Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-07 / 134. szám, csütörtök
A kalandos életű festő 125 éve született Paul Gauguin Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk? Ez Gauguin egyik leghíresebb festményének a címe. Azé a Gauguiné, akinek neve a köz- Kudatban Tahiti-sziget nevével kapcsolódik össze, s aki valóban kalandos életet élt. Ereiben francia, spanyol és perui vér folyt, s talán ez hajtotta kalandos útjaira. Keresésének célját azonban legjobban saját szavai fejezik ki: „...egybeolvadva a természet egészével, átéltem eredetünk és jövőnk misztikus álmát“. Paul Gauguin — a 19. század második felének egyik legkiemelkedőbb festőalakja, akit a művészettörténet a posztimpresszionisták csoportjába sorol — 1848-ban, Peruban született. 7 éves koráig Peruban, majd a franciaországi Orléans városában élt. Tengerész majd tőzsdeügynök volt és amatőrként festett. 1883-ban családjával együtt Rouen ba költözött, s ekkor kezdődött igazi festői pályafutása. Első képei az impresszionizmus és főleg a poin- tilista C. Pissarro hatását tükrözik. Tehetségének és kitartásának bizonyítéka, hogy a párizsi szalon már 1876-ban elfogadta első képét. Eredetileg az otthagyta családját és egyik fiával Párizsba ment, majd egy év múlva letelepedett a bre- tagne-i Pont Avenban, ahol olcsóbb volt a megélhetés. Ekkor még mindig az impresszionizmus hatása alatt festett. Közben Párizsban sok barátra, cso- dálóra tett szert. 1887 tavaszán mégis engedett régi vágyának és festőbarátja kíséretében Amerikába utazott. A francia gyarmaton, Martinique-szigeten születnek meg első egzotikus képei. Az útközben szerzett malária azonban nemsokára visz- szakényszerítette Franciaországba. Párizsban megismerkedett a legjobb barátjává lett Daniel de Monjrieddal, majd visszatért Bretagne-ba. Itt született meg követőiből az ún. pon- taveni iskola. Gauguin ízlésének fejlődésével szinte párhuzamos volt a kora által felkapott szimbolista irányzat, a gótika és a japán művészet csodálata. A „jakab harca az angyallal“ (ill. „Prédikáció utáni látomás“ Gauguin első szimbolista műve — már tisztán dekoratív jellegű (1888-ból). Egy év múlva részt vett a párizsi Volpini-kávéház- ban megrendezett impresszionista és szintetista kiállításon. Ekkor keletkeztek első mesterP. Gauguin: Három tahiti impresszionistákkal együtt állított ki (1880-ban, 1886-ban 19 vásznat, melyekről a kritika pozitívan nyilatkozott), később azonban mind technikában, mind festői hitvallásában egyre messzebb távolodott tőlük. Azoknak a festőknek soraiba lépett, akik az impresszionisták hangulatképei helyett az állandót, az abszolútat akarták kifejezni. A világ egységességének eszméjét természetesen mindannyian más és más eszközökkel próbálták megközelíteni. Cézanne pl. a dolgok és az emberi élet legtartósabb lényegét a formák geometrizálásával, Degas és Lautrec realista ábrázolásmódjukkal társadalombírálókká váltak, Gauguin pedig otthagyta a civilizációt és az emberi sors ősi lényegét kutatta. Mindany- nyiunknál közös a szintetikus és gyakran szimbolikus ábrázolásmód. („Ha a művész igazán alkotni akar, nem szabad a természetet utánoznia, hanem annak kiválasztott elemeiből kell valami újat alkotnia“. — Gauguin). Többnyire tragikus sorsú festőtársai közül viszonylag még ő volt a legkevésbé elhagyatott: sok barátja és tanítványa volt. Eleinte nem voltak vevői, ezért családjával Dániában próbált megélhetést találni — ismét mint üzletember. 