Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-03 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
t ľ • f ~ - * -i''» <■ r.-. 1;* x.~u.. •• aro. awa»:» :«.n uin—B.ii.'i.ľTúJiiv?wrryT<r> <*..«- w • •. 1 .. :. 'i uvi. 'r. ■.*» •- •■ r? 7 -v . ■> .v.- ■ j»»* - - .-v 1 Ksmaffim - tírsmuudm A Zornica tisoveci fióküzemének alkalmazottai kötényeket gyártanak. IE MES KÜRNYEZEIBffl Egy asszonyismerősömnél jártam a napokban. Kávéra hívott meg, s én örömmel mondtam igent, mert azt hitiem, egy pihentető órát töltünk majd együtt, kellemes beszélgetéssel. Ebből azonban semmi sem lett. No, de hadd kezdjem az elején.I Belépve, már a lakás látványa rossz érzéssel töltött el. Az előszobában, s másutt is, kínos rendetlenség Jogadott. A játék nem teszi rendetlenné a lakást, jutott eszembe egyik barátnőm véleménye. Ez azonban más volt. Itt, ebben a lakásban a szanaszét heverő gyermek- játékok halmaza lehangoló volt. Az összetört fejű babák, a kibelezett autók, az elrontott, a félredobott traktor, a sakkfigurák, a lábatlan mackók látványa elszomorító volt. S beszélgetni sem tudtunk zavartalanul, mert a gyerekek szinte percenként új szórakozás után áhítozva nyafogtak. „Nincs mivel játszani“ hangzott a panasz a két kicsi ajkáról, mire édesanyjuk, csakhogy békén hagyják őt, azzal nyugtatta meg a gyerekeket, hogy másnap kapnak valami új játékot. Miután kifelé menet átlépkedtem a csatatérhez hasonló lakáson, elhatároztam, adok egy-két jó tanácsot azoknak a szülőknek, akik azt hiszik, a játék — minél több van belőle, annál inkább — leköti gyermekük figyelmét. Drága pénzen, kidobott pénzen akarják megvenni nyugalmukat. Van egy nagy hibájuk a modern játékoknak: túlságosan tökéletesek. A mozdonyok sípolnak, futnak, forognak, a babák parancsszóra járnak, beszélnek, alszanak, a játékautók egyetlen kapcsolásra mindent tudnak, amit a valódi autók. Aztán egyetlen rossz mozdulat — és vége a szép és értékes játéknak. A gyermek félredobja, újat kér — és kap. Így gyűlik fel a lakásban a mindent elborító elrontott játékok halmaza. Pedig milyen könnyű lenne segíteni ezen a bajon. Kevesebb játékot vegyünk gyermekeinknek. Ha tudni fogják, hogy az évnek csak bizonyos napjain kapnak ajándékot, például születésnapon, karácsonykor vagy egy kedves rokon érkezésekor, és ha azt is tudják, hogy ezek a játékok megrongálásuk után is hosszú ideig kell, hogy szórakoztassák őket, tálán óvatosabban bánnak majd velük. A játék nagyobb érték lesz majd előttük. Ha a gyermek megszokja, hogy az elrontott helyett azonnal kap másikat, már nem is értékeli többé. Felületesen kezeli játékát, annak biztos tudatában, hogy a kirakatok minden játéka az övé lehet, csak egy kicsit sírni kell érte. Megfigyeltem egy kisfiút, aki két elrontott autóból és egy kiégett villanyvasalóból ügyes, semmire sem hasonlító kis autót szerkesztett. Napokig dolgozott vele egy kis csavarhúzó és kalapács segítségévei. Fúrt, faragott, lázasan kereste össze a kiesett kerekeket, s végül kész lett a maga készítette játék. Napokig csend volt a lakásban, és valóban megindító látvány volt, amikor el- készült a remekmű. Az alkotás öröme szinte megváltoztatta a máskor oly nyűgös gyereket. Hagyjuk, hogy a sok rossz játékot szétszerelhessék a gyerekek. Adjunk a kezükbe gyermekeknek való szerszámokat, tanuljanak meg ügyesen bánni a kalapáccsal, szeggel, harapófogóval, és engedjük, hogy maguk alkothassanak valami újat. A