Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-10 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

A z emberek, ha jót akarnak kívánni egymásnak, jó egészséget kívánnak, tudva, hogy az egész­ség megfizethetetlen kincs. Ki gondolt már például arra, hogy ennyi vagy annyi pénzért, esetleg értéktárgyért le hagyná vágni az egyik lábát vagy a kezét, hiszen van belőle ket­tő, és még maradna egy. A legnagyobb rémülettel hessegetjülk el a gondolatot a csillogó kinccsel együtt, mert tudatában vagyunk annak, hogy meg­csonkított testünkkel életünk értelmét is megcson­kítanánk. Sajnos, mégis a legtöbb ember csak akkor döbben rá arra, mit is veszített, amikor már akadozik va­lami, valamelyik testrész jelzi e meghibásodást. Aka­ratlanul is oda kell figyelnünk. Közérzetünk nyug­talanná válílk. Az életadta színes gyönyörök veszíte­nek szépségükből, a múlt felé fordulunk, keresve a végzetes lépést, amelyet visszavonhatatlanul elhi­báztunk. Minden reményünk, bizalmunk a „fehér hadseregben“, az egészségügyi dolgozók tudományá­ban van. Hozzájuk folyamodunk, hogy a meghibá­sodott „szerkezetet“ megjavítsák. Az egészségügyi dolgozók százezrei állnak készen­létben, hogy a megbetegedett embereiken, balesetek áldozatain azonnal segítsenek. Szocialista rendszerünk megikülönböztetett figye­lemmel szervezte meg az egészségügyi szolgáltatást attól a humánus elvtől vezérelve, hogy társadal­munkban legnagyobb érték az ember. — A Bodrogközben 400 egészségügyi dolgozó te­vékenykedik — mondja özv. Dobosné, Berta Magdol­na, a járási nemzeti bizottság egészségügyi osztályá­nak elnöke, a Král. Chlmec-i (királyhelmeci) kórház gondnoka —, akit megkértem, beszéljen e terület egészségügyi szolgáltatásairól. Ugyanis a király- helmeci városi pártkonferencián és a járási párt­konferencián is a küldöttek a solk jó felsorakoztatása mellett rámutattak a Bodrogköz egészségügyi ellátá­sában észlelhető fogyatékosságokra is. Ezelőtt 21 évvel, amikor társadalmi rendszerünk intézményesítette az egészségügyet, csak hat körzeti orvosa volt Bodrogköz 36 ezer lakosának, s 2—3 há­borút átélt mentőkocsija. A legközelebbi kórházig, Miclhalovcére 60 kilométert, Košicére pedig kétszer annyit kellett utazniuk a betegeknek. 1956-ban már javult a helyzet, ugyanis Čierna nad Tisoun (Tisza- csemyőn) 101 ágyas kórházat nyitottak 3 osztállyal: belgyógyászattal, szülészettel, gyermekosztállyal. Pár év múlva a kórház sebészettel is bővült. Kis befogadóiképességével csak enyhített a helyzeten, de nem oldotta meg. Ezután kezdték meg Kelet-Szlo- vákia egyik legszebb fekvésű kórházának építését Bodrogköz szívében, Királyhelmecen a Kishegy nap­sütötte déli oldalán. 1964. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának napján nyitotta meg kapuit, s azóta is telt házzal dolgozik. Ma már a 225 ágy is kevés. Tény az, hogy közben a esernyői kórházat megszüntették, s helyére a já­rás fertőző osztályát rendezték be 40 ággyal. A la­kosok száma is 40 ezerre bővült, és ez a kórház nyújt kezelést a Vefké Kapusany-i (nagylkaposl) körzet 17 ezer lakosának is. A 20—25 évvel ezelőttihez viszonyítva az orvos­hoz fordulók száma is megnövekedett. Ma már az egyszerű emberek sem hisznek a tudálékos szom­szédasszony fontoskodó tanácsaiban, ami a modern orvostudományban való bizalom megnövekedését igazolja. Nem is szólva arról, hogy szocialista rend­szerünk ingyenes egészségügyi szolgáltatást nyújt minden polgárnak. Az a mondás is hitelét vesztette, hogy „drága, mint a patika“, hisz egy koronáért a legdrágább gyógyszert is megvehetjük. Régen a munkáscsaládok tagjai a pénzhiány miatt beteges- kedtelk éveken át, és számtalan esetben úgy szen­vedtek ki, hogy orvos látta volna őket. A hozzátar­tozók, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák, rá- mondták, elvitte a „kólika“, vagy: „így volt neki rendelve“. Országos méretben