Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-24 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. VI. 24. n Mikyen ember 8 jeles ember? Volt már szó arról, hogyan vesznek fel eredetileg közömbös jelentésű szavaink vagy csak ió. vagv csak rossz jelentést. Most ismét egy hasonló kérdést veszünk elő. Az egyik regényben ezt olvastam: „Kisszerű lopások az uradalomban is folytak. A béres rá volt szorulva, hogy bármi módon megszerezze azt a keveset, amire minden igénytelensége mellett szüksége volt. De ha itt rajtaveszett, ritkán nyer-t bocsánatot, és ha jeles ember volt, nem használt semmiféle könyörgés.“ Valószínűleg többen felfigyeltek a Jeles embér kifejezésre. Talán arra is gondoltak, vajon nem tévedett-e az író a szóhasználatban, hiszen a jeles ember kiváló embert jelent, miért kellene hát különösképpen büntetni? Jeles szavunknak a mai köznyelvi jelentése valóban ellene mond az idézett mondatban való értelmének. Jeles például a legjobban minősített, a jeles diák, a jeles tanuló. A kiváló, kitűnő emberre is szokták mondani (különösen az idősebb korosztály), hogy jeles ember, jeles tudós. Rosszalló értelemben csak igen ritkán, gúnyos hangsúllyal használjuk: jeles társaság, mondhatom! Az utóbbi értelemben írja Petőfi Is Kedves vendégek című versében: Jeles család is. Annyit mondhatok. Körében borzasztóan mulatok. Persze előfordul még beszédünkben a Jel főnévnek egy másik -s képzős származéka is, mégpedig eredetének megfelelően ilyen jelentésben: .valamilyen jellel ellátott, megjelölt’. Például jeles fa: azaz .megjelölt fa’, vízjeles papír, mellékjeles betű stb. E szavak kiejtése a zárt é hangot megkülönböztetők nyelvében eltér az előbbi, elvont jelentésű példáktól. A Dunántúlon így mondanánk: jeles ember, de: jeles fa. lelés írás, de: vízjeles papír. Más esetekben is teszünk ilyen különbséget ugyanazon-szó elvont és konkrét jelentésű alakia között. Például a jegyet áruló emb.er: jegyes, de a menyasszony jeqyés; akinek fél helye van a félhelyes, a csinos leány viszont helyés. Nyilvánvaló, hogy jeles szavunknak a konkrét jelentése az eredetibb, tehát az, hogy, valamilyen jellel ellátott’, s ebből alakult ki a mai .kitűnő, kiváló, elsőrendű’ jelentése is. De az is valószínű, hogy eredetileg ez a jelző dicsérő is, elítélő is lehetett. Ez természetes is, hiszen valaki nemcsak ló, hanem rossz tulajdonságai következtében is kiemelkedhet a többi közül, lehet megjelölt, azaz jeles ember. Valóban találunk is a régi nyelvben ilvenféle példákat: „Neminemo jelos binos embor . . nyilván való jeles lator“ stb. Ilyenformán most már érthető az említett regényrészlet is: jeles ember; megjelölt, megfigyelt ember, akit szemmel tartanak. A nyelvjárásokból különben igen sok példát idézhetünk jeles szavunknak a köznyelvitől eltérő lelentésére. A szavak sorsa igen kiszámíthatatlan. Valószínűleg többen ismerik mustra szavunkat. Van olyan vidék, ahol ennek a jelentése: .kiváló, kitűnő, mintaszerű’. A mustra bor, mustra búza a legjobD, olyan, hogy mintának, mustrának adhat- # ják. Másutt meg a mustra birka éppen a semmire való, a kiselejtezett, kimustrált A leles mint mondtuk, köznyeivünkben ma csak dicsérő íelző. Cégéres szavunk viszont csak ilyen kapcsolatban fordulhat elő: cégéres gazember, céqéres tolvaj, céqéres gonosz, cégéres korhely stb. Pedig a cégér eredetileg általában csak a boltok ajtaia fölött levő tábta vagy íelvény volt, de mivel a pellengérre állított bűnös nyakába akasztott bűnjel is cégér lett, a cégéres melléknév jelentésfejlődésériek ez szabta meg végleges irányát. Nem jár tőle messze címeres szavunk sem, ha személyre vonatkozik. Az irodalomban — különösen a régi irodalomban — olvashatunk ugyan címeres nagyurak-ról (akiknek főúri vagy nemesi címerük volt), de ma már főként rosszalló jelentésben használjuk: címeres gazember, címeres gonosztevő. És hát beszélünk címeres ökör-ről is. Igaz nem az eredeti értelemben, úgyhogy itt már a kifejezés második tagjá- ruak a jelentése is alaposan megváltozott. LŰRINCZE LAJOS TÖRÖK ELEMÉR ÚJ VERSEI VÁZLATOK TÉRBEN ÉS IDŐBEN HARMÓNIA a tér az idő s a tisztaság harmóniája tudatunkban a lét visszasugárzása HORGÁSZ ül a csend összhangjában természetes nyugalommal tekintete beíesimul a víz tükrébe s vár remélve * FIASTYÜK kiült r Fiastyúk a kozmikus térre csillagcsibéit vigyázza félve BÚZAVIRÁG kék ég fölnagyított búzavirág háttere kalászok sárgo csendje- derékig állok benne RiGÖ Jiófa néz be ablakomon pikkelyes árnya cicázik o talon lombja sűrűiében riaó tütyül szépen A FÖLD magányos virág a tér vadonában MAGANY a feszes derekú jegenye az éj felkiáltó jele felette a hold udvara dúralumíniumból vert glória s mint érett sárga citromok csüngnek rajta a csillagok MÁTYÁS NAPJÁN Ezerkilencszázhetvenhárom február huszonnegyedike pontosan déli tizenkét óra bezengett ablakomon az első pacsirta temetni jött a telet az egek széphangú kántora. CSEND- ARCÚ KIS ÖREG Ül a tornácon bajsza árnyékában a csend arcú kis öreg dohánytól rézként sárgálló ujjai térdén pihennek megnéz jól mindent az elkészülök ösztönévé1 s ha olykor eltipeg sörért a kocsmába pipájából füst virágzik utána FEKETE PONT A madarak torkában rekedt hang a süllyedő fák döbbenetében. Állok a csend összhangjában fekete pont fehér alapon, s természetes nyugalommal az eget olvasom.
