Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-15 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
röshere és a fűfélék hármas keveréke. A fűfélék — mondotta — nagyon jól reagálnak a nitrogénes trágyázásra, még a 300 kg/ha adagot Is meglepően jól hasznosítják. A másodveteménYek termesztésének sokoldalú jelentősége Az orAbzéses gazdálkodás egyik fontos előnye, hogy a meleg éghajlatú, hosszú vegetációs idejű vidékeken lehetővé teszi a másodvetemények sikeres termesztését. Az ilyen irányban végzett kutatási munkáról Ing. M. Veneni, CSc. számolt be előadásában. Mint mondotta, a kísérleti parcellákon négyféle növény, si- lótakarmánvnak termesztett rozs és zab, valamint őszi búza és tavaszi árpa után termesztenek másod növényeket, éspedig silókukoricát, silónapraforgót, zöld cukorcirokot. takarmány-cukorrépát, zöldtakarmány- nak termesztett őszi repcét, takarmánykáposztát stb. A másodvetemények termesztésével egyrészt növelhető a növénytermesztés intenzitása, jól hasznosítható a nyári nap hőenergiája, másrészt viszont lehetővé teszi a főterményként termesztett szálas takarmányok vetésterületének csökkentését, s a felszabadult területeken intenzív növényeket, búzát, kukoricát, cukorrépát lehet termeszteni. A délelőtti program utolsó előadójaként Ing. /. loa- niöka CSc. az öntözővíz-szükséglet megállapításának tudományos módszereit ismertette a jelenlevőkkel. Kint a szabadban Délután a kísérleti parcellák közöt folytatódott a tudományos dolgozók és a gyakorlati szakemberek találkozója. Itt először Barta Béla mérnök vette át a szót, aki a búza, a cukorrépa és a kukorica trágyázá- si és öntözési kísérleteit ismertette. A kísérleti parcellák közötti különbségeket a búzánál lehetett a legjobban megfigyelni. A 190 kg/ha nitrogénnel trágyázott parcellák sűrű kalászai még haragoszöld színben dacoltak a nap perzselő sugaraival, a nitrogénnel nem trágyázott és a 70 kg/ha adaggal trágyázott parcellák azonban már szőkén várták az aratás közeledtét. Hogy mit jelent ez a különbség hektárhozamban, arról majd egv későbbi beszámolóban adunk hírt. A kísérleti búzaparcellákat egyébként nemcsak a nitrogénada- golás (0, 70, 130 és 190 kg/ha), hanem a vetési sűrűség ŕ3, 5. 7 millió mag) és a vízadagolás három fokozata szerint is variálják. Erről a meglehetősen bonyolult és nehezen áttekinthető rendszerről a parcellák szélén elhelyezett táblák nyújtanak pontos felvilágosítást. A cukorrépánál a növénytávolság (45X28, 45X22, 45X18 cm) és a trágyázás (0, 70, 100, 130, 160, 190 kg N/ha) hatását vizsgálják azonos öntözési feltételek mellett. Hasonlóan járnak el a kukoricánál, ahol szintén csak a tőtávolság (70X20, 70X18, 70X16 cm) és a trágyázás (mint a cukorrépánál) hatását vizsgálják azonos mértékben öntözött növényzetben. (A növények természetesen a többi tápanyagot is megkapják a szokásos NPK arányban, a kimutatásokban azonban csak a nitrogén mennyisége szerepel). Burta mérnök sokéves gyakorlata alatt jól megismerte a növények rejtett tulajdonságait. Lelkesedve magyarázta, hogy a cukorrépa például jól tudja hasznosítani a nagyobb tenyészterületet, a kukoricának viszont már nincs meg ez a képessége. Itt a kísérletekben főleg azt figyelik, hogy miként reagál a növény a rövidebb tőtávolságra. A kukoricánál például 70X16 cin-es kötésben 89 286 növény van egy hektáron, 70X20 cm-es kötésnél viszont csak 71 428. Hogy mit jelent ez hektárhozamban kifejezve, azt szintén csak a kalászok betakarítása után lehet majd megmondani. Az első fél év 100 milliméter csapadékkal maradt adós A kísérleti parcellák mellett az egyik mezei laboratórium oldalán az idén hullott természetes csapadék kimutatása olvasható. A sokévi átlag és a ténylegesen lehullott csapadék mennyisége az egyes hónapok szerint a következő: sokévi átlag 1973 valóság január 46,0 mm 29,1 mm február 39,0 mm 28,5 mm március 40,0 mm 16,5 mm április 53,0 mm 47,1 mm május 65,0 mm 5,0 mm június 51,0 mm 67,0 mm összesen 294,0 mm 193,2 mm Az első fél évben hullott csapadék mennyiségét a sokévi átlaghoz viszonyítva azt tapasztaljuk, hogy az első fél év több mint 100 milliméterrel maradt adósa a sokévi átlagnak. És ez az átlag is csak szűkén fedezi a növények szükségletéti Ráadásul éppen május volt a legkritikusabb hónap, amikor a szokásos 65 mm helyett mindössze 5 mm természetes csapadék hullott a szomjas növényzetre. Az öntözés indokoltságához tehát nem fér semmi kétség. Ezt" a központi párt- és állami szervek is méltányolják, s az öntözéses gazdálkodást mind a gyakorlati termelésben való alkalmazás, mind a kutatómunka szakaszán jelentős anyagi támogatásban részesítik. A bratislavai Öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozói eleget akarnak tenni a társadalom érdekében vállalt feladataiknak, amihez e tematikus nap sikeres szervezésével is hozzájárultak. A kísérleti parcellákon végzett terepszemle alkalmából megkérdeztem doc, ing. Derco Mikulástól, hogy miként értékeli ezt a találkozót. Azt a választ kaptam tőle, hogy ezúttal a kutatóintézet dolgozói voltak a kezdeményezők, most a gyakorlati szakembereken a sor, hogy kérdéseikkel, problémáikkal személyesen is felkeressék az intézetet. A fejlődés állandóan új ismeretek szerzésével jár, ezért a kölcsönös tapasztalatcserét a jövőben is ki kell használni azok terjesztéséhez. Az intézet kapuja mindig nyitva áll az érdeklődők előtt. MAKRAI MIKLÓS 1973. VII. 15. A mikor az asztalnál ülve kést és villát fogunk a kezünkbe, rendszerint nem gondolunk arra a kalória- és fehérjemennyiségre, amit ebéd közben elfogyasztunk. A táplálkozás kérdéseivel foglalkozó szakemberek azonban kiszámították, hogy a szovjet polgárok napi táplálékának kalóriaértéke magasabb, mint például az NSZK vagy Nagy- Britannia lakosaié. Az ENSZ polgárjogi bizottságának nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya ezt a megállapítást teljes mértékben megerősítette. A szakemberek szerint azonban a szovjet polgárok élelmezésében kevesebb az állati fehérje, ami azt jelenti, hogy a Szovjetunióban növelni kell a hús, a tej és a tojás termelését. Tehát több fehérjére van szükség. A Szovjetunió mezőgazdasági termelésének egyik vezető beosztású dolgozója így magyarázta a kérdés lényegét az APN tudósítójának: ,,A fehérjeellátás biztosítása ma nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész emberiség problémája. Ezért minél több A szovjet állattenyésztés az iparosítás útján növényi fehérjét kell kitermelni a talajból, hogy azt húsra és tejre, vagyis olyan anyagokra változtathassuk, amelyekre szükségünk van.“ Vajon hogyan valósul meg „a fehérje metamorfózisa“ a szovjet mezőgazdaság gyakorlatában? Erre a kérdésre a legilletókesebb szovjet állattenyésztési szakember, Pjotr Morozov, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének helyettese válaszolt az APN tudósítójának. Az értékelés két oldala A fehérjetartalmú állati termékek egy lakosra eső évi termelésében a jelenlegi ötéves terv kezdetén (1971—1975) a következő volt a helyzet: hús — 51 kg, tej 343 liter, tojás 163 darab. Ez elég tekintélyes színvonal. A tej és a tejtermékek fogyasztásában például a Szovjetunió megelőzi az USA-t, Nagy-Britanniát és az NSZK-t. A jelenlegi helyzet értékelése kétségkívül fontos, de nem kevésbé fontos a szovjet élelmiszeralap növekedési ütemének értékelése. Ugyanis csak így láthatjuk a fejlődés dinamikáját és irányait. Húsz évvel ezelőtt ezek a mutatók még egészen más képet mutattak: hús — 27 kg, tej — 196 liter, tojás — 65 darab. Az utolsó tíz év alatt a hús és a húskészítmények fogyasztása megkétszereződött, a vajfogyasztás 240 százalékkal, a tej és a többi tejtermék fogyasztása 350 százalékkal, a tojásfogyasztás pedig négyszeresére növekedett. Bár ezek a számok önmagukban is beszélnek, a kommenár mégsem fölösleges. Ezt a fejlődést a szovjet állam hatékony mezőgazdasági politikájával sikerült elérni. A mezőgazdaság fejlesztésére, amely az ember szempontjából a legfontosabb ágazat, a Szovjetunióban hatalmas összegű beruházásokat eszközöltek, ezek értéke évről évre növekszik, aminek következtében egyre korszerűbbé válik a mezőgazdasági termelés anyagi-technikai alapja. A Szovjetunió megteremtette a világ legnagyobb állattenyésztését. Egy átlagos nagyságú szovjet kolhoz 3000 darab szarvasmar hával, egy átlagos szovjet szov hoz ennek kétszeresével rendelkezik. Külön kell hangsúlyozni az „átlagos“ szót, mert a Szovjetunióban olyan mezőgazdasági üzemek is vannak, amelyek több tízezer szarvasmarhát is tartanak. Ezek villamosított mezőgazdasági nagyüzemek, ahol a nehéz kétkezi munkát gépekkel helyettesítették. Ma már minőségileg új korszakról beszélnek. A gorkovi területen például most épül az iljinogorszki komplex. A „komplex“ nemcsak elnevezés, hanem alapvetően új műszaki jelenséget is takar. Itt 216 000 darab sertést nevelnek fel évente, ami 250 000 tonna hús évi termelését jelenti. Iljinogorszkban egy dolgozó 4000 hízóról fog gondoskodni. Az ipari üzemekhez hasonlóan itt is 8 órás lesz a munkaidő. Ilyen munkatermelékenységet még nem értek el sehol a világon. A baromfitenyésztés is magasan gépesített ágazattá fejlődik. Az újabban épített szarvasmarha-farmok kimondottan tejgyár jellegűek. Mindez jelentős eszközöket követel, amelyeket az egész társadalom hozzájárulása nélkül nehezen lehetne előteremteni. A szovjet mezőgazdaságban, tehát az állattenyésztésben is elért minőségi változások az állam céltudatos gazdaságpolitikájának eredményei, amely a lakosság élet- színvonalát tűzte ki célul. Ezt hangsúlyozza az SZKP XXIV. kongresszusának határozata, valamint az 1971—1975-ös évekre szóló ötéves terv is. A legközelebbi jövő a szovjet falvakon végbemenő jelentős változásoknak egyik szemléltető példája. • . . ' : I Az irány az intenzitás fokozása A Szovjetunióban az állattenyésztési termékek egy lakosra eső fogyasztása 1970-től 1975-ig jelentős mértékben növekszik. A húsnál ez 11 kg-ot, a tejnél 33 litert, a tojásnál 33 darabot jelent. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági üzemek ezt a termelési szintet az állattenyésztési dolgozók számának növelése nélkül, tehát csak a munkatermelékenység növelésével fogják elérni. Az iljinogorszki komplex A Szovjetunió állattenyésztésében tapasztalható fejlődést a termelés szakosítása, koncentrálása, és az ipari termelési eljárásokra való áttérés jellemzi. Elsősorban három legfontosabb gyakorlati problémát kell megoldani: — az állattenyésztés takarmányalapjának megerősítését az agrotechnikai ismeretek kihasználásával (főleg a gabonaféléknél), az ipari takarmánykeverékek gyártásának és a mikrobiológiai ipar termelésének bővítésével; — a szovjet és a külföldi tudomány és gyakorlat legújabb ismereteinek felhasználását, főleg a tenyésztési környezet mesterséges mikroklímájának kialakításában; — a törzstenyésztés további javítását. A Szovjetunió állattenyésztésének iparosítása bővíti az ország élelmiszeralapját, lényegesen növeli a termelés kulturális színvonalát,- javítja a munkafeltételeket és az ágazat dolgozóinak szociális helyzetéi. APN
