Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
í A vonat fo<iyosoján nagy a tolongás. Egy ifjú megszólítja a/ útjában álló bácsikát: — Fater! Menjen kicsit arrébb! — Hol és mikor született étles fiam? — Galántán, negyvenkilencben — Nem emlékszem, hogy akkoriban arrafelé jártam volna! Meglepő fordulat (ICI PARIS) Vevő állít be a festő műtermébe: — Kérem, ez a legutóbbi müvem: ,, M un ka leik esedés 1 ‘ ‘ Ezt kérem a realizmus legjobb hagyományainak szellemében alkottam! — Munká i elkesedés?! De hiszen ezen a képen senki nem dolgozik— Uram, éppen ez benne p realizmus! — Kedves vendég, a mii üdülőnkben úgy érzi magót. mint otthon! — Észnél legyen, ikartárs! Én pihenni jő t teán! Anyuka az üdülőben kiadja a parancsot: — Gyerekek, aki a leggyorsabban engedelmeskedik és pontosan megcsinálja, amit mondok, az fagylaltot kap jutalmul! A legkisebb fiú felhördül: — Ez nem igazsági Apuka folyton fagylaltot fog enni! A vendég egy egész tortót rendel a cukrászdában. A felszolgáló az asztalra teszi a tortát és udvariasan megkérdi: — Tizenkét szeletre vágjam? — Nem kérem, csak hat szeletre. Tizenkettőn nem tudnék megenni! A kis vidéki állomáson magányos hölgy száll le a vonatról. Egy ott lézengő kisfiú felajánlja a segítségét és elviszi a bőröndjét a szállodáig, ahol tíz korona borravalót kap. A fiú hallgat. — Nem tudod, hogy mit kell mondani, ha egy tizes borravalót kapsz a segítségért?! — Vagyok olyan jól nevelt, hogy ne mondjak semmitI A társaságban a híres nyelvészről beszélgetnek, aki otthon, energikus felesége mellett köztudottan papucshős. — Képzeljétek el — sóhajt egyik tanítványa — milyen szörnyű lehet az, ha az ember tizennégy nyelven beszél és soha egyiken sem jut szóhoz ... — Pincért Ez a kenyér telje sen száraz! — Hja, kérem, aszályos esztendőnk volt! Két férfi beszélget: — Mondd, kedveli a feleséged a sportot? — Nagyon isi Otthon van az atlétikában, a labdajátékokban, a vívásban, az úszásban... csak a lakásban nincs otthon sohasem! Párbeszéd egy órásiizletben: — Jó napot kívánok! Órákat szeretnék venni a vállalatom részére. — Faliórákat, vagy ébresztőórákat parancsol? A gyógyszertárba belép egy férfi: — Kérek valami jó erős mérget! — Beesőm ago t jam? — Nem kell. itt fogyasztom el.,. állati folyadékot összekeverjük az imént nyert fekete növényi folyadékkal. — Pfuj — mondta az igazgató. — Aztán — folytattam rendületlenül —, hogy ezt a keveréket élvezhetővé tegyük, kimegyünk a rétre és elültetünk egy bizonyos növényt, amelynek nagyon vastag a gyökere. De ennek a növénynek nem a levelét, virágját vagy magvát választjuk ki céljainkra, hanem éppen a gyökeret. Mikor a gyökere megkövére- dik, kihúzzuk a földből, szeletekre vágjuk a vízmedencében kiáztatjuk belőle az undorítóan édeskés levét. A gyökeret aztán eldobjuk. A piszkos lé, amelyet íýy nyerünk, addig párolog, amíg elveszíti a vizet és piszkosszínű kristályokat hagy maga után. Ezeket a kristályokat összezúzzuk és különleges eljárással megfehérítjük, maid egészen apró kristályokká változtatjuk, amely'k masszába állnak össze. Ezt a masszát apró kockákra vágfak és a lentebb említett fekete-fehér, növényi-állati folyadékkeverékbe beleteszünk két