Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-03 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

Anyagi jólét

és IDEOLÓGIA

A modern világ emberének eszményképe a maximális fogyasztást és gondtalan jólétet biztosító társadalom — bizonygatják a burzsoá közgazdászok, társadalomtudósok, közírók —, miközben tele van a világ a túlnépesedésről, éhező földrészekről, gazdasági visszamaradottságról, tömeges analfabetizmusról, véres katonai diktatúrákról, katasztrofális egészségügyi viszonyokról szóló hírekkel. A vezető tőkés hatalmaknak bizonyos mértékben sikerül is megközelíteniük az általuk teremtett eszményképet, hiszen a „róka fogta csuka — csuka fogta róka“ elve alapján a konkurrencia- harctól korbácsolt tőkés termelés olyan magas szintű technikai civilizációt s anyagi felhalmozást hozott létre, ami törvényszerűen mindig előhívta a neki megfelelő fogyasztási igényeket is, és vice versa, e fogyasztói igények is szüntelenül visszahatnak a termelés egész dinamizmusára. Főleg a különböző racionális megoldások, változó formák, vagy egyszerűen csak rafinált „palifogó“ újdonságok után kutató mozgékonyságára. Ez a piacra történő tőkés árutermelés logikájából következik, amely csupán egyetlen célra összpontosul: a maximális termelési és értékesítési haszonra. S emellett például az amerikai, vagy nyugatnémet „szupertársadalom“ egy része valóban eltelik a javakkal, sőt viszonylagosan minden osztálynak és rétegnek jut belőle annyi, ami a fényűzés vagy a ki- vételezettség érzetét keltheti bennük. Egy súlyos, a valóságot alapvetően meghatározó tényt azonban mindig előszeretettel kerülnek meg a polgári közgazdászok és ideológusok: a tőkés kizsákmányolás és az ebből fakadó igazságtalan társadalmi elosztás különféle korszerű formációkban megnyilvánuló tényét.

Túlontúl közismert tények ezek, mint az is, hogy egyedül a szocialista társadalmi rendszerek képesek biztosítani a kizsákmányolás nélküli társadalmi termelést és az anyagi javak társadalmi elosztását. Talán nem is lenne nagyon szükség gyakori felemlegetésükre, ha a burzsoá filozófiának, társadalomtudományi elméleteknek, politikai propagandának és publicisztikai irodalomnak nem lett volna mindig a belső használaton kívül importszerepe és -igénye is, s mivel a nem is olyan régmúltban bennünket is súlyos tapasztalások értek erről a részről, az 1968—69-es belső válság, pártbomlasztás és szocialistaellenes, szovjetellenes ellenforradalmi akciók idején, egykönnyen nem térhetünk napirendre felette. S ne áltassuk magunkat: a közgondolkodásra gyakorolt hatása ma is jócskán tapasztalható.

Erről tanúskodnak egyebek között a nemrég lezajlott járási és kerületi párt- konferenciák megállapításai is. Vala- menyiüknek jellegzetes elemzési tárgya a társadalmunk utóbbi két-három esztendőben fellendült gazdasági helyzete, a lakosság viszonylagos anyagi jóléte és a mögötte hellyel-közzel lemaradt társadalmi tudat, az eszmei, politikai, művelődési hiányosságok kérdéskomplexuma volt. A galantai járási pártkonferencia beszámolója is tartalmazta ezt a problémát, nemkülönben pedig a küldöttek tekintélyes része is felvetette hozzászólásaiban. Bár helyi sajátosságokról beszéltek, az általános jelenségek körébe s a nagyobb összefüggések rendszerébe is bevonhatók, néhány beszédes adat szem- beállítása pedig szinte illusztratív bizonyítéka lehet annak az általánosan ismert lenini megállapításnak, miszerint a társadalmi tudat nem jár mindig szorosan együtt a társadalom gazdasági alapjainak, termelési viszonyainak, tudományos-technikai, művelődési színvonalának általános fejlődésével.

