Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-07 / 134. szám, csütörtök

A z ember szívesen végzi ezt a munkát, mert magunk­nak építjük a községet. Nem sok időt vesz igénybe, hi­szen tulajdonképpen munka után, szabad szombaton meg vasárnap teljesítjük a képvise­lői tisztségből eredő feladato­kat .. Urbán Géza, a Sídi Helyi Nemzeti Bizottság képviselője szó szerint így mondta: „munka után, szabad szombaton meg vasárnap“. Természetesnek ve­szi, hogy szabad idejének jelen­tős részét a község ügyeinek intézésére fordítsa. A helybeli parasztcsaládból származó, öt­venkét éves traktoros idestova másfél évtizede az állami gaz­daság földjeit műveli, csaknem egy évtizede képviselő és a leg­utóbbi választások óta tanács­tag Is. Az állami gazdaságot éppúgy a sajátjának érzi, mint a községet. Amikor napi kilenc­tíz órai „nyeregben ülés“ után leállítja a traktort, sokszor egyenesen a gyűlésre megy, vagy á választókerületében akad teendője. „Még szerencse, hogy a feleségem, aki szintén az ál­lami gazdaságban dolgozik —, megértéssel van különmunkám iránt. Megmondom neki, mi a kötelességem, elvégzem, aztán hazamegyek“ — jelenti ki ma­gától értetődő természetesség­gel beszélgetésünk folyamán a hatalmas termetű, napbarnított arcú traktoros. Nyilván a község többi képvi­selője is hasonlóképpen gondol­kodik és cselekszik, legalábbis erre mutatnak az elért eredmé­nyek és az az elismerés, amely- lyel a lučeneci járási pártkon­ferencián elhangzott beszámoló­ban értékelték a Sídi Helyi Nemzeti Bizottság jó munkáját. Nagy József elvtársat, a hnb elnökét ottjártamkor a beton- keverőgép mellett szorgoskodó emberek csoportjában találtam. A helyi nemzeti bizottság szék­házának közelében terjedelmes épület, az új művelődési otthon alapjait készítik. Nagy elvtárs negyvenhárom éves, egy esz­tendő híján két évtizede, hogy először beválasztották a nemze­ti bizottságba, abban az időben vették fel a pártba is, 1955-től kezdve pedig szüntelenül titká­ri, illetve elnöki tisztségben te­vékenykedik. E fontos közéleti funkcióban a tapasztalatok gaz­dag tárházára tett szert, ami jő szervezői készségével párosulva kétségkívül nagyban hozzájá­rul a Sídi Hnb eredményes munkájához. „Az elnök részéről nagyon fontos a személyes pél­damutatás. Megkívánják ezt a képviselők is, a választópolgá­rok is“ — vallja és hozzáteszi: „Ezt a tisztséget csak olyan ember vállalja el, aki örülni tud az eredményeknek, jó a vi­szonya az emberekhez, meg tud­ja találni az utat hozzájuk és a közéleti munkára nem sajnál­ja sem az időt, sem a fáradsá­got!“ A mikor a járási pártkonfe- rencián elhangzott elis­merésre terelem a szót, az elnök a választások utáni időszakról kezd beszélni, ami­kor a helyi nemzeti bizottság az alakuló gyűlés után teljes felelősségtudattal hozzáfogott a Nemzeti Front választási prog­ramjának megvalósításához. Az ebből eredő feladatokat fontos­ságuknak megfelelően időrendi sorrendbe osztották és egyúttal minden képviselőnek kijelölték tevékenysége körzetét. — Kidolgozott tervünk megva­lósításában nagy segítségünkre van a falusi pártszervezet és a hnb pártcsoportjának tevékeny­sége, valamint a képviselők munkája, akik aktívan részt vesznek mind a tanács és a plénum, mind a szakbizottságok működésében — tájékoztatott Nagy elvtárs. Azután ismertette, hogy a hnb munkájában hatha­tós támogatást kap a Nemzeti Front helyi vezetőségétől és a községben működő tömegszerve­zetektől. — Jó és aktív kapcso­latunk van a választópolgárok­kal, amelynek legjelentősebb megnyilvánulásai a népgyűlé­sek — folytatta szavait az el­nök. — A