kis kockát, megvárjuk amíg elolvad benne és akkor az egészet megisz- szuk. — Rettenetes — mondta az igazgató. — Önnek a fantáziája beteg, menjen elmeorvoshoz. Ezt az álmot csak azért írtam le, mert azóta is gyakran borzongok meg attól a gondolattól, hogy mennyit kellene küzdenie ey„ feltalálónak, aki a világ legnépszerűbb italát most találná fel és így kellene bankról bankra járnia, hogy isnier- tesse, elfogadtassa és az embereket meggyőzze arról, hogy ezi a komplikált koty- valék valaha népszerű és közönséges lesz. (1911) — Bizony Signorina, az olasz kormány gondoskodik arról, hogy a fiataloknak sok szabad idejük legyen ... ötszázezer olasz fiatal munkanélküli .. . ! t Eulenspiegel) \z analfabéta levelet ír (Kare) Smrkovský rajza) Egy filozófus és egy teológus vitatkozik. Az érvekből kifogyva, azt mondja a teológus: A filozófus a sötét szobában azt a fekete macskát keresi, amelyik nincs is ott. A vitapartner visszavág: — A teológus túltesz rajta: ő meg is ta lálja azt a nem létező fekete macskát! Az állatbarát (Karéi Smrkovský rajza-) 1973. VII. 1. Rettenetes álom: feltaláltam a közönséges tejeskávét. Azt álmodtam, hogy jóízűen reggeliztem: kávét, zsömlével. De egyedül voltam a világon, aki így reggelizett. A tejeskávét még nem ismerte senki, mert azt én találtam fel. Elrohantam tehát egy nagy bankba, amely mindenféle iparvállalatokat finanszíroz és bebo- csáttatást nyertem a fő-főigazgatóhoz. Miután elmondtam, hogy feltaláltam egy italt, amelynek népszerűséget jósolok, az igazgató felkért, hogy ismertessem a találmányt. Rövidre kellett fognom az előterjesztést, tehát csak ennyit mondtam: — ön embereket utaztat a földgömb másik felére, ahol van egy bizonyos cserje, amelynek érett magvait ösz- sze kell gyűjteni. Ezeket a magvakat vasedénybe kell rakni és nem elégetni, hanem csak addig melegíteni, amíg megfeketednek és a pörköltség bűzét kezdik árasztani. Már gyanúsan nézett rám az igazgató. — Aztán — folytattam — ezeket a féligégeteit magvakat porrá kell törni. De nem a port esszük meg, sem annak főzetét, hanem szerkesztünk oly edényeket, ame lyekben alul víz forr, mely forró víznek a gőze áthatol a fekete homokon, miközben kiizzaszt belőle egy feketés folyadékot, amely külön edénybe gyűjtendő össze és amely savanykásankeserű, élvezhetetlen. Most már nagy szemeket meresztett rám. — Aztán — mondtam tovább — elmegyünk és kikeresünk a sok közül egy emlős állatot, annak is a nőstényét. Ettől mesterségesen, kínzás útján elvesszük azt a fehér folyadékot, amellyel kicsinyeit táplálja. Ezt a folyadékot tűzre tesszük, a forrásig hevítjük, aztán lehűtjük, de nem addig, amíg kihűl, hanem csak addig, amíg oly meleg marad, hogy nem égeti el az embernek a száját. Az így nyert fehérAz abszolút modern festő kiállítást eridez és az egyik látogatónak ma- gyarázza képeit. — Ez itt az önarcképem — mondja az egyik kép előtt, ámelyen egy bicik likoímáfiy látható, és rajta egy» kávédaráló— Ez pedig — mutat a festő egy maiik képre, amelyen egy fogaskerék látható, mokkás kanálkákkal körülvéve — a feleségem arcképe. A látogató nyugtalanul közbevág: — Remélem, gyermekeik nincse* nek ..... 0 Tréfa az új lakásban ■ (SZPIJIKI) j
