna 1600 kilométer hosszú lesz és a Ravi, valamint a Beás fo- lyókból kapja a vizet. Szovjet munkagépek ássák a csatorna medrét és egyengetik a Thar sivatag homoktengerét. A szovjet—indiai együttműkö­déssel létesített suratgarhi ál­lami magnemesítő már példát mutatott arra, hogy hogyan le­het visszaszorítani a sivatagot: kiváló eredményeket ért el a „meghódított“ területeken a búza- és gyapottermelésben. A csatorna mentén — több száz­ezer hektáron — alakítják ki az ország új „éléskamráját" és ott, ahol valamikor'a tevék is alig találtak valami szűkös táp­lálékot, ma már 30 ezer csa­lád él. (BZ) MONDA ÉS VALÓSÁG 1 Heinrich Schliemann 1870 áprilisában kezdte meg Trója feltárását. Régi vágya volt, hogy meg­keresse a homéroszi Tróját, ugyanis hitt abban, hogy Homérosznak Trója sorsáról szóló leírása nem költői kitalálás, hanem valóban megtörtént események leírása lehet. Három évig tűrte fele­ségével a nélkülözéseket, a dermesztő téli sze­leket és az égető nyári napot. Bebarangolta Tro- ász kis ázsiai vidékét és a helyi terepviszonyokat Homérosz adataival hasonlítgatta össze mindad­dig, amíg biztos nem volt afelől, hogy Hisszar- lik falu magas földsánca az ókori erődítés ma­radványait rejti magában. Hét (sőt később ki­lenc) egymástól pontosan elhatárolható réteget tárt fel, de már 1872-ben rábukkant az ún. Kele­ti Kapura, a második rétegben, amelynek köze­lében kellett állnia — a monda szerint — Pria- mosz palotájának. 1873 júliusának első napjaiban a palota falait kereste, amikor aranytárgyakat talált. A munká­sokat elküldte a falu kocsmájába, hogy igyanak az egészségére, mert születésnapja van. A ke­gyes csalás óvintézkedés volt, így akarta elke­rülni, hogy a török kormány tudomást szerez­zen a leletről és azt magának követelje. A fele­sége sáljába rejtve helyezte biztonságba a lele­tet: két aranydiadémot, egy arany pártát, több fülbevalót és karkötőt, ezüst ivóedényeket. A fel­fedező azt hitte, hogy királyi kincsre bukkant. Azt mondta a leletről, hogy a mondabeli Pria- mosz kincse, akinek fia Parisz megszöktette Szép Helénát és ezzel megindította a trójai háborút. A későbbi ásatásoknál kiderült, hogy Priamosz úgynevezett aranykincse kerek ezer évvel régeb­bi, mint amilyennek megtalálója hitte. Közben több mint harminc különféle talajréteget ismertek feil és a V1I/A jelzéssel ellátott réteget lehetett azzal azonosítani, amely az Iliász ábrázolásával összeköttetésbe hozható. Schliemann 1873. június 17-én befejezte mun­káját és visszatért athéni lakóhelyére. Időközben azonban a Fényes Porta is tudomást szerzett a leletről és a felét visszakövetelte. Kétévi pe­reskedés után' a török kormány megelégedett 10 ezer frank kártérítéssel, de Schliemann ezt az összeget önként az ötszörösére emelte afelet­ti örömében, hogy a 80 ezer font sterling érté­kű leletet megtarthatja. Schliemann munkáját je­lentősen támogatta Rudolf Virchow német or­vos, a kórbonctan úttörője is és az ő hatására ajándékozta a régész a leletet a német népnek. Az aranykincs először a berlini Iparművészeti Múzeumba, majd 1885-ben a Néprajzi Múzeum­ba került. A második világháború idején először a Porosz Állami Bankban, majd az állatkerti bunkerben helyezték el, ezt azonban a bombák elpusztították és a kincsnek nyoma veszett. (WEG UND ZIEL) Kőkorszak napjainkban Az emberiség történetének első szakasza, a kőkorszak jó néhány évezreddel ezelőtt megszűnt. Néhány hónappal ezelőtt azonban fülöp-szigeti antropológusok e csendes-óceá­ni szigetország második legna­gyobb szárazföldjén, Mindanao szigetén, mintegy 1000 km tá­volságra Manilától délre telje­sen elszigetelten élő kis törzs­re bukkantak, amelynek élet- . módja évezredek óta semmit sem változott. A tazadé nevű törzs létezé­sére egy Dafal nevű trapper hívta fel a tudósok és a Fülöp- szigetek kormányának a figyel­mét. Miután szavahihető részle­tességgel és tárgyilagossággal számolt be az őskori életrit­musú vademberekkel szerzett tapasztalatairól, a manilai kor­mány helikoptereket bocsátott az érdeklődő tudósok rendel­kezésére, akik Mindanao sziget sűrű trópusi őserdővel borított hegyei között meg is találták a kőkorszakbeli viszonyok közt élő törzset. A