népgyűlésekre, ame­lyeket nagyon gondosan előké­szítünk, a képviselők személye­sen hívják meg a választókat. Ez a gyakorlat nemcsak a meg­jelenésre, hanem a lakosság ak­tivitására is kedvezően hat. — Községünkben, melynek lakossága eléri az ezerhárom­száz főt, nagy hiányát éreztük a művelődési háznak. Az e cél­ra szolgáló régi épület már nem felelt meg az igényeknek. Ezért az új művelődési ház felépíté­sét egyik fő feladatként vettük tervbe. További fontos^ feladat­ként tűztük ki a kétosztályos óvoda felépítését. Ezt a múlt évben már át is adtuk rendelte­tésének — részletezte terveiket, eredményeiket Nagy elvtárs. — Járásunk egyik legkorszerűbb óvodájával dicsekedhet közsé­günk, melyben a gyerekek kel­lemes környezetben tölthetik a nap nagy részét. Az új lakó­telepen megépítettük és tavaly decemberben átadtuk céljának az aszfaltozott új utcát, mely­nek értéke egymilliókétszáz­ezer korona. Folytatjuk az út­menti árkok betonlapokkal va­ló kirakását, ami nemcsak cél­szerű, hanem esztétikai szem­pontból is előnyös. Az idén to­vábbi kétszáz díszfát ültettünk ki. A lakóházak előtt is virág­ba borultak a kertek. Annak érdekében, hogy a polgári ügyek testületének munkájához megfelelő feltételeket teremt­sünk, a hnb épületében ötven­ezer korona ráfordításával íz­lésesen berendeztünk egy szer­„Szívbsbd... tartástermet.. . További terve­ink között szerepel a melllék utcák portalanítása, a kő nagy­részét már kihordt uk, június­ban hozzáfogunk a munká­hoz. .. A közellátás megjavítá­sa céljából a fogyasztási szö­vetkezet járási vezetőségével karöltve még az idén új üzlet- házat építünk összerakható épü­letelemekből Ehhez a „Z“-ak- ció keretében társadalmi mun­kával a község lakossága is hozzájárul... A feladatok megoldását jó alapra, a lakosság kezde­ményezésére építették. A képviselők első dolga a köte­lezettségvállalások megszerve­zése volt. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója tiszteletére tavaly közel nyolcszázezer korona ér­tékű munka elvégzését vállal­ták, a valóságban elért érték 1 877 000 korona volt. Ezért a járási nemzeti bizottságtól dísz­oklevelet és tizenötezer korona jutalmat kaptak. A képviselők választókerületeikben az idén is jól megszervezték a kötelezett­ségvállalásokat, a község la­kosai pedig nem sajnálják sem az időt, sem a fáradságot, ami­kor közérdekű munkáról van szó. Egyre-másra érkeztek fel­ajánlások a kollektíváktól és az egyénektől ilyen szöveggel: „Alulírott... sídi lakos a je­lentős évfordulók tiszteletére, a XIV. pártkongresszuson kitű­zött célok alapján, a választá­si program megvalósítása érde­kében kötelezettséget vállalok, hogy a művelődési ház építésé­nél ötven órát, a tavaszi taka­rításnál tizenhat órát, a mező- gazdasági csúcsmunkáknál pe­dig kilencven órát ledolgozok“. Értékes felajánlásokat tettek a tömegszervezetek tagjai is. A februári győzelem 25. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója köszöntésére 1 823 000 korona értékű köte­lezettségvállalás született. Eb­ből május 1 ig már ötszázhet­venezer korona értéket megva­lósítottak. A járási pártkonfe­renciát például több mint öt­száz ember köszöntötte brigád- munkával. S íd egyike azoknak a köz­ségeknek, amelyek arcula­tán kifejezően megnyilvá­nul a legutóbbi évek rohamos fejlődése, amit szocialista tár­sadalmi rendszerünk biztosít. A felszabadulás előtt a falu lakosainak mintegy a fele dolgozott az iparban, a má­sik fele mezőgazdasággal fog­lalkozott. A régi társadalmi rendszerből elég szomorú örök­séget kaptak, a község jó­formán egyetlen kövezett ut­cával sem