Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-10 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
„Ügy döntöttem, hogy osztályfeliegű törvényhozásra van szükség. Nekünk kell lennünk az ő gazdáiknak. A bennszülötteket úgy kell kezelni, mint a gyerekeket... Ez az én politikám és ez lesz Dél-Afrika politikája." Közel 90 éve hangzottak el e szavak, pontosabban 1887-ben tette ezt a kijelentést Sir Cecil Rhodes, az afrikai brit gyarmatosítás hírhedt alakja. A múlt századi angol—búr gyarmati háború nein hozott döntő változást a dél-afrikai elnyomott színes bőrűek sorsában: mind a britek, mind a hollandok leszármazottai, a búrok, illetve az itt letelepedett fehérekből kialakult afri- kander nemzet burzsoáziája a legkegyetlenebb kizsákmányolónak és elnyomónak bizonyult, s ma a Dél-afrikai Köztársaság a világ leghírhedtebb és legmegátalkodottabb fajüldöző rendszere. Cecil Rhodes után 80 évvel Vorster, a Dél-afrikai Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke így jellemezte országát: „A világ legboldogabb rendőrállama“. „A világ legboldogabb rendőrállama” • Cecil Rhodes örökösei • Hitler bálványozói * Ahol színes bőrűnek lenni a poklot jelenti “ Dél-Afrika népének még hosszú az útja a szabadságig 1973 VI. 10. KIS A HATALOM? 1657. április 6-án kötött ki bizonyos fan van Ribeek holland tengerész Afrikának azon a részén, amelyen most Fokváros terül el. Nemsokára a holland hajóhad vetett itt horgonyt és lerakták egy stratégiai fontosságú város alapjait, amely ma is.nagy szerepet játszik nemcsak az ország hadászati terveiben, hanem a NATO-orszá- gok stratégiai terveiben. Ugyanis a közeli Jóremén ység-fokáról könnyen ellenőrizhetők az Ázsiába tartó hajók, aminek különösen a Szuezi-csatorna lezárása óta van igen nagy jelentősége. A hollandok és leszármazottaik, a búrok rohamosan kolonializálták Dél-Afrikát, de a múlt században erős versenytársakra találtak Nagy-Britan- nia képében. A háborúvá fajult ellentétek sohasem simullak el, de itt is igazolódott az a történelmi igazság, hogy az imperialista ragadozók félreteszik ellentéteiket, ha közös érdekekről van szó. Dél-Afrika nem akármilyen ország. Ez abból is kitűnik, hogy az afrikai országok nemzeti jövedelmének 30 százalékát itt érik el, Dél-Afrika adja a bányaipari termékek 43 százalékát, ő szolgáltatja az Afrikában termelt villamos energia 57 százalékát, első helyen áll az arany, antimón, mangán, króm, ipari gyémánt, második helyen a platina, azbeszt, vanadium, 3. helyen az uránérc bányászásában. Az egyetlen afrikai ország, amely hazai atombomba előállítására képes. Részletesebben ecsetelhetnék Dél- Afrika természeti gazdaságát. Tény az, hogy e roppant gazdaság ura a mintegy 800 ezer fehér kisebbség, amely 15 millió 100 ezer afrikait, 2 millió egyéb színes bőrűt és mintegy 600 ezer ázsiait tart kegyetlen elnyomó uralma alatt. BANTUSZTÄNOK A Del-alrikai Köztársaság az az ország, amelyben a maga legnyersebb formájában mutatkozik meg az imperializmus tarkasarca, igazi kegyetlen természete. A pretoriai rendszer nemcsak az alapvető emberi jogokat tagad |a meg a nem-fehérektől, hanem mindenképpen el akarja különíteni őket a fehér társadalomtól. Középkori szellemű faji törvényei ugyanakkor a legvisszássabb helyzeteket idézik elő. Például fehér ember nem adhat vért színes bőrűnek s fordítva, tilosak a vegyes házasságok, s ha valakiről kide- rül, hogy „nem egészen fajtiszta“, hivatalos formalitások nélkül elválasztják házastársától és családjától. Az viszont