Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-17 / 168. szám, kedd

Oj filmek KÜLÖNC AZ 5 B BÖL (szovjet) Már a film címéből sejthető, hogy llja Frez munkája gyer­mekekről -szól, mert a Különc az 5 B-ből hőse ki lenne más, ha nem egy ötödik osztályos tanuló. Nos, a film az ő törté­netét meséli el. Borisz, a film hőse nem cso­dagyerek, nincs benne sem­mi rendkívüli, mondhatnánk egy gyerek a sok közül. Sze­ret focizni, közepes tanuló, s bár osztálytársai kedvelik, de nem veszik őt komolyan. Ezért zet tudatosítása Boriszban szá­mos pozitív tulajdonságot hoz felszínre, úgy tűnik, ő sem is­merte önmagát, vagy lagalább- is nem tudatosította mire ké­pes. Hja Frez rendező kiváló pe­dagógusnak és pszichológusnak bizonyul, jól ismeri a gyerme­kek lelkületét, egész lényét, biztos kézzel nyúlt a témához, s otthonosan mozog a gyerme­kek világában. Remekül irá­nyítja a gyermekszínészeket is. támad nagy nevetés, amikor a többiek értesülnek arról, hogy a pionírvezető Boriszt az első osztályosok vezetésével bízta meg. A rendező a továbbiak­ban igen meggyőzően és hite­lesen ábrázolja, hogyan sike­rül Borisznak megbirkóznia a feladattal, hogyan viszonyul a (kisgyerekekhez. A felelősségér­Biztos mesterségbeli tudása jó­voltából a film cselekménye gördülékeny, a szereplők ter­mészetesek és őszinték. Rokon­szenves, a rendező mennyire tudatosítja a gyermekfilmek fontosságát, ezzel magyarázha­tó, hogy egész eddigi munkás­ságát ennek a problémának szentelte. (amerikai) F. L. Green Egy ember le­marad című regénye másod­szor kerül filmvászonra; első ízben Carol Reed angol rende­ző költötte filmre, s tegyük hozzá mesterien. Most Robert Alan Aurthur amerikai rendező nyúlt a regényhez, s szabadon ültette át filmre. Míg a regény cselekménye Észak-írországban játszódik, s hőse a brit meg­szállók ellen harcol, addig Az dett, hogy érzékeltesse a mai Amerika társadalmi ellentmon­dásait és élesen bírálja a fenn­álló viszonyokat. Ez a törek­vése többé-kevésbé sikerült, bár a négerek és a törvény őreinek összecsapásából adódó konfliktus már-már a sekélyes bűnügyi történetek színvonalá­ra süllyed. Az utóbbi évtizedben szinte hagyományossá vált, hogy a Sidney Poitier ás Joanna Shimkus Az elveszett férfi című ame­rikai film főszereplői elveszett férfi című film törté­nete már napjainkban, a faj­üldöző Amerikában zajlik. A regény főhőse egy titkos néger szervezet tagjává „vedlett át“, akit üldöz a rendőrség. Aki is­meri a regényt, vagy a mű el­ső filmváltozatát, a mostani alkotás láttán bizonyára csaló­dik nemcsak azért, mert a tör­ténet más környezetbe, új vi­lágba helyeződött át, hanem leginkább azért, mert a mű nem éri el a regény, illetve a belőle készült első filmverzió döbbenetes drámai erejét. Aurthur a storyt néger kör­nyezetbe helyezve arra tőreke­négerkérdést felvető amerikai filmek többségében a rendkívül tehetséges és népszerű néger színész, Sidney Poitier játssza a főszerepet. Meggyőző, termé­szetes és mélyen átélt játéka a fiion, egyik erőssége. Partnere Joanna Shimkus meglehetősen kevés teret kapott színészi ké­pességei kibontakoztatásához. Az alkotó a filmet autentikus eseményekkel, négertüntetések­kel aktualizálta. A mű — az említett fogyatékosságok elle­nére is — a rendező bátor ki­állása, s haladó mondaniva­lója révén az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb társadalomkritikai alkotása. A BÜNÜGYI RENDŐRSÉG BEAVATKOZIK (román) Bűnügyi vígjáték ez