rendelkezett és a lakáskörülmények is nagyon rosszak voltak. A legutóbbi két évtizedben annyi új há­zat emeltek és átépítettek, amennyi azelőtt évszázadokon keresztül sem épült, nem be­szélve a lakóházak színvonalá­ról, amelyek közül sokat mél­tán nevezhetünk villának. Tel­jesen új lakótelepek keletkez­tek; az egykor a dombok mö­gött megbúvó falu „túlnőtte“ magát a dombokon, az ország­úiig és a vasút ig terjeszkedett, az egykor kopár területeken szép házsorok emelkednek. Óri­ási változás következett be a lakosság életmódjában és élet- színvonalában is. Megváltozott a szociális összetétel, a község határát az állami gazdaság ke­retében a munkaképes lakosság mintegy húsz százaléka műve­li meg, a többiek legnagyobb­részt az iparban dolgoznak. Fehér Gyula tanító, a falusi pártszervezet elnöke nem egé­szen egy évtizede költözött Sídre. Pedagógusi hivatása mel­lett a népművelési otthon veze­tésével is érdemes munkát vé­gez. A fiatal tanítót a legutób­bi választásoknál képviselőnek választották, amit igen nagy megtiszteltetésként fogadott és az ebből eredő feladatokat en­nek megfelelően igyekszik el­végezni. A pártszervezet tevékenysé­géről beszélgettünk, meg a kommunista képviselők példa- mutatásáról, amely a helyi nemzeti bizottság működésének egyik hajtóereje. A pártszerve­zet tagságának korösszetétele eléggé kedvezőtlen, a pártta­gok több mint a fele hatvan éven felüli. Ezért igyekeznek bekapcsolni a pártmunkába az ipari üzemekben dolgozó, a fa­lusi pártszervezet nyilvántartá­sába vett nagyszámú kommu­nistát. Most jelölik ki a párt­tagok és a tagjelöltek számá­ra a pártfeladatokat. A nemzeti bizottság huszon­egy képviselője közül ere­detileg tizenkét párttag volt, azóta két tagjelöltet vet­tek fel soraikból. A nemzeti bizottság pártcsoportja tehát jelentős erőt képvisel a párt vezető szerepének megvalósítá­sánál. A pártcsoport rendsze­resen ülésezik a plenáris ülé­sek előtt és más szükséges al­kalmakkor, a kommunista kép­viselők megvitatják a problé­mákat és közös nevezőre hoz­zák a nézeteiket. Fehér elvtárs választókerüle­te az új lakótelepen van. Mivel nagyon elhúzódott az új lakó­házak bekapcsolása a villany- hálózatba, választói kérésére az Új Szónak írt erről a problé­máról. Rövid idő múlva elké­szült az áramvezeték az új so­ron, az ott lakók nagy örömére. Kasza Irén a nemzeti bizott­ság egyik legfiatalabb képvise­lője. Pártonkívüll, a fifakovói Kovosmalt lakatosműhelyében tizenhárom éve a tűzhelysza­lagnál dolgozik. — Annak idején nagyon meg­lepett, hogy engem is jelöltek a nemzeti bizottságba, mert otthon ülő természetű ember vagyok — mondotta. — Való­színűleg közrejátszott a jelölé­semben az is, hogy az üzemi újság mint egyik legjobb dol­gozóról írt rólam és a fényké­pemet is közölte. — Kezdetben furcsán érez­tem magam a képviselői tiszt­ségben, azt hittem, hogy nem vesznek majd komolyan az em­berek — vallja be őszintén. — De most már látom, hogy megy a dolog. A kötelezettségválla­lás, a brigád munka szervezése nem is olyan nehéz munka, ha megvan az emberekben a jó­akarat. A képviselői teendők el­látásában sok segítséget kapok a tapasztalt elvtársaktól. Sze­retném feladataimat az eddigi­nél még jobban teljesíteni. Kuzma Károly igazgató taní­tó szintén a legutóbbi válasz­tások óta képviselő. Huszonki- lencedik esztendejével a fiata­lok közé tartozik. Felelősség- teljes munkakört, a polgári ügyek testületének vezetését bízták rá. — Tevékenységünk az állam­polgárok szocialista öntudatos­ságának elmélyítésére, kulturá­lis színvonaluk növelésére és a polgári-társadalmi rendezvé­nyek