1885-ben Nyilvános taggyűlés a rádióban 1973. VI. 7. • A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztősége kedden nyilvános pártgyűlésen vitatta meg a rádiózás hatékonysága fokozásának problémáit. A gyűlésen részt vett Sziegel Ferenc, az SZSZK kormányhivatala nemzetiségi főosztályának vezetője, aki felszólalásában a CSKP nemzetiségi politikájának gyakorlati megvalósításáról beszélt, (de) művei — a „Sárga Krisztus“, a'„Bretagni kálvária“ és a „jó napot, Gauguin úr“. 1891-ben elhatározta, hogy Tahitire megy. Első csendesóceáni látogatása két évig tartott. Már az első évben kb. 40 képet festett. Ihlető je főleg Te- hura — bennszülött kedvese volt. Ekkor készült pl. a „Nő virággal“, vagy a „Mikor mész férjhez?“. 1893-ban barátai segítségével Párizsba szállítatta maori alkotásait. Feleségével utoljára 1894 ben találkozott. Művészetét azonban egyre kevesebben értették meg, csak De- gíis maradt végig a csodálója. Betegség, szegénység, családi tragédia üldözte, annyira, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. 1896—1901 ben újra Tahitin talált menedéket. Itt, a trópusi napsütésben valósította meg „azt, amiről álmodozott“ A „Szagos napok“, a „Barbár versek“, és a „Never more“ (Soha többé) című olajfestmények a színfoltok fényintenzitásának maximális felfokozásával és „mágikus akkorddá" való ösz- szehangolásával hatalmas kifejezőerővel hatnak. Térbeliség, plaszticitás helyett^ égő színű, sötét körvonalakkal ellátott, dekoratív színfelületekkel dolgozik a „Gázolás“, „Nő a mangófa gyümölcsével“ és más képein is. Kevesen tudják, hogy Gauguin szobrász is volt. Festett faszobrocskái (pl. a Karib nő, (1890-ből), valamint domborművei (pl. a Legyetek titokzatosak) szintén dekoratív jellegűek és jól tükrözik a magát „vadnak“ és „gyermeknek“ nevező művész lelkivilágát. Élete végén, pontosabban két évvel halála előtt (1903-ban halt meg) Hiva-Oában telepedett le. Itt festette utolsó varázsos erejű képeit, a „Testeik aránya“, „Lovasok a fövenyen“ és a „Nő fehér lóval“ című képeket. Legutolsó képe, a „Havas bretagne-i falu“ — hazai emlék. GÁLY TAMARA Bökni Vilnius voll budapesti moz- donyvazető 81 éves korában sem tud elbúcsúzni a mozdonyoktól. Ezért otthonában műhelyt rendezett be. Modelljeivel már több kiállításon sikerrel szerepelt. (Felvétel: ČSTK — MTI) A „Tíízvirág" bemutatója Beszélgetés Lovicsek Bélóvol Lovicsek Béla színműveit, regényeit, novelláit Bodrogköztől Csallóközig sokan ismerik és szeretik. Az ötven éves író még ma is gyakori látogatója a falvaknak, érzékeny reagálója a vidéki ember élete változásainak, de ez nem is csoda, hisz műveihez az egyszerű falusi életből meríti a témát. Lovicsek Béla a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legaktívabb, legtermékenyebb írója. Színdarabjai közül ezúttal a „Tűzvi- rág“-ról érdeklődünk. A MATESZ Thália Színpadán a , közeljövőben ugyanis ezt a művét mutatják be. • A Tűzvirág cselekménye a második világháborúban játszó dik. Kissé a partizán-mozgalom krónikája, konfliktusokban bo nyolult, meghaló és elgondol koztató történet. Mi inspirálta Önt ilyen színmű megírására? — A második világháborúban mint frontkatona vettem részt. Sok mindent átéltem. A hadi- helyzet valóságával tisztában lehettem, mert olyan helyen szolgáltam, ahol módomban volt mind a moszkvai, mind a londoni rádió adásait hallgatnom, ezenkívül ismertem a tisztek, a közkatonák véleményét, magatartásukat a háborúval kapcsolatosan. Ebből az élményből született a „Tűzvirág“. • Ügy tudom, a mű már 1960 ban elkészült. Tíz év után miért tartotta szükségesnek az átírását? — A második világháború „húzásait“ megismerve tökéletesíthettem darabomat. Ogy érzem, hogy ebben a formában tökéletesebben vissza tudom adni a fasizmus elleni küzdelem egyik megnyilvánulásának hiteles