már említett Dafal segítsé­gével sikerült megnyerni a fé­lénk, tartózkodó emberek bi­zalmát. Megállapították, hogy ez a kis embercsoport legkeve­sebb 700, valószínűleg azonban mintegy 2000 év óta teljes el­szigeteltségben élt. A tazadék nem ismerik a rizst, a cukrot, a sót vagy a tárót, tehát azo­kat az élelmiszereket, amelyek Délkelet-Ázsia minden területén megszokott étke a bennszülöt­teknek. Kukoricát sem ettek még soha, és a manilai tudósok szerint talán az egyedüli em­berek a világon, akik a do­hányról sohasem hallottak. A fémtárgyak ismeretlenok előt­tük, háziállatokat nem nevel­nek, és állandó otthonuk sincs. Bár szigetlakok, távol a ten­gertől a legsűrűbb trópusi er­dőkben tartózkodnak, s a ten­gert még sohasem látták, külö­nös hangzatú maláji-polinéziai nyelvjárásukban a „tenger“ szót hiába is keresnénk. Primitív a^ életmódjuk, kö­vekből, legfeljebb bambuszból faragott tárgyak a szerszámaik, kések, balták, husángok, edé­nyek, tartályok. Legfontosabb' élelmiszerük a natak, azaz egy vadonban élő pálmafajta vele­je. Szívesen fogyasztanak yam- gyökereket és a fiatal bambusz hajtását, apró halakat, rákokat és kis békákat, s mindezt kéz­zel fogják. Dafal, a csapdaállí­■ Egyedülálló, józan életű férfi ismeretségét keresem 58—65 éves korig, akinek otthonából hiányzik a szolid, házias feleség. Jelige: Egymásért. 0-777 E Eladó olcsón MB 1000. J. Am- brós, Kvétná 698, okr. Uherské Hradištš. Ű-790 ES A Dunaszerdahelyi Járási Epí- tővállalat (OSP Dunajská Streda) elad 1 „PANTER“ autódarut, mely javításra szorul. Ár megegyezés szerint. ÜF-105 tó megtanította őket primitív csapdák használatára, s ma már értenek hozzá, hogyan va­dásszanak madarakra, cibet- macskára, bizonyos majmokra és erdei malacokra. Tüzet még ma is száraz gallyak egymáshoz dörzsölésével csiholnak, a húst nyílt tűz fölött sütik vagy bam­buszcsövekben főzik. Az egész törzset mintegy lOfll lélek alkotja, családokban él­nek (apa, anya, nem házas gyermekek, esetleg még egy örökbe fogadott gyerek vagy egy gyermektelen özvegy). Bár a többnejűség és a poiyandria a más, kisebb lélekszámú ős- erdei törzseknél elég megszo­kott jelenség, a törzsnél mind­kettő ismeretlen. A házassá­gokat gyermekei részére a szülők szervezik, bár előfordul az is, hogy egy családfő vala­melyik szomszédos tazadék csa­ládtól lop menyasszonyt fia számára — amennyiben kevés az eladó lány. Szinte vallási rí­tusuk, hogy az újszülött világ­ra jötte után az apa a köldök­zsinórt eltemeti. A családon kí­vül formális szervezett közös­ség nem létezik, legfeljebb éle­lemszerzésük érdekében tapasz­talható bizonyos együttműködés a családfők között, és rend­szerint a legtapasztaltabb fŕ'rfi tanácsára hajlanak. A tazadék nagyon tartózko­dók idegen törzsbeliekkel szem­ben, a betegségektől irtóznak, s ahogy halljuk, a komoly be­tegnek látszó családtagot in­kább magára hagyják, hogy el­pusztuljon, annyira félnek a fertőzéstől. E kis termetű em­bereknek sok örömük az élet^ bői nincs, átlagos életkoruk nagyon alacsony. Szívesen áz­tatják magukat a heves trópusi esőben és nagyon szeretik a ku- bing, egy hárfaszerű hangszer zenéjét. A fülöp-szigeti kormány tűi dósai tanácsára a mintegy 20 négyzetkilométernyi tazadék- lakta részt védett területté nyilvánította és megtiltja e kő­korszakbeli embercsoport zak­latását. Ez a szándék azonban nyilván eredménytelen marad, hiszen már eddig is elég sok „civilizált“ ajándékban része­sült. Dafal és a tanulmányokat folytató antropológusok cukor­ral, késekkel, nyilakkal és egyéb hasznos dolgokkal aján­dékozták meg ők«t (s-s) ■ A Gemerský Jablonec i Május 9 Szövetkezet (ÍRD *9. mája Ge­merský Jablonec] azonnal meg.á- sárolna ZVZ—244 típusú a^ató ön­kötözőgépet használható állapot­ban. Ár megegyezés szerint, tele­fonszám 922-02. ŰF-107 m A Dunajská Streda i Mezőgaz­dasági Műszaki Középiskola igaz­gatósága közli az érdeklődőkkel, hogy 1973. szeptember 1-vel az is­kola mellett működő diákotthon­ba felvesz kellő pedagógiai v# ;• zettséggs’ rendelkező nevelőket. Nőtleneknek, illetve hajado iáknak lakást és étkezést biztosit. Kér­vényüket a köv. címre küldjék. SPTŠ, Dunajská Streda. ÚF 103 umum

Next

/
Thumbnails
Contents