készen kapott csodálatos játékok szemet gyönyörködtető, „mindent tudó“ fajtája talán ideig-óráig leköthetik a figyelmüket, de fantáziájukat, ügyességüket semmi módon nem fejleszti. Az az igazi, amikor a gyerek maga készíthet, fabrikálhat valamit. Mennyivel kedvesebb lesz az a mackó, amelynek leszakadt fülét kislányunk varrhatja vissza a helyére. Hát még, ha az a fül nem is sikerül pontosan a helyére! Ilyen mackója senkinek sincs — gondolja a kicsi meg- hatottan és boldogan, hiszen ő gyógyíthatta meg a beteg mackót. Ismertem egy édesanyát, aki egy kis dobozkába, amit kislánya varrt, minden nap 20 fillért dobott. Igaz, hogy ebből évente csak kétszer futotta játékra, de mindig nagy öröm volt a készülődés, a várakozás, a gyűjtés és végül az együtt töltött óra, amit a játék kiválasztásával és megvásárlásával töltöttek. Ajánlom, ahelyett, hogy újabb és újabb játékokat vennénk gyermekeinkek, az elrontott játékokat tegyük el egy időre a szemük elől, s ha újra elővesszük, engediük meg, hogy azok javításával foglalkozzanak. Az eredmény nem marad el. Ügyességük és képzelőerejük — amire később oly nagy szükségük lesz — már kiskorban segíti elűzni az ember és a gyermek legnagyobb ellenségét — az unalmat. —mik— <íö' JÄTE K - CSATATÉR AMI A KORRAL JÁR... Nincs rémesebb látvány a tinédzsernek maszkírozott öregedő nőnél. A ruha csodát nem tehet, de kegyetlen tréfát űzhet. Vigyázzunk tehát, és jól fontoljuk meg. felvegyünk-e hivalkodó tnintájú, rikító színű, kivágott, ujjatlan vagy testhez tapadó ruhákat? Ne hívjuk fel szándékosan a figyelmet kezdődő ráncainkra, csontjainkra, vagy éppenséggel csípőnkre, pocakunkra rakodó zsírpárnáinkra, az ízléstelenül rövid ruhából kivirító visszereinkre. Természetesen az ellenkező végletbe sem kell esni. Még egy nagymamának sem kell örökké feketében, sötétszürkében járnia. Nem nehéz finom, diszkrét színeket találni, cáak okosan kell gazdálkodni velük. A színek kiválasztásában leglényegesebb szempont a bőr és a haj színe. Ma már az öltözködésben a tiszta színeket inkább csak kiegészítőként, kis felületeken használjuk. Kedveltebbek, ízlésesebbek az úgynevezett tört, illetve kevert színek. Ne mondjuk ki kategorikusan önmagunkra, hogy ez vagy az az én színem, csak ez áll jól! Próbálgassuk a tükör ÖRÖKZÖLD DIVATTANÁCSOK előtt a színeket, és érhet bennünket kellemes meglepetés. VÁSÁROLNI TUDNI KELL! A vásárlással kapcsolatban néhány észrevétel: a legtöbb nő nem engedheti meg magának az Ötletszerű, céltalan vásárlást. Jól gondoljuk meg egy-egy darab beszerzése előtt, mikor, mihez lehet majd felvenni, ki tudjuk-e jól használni. S Inkább várjunk, ne siessük el a vásárlást: jő minőséget és kedvünkre valót vegyünk, amit szívesen veszünk fel, örömmel hordunk. Szépen, jól öltözködni kicsit művészet Is. Ennek a művészetnek vannak könnyen elleshető, elsajátítható titkai, ezekkel kell tisztában lennünk. S mivel nemcsak azért öltözünk, mert tetszeni is akarunk — hanem elsősorban önmagunk megelégedésére, örömére — tudnunk kell okosan, látó szemmel nézni a tükörbe. MIBŐL, MENNYIT? Sok nőnek problémát okoz egy-egy vásárlás előtt, miből mennyi anyagot kell venni. Alábbi táblázatunkkal ezen a gondon szeretnénk segíteni. Az anyag- szükséglet 140 cm széles anyagból értendő, a ruhák hosszúsága pedig a térdet takarja. A felsorolt konfekcióméret kétszerese adja mindig a mellbőséget. (Pl. 44 es méretnek 88 cm a mellbősége.) 