szervezésére irányul — is­merteti céljaikat. — A polgári ügyek testületére ezenkívül fe­lelősségteljes feladatok hárul­nak a szocialista gondolkodás- mód és életforma kialakításá­ban. Erre a jövőben az eddigi­nél még nagyobb gondot fo­gunk fordítani — hangoztatta. N agy József hnb-elnök az el­hangzottak összegezéseként a búcsúzásnál kijelentette: „Az elért eredményekből kiindul­va és a további feladatokat szem előtt tartva valósítjuk meg a Nemzeti Front választási prog­ramját. Szüntelenül erősít jük a választókkal való kapcsolatain­kat és megnyerjük őket közös feladataink teljesítésére. GÁL LÁSZLÓ Nemcsak a gyárkémények...! Társaságban, az utcán, odahaza legtöbbet az egészség­ről, illetve a betegségekről beszélnek az emberek. Azzal kezdik: hogy vagy, s aztán megindul a panaszáradat: itt fáj, ott fáj. amott fáj ... Néhány évvel ezelőtt a cukor­betegség, később a szívinfarktus és a vérkeringési elég- telenség került napirendre, az idén legtöbbet az élelkör- nyezetrül beszélnek. Idősebb emberek állítják — és iga­zuk is van —, hogy évtizedekkel ezelőtt a fővárosokon kívül sehol sem rendeltek idegorvosok, a pszichológus pedig fehér hollónak számított, Ma a legtöbb ember ide­ges, es sok dolguk van a jelentősen megszaporodott pszi­chológusoknak is. Az emberek egy része a nagyméretű iparosítást vádolja, mondván: aboil gyárak működnek és a kémények éjjel- nappal ontják a füstöt, a környéken kihal a növényzet, a cementgyárak mellett elszürkülnek a fák levelei. Az ipar terjeszkedését nem állíthatjuk meg, a piaccal szemben támasztott igények évről évre nagyobbak, ezért ma többet kell termelnünk, mint tegnap és holnap többet, mint ma. Az már viszont más kérdés, hogy milyen áron? Ezen kell elgondolkodniuk a gépszerkesztőknek, azoknak a higiénikusuknak, akik egy-egy új gyár telepítését enge­délyezik, és a por-, zaj- és a rezgésártalom csökkentésé­vel. illetve megszüntetésével foglalkozó kísérleti intézetek dolgozóinak. Ha az átvevő szervek csak olyan újonnan épült üzemben engedélyezik a munka megkezdését, melyei a vonatkozó csehszlovák normák és higiéniai előírásoknak megfelelő szűrő-, koromtisztító és szennyvízderítő beren­dezéssel szereltek fel, az eddiginél lényegesen kevesebb egészségre káros hulladékanyag kerül a levegőbe és a folyóvizekbe. Mit tehet azonban az úgynevezett „kisember“ a körülötte ólálkodó, és a mindennél drágább egészséget veszélyez­tető ártalmak ellen? Talán furcsán hangzik, de nagyon sokat! A légzőszervi megbetegedések túlnyomó többségét például nem a gyárkémények szennyezte levegő, hanem a napi 20—30—40 „fejenként“ elszívott cigaretta füstje okozza. Tisztelet a kivételnek, de a lakószobák nagy több­ségében — főleg ha krimit vagy futballmérkőzést közvetít a tévé — vágni lehet a füstöt, és a „füstimádók“ az ott tartózkodó gyermekekre sincsenek tekintettel. Statisz­tikusok kiszámították, hogy a dohányos ember a saját és a környezetében tartózkodó emberek egészségére gyakorolt káros hatáson kívül két személyautó vagy egy háromszo- bás, összkomfortos lakás árával rövidíti meg a családját, más szóval, egy vagyont füstöli el. S hogy ki mennyi cigarettát szív, illetve dohányzik vagy nem, kizárólag az illető egyéntől függ, mint ahogyan az is, mennyi szeszes italt fogyaszt! Az utóbbi évek átlagát tekintve elmond­hatjuk, hogy sok szesz folyt le a torkokon: évente 9,5 li­ter tömény alkohol és 100,1 liter sör esik egy főre. Ez az ,,esés" pedig majdnem olyan károkat okoz a fejekben, mintha féltéglák vagy komoly kődarabok hullanának rá. A minimális mozgással párosuló helytelen