az egészségügyi szolgáltatás a múltban remélni sem mert színvonalra emelkedett. De a Bodrogközben, annak ellenére, hogy az eltelt 25 év alatt szintén nagyot fejlődött, még mindig sok probléma vár megoldásra. Az új kórház röviddel a megnyitás után megtelt betegekkel, de elegendő or­vos még a mai napig sincs benne. Tizennégy orvosra lenne szükség ahhoz, hogy az országos szintet itt is elérjük. Elsősorban is sebészekre lenne szükség. Egy fő­orvos két fiatal kisegítő orvossal látja el az 57 ezer lakos kezelését. Hasonló a helyzet a gyermekosztá­lyon. Ott is hárman dolgoznak nyolc orvos helyett, ugyanis annyinak kellene lenni az országos norma szerint. Itt sincs főorvoshelyettes, akárcsak a sebé­szeten. Naponta átlagban 110 gyermeket vizsgál meg a szolgálatos orvos. Az 57 ^ezer lakosra csak egy gyermek szakrendelő jut. Jozef Šimko főorvos, alkit kiváló szakorvosnak ismert meg Bodrogköz né­pe, két társával mindent megtesz a beteg emberpa­lánták egészségének helyreállítása érdekében. Nem az ő hibájuk, hogy országos viszonylatban itt a leg­nagyobb a gyermekhalandóság. — Kevés a szakorvos a körzetben — mondja a gondnoknő —, ezen kellene sürgősen javítani. A fogyatékosságokon a kórház vezetősége, élén dr. Pavel Argán igazgatóval, úgy igyekezett enyhíte­ni, hogy hetenként egyszer a kórház épületében szakorvosi rendelést szerveztek, amelyre a košicei és a terebesi kórházból hívnak szakorvost. így ren­del hetenként egyszer a bőrgyógyász, az idegorvos, a gége- és fülorvos és a szemorvos. Az egyszeri ren­delés a betegek hosszadalmas várakozását vonja maga után. Egy-egy alkalommal 90—100 beteget lát­nak el, mégis például a szemorvosnál, mivel a sú­lyosabb eseteket részesítik előnyben a kezelésnél, két hónapot is kell várakozni. Az itteni vezetők már a hatvanas években is min­dent megtettek azért, hogy az ország más vidékei­hez hasonlóan elegendő szakorvos nyújtson segítsé­get e keleti síkság dolgos népének. A járás múlt évi termelési eredményei országos viszonylatban is jók. Elérésükhöz szorgalmával ez az embercsoport is hozzájárult, mégis egy kicsit mostohának érzik ma­gukat az orvosi ellátás és a munkalehetőség bőví­tése terén. A szocializmus felépítéséhez egészséges nemze­dékre, erős, munkáskezekre van szüksége társadal­munknak. Az orvosok túlterheltsége is előbb-utóbb megbosszulja magát, s közvetve bár, de törvénysze­rűen kihat népgazdaságunk fejlődésiének ütemére. A múltban számos esetben megtörtént, hogy a meghívott orvosok letelepedtek és munkához láttak itt. A vnb minden esetben a legmegfelelőbb lakást igyekezett kiutalni számukra, mégis pár éves szolgá­lat után — a központi fűtés hiányára, továbbá arra hivatkozva, hogy gyemekük számára ezen a vidéken nincs meg a továbbtanulás lehetősége — továbbá 11- tak. Azzal is próbálkoztak, hogy a kórház küldött er­ről a vidékről fiatalt az orvosi egyetemre azzal a céllal, hogy a diploma megszerzése után visszatér szűkebb hazájába. Azok nagyobb része is — tiszte­let a kivételnek — elszármazott erről a vidékről, pe­dig a számításait itt még minden orvos megtalálta. Annak ellenére, hogy így történt, a kórház veze­tősége ezt az utat tartja a legjárhatóbbnak, s ma már erről a vidékről 15 fiatal tanul az ország kü­lönböző városaiban. Közülük Királyhelmecről tízen. A járási szervek is megértést tanúsítanak e problé­ma iránt, s minden segítséget megadnak a megol­dásra irányuló kezdeményezéshez. Külön elismeréssel kell szólni azokról az orvosod­ról, akik 15—20 — sőt van, aki már ennél is több éve — kitartanak emellett a nép mellett, s becsület­tel szolgálják. Minden szaktudásukat latba vetve, vállalva a megterhelést, becsülettel dolgoznak. Ki- rályhelmec legöregebb ma is élő orvosa dr. Adler Lajos, nyugalmazott orvos, Bodrogköz „doktor bácsi­ja“. Gyógyította a mostani nagymamákat és nagy­apákat is fiatal korukban. Előrehaladott