képét. • Alkotását a próbák alkalmával a színpadon is megte kinthette, milyen benyomást gyakorolt Önre? Mit mondana el a szerző és a színház viszonyáról? — A MATESZ Thália Színpadáról már sok jót hallottam. Ott-tartózkodásom alatt személyesen is meggyőződhettem arról, hogy Beke Sándor jó rendező. ötleteinek szívesen engedtem teret színdarabomban. A próbát végignézve elmondhatom, hogy a „Tűzvirág“ úgy kerül a közönség elé, mint ahogy azt a megírásakor elképzeltem. Most már izgatottan várom a premiert, a közönség reagálását, kritikusaink véleményét. A bemutató június 14-én lesz. SZÁSZAK GYÖRGY A TANULÓK BUKTATÁSÁRÓL A tudományos-műszaki forradalom előretörésével az oktatónevelő munkával kapcsolatban didaktikai forradalomról beszélünk, mely nemcsak nálunk, de világviszonylatban is tért hódított. A didaktikai forradalom lényege, hogy tanítsuk meg a gyerekeket tanulni. Ennek érdekében a csehszlovákiai magyar pedagógusok is sokféle módszerrel kísérleteznek. A tanítási óra keretén belül a tanulókkal való bánásmód háromféle formáját alkalmazzák: a frontális foglalkozást (az egész osztállyal egyszerre foglalkozik ii tanító), a csoportmunkát (belső differenciáció, a különböző képességű tanulók önálló foglalkoztatása megkülönböztetett feladatokkal és külön foglalkozás a gyengébb tanulókkal) és az egyéni munkát, individuális foglalkoztatás, feladatlapos munka a tehetséges és a gyenge tanulók felkarolása céljából). Ha sikerül megtanítani a diákokat helyesen tanulni, természetesen csökken a bukások aránya is. A bukás országos probléma, ezért nekünk is részt kell vállalnunk a megoldásából. A szaklapok többször foglalkoztak már ezzel a kérdéssel; többek között a Szocialista Nevelés is, mely megállapította: „Megdöbbentő, hogy a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban — a szlovákiai 7 százalékkal szemben — az első osztályos tanulóknak közel 14 százaléka bukik. S elképesztő az is, hogy a szlovák nyelvet tanuló minden második gyermeknek — azaz minden második tanulónak — négyese (a tanulók 27 százalékának) vagy ötöse (22 százalékának!!!) van szlovák nyelvből a 6—9. osztályban!“ A figyelmes olvasó a százalékokat összevetve láthatja a megdöbl>entő különbséget. Az 1972/73-as iskolaév első felében végzett központi tanfelügyelői ellenőrzés jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy alapiskoláink alsóbb osztályaiban a tanulóknak még mindig 11,3 százaléka bukik meg. A probléma megoldása érdekében az Učiteľské noviny 3. számában Jozef Brunovský, a SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának dolgozója terjedelmes vitaindító cikkben foglalkozott az alapiskolák tanulóinak osztályozásával és nagy mértékű buktatásával. Az általa közölt statisztikai adatokból csak néhányat ragadtunk ki: a Košice- vidéki járásban az elsősöknek 17,7 százaléka, a rožňavai (rozsnyói) járásban 15,1 százaléka, a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járásban pedig 14,8 százaléka bukik meg. Talán iskolaéretlenek a tanulók vagy sokkal több a cigányszármazású gyerek a keleti járásokban? Ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk a vitaindító cikkben: „A magas bukásŕ százalék- arányban jelentős szerepet játszanak a cigányszármazású tanulók. A tanulók összlétszámúnak 5,6 százalékát teszik ki, de a bukások arányában 37,8 százalékát, s a kelet-szlovákiai kerületben 58,4 százalékkal emelték a bukott tanulók arányát.