44 46 48 50 52 kosztüm 2,20 2,30 2,40 2,50 2,60 kabát 2,60 2,60 2,70 2,80 2,90 %-es ujjú ruha 1,50 1,60 1,70 1,75 1,80 ujjatlan ruha 1,10 1,15 1,20 1,30 1,35 szűk szoknya 0,65 0,70 0,70 0,75 0,75 rövid pongyola 1,60 1,70 1,80 1,85 1,90 hosszú ujjú blúz 1,10 1,20 1,30 1,40 1,50 blézer 1,40 1,40 1,50 1,55 1,80 1973 VI. 3. K A festői Rima-volgyön keresztül vezet az út Tiso- vecre, a Rimavská Sobo- ta-i (rimaszombati) járásban levő hatezer lakosú városkába. Sok idegen fordul itt meg évente, legtöbbjük azzal a szándékkal, hogy a város gazdag irodalmi és történelmi hagyományaival ismerkedjék. Mi rendha- gyóan nem azért mentünk oda, hanem hogv meglátogassuk a Bánovce nad Bebravou-i Zornica könnyűipari üzem fióküzemét. Ez a fióküzem a város legutóbb létesített munkahelyei közé tartozik. Mindössze húszéves, az itt dolgozók nagy része pedig fiatal lány. Az üzemet a város szélén, fűvel és fával sűrűn borított dombok között, hosszú, földszintes épületben találtuk meg. Benéztünk az egyik hatalmas műhelycsarnokba. Kellemes környezetben dolgoztak az asszonyok és lányok. A nagy helyiségben hatalmas, de jól záródó ablakok, ajtók vannak, így nincs huzat. Az állandóan betűző nap sem tudja annyxia felmelegíteifii a levegőt, hogy elviselhetetlenné váljék a környezet. A mennyezetre ugyanis hatszázezer koronás szellőzőberendezést szereltek fel. A táj nyugalma, csendje azonban hiányzik, mert a műhelyben több szűz villanyvarrógép motorja zúg, de azért megértik egymás szavát. A varrógépek fölé hajoló nők kötényeket varrnak. Kötényeket és kötényruhákat, nőknek és gyerekeknek, részben a hazai, részben a külföldi piacra. — Gyártmányaink 40 százalékát exportáljuk — tájékoztat bennünket Ormis Vladimír, az üzem vezetője. Vagyis 16 műhely közül hatnak az alkalmazottai exportárut készítenek. Járjuk a műhelyeket, ismerkedünk a gyárral, ahol 360 tisovcei, illetve környékbeli nő talált munkát. Mivel a munkakörnyezet megjavítása érdekében tett intézkedések érdekeltek bennünket a legjobban, megmutatják a műhelyek mellett létesített tágas helyiségekben levő öltözőket, zuhanyozókat, mosdókat. Itt nem az a baj, hogy nincsenek, hanem hogy kihasználatlanok. Főleg a zuhanyozók. A munkahely tiszta, pormentes, tehát munka közben nem szükséges a tetőtől-talpig való tisztálkodás, s a munka sem olyan fárasztó, hogy elengedhetetlen lenne az ilyen fajta felfrissülés. Munka után viszont mindenki siet átöltözni és az autóbuszra. Az üzemi konyha is bizonyára kihasználatlanul állna, talán be is lehetne zárni, ha nem munka közben, hanem munka után két órakor osztanák az ebédet, mint a legtöbb üzemben. Itt délelőtt 10 óra után 20 percre leállítják a munkát, és ekkor ebédelnek az alkalmazottak. Egészségügyi és sok más szempontból is csak helyeselni lehet ezt az intézkedést. Különben is, aki reggel hatkor kezdi a munkát, ilyenkorra már megéhezik, s az asszonyok így is, úgy is tízóraiznak. Viszont mégsem fogyasztanának olyan kiadós táplálékot, mint így. A munkakörnyezet megjavítására irányuló intézkedések nagy részét a közelmúltban foganatosították, így számokkal még nem mutatható ki, mennyire befolyásolja a munka termelékenységét, de mint ahogy jó hatással van az emberek munkakedvére, úgy biztosan erre is pozitív hatással les7 KOVÁCS ELVIRA Ebéd után jólesik egy pohár frissítő ital. Felvétel az üzem büféjében készült. Tágas helyiségekben vannak az öltözők és zuhanyozók. LADISLAV LISlCKÝ FELVÉTELEI