a román film, mely egy munkakerülő galeri történetét meséli el, a műfaj sajátos kellékeinek fel­vonultatásával. Mircea Drágán rendező izgalmasan bonyolítja a cselekményt, s bár hagyomá­nyos kifejező eszközöket alkal­maz, .krimije szórakoztató, kel­lemes nyári kikapcsolódást nyújt-~ym-~ HOVÁ CSAP A VILLÁM? Amikor valahol villámcsapás következtében baleset, tűz vagy egyéb rombolás történik, min dig fölvetődik a kérdés: miért éppen oda csapott le a villám? A környezetet megvizsgálva gyakran előfordul, hogy a becsapás helyétől nem is nagy távolságban magas fák vagy egyéb magas tár­gyak is vannak. Miért nem azokat érte a villám csapás? Ezzel a nem indokolatlan kérdéssel kap­csolatban ugyanis meg kell jegyezni, hogy a ta­pasztalatok szerint a kiemelkedő földi tárgyakat gyakrabban éri villám, ezért az a hit terjedt el, hogy ezek távolról is magukhoz vonzzák a villá­mot. Hazai és külföldi szakirodalomra támaszkod­va megállapíthatjuk, hogy a zivatarfelhőkben le­vő villamos töltések elosztása szempontjából a felhő alsó részén, azon a helyen, ahol a legerő­sebb a függőlegesen felszálló légáramlás, rend­szerint egy kis kiterjedésű pozitív töltésgóc van. A felhő aljának többi részén többnyire negatív töltésű vízcseppek találhatók, A 0 C-fok zónája környékén a vízcseppek kez­denek megfagyni, ezért a magasabb rétegekben a felhőt jégszemcsék alkotják. Ez nyilván meg lepetés számos laikus számára. A fagyási övezet környezetében negatív töltésű vízcseppek és jég­szemcsék egyaránt előfordulnak. A zivatarfelhők ernyőszerűen szétterülő felső részét apró pozitív töltésű jégtűk alkotják. Az állandóan kavargó zivatarfelhőben a töl­tések helyzete sem állandó, és így előfordulhat, hogy valahol pozitív és negatív töltések közel kerülnek egymáshoz, és a közöttük levő erőtér hatására kisülés indul meg. A kisülés pályája jó villamos pályává válik, és az alsó végén ugyanúgy csúcshatás lép fel, mintha egy darab fémhuzal volna. E csúcshatás következtében már a föld irányában indul meg a további kisülés. Ezt a villám előkisü«£sének nevezzük. Az előkisüíés Az előkisüíés tulajdonságainak felderítését Boys angol fizikus találmánya, a Boys-kamera tette lehetővé. Ebben a film állandóan és nagy sebességgel folyamatosan fut a felvevő objektív mögött. A film állandó mozgása miatt egy füg­gőlegesen lefelé haladó fénypontnak a képen ferde egyenest kell leírnia. Az előkisülésről ké­szített felvételeknek egyik jellegzetes képe azt bizonyítja, hogy a kisülés lefelé halad, de nem világít teljes hosszában, mert akkor a film moz­gása miatt elmosódott kép keletkezett volna. Az ilyen felvétel elemzéséből több további ér­dekes megállapítás is következik: például az, hogy a lefelé haladó előkisüíés átlagosan mint­egy 50 méter megtétele után megáll, és fénye is elenyészik. Ezt az 50 métert, amelyet szökel­lésnek szoktak nevezni, átlagosan egy mikromá- sodperc (a másodperc egymilliómod része) alatt teszi meg az előkisüíés. Ezután 30—50 mikromá- sodpercig áll a kisülés, majd újabb szökellés következik. A film azonban ez alatt tovább mo­zog, és így a második szökellés a felvételen eltolódik az elsőhöz viszonyítva. Ez a szökellé­sekkel és megállásokkal váltakozó folyamat egészen a föld közeiéig tart. Az előkisüíés kifejlődésének nem ez az egyet­len módja, de sík vidéken ezt tekinthetjük a legjellegzetesebbnek. Addig, amíg az előkisüíés a magasabb légrétegekben közeledik a földhöz, a földi tárgyak szinte