Nézzünk meg közelebbről néhány, a fenti megállapítást támogató tényt. A ga- lántai járás, amely korábban kizárólagosan mezőgazdasági jellegű vidék volt, mára olyan vegyes gazdasági struktúrájú közigazgatási területté változott, amelyben a mezőgazdasági termelés túlsúlya mellett kialakultak az iparosodás alapjai és feltételei is. Az elmúlt 20—25 év alatt mélyreható gazdasági-termelési változásokon ment keresztül a járás: az egykori nagybirtokok, bérletek és egyéni, főleg kis parasztgazdaságok helyén korszerű, nagyüzemi termelésű szocialista mezőgazdaság fejlődött ki, azonfelül pedig a kis-, közép- és nagyipari üzemek egész sora jött létre ezen a korábban iparszegény vidéken. Míg a felszabadulásig úgyszólván a sládkovičovói (diószegi] cukorgyár volt az egyetlen nagyobb ipari üzem a járásban, ma az országos nevű Duslo vagy a Nikkelkohó mellett a különféle építő-, bútor-, ruha-, mezőgazdasági- és élelmiszeripari üzemek serege nyújt munkaalkalmat a lakosságnak, nem szólva ezúttal a közlekedési, távközlési, kereskedelmi, szolgáltatási és kisipari szövetkezeti ágazatokról. S hogy ez mit eredményez a lakosság szociális szerkezetében és élet- színvonalában, az alábbi számok érzékletesen tanúsíthatják. A járás negyvenöt- negyvenhatezer alkalmazottja közül tizenöt-tizenhatezer dolgozik az iparban, több mint négyezer az építőiparban, s ha ipari kapcsolatú ágazatoknak tekintjük a közlekedést, a távközlést, a közszolgáltatást is, akkor az ipari foglalkoz- tatottságúak száma eléri a huszonkét- huszonháromezret. Ezzel szemben a mezőgazdaságban dolgozók száma mindössze négyezer körül mozog. Mindebből azonban nem lehet egyenes következtetést levonni az ipari termelés elsődlegességére. Mindenekelőtt arról a ma már általánosan érvényesülő nemzetgazdasági tényről van szó, hogy itt is megváltoztak a termelési struktúrák, az ipari munkával azonos termeléstechnikai fejlettség határozza meg minden ágazat termelő tevékenységét, a mezőgazdaságét is, s ez messzemenően kihat nemcsak a lakosság termelési viszonyainak, szociográfiai összetételének, képzettségi és művelődési szintjének fejlődésére, hanem életkörülményeinek s általában étet- színvonalának alakulására is. Az 1972-es mezőgazdasági termelés eredményeit tekintve a galantai járás a nyugat-szlovákiai járások élére került. A szövetkezetek egy hektárra számított nyerstermelésének mutatója 15 039 korona, az állami gazdaságoké pedig 12 392 korona volt, 25,4 százalékos, illetve 9,4 százalékos felhalmozás, valamint az egy hektárra eső 7356, illetőleg 7017 korona anyagi ráfordítás és termelési költségek mellett. Az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó évi átlagkereset a szövetkezetekben 24 787 korona, az állami gazdaságokban pedig 23 418 korona. Az ipari dolgozók évi munkatermelékenységének mutatója 191471 korona, a termelési és egyéb költségek levonása nélkül. Az egy dolgozóra eső havi átlagbér az iparban 2059 korona. A járás területén található lakóházak 37 százaléka 1948 után épült, s csak az utóbbi három esztendőben mintegy 3000 új lakóházat adtak át rendeltetésének. Minden 100 lakosra számítva 66 elektromos mosógép, 64 televíziókészülék, minden második háztartásra egy hűtőszekrény, minden háztartásra egy rádió, minden tizennegyedik családra egy személyautó s minden nyolcadikra egy motorkerékpár jut. Ezek a faktog- ráfiai adatok legfeljebb hozzávetőleges mutatói lehetnek az életszínvonal alakulásainak a galantai járásban, korántsem nyújthatnak teljes képet, mert hiányzik belőlük olyan szociális, egészségügyi, kulturális juttatások és szolgáltatások kimutatása, amely közelebbről is megrajzolhatná, hogy milyen az emberek lakáskultúrája, táplálkozási színvonala, öltözködése, egészségügyi ellátottsága, mivel töltik szabad idejük nagy részét stb. Azonban még így is elegendő támpontot nyújtanak egy megnyugtató tény konsta- tálásához, nevezetesen, hogy ez a járás semmiben sem marad el az ország átlagos életszínvonalától.