már egészen természetesnek tűnik, hogy a feketék csak külön lépcsőket, külön üzleteket, külön fürdőket használhatnak, külön mozik, iskolák vannak számukra fenntartva. És az is természetes, hogy a szolgai munkákat kizárólag feketék végzik. Vorster miniszterelnök egy alkalommal úgy nyilatkozott rendszeréről, hogy „az apartheid olyan rendszer, amelyet az egész világ magáévá tehetne“. Nyilván idealizálni szándékozott a pretoriai viszonyokat, ám az apartheid fogalma a gyakorlatban még Dél- Afrikában sem tisztázott. Már mint a gyakorlati érvényesítésben. Vorster elődje, az 1966-ban meggyilkolt Verwoerd miniszterelnök a kemény kéz híve volt, ő kezdeményezte a szigorú elkülönítési törvények alkalmazását. Utóda módosított a faji kérdés gyakorlati megoldásán. A politikai ellenfelei részéről állítólagos „ravaszsága“ miatt sokat támadott Vorster ezt nem valamilyen taktikai elgondolásból tette. A nemzeti felszabadító mozgalmak erősödő hatására, a demokratikus hazai és világközvélemény nyomására járhatóbb útnak tartja, ha a feliér kisebbség „önkormányzatot“ ad a fekete többségnek. Ám nem akármilyen önkormányzatról van szó. Vorster terve szerint fekete köz- igazgatási egységeket hoznának létre, ún. bantusztánokat, amelyekben lojális törzsfőnök vezetésével a feketék maguk intéznék helyi ügyeiket, természetesen a központi kormány embere Vorster golyóálló autójában ellenőrzési logot gyakorolna. A ban- tusztánakot azonban ott és úgy alakítják ki, hogu a fehér kisebbség megtalálja a maga számítását. Területük sem lenne állandó mert ha történetesen a bantusztán területén valamilyen érclelőhelyet, természeti kincseket fedeznek fel, az egész bantusztánt áttelepíthetik. Természetesen szegény vidékre, ahol az afrikaiak nehezen találnak megélhetést. Vagyis a pretoriai kormány bantusztán-terve hasonló az amerikai indiánok rezervációs területeihez. A bantusztánok valójában „laagerek“, vagyis kényszertáborok, ahol az afrikai többség a földeknek mintegy 14 százalékával, a legrosszabb minőségű talajjal rendelkezik, ugyanakkor a földek 86 százaléka, a legjobb szántóterületek és legelők a fehérek kezében vannak. A pretoriai kormány 1971. évi tervében a következő bantusztánok létrehozása szerepelt: Zululand (KivaZuluj, Transkei, Lebowa, Tswanaland, Ciskei, Matshangana-Tsonga, Venda, Swazi, Basotho ba Borwa. Ezek közül eddig csak Transkeiben valósult meg a ban- tusztán-terv. Hogyan fest? Három és fél millió bennszülöttet szorítottak ebbe a tengermelléki bantusztáuba, amely azonban nem rendelkezhet a' tengerparttal. Ipara nincs, csak kezdetleges mezőgazdasága, helységei az afrikai falvak és a latin-amerikai bádogvárosok keverékére emlékeztetnek. Mindössze 125 orvos, 700 ápolónő és 26 rendelőintézet működik itt! Csoda- e, hogy kaszál a halál?! Nos ezt a sorsot szánja Pretoria a többi bantusztánnak is. Gatsha Buthe- lezi herceg, a KwaZulu bantusztán kormányfője nemrégen merész követelésekkel állt elő. Tegyék lehetővé a bantusztánok ipari fejlődését, fekete hadsereg tartását s így fokozatosan függetlenítsék a fekete önkormányzatú országrészeket. Pretoria ingerülten reagált rá, viszont a herceg nemrégen Nyugat-Németországban keresett pártfogókat, abból kiindulva, hogy földje valaha német gyarmat volt és még ma is sok német telepes él ott. SZEMBEN AZ ENSZ-SZEL A pretoriai kormány tervezett ban- tusztán-rendszerét a legújabban a törvénytelenül bitorolt Délnyugat-Afriká- ra, Namíbiára is ki akarja terjeszteni. A Vorster-kormány nemrégen úgy döntött, hogy Owamboföldnek önkormányzatot, s a helyi kormány Vorster kormányának lenne alárendelve. Pretoria terve, hogy Namíbiát ún. homelandok- ra osztja, (hatot terveznek). Ezeket a kisebb, helyi igazgatású területeket úgy alakítanák ki, hogy a táj etnikai és gazdasági megosztásához vezessen. Vagyis az oszd meg és uralkodj elvet követik modern változatban. Pretoria átlátszó terve: szemfényvesztéses „ön- kormányzat“, hogy némiképpen álcázzák magukat az ENSZ és a haladó közvélemény támadásaival szemben. KI KICSODA? Dél-Afrika sorsát 1948 októbere óta a kormányzó Nacionalista Párt irányítja. Ez a párt látszólag heterogén, valójában nem kibékíthetetlen ellentétek osztják meg tagjait, akik azonban abban egységeseik, hogy a fasizmus valamelyik formájának hívei. Vorster így vall rendszeréről: „Keresztény nacionalizmust vallók. Ez szövetségesének tekinti a nemzeti szocializmust. Mondhatják rá, hogy antidemokratikus, lux úgy tetszik. Olaszországban fasizmusnak nevezték, Németországban pedig nemzeti szocializmusnak!“ Úgy van. Dél-Afrikában már az első világháború óta léteztek a hitleri fasizmussal cimboráié csoportok. Ilyen szélsőséges szervezetek voltak és léteznek még ma is: Szürkeingesek, bűre nazik, Új Rend, Ossewa Brandwaga, s természetesen a legbefolyásosabb szervezet, a Broederbond, azaz testvéri szövetség. Ez 1918-ban alakult, nyolcezer tagja van. Nagy szervezeti átalakuláson ment keresztül, a hitlerista szervezetek mintájára építették ki vezérek, gauleit&rek vezetése alatt. Csoportokra és sejtekre oszlik. Emberei benn vannak a kormányban (Vorster maga is több náci szervezet tagja), így közvetve ellenőrzik tevékenységét. Emellett e szervezet tevékenységéhez tartozik még a hazai és külföldi hírszerzés. Annak idején például zsoldosokat bocsátott Csőmbe katangai sza- kadár kormányának céljaira. Szóval a Broederbond az állam az államban szerepet játssza. Vorster náci múltjához nem fér kétség. Olyannyira, hogy az angolok sem kételkedtek benne a háború idején s a Koffienfontem internálótáborban tartották fogva a náci ötödik hadoszlophoz tartozó társaival együtt. Johannes Balthazar Vorster, a 2229/42 számú táborlakó a háború után szabadult és indult el felfelé ívelő pályáján. Délnyugat-afrikai szépségek Swakopmünd kikötővárosban, a német tengerész- emlékmű előtt. * 1966-ban 6 fögtlálta «I a meggyilkolt Verwoerd kormányfői székét. Pártjában és kormányában — a változó világhoz legalább látszatra alkalmazkodva — az ún. felvilágosultabb szárnyhoz fVer- ligte) csatlakozott, Hertzog vaskalapo- saival (Verkrampt) szemben. Ennek a politikának a szülöttei a bantusztánok, valamint az ő sajátos „afrikai nyitása“. Ez azt jelenti, hogy az afrikai országokban keres „szövetségeseket“, hogy a világ előtt valamiképpen igazolja rendszere szalon képességét. így építette ki kapcsolatát — gazdasági kényszer hatására — Malawival, továbbá Lesotho- val (Jonathan Leabue miniszterelnök), Houphouet-Boigny elefántcsont-parti elnökkel. Mindez azonban átlátszó trükk, amellyel tisztában van a világ közvéleménye. HARCBAN A MtTFEJÜ SARKAMWVMM A Dél-Afrikát bitorló fehér kisebbség erős gazdasági pozíciói, a fejlett kapitalista országok együttműködése és a már említett NATO-érdekeltségek lehetetlenné tették a dél-afrikai államban olyan impozáns nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozását, mint amilyennek a portugál gyarmatokon vagyunk a tanúi. Hisz a tőkés világ dél-afrikai beruházásai együttvéve 1970-ben meghaladták a 8 milliárd dollárt. Csak Anglia beruházásait másfél millió font sterlingre becsülik; 77 nagy brit cég fiókvállalatai működnek itt. Az amerikai beruházások elérik az egymilliárd dollárt, s 400 amerikai vállalat, köztük a United States Natural Resurces, Mobil Oil, Caltex, Westinghouse Elictric cégök, a First National City Bank és más pénzintézetek. Rajtuk kívül tekintélyes érdekképviseletei vannak Dél-Afrikában az NSZK-nak, Kanadának, Japánnak, Franciaországnak és Ausztráliának. Ilyen roppant imperialista erő valóban a mesebeli hétfejű sárkányhoz hasonlítható. Ezzel kell összemérniük erejüket a dél-afrikai hazafiaknak. A felszabadító mozgalom szervezett fegyveres ellenállási harc formájában az ENSZ-szel dacolva bitorolt Délnyugat- Afrikában, Namíbiában bontakozott ki. Vezető ereje a SWAPO—Délnyugat- Afrika Népi Szervezete. E szervezet Namibia egységéért, függetlenségéért küzd a pretoriai kormány ellen. Mint egyik vezetője, David Merero kijelentette: „Nem akarunk szétforgácsolódni, követeljük, hogy Namíbia független, egységes állam legyen“. a SWAPO fegyvereseinek harci modora: bozótokban rejtőznek, kisebb katonai csoportokat támadnak meg, szabotázsakciókat követnek el erőművek és más, a gyarmatosítók érdekeit szolgáló fontos létesítmények vidékén. Pretoria mindenképpen szeretné rájuk bizonyítani, hogy külföldről pénzelik és uszítják őket s így beavatkoznak a Dél-airikai Köztársaság belügyeibe. Különösen a rhodesiai Zimbabwe-harcosokkal hozza kapcsolatba a SWAPO fegyvereseit. Dél-Afrikában többnyire passzív ellenállást fejtenek ki az ellenzéki erők. A hazafiak fő képviselője a mély illegalitásban tevékenykedő, több mint 50 éves Dél-afrikai Kommunista Párt, valamint az ugyancsak betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus. Az utóbbi egyik vezetője, Alfred Nzo így jellemezte a jelenlegi helyzetet: „A jeltételek még nem érettek meg a fegyveres harcra. Egyetlen politikai szervezet sem engedheti meg magának, hogy olyan felelőtlen kalandokba bocsátkozzék, amelyek következménye csak népirtás lehet“ Az illegális szervezetek felvilágosító, öntudatosító munkájának az eredménye tükröződött az év elején Durban vidékén lezajlott hatalmas sztrájkokban, valamint az owamboföldi bányászok kitartó bérharcaiban és sztrájkjaiban. Az illegális kommunista párt így látja szerepét: „Az élcsapat feladata az elnyomott néptömegek fokozódó öntudatosodása pozitív jelenségeinek támogatása és ösztönzése, az egység, az aktív és következetes forradalmi harc szellemének fejlesztése a tömegek körében.“ (A központi bizottság 1972. decemberi ülésének megállapítása). A többi szervezet, mint például a Black People's Convention az afrikaiak, félvérek érdekeit képviseli. 1969 óta sok borsot tör a kormányzat orra alá a South African Student's Organisation; ugyanis a fehér és néger diákok bojkottálással, sztrájkkal, sőt templomi zavargással is kifejezték tiltakozásukat a fajüldöző rendszer ellen. Jellemző a dél-afrikai viszonyokra, hogy Christian Barnard, a szívátültetési műtétéivel világhírűvé lett sebész, aki a Grote Schoor kórház afrikai alkalmazottaival szemben alkalmazott megkülönböztetett munkafeltételek miatt összeveszett feletteseivel, tiltakozása jeléül belépett a Nacionalista Párttal szemben ellenzéki Egyesült Pártba. Néhány nap múlva véletlenül elütötte egy teherautó, amikor Fokváros C-point negyedében éppen elhagyta a Fiorentino olasz vendéglőt... A dél-afrikai óriás még varázsálom hatása alatt áll, de már ébredezik ... LORINCZ LÁSZLÖ
