Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-15 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
ÚJ ÁLLAM SZÜLETETT 1973 VII. 15. Július 10-én függetlenné vált a Bahama-szigetek * Ahol Kolumbusz hajói horgonyt vetettek * Kalózok után bankárok * A bázisok maradnak J úlius 10-én a szokásos ünnepélyes külső ségek között vonták fel az árbocra — a brit Nemzetközösség lobogója mellé — a Bahaina-szigetek világoskék—fekete—narancssái ga színű állami lobogóját Nassau — a szigetállam központja — 700 szigetből álló, 11410 négyzetkilométer területű. 187 —200 ezer lakosú új függet len állam fővárosa lett. Várható, hogy az ENSZ közgyűlés szeptemberben kezdődő ülésszaka fel veszi Bahamát a világszervezet tagjai közé. A legfeljebb 20 ezer főre becsült lakosság a 700 szigetből azonban csak 32 szigeten él, a többi sziget lakatlan. S(7m ásványkincsekben, sem termékeny földekben nem bővelkedik ez a földrész, mégis századok óta idegen érdekek középpontja ban áll. Kezdhetnénk Kolumbusz felfedezőivel — 1492. október 12-én éppen a Bahama-sziget csoporthoz tartozó Normans-Kee szigetén vetették meg lábukat Kolumbusz tengerészei. Az Újvilág felfedezőit aztán századokon át különféle szeren cselovagok követték, akik sikert, gyors meggaz dagodást reméltek itt. a szigetvilágban. Az At lanti-óceánban elterülő szigetcsoport valóban idil likus hely, a turisták valóságos paradicsoma. A kalandorokat azonban nem a természeti szépsé pék vonzották. Kolumbuszák nyomában kalózok tanyája volt a szigetcsoport, majd jöttek a talpig vasba öltözött spanyol konkvisztádorok és aranyat követelve öldösték az őslakos indiánokat. Aztán megjelentek a brit hódítók, ők meg a spa nyolok által összeharácsolt aranyat keresték és a Bahamákra is kiterjesztették Anglia gyarmaturalmát. Később, az „ erkölcsök szelídülésének“ megfelelően már néni a halálfejes zászló alatt csatározó kalózok tanyája, hanem jegyver és szeszcsempészek bázisa lett a szigetvilág. Mivel az évszázados hódítók kiirtották a déli törzsekhez tartozó indián őslakosokat és így hosszú időre elnéptelenedtek a szigetek, az angol gyarmatosítók a XVII. és a XIX. század között különféle afrikai törzsek ivadékait hurcolták ide rabszolgaként és népesítették be velük a szigeteket, ahol egyéb ként egykor a rabszolgakereskedelem virágzó központja is volt. Ezért napjainkban a Bahamák lakosságának 80 százalékát afrikai származású négerek alkot iák. Kinek parancsom, kinek pokol A Bahaina-szigetek természeti szépségeik miatt csakhamar felkeltették az idegenforgalmi irodák érdeklődését, s többet foglalkoztak a szigetekkel az utazóirodák prospektusai, mint a földrajzkönyvek. Az angol érdekeltség mellett — különösen az idegenforgalom terén — az amerikai a legerősebb. Olyan ismert cégek és vállalatok érdekeltek itt beruházásaikkal, mint a Standard Oil oj California, a Neu) England Petroleum, a United States Steel Corporation, a Syntex Corporation. Az amerikai tőkeberuházások napjainkban meghaladják a 200 millió dollárt. Vajon kifizetődik? A választ erre a sajátos bahamai adóviszonyok adják meg. A Bahama-szigeteken kifizetődő a szállodaipari és általában a vendéglátóipari beruházás, továbbá játékházak, kaszinók, szórakoztató vállalatok létesítése, nemcsak az említett intézmények zsúfoltsága miatt, hanem azért is, mert az itteni adófizetési rendszer otthon elképzelhetetlen kedvezményekhez juttatja a külföldi beruházókat, sőt egyes ágakban egyáltalán nem kell adót fizetniük, mint ahogy örökösödési adó sem létezik itt. Igv aztán más vállalatok is megteszik, hogy fiókvállalatot nyitnak a Bahama-szigeteken és ugyanezeket a kedvezményeket élvezik. Hasonló példával egyébként Európában is találkozunk, Monacóban. érdekeit Londonnal szemben. A szigetek sorsáról, jövőjéről már évek óta hosszú és kínos tárgyalások folynak, s London már régen tisztában volt vele, át kell adnia helyét a szigetlakosság kép viselőinek. Azaz csak névlegesen. Anglia mint klasszikus gyarmattartó hatalom tisztában van vele, mit kíván — saját jól felfogott érdekében — az új idők szelleme s ezért lehetőleg súrlódás mentesen próbálja lebonyolítani az ilyen „ügyeket“ A tárgyalások is csak azért húzódtak el annyira, hogy Londonnak ideje legyen a maga szempontjából a legtökéletesebben megfogalmaz tii feltételeit. London ugyanis átadta helyét az egykori területi kormánynak, de nem vonul ki Hisz a Bahamák a brit Nemzetközösség tagja marad, s London „eleget tesz kötelezettségének hogy védelmezze az új állam biztonságát“. Emel lett gazdasági és katonai érdekei is tartják. Az utóbbiak azonosak az Egyesült Államok érdekei vei. A Bahamákon ugyanis több katonai támasz pont, főként haditengerészeti bázis van, amelye két a brit kormány a háború idején 99 évre az amerikai haderő rendelkezésére bocsátott. Pind lingnek, az új kormányfőnek szuverén joga, hogy a maga részéről felmondja ezt a kötelezettséget Ám amerikai részről — London bólogatásával — többször is hangoztatták, hogy Pindling a reális érdekeket tekintve „előm/be fogja helyezni a ba rátságos megoldást". így Andros szigetén és más kisebb szigeteken mi sem veszélyezteti komolyabban a támaszpontok jövőjét. Kolonialista csel A nagy haszonból csak morzsák jutnak a szigetlakosságnak, amely érthetően elégedetlen s elégedetlensége a kormányra is átragadt, különö sen azóta, hogy az 1967. évi választásokon Lynden Pindling Haladó Liberális Pártja győzött, mely programjául tűzte ki a függetlenség kivívását. Mennek vagy maradnak? Pindling kormánya igazgatja 1967 óta az „önkormányzatú“ szigeteket és képviseli a lakosság Bár a Bahamák lakosságának kiszolgáltatottsága eleve kizárja annak lehetőségét, hogy a függetlensége kikiáltása után radikális változások tör télijeitek a 700 sziget világában, a tőkés beruházókat mégis nyugtalanítja a Bahamák függetlenségének akár reális, akár fiktív valósága. Dilemma előtt állnak: vonják-e ki tőkéjüket az országból, avagy „álljanak-e a sarkukra“? Pindling kormánya már a múltban is tett lépé seket a külföldi tőke befolyásának korlátozására: például el akarta érni, hogy az idegenforgalmi társaságok több szigetlakot foglakoztassanak és csökkentsék a külföldi személyzet létszámát. A válasz a követelés kerek megtagadása volt, s ennek nagyobb nyomatékéül több társaság, például a nemzetközi beruházásokat lebonyolító GRAMCO beszüntette a részvények kifizetéseit, gazdasági válság előidézésével fenyegetve, hogy „észhez tó rítse“ a kormányt. Ez valóban hatásos nyomás volt. A fehér lakosság mégis nyugtalankodik, hogy elveszítheti eddigi kiváltságait. Különben is a független kormánynak elvben lehetősége van a külföldi érdekeltségek államosítására, esetleg a tőke- és haszonkivitel megakadályozására stb. Mit félt a fehér lakosság, egy konkrét példa is bizonyítja. Bizonyos Wallace Growes 1955-ben 20 ezer hektár földhöz jutott Grand Bahamán — liektá ronként mindössze hét dollárért. A végén megkaparintotta a sziget felét és a föld hektárját 280— 3000 dollárért árulta. Egves földdarabokért 150 ezer dollárt is elkért. A fehéreket önző, zsákmányoló érdekeik eleve szervezkedésre késztették. így alakult ki Linden Pindling bennszülött kormányával szemben egy fehér ellenzék a hangzatos „szabad nemzeti mozgalom“ néven. Ez a tömörülés nemcsak eleve blokkolja a kormány politikáját, hanem zsoldosokat is toboroz esetleges fegyveres ellenzéki megmozdulásra. Politikai fegyvertárához tartozik a szeparatista törekvés is. Érdekeinek veszélyez tetését látva ugyanis mozgalmat indított a Ba hamák szempontjából gazdaságilag igen fontos Great Abaco sziget különválására a szigetállam tói. Mindez London és Washington tudtával és támogatásával történik, mert az „oszd meg és ural kodj“ gyarmatosító elv napjainkban is más-más formában tovább érvényesül. London a valóságban a Pindliug-kormány helyett továbbra is a Bay- Street üzleti központ «korlátlan uralmát látná a legszívesebben. L. L. Normans-Kee sziget, amelyet elsőként értek el Kolumbusz tengereszei Nássau — az új állam fővárosa 7 Emléktárgyárus a kikütuben