“ Mivel az említett cikkben elsősökről van szó (az iskola tanítási nyelvére való tekintet Lovicsek Béla: „Tűzvirág“ című színművének próbája a MATESZ Thália Színpadán. Szakaszvezető: Érsek György, Kató: Kövesdi Szabó Marika, Suchý bácsi: Várady Béla (Sárközi Ferenc felvétele) nélkül), ezért elsősorban erre irányítjuk figyelmünket. Bár egy másik, nem közölt anyagból tudjuk, hogy a csehszlovákiai magyar iskolákban még a 2. osztályban is magas a bukott tanulók százaléka. Az ún. pihenő osztályban, ahol az első osztály tananyagát gyakarolják, az ismereteket megszilárdítják, a készségeket és a jártasságokat pedig továbbfejlesztik. Miből buknak itt a gyerekek? Mi az oka, hogy a tanulók több mint egyötöde a tananyagot nem tudja elégségesen elsajátítani? Tudtunkkal sem az anyanyelv, ^em a szlovák, vagy a számtan nem jöhet számításba a bukásoknál. Az egységes utasítás értelmében szlovák nyelvből az alsó tagozaton nem bukhatnak a tanulók. Marad tehát az anyanyelv és a számtan. Most ismét térjünk vissza a cigányszármazású tanulókhoz. Köztudott, hogy cigányszármazású polgártársaink, ha olvasni és írni nem is, de számolni annál inkább tudnak. Nem lehet őket becsapni, mert nem hagyják magukat. Marad tehát az anyanyelv. A cigánygyermekek esetében az ő anyanyelvűk. Ilyen tantárgy azonban nem szerepel a tantárgyak között. Miből buknak tehát ezek a gyerekek? Az iskola tanítási nyelvéből, a szlovák iskolában szlovák nyelvből, a magyar iskolában magyar nyelvből. Az iskola tanítási nyelve a cigánytanulók számára ugyanis idegen nyelv. Az Oktatási Minisztérium ren- delete értelmében a cigánygyermekek számára az alsó tagozaton külön osztályokat kell létesíteni. Ezek az ún. korrekciós osztályok; ezekbe haladéktalanul az iskolaköteles, de iskolaéretlen gyermekeket kell átcsoportosítani. A korrekciós osztályokban úgy kellene őket a tanítási (magyar, szlovák) nyelvre tanítani, mint a magyar gyermekeket az 1. osztályban a szlovák nyelvre: audiovizuális- orális, globális-strukturális módszerrel. Továbbá, nem lenne szabad buktatni őket a számuk^ ra idegen nyelvből — legalább- is az első 2. osztályban, mert nem értik a többség nyelvét, s nincsenek olyan magas erkölcsi-szellemi színvonalon, hogy A fogyatékos tudást gyorsan pótolják. Ezt a problémát csak a megértő felnőttek tudnák megoldani. Tudomásunk szerint működnek már korrekciós osztályok, például a želiezovcei {zselízi) alapiskolában, ahol az 1972/73-as tanévtől kezdve két osztályban tanítják a cigánygyermekeket. Az iskola igazgatója és a tanítónők lelkiismeretesen láttak hozzá a probléma megoldásához. Először is naponként össze kellett szedniük a gyermekeket, hogy legyen kit tanítani. Azután megtanították őket az alapvető higiéniai ismeretekre. A tanulók rendszeres testápolásához és tisztálkodásához a helyi nemzeti bizottság messzemenő anyagi támogatást nyújtott. A tanítónők részben megtanulták a zselízi cigányszármazású gyerekek nyelvét. Tanulóik cigány—magyar szókincse alapján összeállítottak egy cigány—magyar gyakorisági szótárt. Igaz, hogy nagyon lasan, de mégis haladnak előre. Ez alatt az idő alatt a rendes osztályokban gyorsabban és jobban tanulnak az iskolaérett gyerekek. Nem hátráltatják a tanítás menetét azok a tanulók, akikkel külön kell foglalkozni. A korrekciós osztályok tanítóinak fáradságát, önfeláldozó munkáját az iskolaügy anyagiakkal is jutalmazza. Ajánlatosnak tartanánk, hogy az 1973/74-es iskolaévtől kezdve a körülményeknek megfelelően minden iskolában — ahol arra szükség van — létesítsenek korrekciós osztályokat. SCHNIERERNÉ WURSTER ILONA 0 Százhuszonöt éves fényképalbumot találtak Londonban, az akadémia archívumában. Davis Hill skót fotós készítette 1848-ban a felvételeket, melyek valószínűleg a fotózás legrégibb megmaradt emlékei közé tartoznak. Az album brit nemzeti érték, védetté nyilvánították.
