Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-03 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
i ÜZÜ [j|| Í5 ^hr A SZOCIALISTA MŰVÉSZET CÉLJA ÍRt^ Dr. JAN PODHRADSKÝ. A SZLOVÁK FILM KÖZPONTI IGAZGATÓJA A filmalkotás a híd szerepét tölti be az alkotó és a néző közt. Ezen a hídon találkoznak az érdekeik: az egyik akkor elégedett, ha a jól végzett munkából fakadó öröm tölti el, a másik akkor, ha művészi élményben részesül. A Szlovák Film dolgozói a múlt évben is arra törekedtek, hogy szilárd alapokra helyezett kulturális-művészeti hidat építsenek, olyant, hogy a nézők ne csalódjanak. Ennek érdekében több elvi jelentőségű intézkedést foganatosítottunk s az alkotómunkában új módszereket, új utakat kerestünk. Káros végletek Elöljáróban engedtessék meg, hogy említést tegyek a távolról sem új, -de annál sürgetőbb feladatokról. Több ízben hangsúlyoztuk már, ha filmművészetünk, a szlovák film vissza akarja szerezni a nézők bizalmát, türelmes és következetes harcot kell folytatnunk a középszerűség és a művészi sekélyesség ellen. Szükségszerűnek mutatkozik, hogy az alkotók merészebben elemez zék az emberek lelkivilágát. Az olcsó hatásvadászat, a brutalitás, a képek kusza összevisszasága, az élet peremjelenségeinek, az emberek ferde elhajlásának az ábrázolása vagy a minden áron való kísérletezés ugyanis nem ment meg bennünket a veszélytől, nem csalja be a nézőt a moziba. A kísérletezést, az új utak keresését azonban mindenkor támogatni fogjuk. Már Eizein- stein hangsúlyozta, hogy a néptől idegen intellektuális kísérlet nem lehet a filmművészet célja, ez csakis a milliók számára érthető kísérletre törekedhet. A filmművészet mozgósító ereje az élet igazságos ábrázolásában rejlik, nem pedig a külsőségekben, a színes dekorációkban, az igaztalan kitalálásokban. Filmjeinknek korszerűeknek, sikereseknek és politikailag haladóknak, ám érthetőeknek kell lenniük, olyanoknak, melyeket csupa szenvedély és vágy forrósít át. Emberek vagyunk, embereknek alkotunk, tehát nem lehet közömbös számunkra, hogy filmjeink látogatottak-e vagy se, felkeltik-e a nézők érdeklődését vagy pedig érdektelenül a feledésbe merülnek. Egynémely művész abban a tévhitben él, hogy a nézők érdeklődését csak a szocialista eszmétől és politikától mentes film válthatja ki. Mások viszont azt hiszik, hogy a politikai film nem más, mint ideológiai nézetek és száraz, elcsépelt frázisok gyűjteménye. Mindkét felfogás hibás, és következményeiben igen káros. Nem akarjuk, hogy filmjeink apolitikusak legyenek, eszmei közönyt árasszanak, de azt sem szeretnénk, ha túlzottan leegyszerűsítő film- agitációként hatnának. A művészien megalkotott műből nem hiányozhat az eszme, ez azonban nem „lóghat ki“ az alkotásból, mert ebben az esetben szúrna, mint a tüske. Az eszme, a szocialista eszme a jó filmben olyan „észrevétlenül“ van jelen, mint a gyöngyvirág diszkrét illata a szobákban. Az illat tulajdonképpen érzékelhető, ám megfoghatatlan, nem látjuk, de érezzük, rabul ejt bennünket, felcsigázza értelmünket és képzeletünket, boldoggá tesz, és meggyőz az élet szépségeiről. S a szocialista eszmének is valahogy így, ilyen formában kell jelen lenni a szlovák filmekben. Tényanyagunk van elegendő, csak tudni kell élni vele és művészien megfogalmazni. Nem kívánjuk, hogy dicsérjük azt, ami nem érdemel figyelmet. Kellő érzékkel és mértékkel tárjuk fel a fogyatékosságokat, s csak azt magasztaljuk, ami példás, tehát a példás életet és munkát, a magas erkölcsi normákért vívott harcot. Ezt a törekvést láthatjuk az utóbbi évek legsikeresebb szlovák filmjében, Az elég jó férfiakban. A szellemes ötletek és az izzó szavak sem mindenhatók Alkotó célkitűzéseink egyik fő feladata korunk problémáinak ötletesebb, bátrabb, vonzóbb, változatosabb ábrázolása. Természetesen időnként visszatérünk a nép gazdag történelmi, múlt^ jához is, a haladó forradalmi és kulHarc a nézők meghódításáért Az alkotóművészeket esetenként az a veszély fenyegeti, hogy az önelégültség bűvkörébe kerülnek. A szlovák filmgyártást jelenleg a középszerűség veszélye fenyegeti. Megakadályoztuk a szocialistaellenes, a társadalomellenes filmek gyártását, ám néha művészileg igen gyenge, eszmeileg kevésbé hatékony filmek készülnek; s ezen az úton nem haladhatunk tovább. Már a múlt években megvoltak a feltételek arra, hogy igényes művészi alkotáso- kát készíthessünk. A kisszerűséggel, a félszegséggel, az önelégültséggel párosuló középszerűség és felületesség könnyen visszavethet