S milyen eszmei, politikai, művelődési eredmények sorakoztathatók a fentebb körvonalazott anyagi életszínvonal mellé? A konferencia megállapításai leszögezték, hogy a kongresszusi irányelvek és határozatok, valamint a CSKP KB plenáris üléseinek további határozatai nyomán eredményes küzdelmet folytattak a jobboldali revizionizmus és a párton belüli opportunizmus felszámolására és utolsó hadállásainak megsemmisítésére. Lényegileg megtisztították a pártszervezeteket renegát csoportjaiktól és elemeiktől, s ugyancsak hatásos tömegpropagandát és -agitációt fejtettek ki az NF szervezeteinek átalakítása és aktivizálása, a nemzeti bizottsági választások sikeres lefolytatása érdekében, és nagyjá- ban-egészében sikerült a lakosság széles tömegeit bekapcsolni a párt konszolidációs politikájába, valamint építőprogramjának teljesítésébe is. Mindez azonban távolról sem jelenti, hogy gyökeres átalakulás ment volna végbe a lakosság valamennyi rétegének társadalmi tudatában, közgondolkodásában, magatartásában is. Csak egy-két jellemző példa a problémák érzékeltetéséhez. Több felszólaló is szóvátette a klerikális nevelés makacs és változatos formájú továbbélését. Ezt támasztják alá a számszerű adatok is. A járás iskoláiban, bár ha csökkenő tendenciájú is, magas a vallásoktatásra jelentkezett tanulók száma: az 1970—71. tanévben a tanulók 51,47 százaléka, az 1971—72. tanévben 41,5 százaléka, az 1972—73. tanévben pedig még mindig 37,1 százaléka. Vagy egy más jellegű, de bátran ide vonatkoztatható példa: 1972-ben 185 gazdasági bűntettet követtek el a járás különböző vállalataiban és intézményeiben, amelyek kb. 850 ezer korona veszteséget okoztak az államnak, s 889 általános bűnügyi esetet tart nyilván ugyanez időszakban a járás bűnügyi krónikája. 1972-ben 394 közlekedési baleset történt, amelyek során 24-en életüket vesztették, 36-an súlyosan, 138-an könnyebben sérültek meg, az okozott anyagi kár pedig megközelíti a 3 és fél millió koronát.

Ogy tűnhetik, alkalomszerűen kiragadott példák ezek, s valójában nem is lehet rajtuk keresztül lemérni a világnézeti, magatartásbeli és ízlésbeli visszamaradottságokat. De máris érthetőbbé válik szerepeltetésük, ha egy másik adatsort is ide idézünk: mindez egy

olyan járás művelődési lehetőségei és viszonyai közepette ment végbe, amelyben a járási pártszervezetek, tömegszervezetek és társadalmi szervezetek tevékenységén kívül komolyabb hatást fejthetnének ki népművelési és művelődési intézményei, valamint iskolái is. A járás iskoláiban 24 859 tanuló nyer oktatást és nevelést (csak az általános tankötelezettségű iskolákban) — nem mindegy, milyen intenzitással. A járás könyvtári hálózatában 52 önálló és 5 fiók-könyvtár működik, több mint évenkénti 20 000 olvasóval. Művészeti és érdekköri tevékenységbe is mintegy 4300 ember — idősebb, fiatalabb — kapcsolódott be például 1972-ben. S talán kiegészítheti ezt a képet még egy adat: 32 mozi működik a járás községeiben és városaiban amelyeknek látogatottsága viszont meglehetősen alacsony, mert egy lakosra átlagosan csupán három mozielőadás megtekintése esik évenként.

Ténylegesen sokkal gazdagabb az emberek tudatvilága, semhogy ilyen vagy hasonló faktográfiai, szociológiai adatolással közeledhessünk megértésükhöz, még kevésbé lenne célszerű holmi adminisztratív eljárásokkal kísérletezni átformálásuk érdekében.

A pártkonferencia komolyan számba vette a fogyatékosságokat, és felmérte a lehetőségeket ezen a téren is. Határozataiban az ideológiai munka tartalmi, minőségi színvonalának emelése céljából világos és teljesíthető irányvonalat szabott meg a pártoktatás, az általános népnevelés, a közművelődés, az iskolaügy, a sajtómunka, s a tömeges agitáció és propaganda minden területére vonatkozólag.

A járás vezető pártszervei és párt- szervezetei tisztában vannak az e téren rájuk háruló feladatokkal, világosan áll előttük, hogy a szocialista társadalom számos rétegének tudatában még jó ideig elevenen hatnak a múltból visszamaradt, lényegében osztálygyökerű ideológiai, kulturális és magatartásbeli csökevé- nyek, keveredve a nyugatról importált propagandisztikus ráhatásokkal, amelyek éreztetik visszahúzó erejüket. Korunk olyan összetett viszonyrendszere ez, amely marxi—lenini elemzést, körültekintő politikai irányítást és gazdasági intézkedéseket, elmélyült eszmei nevelő tevékenységet, valamint differenciált, mindazáltal határozott káderpolitikát igényel a kommunistáktól.

MIKÜS SÁNDOR

Kulturális

H I R EK ;

______

O E

gy szovjet felmérés szerint hiányosak a fiatalok alapvető jogi ismeretei. Most kísérletképpen néhány leningrádi iskolában egy éven át jogot is tanítanak. A kísérleti programban a jog és a törvény fogalma, a szocialista törvény fogalma, a szocialista törvényesség, az állampolgári és családi jog legfőbb kérdései szerepelnek.

□ A lengyel szakírók egyre többször teszik szóvá a főiskolák és egyetemek munkájának fogyatékosságait. A permanens képzés megköveteli — hangoztatják —, hogy a felsőoktatás olyan általános képzettséget adjon, amely számol azzal, hogy a végzett szakembereknek életük folyamán esetleg négyszer-ötször is át kell képezniük magukat. A felsőoktatási intézményeknek a jövőben be kell vezetniük — javasolják a szerzők — a diploma utáni tanfolyamokat, amelyeken bizonyos év eltelte után a szakembereknek részt kell majd venniök, hogy megismerjék szakterületük legújabb eredményeit és azok gyakorlati alkalmazását.

□ A Szovjetunióban évente 3 millió rubelt fordítanak az iskolákban is felhasználható kisfil- mek készítésére. Évente 35—40 kifejezetten iskolai oktatófilm készül mintegy 600 ezer rubel értékben.

Q A L’Unitá hosszú cikkben és gazdag példaanyaggal bizonyítja, hogy az elsős elemista olasz tankönyvek nacionalista és fasiszta szellemben íródtak. Csak egy példa: vannak olvasmányok, amelyekben néger és fehér gyerekek beszélgetnek. Ezekben a beszélgetésekben célzatosan nevetségesek, buták a néger gyerekek.

fi Az NDK-ban több mint fél- milliárd márkát fordítottak az elmúlt évben a diákok étkeztetésére. Az étkeztetésben részt vevő tanulók száma az elmúlt 5 év alatt mintegy megkétszereződött, jelenleg másfél millió diák veszi igénybe ezt a szolgáltatást.

□ Az NDK-ban 4000 Internacionalista Barátsági* Klub működik, s mintegy 100 együttműködési szerződés jött létre az utóbbi években szovjet és NDK-beli pionírszervezetek között.

□ Az Egyesült Államukban a

kormány csökkentette a közoktatásra fordítható költségvetési ösz- szeget. Az állami bevételek 7,8 százalékát fordítják jelenleg oktatási célokra, míg 1967—68-ban ez az arány 8,8 százalék volt. A kormány a csökkentést az állami bevételek csökkenésével indokolja. Az amerikai Nevelők Országos Szövetsége (NEA) szerint félő, hogy a jövőben számítani kell további megszorításokra is.

□ Vasarely, a világhírű magyar származású francia művész (Vásárhelyi Győző), akinek az elmúlt két év során már két könyve jelent meg, most újabb művel jelentkezett a Denoel kiadónál: Nyers jegyzetek a címe, s a festő gondolatait, ötleteit tartalmazza, számos reprodukcióval.

□ Az amerikai könyvkiadók —

mondotta Robert Wedgeworth, az American Library Association igazgatója — attól tartanak, hogy a televízió és a képmagnó megnehezítheti a könyvkiadás eredményességét. Bár jelenleg még növekszik a könyvkiadás, a technikai fejlődés magával hozhatja a házi könyvtárak csökkenését.

Q Londonban rendkívül népszerű A. Milne: Winnie-The-Pooh című könyvének színpadi adaptációja. (Milne könyvét Karinthy Frigyes fordításában „Micimackó“ néven ismerjük.) A regény színpadi változata most a York Színház játékrendjén szerepel.

□ Az NDK legnagyobb revü- színházában a berlini Metropol- theaterben új, musicalt mutattak be. A cselekmény a jövőben játszódik és egy női tudós meg a kollégája körül forog. Mindketten a „mű-asszony“ előállításán dolgoznak. Az Asszony mérték szerint című musical komponistája: Siegfried Schäfer.