táplálkozás is „megteszi a magáét“. Az elhízott embert nagy teljesítményű daruk sem tudják kiemelni a kényelmes karosszékből, ahonnan legjobb esetben is a televízió műsorál nézi. A mozgás hiányából és a súlyfeleslegből származó szervi elváltozásokért sem a gyárkémények a felelősek! Az emberek egészségének védelméért az egészségügyi intézetek és a Vöröskereszt dolgozóin kívül sokat tehet­nek a nemzeti bizottságok is. A legtöbb város és falu választási programjában, vagy a település fejlesztési ter­vében szerepel az ivóvízzel kapcsolatos problémák megol­dása. Hiába építünk egészséges és szemre is szép laká­sokat, lakótelepeket, ha nem biztosítunk megfelelő meny- nyiségü és jó minőségű vizet, ha a közművesítésnél a tervezők nem gondolnak a szennyvíz szakszerű elvezeté­sére. A víz jelenléte életet, hiánya betegséget, sőt köz­vetve halált is jelenthet, ezért a városok és a községek vezetőinek előnyben kell részesíteniük a vízzel kapcsola­tos feladatok megoldását. Kár, sőt helytelen lenne arra gondolni, hogy tehetünk, amit akarunk, egészségünk áldozatul esik a civilizáció­nak. Koránt sincs így, mert egészséges életmóddal, a do­hányzás, a szeszes italok fogyasztásának mérséklésével, a szabad levegőn való minél több tartózkodással és test­mozgással ellensúlyozhatjuk azokat az ártalmakat, ame­lyekkel a gomba módra szaporodó üzemek ideig-óráig ha­tást gyakorolnak ránk. Igen: ideig-óráig, mert már min­den üzemben hozzákezdtek az egészségre ártalmas mellék- termékek kijutásának az elhatárolására. KOMLÓSI LAJOS AZ ALKOHOLIZMUS BETEGSÉG Sok problémának az okozója az alkohol, mely az egész vilá­gon egyre több áldozatot köve­tel. A legtöbb alkoholista Fran­ciaországban és Olaszországban él. Csehszlovákia az alkoholfo­gyasztás tekintetében a 12., a Szovjetunió pedig a 31. helyet foglalja el. Hazánk lakossága a legtöbb alkoholt 1971-ben fo­gyasztotta: az egy főre eső fej­adag ebben az évben 100 liter sört és 3 liter koncentrált szeszt tett ki, úgyhogy a lakos­ság alkoholra 1971-ben 16 mil­liárd koronát költött. Az alko­hol egy óv leforgása alatt 40 embernek okozta halálát, 400-an öngyilkosságot követtek el. A közlekedési balesetek száma 2700-ra, a válásoké 4 ezerre volt emiatt becsülhető. Kijóza­nító intézeteinkben évente mintegy 30 ezren fordulnak meg és az alkohol hatása alatt elkövetett bűncselekményekért bíróságaink évente kb. 40 000 ember ellen indítanak bűnvádi eljárást. A nyilvántartott 130 ezer alkoholistán kívül további 170 ezerre becsülhető az alko­holnak hódoló, de a törvény­nyel összeütközésbe nem kerü­lő egyének száma. A társadalom elsőrendű fel­adatának tartja — az alkohol hatása alatt elkövetett bűnözé­sek számának csökkenése érde­kében — az alkoholisták gyógy­kezelését, de mindenekelőtt e káros szenvedély terjedésének megakadályozását, illetve meg­előzését, különösen az ifjúság körében. Ezzel magyarázható, hogy ma már a büntetésüket kitöltő alkoholisták gyógykeze­lése szabadságvesztésük időtar­tama alatt Is elrendelhető. Míg azelőtt az elvonókúra mindössze 4—5 napig tartott, ma az alkoholisták gyógykeze­lése 13 hetet vesz igénybe, de az is előfordul, hogy a beteg többször is visszatér az inté­zetbe. Az alkoholisták gyógykezelé­se ingyenes és a többi beteghez hasonlóan táppénzre is igényt tartanak, mely azonban — fe­gyelmezetlenségük esetén — csökkenthető. Még mindig nagy problémát jelent, hogy az erre a célra fenntartott fekhelyek korlátolt száma miatt a gyógy­kezelésre többnyire hónapokig várnak a betegek. —kin—* 1973. VI. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents