Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. VII. 1. Gál Sándor verseskötete A napokban adta ki a Madách Könyvkiadó Gál Sándornak, az egyé­ni hangú költőnknek és írónknak a negyedik verseskötetét. A versek hal­kan kopognak szívünk és értelmünk ajtaján, hogy annál jobban ámulatba ejtsenek, elgondolkoztassanak, ha­talmukba kerítsék érzelmi hangula tunk at“. Gál Sándor verseinek fő témája az elmúlás elleni harc. A versek ennek az egyfajta lázadásnak nem közhe lyes képi vetiiletei, hanem sikeres filozófiai megjelenítései. A kötetben, amely Gál Sándor ed digi költészetének szintézisét igyek­szik nyújtani, egyaránt helyet kap nak a kötött és a szabad formában írott versek. Szonettjei mindnyájunk­hoz szólnak, az emberiség örök prob lémáit feszegetik. A költő is csak olyan akar lenni, mint a többi em­ber, azt teszi, amit mindenki cse­lekszik „nem rosszabbul és nem is jobban“. A kötet pozitív vonása az emberisée problémáival való azono­sulás. A szonettek absztrakt és néhol ir­reális képei érzékeny növényként gyökereznek az adekvát forma teie- vényében. A kötet e ciklusa „Variá­ciók eqy témára“, melynek központi motívuma az élet, a halál, a vívó­dás. A hullámzó gondolatok, a szép költői képek finom üvegén ott dide­reg a lemondás, a magány fagyrózsá- ia, de ott csillog a hit is, amelyet kibontakozó életünk forrása táplál. A költő érzi a kor problémáit, fi­gyelmeztet az ősök harcára, a jelen kor emberére leselkedő veszélyekre is. A „Tíz szonett" című név méltó nyitánya a Kőlapoknak. A második ciklusba a költő a sza- baü verseit sorolta. Ezek csak for­mai lag térnek el az előző ciklus „forrásvidékétől", tartalmilag szoro­san kapcsolódnak hozzájuk, tágítva a költői szemlélet horizontját. E ciklus lírai töltésű verseinek nagyon szigorú belső törvényei vannak. A távolságok kékségében megtisztuló költő a legtisztább emberi érzések­ben keres feloldódást. Szépek és tömörek a ,,Tétova reg­gel“. a Kőéjszaka" és a „Fekete éj­szaka“ című versek. Az utóbbiban a költő és a táj azonosulását figyelhet­jük meg. A Kőlapok" című címadó vers erős­sége az absztrakt síkon mozgó képek ér­zelmi és gondolati gazdagsága. Az em­beriességre figyelmeztető parancs — mégha áttételesen is — eleven felkí- áltóielként van jelen a versben. Az „Egyre közelebb“ című versben a költő az önmagához vezető utat ku­tatja, amely tele van küzdelemmel és a lét végesságére való rádöbbenés- sel: „egyre közelebb . . . önmagamhoz, ami leltem, ami voltam és ami nem leszek" A „Mozgás“ című vers az anyag dialektikus változásának a rajza. Minden a mozgás útján jut el az újabb, minőségileg tökéletesebb for­máidhoz. A vers középpontjában ott van az ember, akinek a vágya nem az elidegenedés, hanem a saját ma gához és egyben az embertársaihoz való közelebb jutás. A „Lehetőségeim határa" új színt csillant meg Gál költészetében: az irónia felé való hajlást. /„igaz egy szer medencehosszal megvertem azokat, / akik nem tudnak úszni“). ciklus jó néhány versében tapasz­talhatjuk, hogy Gál Sándor az él­ményvilág tekintetében erősen kötő­dik a faluhoz. A „Rét" című versé­ben felcsillan a második világháború szörnyűségeinek a képe is: „Valami végtelen borzongás ül itt, viharzó lópaták emléke alatt" „A teljes idő ünnepe“ című ciklus portrékat tartalmaz Hemingwayról, Bulgakovról stb., valamint egysze­rűbb ritmusú versek koszorúját. Bal- ladisztikus hangvételű a „Hujjogató szél", amelyet a tartalom és a for­ma egysége jellemez. Szép „A hajnal megszentelése" című verse is, amely­ben a költői képek, mint mozaikkoc­kák sorakoznak egymás mellé, hogy a csodálatosan tiszta nyelvezet segít­ségével igazi esztétikai élményt sze­rezzenek. A „Kísérlet a csenddel" című vers hangulatilag beleillik ugyan a kötet­be, de a képek öncélúsága, valamint a felszínesebb mondanivaló miatt nem éri el a kötet többi versének szín­vonalát. Gál Sándor új kötete irodalmunk gazdagodását jelenti. SZITÁS! FERENC megváltatlan percek tűnődik bennem az est az idő togai kihulltak száraz gyomot pörget a szél szemem mélyén száll a hold fekszem ím a fehér ágyon fehér jeges havas tájon fehér arcú jelenlétben fehér földben fehér égben sötétedő szelek tartnak nem eresztnek megváltatlan percek jöttén kettős halálba szeretnek köböl rakott vár telettem minden omlik bévül bennem por a perc is tovaszáll tündöklik a kék halál szakad minden szakadás tágul minden hasadás szél jár bennem lágy sikolt megsötétedik a hold játék volt hogy láttalak téli erdő eltakart zúzmarát nevelt sok ág álmodlak a mormoták csend előttem csend mögöttem el se mentem meg se jöttem egy sor két sor nö a semmi miért kell most miért kell most sötét ablakra meredni mondd tovább ha teheted erdő szélén bükk remeg remegésből - remete szót szó mellé tehet-e jeges fényű hold alatt játék volt hogy láttalak dalok bükkfa kérgén tapló öreglegény bütyke izzasztottam menyecskét lehetek rá büszke két karja hátamon két lába az égen szivárvány ragyogás tükrös messzeségen aranykazal zizzen ezüst nyárfa hajlik csikókedvem szelídül mire meghajnallik megölelt az erdő újra virág lettem szélhordta harmatban megpördült a kedvem reggelig virulok esteiig hervadok harmathozó szélnek selyem hímport adok letörtem magamról szél pörget az égre keresem a jobbik kedvem merre fussak érte erdő eltakarta mély tó elrejtette seholsincs szeretőm kertjébe ültette reggel levelet hajt délre kivirágzik esti hervadásban ugyancsak hiányzik vénember a parton vénember a parton haja füzek lombja bütykös kezén barnaság száradozó tölgyfaág csónakja a vízen halak lelke rajta himbálódzik keservesen őszi aranylásban csalogató füttyögés víz szava a parthoz úszik benne a sziget ringón ringatózik szürke árnyú nincs-idő hosszú esőt érlel vénember a vízre már ködhálóját ionja hetvenévnyi messzeség hálójának hossza betakarja az eget könnyű suhintással KOLOMAN SOKOL: EGYÜTT

Next

/
Thumbnails
Contents