egyáltalán nem hatnak a pályájára. A pályának ezt a szakaszát telje­sen a véletlenszerűen elhelyezkedő tértöltések határozzák meg. Az előkisüíés tehát a felhőből bárhonnan kiindulhat, és szintén a véletlentől függ az, hogy hol közelíti meg a földet. Az ellenkisülés Az ellenkisülés fejének ebben a helyzetében az alatta levő kiemelkedő földi tárgyakon is ki­sülés indul meg. Ezt az alábbiakkal magyaráz­hatjuk. Ha föltesszük, hogy a földhöz közeledő elő- kisülés töltése negatív — ennek az esetnek ugyanis nagyobb a valószínűsége —, ez a föld­ben található pozitív töltéseket maga felé vonz­za, a negatívokat pedig eltaszítja. Az előkisüíés feje alatt tehát a földben összesűrösödnek a po­zitív töltések. Különösen nagy lesz a pozitív töltéssűrűség a földből kiemelkedő tárgyak legmagasabb pont­ÉRDEKES MAJOMKiSÉRLETEK Gene P. Sacklett állatpszichológus négy hím és négy nőstény Rhesus-majmot közvetlenül szü­letésük után kilenc hónapon keresztül egymástól elszigetelve átlátszatlan ketrecbe zárt. Az álla­tok a kísérlet tartama alatt sohasem láttak más majmot, embert is csak az első öt napon. Na­ponként két-két percig nyolc színes képet ve­títettek nekik, két fenyegető, két félénk és egy fiatal majom képét, továbbá majom nélküli ké­peket. Később a majmok emelők lenyomásával maguk vetíthettek maguknak képeket a falra, tetszés szerinti sorrendben és a vetítési időt emelők lenyomásával meg is hosszabbíthatták. Tízféle fajtából négy-négy kép állt rendelkezés­re: majomképek, lakások, tájak, nők stb. képei. Végeredményben a fiatal majmok, amelyek más majmot még sohasem láttak, az összes kép közül messzemenően a majomképeket részesítették előnyben. A tizedik héttől kezdve megijedtek a fenyegető majmokat ábrázoló képektől, további hat héten belül azonban megszokták őket. Való­színűleg azért, mert semmiféle kellemetlenséget sem tapasztaltak a részükről. ján. Amikor ez a töltéssűrűség túllép egy kriti­kus értéket, a földi tárgyak kiemelkedő pontjain felfelé haladó ellenkisülés jelenik meg. Ez az ellenkisülés egyszerre több pontról is megindul­hat az előkisüíés feje irányában. Közülük az egyik gyorsabban, a másik lassabban tör felfelé. A kiindulási ponttól az előkisüíés fejéig meg­tett távolság is különböző lehet, ezért valame­lyik ellenkisülés megelőzi a többit. Olyan eset is előfordul, hogy egyszerre két ellenkisülés éri el az előkisülést, és ilyenkor a villám két ágban éri el a földet. A fökisülés A felhőből kiindult és a már említett szökel­lésekkel a földhöz közeledő előkisüíés néhány ezredmásodperc alatt ér a föld közelébe, és ennyi idő alatt az útjában létrehozott ionok még nem oszlanak el, hanem jól vezető csatornát al­kotnak. Amikor az előkisüíés találkozik a föld­ből kifejlődött ellenkisüléssel, ez a jól vezető csatorna összeköti a felhőt a földdel. A csatornán át a felhő és a föld ellentétes töltései nagy fény- erejű kisülésben egyenlítik ki egymást. E z a fő­kisülés. Mint az előbb láttuk, a villám főkisülése akkor indul meg, amikor a lefelé haladó előkisüíés negatív töltése találkozik a földből fölfelé törő pozitív töltésű ellenkisüléssel. A találkozás he­lyén az ellentétes töltések nagy sebességre gyor­sulnak fel, a levegő molekuláival összeütközve heves ionizációt indítanak meg, a hőmérsékletet is megnövelik, aminek következtében ezen a he­lyen körülbelül 20 000 Celsius-fok hőmérsékletű plazma keletkezik. A plazmacsatorna nagyon jó villamos vezető, ezért úgy