kora elle­nére 1971-ig a kórház igazgatója volt. Azóta sem állt ki a sorból, üzemi orvos. Tőle dr. Pavel Argán vette át az igazgatói munkakört, aki a kórház irá­nyításával járó nagy elfoglaltsága mellett bekapcso­lódik a társadalmi munkába is. A belgyógyászati részlegen dr. Ferdinánd Hečko főorvos, a nőgyógyá­szaton dr. Karol Szilassy főorvos tesz meg mindent a gyógyítás érdekében. A röntgen laboratórium szak­orvosa Dr. Szabó Sándor főorvos. A laboratórium veze­tője dr. Gyimesi György orvos, aki felelős munkája mellett szintén aktív közéleti tevékenységet végez. Ö a CSEMADOK városi szervezetének az elnöke. Vezető­je az egészségügyi dolgozókból alakult 6 szocialista munkabrigád egyikének. A nővérek munkájával kapcsolatban feltett kér­déseimre ketten válaszoltak: a gondnoknő, özv. Do­bosné és Fodor Anna főnővér. Megtudtam, hogy a Bodrogközben 170 nővér dolgozik. Valamennyien rendelkeznek szakképzettséggel. Ez a létszám meg is felel a jelenlegi szükségletnek, azért évenként még el tudnak helyezni nyolcat-tízet, hogy a sza­badságolás miatt se legyen fennakadás. A nővéreik szaktudása és hivatásérzete bizonyítja, hogy jó munkát végez a Rožňavai (RozsnyóiJ Egész­ségügyi Középiskola tanári kara. Jónak mondható a növendékek kiválasztása is. Az iskolából idekerülők- kel Fodor Anna főnővér foglalkozik, hogy""kellő ta- pa s z ta 1 a t o ka t sze re zze ne k. A dicséret hangján beszél a nővérekről, akik tel­jes mértékben ellátják a napi 90—100 beteget. A ki­váló nővérek közül a belgyógyászatról Gulyás Ágit, a nőgyógyászatról Kosztyu Irénkét, a gyermekosz­tályról Loskár Erzsébetet, a sebészetről Tóth Idát dicsérik, akik magatartásukkal, hivatásszeretetükkel másoknak is jó példát mutatnak. Nem mondható mindez el a szociális nővérek egyikéről-másikáról,- pedig a magatehetetlen öregek megkülönböztetett jó bánásmódot, szép szót, gyen­gédséget, figyelmességet igényelnek. Az egészségügyi szolgáltatástól elválaszthatatlanok a mentőautók. Ezelőtt 25 évvel két mentőkocsija volt, ma már 17 áll rendelkezésre. Egy évvel ezelőtt rádió adó-vevő készülékkel is felszerelték őket, ami megkönnyíti a sürgősség szerinti irányításukat. Min­den éjjel két kocsi van szolgálatban. Megtörtént már olyan eset is, hogy ittas emberhez hívtak ki mentőautót falura, közben szüléshez is kellett men­ni, és nem volt kocsi. Kénytelenek voltak egy kö­zelben parkoló teherautót igénybe venni. A betegek kezelése mellett a kórház vezetőségé­nek gondoskodása kiterjed az alkalmazottak és a páciensek kulturális igényeinek kielégítésére is. Ezeregyszáz kötetet tartalmazó könyvtárral rendel­keznek. Minden évben újakkal bővítik. Panaszuk, hogy a betegek alig veszik igénybe a könyvtárat, inkább csak az alkalmazottak kölcsönzik ki a köny­veket. A kórházi dolgozók ez évben azt a kötelezettséget is vállalták, hogy a „Betegségek megelőzése“ című akcióban fellendítik a városi vöröskereszt tevékeny­ségét, a városban és a falukon egészségügyi előadá­sokat rendeznek. Vállalták, hogy a pártsajtóra az 56 előfizető számát 30-cal növelik. Jól működő CSSZBSZ szervezetük van. Elnöike dr. Ondrej Bodnár fogorvos. A 200 tagból álló szervezet vezetősége vállalta, hogy május végéig 50 új tagot szervez be. Évenként nagyszabású kérdés-felelet versenyeket rendeznek a Szovjetunióval kapcsolat­ban. A győzteseket értékes ajándéktárgyakkal jutal­mazzák meg. Az egészségügyi szolgáltatás bővítését, színvona­lának emelését szolgálja majd a tervbe vett polikli­nika felépítése. A kórház közelében a nyugati irányban levő szőlős hegyoldalon készül el. Az épí­tés megkezdésének határideje 1975. A bodrogköziek remélik, nem lesz eltolódás. A terv a felépítés költségeit 53 millió koronában határozta meg. CSURKÓ DEZSŐ 1973 VI. 10. A Kráí. Chlmec-i (királyhelmeci) kórház épülete Molnár János felvételei u u ^ ^ B......jj^ a|

Next

/
Thumbnails
Contents