lehet tekinteni, mintha ezen a he­lyen egy fémhuzal volna. A főkisülés alulról fölfelé halad, és csatornája teljes hosszában hu­zamosabb időn át világít. Miért rombol, miért gyújt? A villám főkisülésének fizikai tulajdonságait alaposabban is sikerült megállapítani. A főkisü* lés áramerőssége minden második villám esetén nagyobb, mint 15 000 amper, és minden századik villám áramerőssége meghaladja a 100 000 am­pert is. Ez a nagy áramerősség idézi elő a rom­bolásokat, és a velük járó magas hőmérséklet a tüzeket. A főkisülés haladásának a sebessége a föld közelében a legnagyobb, elérheti a fénysebesség egyharmadrészét is. A kisülés fényessége is a föld közelében a legnagyobb. Ezt jól lehet látni a villámfényképeken. Amikor a fölfelé haladó főkisülésnek valamelyik elágazási pontjához ér­kezik, nemcsak a felhő felé folytatja az útját, hanem az ágakba is behatol. A magas hőmérsékletű plazma átmérője mind­össze néhány centiméter, ezért a benne haladó több százezer amper nagyságú áram igen nagy áramsűrűséget hoz létre. A nagy áramsűrűség maga is okozója a magas hőmérsékletnek és a fénynek. A főkisülés csatornája néhány milliomod má­sodperc alatt melegedik fel a már említett 20 000 C-fokra. Ez a levegő hirtelen kitágulásával jár együtt. A tágulás olyan heves, hogy hatására a levegőben lökéshullám keletkezik, és ez a rob­banásokat kísérő légnyomáshoz hasonló rombo­lást okozhat, beszakíthatja az ember dobhártyá­ját is. Ugyancsak ez idézi elő a villámot kísérő csat- tanásszerű hangot. Zivatar idején: ne emelkedj ki a környezetből! Minthogy a becsapás helye csak akkor dől el, amikor az előkisüíés már közel van a földhöz, a falusi templomtornyok, hidroglóbuszok vagy a határban húzódó távvezetékek nem védik a tő­lük kissé távolabb levő épületeket vagy a mezőn dolgozó embereket. Visszatérve az eredeti kérdésre azt kell meg­állapítanunk, hogy a villám bármilyen, a 20—30 méter kiterjedésű, környezetéből kiemelkedő földi tárgyba belecsaphat. Nagyobb a valószínű­sége annak, hogy a magasabb tornyokba, fákba vagy építményekbe csap, de nem zárhatjuk ki a célpontok sorából az alacsonyabb épületeket vagy a környezetből kiemelkedő embert sem. Minthogy a villámcsapások leginkább a sza­badban tartózkodó embereket veszélyeztetik, zi­vatar idején nem jó olyan helyen állni, ahol az ember emelkedik ki 20—30 m kiterjedésű kör­nyezetéből a legmagasabbra. Ugyancsak gyakran okoz a villám tragédiát az olyan viszonylag alacsony, de a közvetlen kör­nyezetükből kiemelkedő kis építményekben, mint a csőszkunyhó. Veszélyes lehet a források és a vízfolyások közvetlen környezete jő villamos ve­zetőképessége miatt még akkor is, ha nem emel­kedik ki. Gyakran bekövetkezik halálos villámcsapás az egyedülálló fák alatt is. Bár ilyenkor a villám a fába csap bele, az alatta álló ember még sincs védve, mert a fa törzsén lefutó villám átugrik az emberre, és egyik ága az ő testén át fut le. Ugyanilyen veszély van a villámhárítók mel­lett is, ezért ezeket is kerülnünk kell. Ha ziva­tar elől nem sikerül védett épületbe húzódnunk, akkor a szabadban a legcélszerűbb a magas fák­tól mintegy 10 m távolságban elhelyezkedni. Ott még érvényesül a fa védő hatása, de már nem kell attól félnünk, hogy a fába becsapó villám átugrik reánk. Erdőben kerülni kell az erdő szélét és a fatörzsek közelségét. (dj) 1973 VII. 17. A Különc az 5 B-ből című szovjet film egyik jelei:nte AZ ELVESZETT FÉRFI

Next

/
Thumbnails
Contents