bennünket ta- noncéveinkbe. A Szlovák Film olyan kulturális-politikai intézmény, melv számos ismert és elismert művésszel rendelkezik, olyanokkal, mint például Palo Bielik, Vladimír Rahna, Ivan Bu- kovčan, Alfonz Bednár és mások, akik eredeti, eszmeileg és művészileg egyaránt érett műveket képesek alkotni. A díjakért folytatott hajsza és versengés a világfesztiválokon azzal a káros következménnye'l járt, hogy leszűkültek a művészi alkotásokkal szemben támasztott követelmények. Az alkotások figyelmen kívül hagyták a tömegek érdeklődési körét, ám tudatosítanunk kell, hogy a néző bizalmának visszaszerzéséért folytatott harc nem vezethet gyenge, felszínes és középszerű filmek alkotásához, csak azért, hogy megnyerjék a közönség tetszését. Azt szokták mondani, hogy az anya leginkább a gyenge, betegeskedő gyermekét dédelgeti; mi azonban az ilyen gyengécske termékeket nem szerethetjük, és nem vesszük védelmünkbe. Szigorú, könyörtelen szelektálást végzünk a forgatókönyvírástől kezdve egészen a gyártásig, s ha érdekeink úgy kívánják, a filmet, akár a gyártás közepén is leállítjuk, jobb egy el nem készült mű, mint egy káros zagyvaság. Befejezésül még csak annyit; az alkotókat arra ösztönözzük, hogy jobban ügyeljenek a gazdaságosságra, mert nemegyszer könnyelműen szórják a pénzt, holott egy új film néhány millió koronába kerül. A színészhiányra való tekintettel célszerű lenne új arcokat keresni vidéken is. Vannak tehetségeink csak gyakran hiányzik a készség, hogy felkutassák őket. Kívánatosabb lenne a cseh és a szlovák filmművészek rendszeresebb együttműködése is, hiszen a múltban ennek eredményeként számos értékes és hasznos alkotás született. A fogyatékosságok ellenére hangsúlyozni kell, hogy a Szlovák Film hasznos munkát végzett, ám még mindig vannak kihasználatlan tartalékaink. A szlovák filmalkotóktól mindig is megköveteltük s a jövőben is megköveteljük, hogy szilárdan a társadalmi talajon álljanak, a társadalmi események szemtanúi legyenek, kiismerjék magukat bennük, s ne riadjanak vissza a problémáktól. Az alkotó feladata, hogy rávilágítson a problémákra — művészi kifejező eszközökkel — megmutassa a helyes megoldást, s ne essen pesszimizmusba, s ne legyen .borúlátó, lényét a forradalmi optimizmus hassa át, mert már Dante is hangsúlyozta: az optimizmus az emberiség megmen- tője. turális hagyományhoz, melyeket ez ideig még nem térképeztek fel. Ilyen film a most forgatott Rejtett forrás lőcsei Pál mester életéről és munkásságáról. Merítünk témát tehát a történelemből is, de ügyelünk arra, tíogy elsősorban «a máról, korunkról alkossunk maradandót — az utókor számára. A szocialista művész fennkölt eszménye azonban az igazság keresése, feltárása, nemzedékünk harca az igazságért, jóllehet ez a törekvés olykor számos buktatót rejt magában. Az ilyen igényes küldetés vállalása kellő szakmai felkészültséget, műveltséget, határozott politikai állásfoglalást feltételez; csakis erkölcsi bátorsággal az alkotó sokra nem megy. Ismeretek és kellő felkészültség nélkül az alkotó olyan, mint a fa gyökér nélkül — egyhamar kiszárad, és a legkisebb szél is kidönti. A szellemes ötletek és izzó szavak még senkit sem óvta!; meg a veszélytől, bár nem egy alkotó éppen ilyen olcsó árura alapoz. Egyesek a tudás fellegvárában élnek, hiú ábrándokat kergetnek, keveset művelődnek, még a napisajtót sem olvassák. Nem tudják, mi történik az országban és határainkon túl, sőt nem is érdekli őket; s ez a legveszélyesebb tünet a szlovák filmgyártásban. Mi tagadás, némely alkotó azt sem tudja, mi újság a hazai film- művészetben. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy valamennyi művészeti ágazatban, tehát a filmművészetben is a szó az alkotás alappillére. Természetesen ez is viszonylagos, mert a tehetségtelen rendező néha a legjobb irodalmi forgató- könyvet is tönkreteheti S e-z fordítva Is igaz. Äm e tekintetben is általában igaz a közmondás: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát; tehát a sikerek vagy a sikertelenségek alapja már az irodalmi alkotók műhelyében keresendő. íróink és a dramaturgok jóvoltából sikerült kilábalnunk a válságos helyzetből, ma már nem küzdünk forgatókönyvhiánnyal, sőt itt-ott már tartalékkal is rendelkezünk. Alkotóink figyelmüket a jeleň felé fordították, szenvedélyesen készülnek már a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadulás 30. évfordulójára. Évek óta hiánycikk a jó vígjáték, ami pedig aranyat ér. Aki jó vígjátékot készít, nagy művész, mert sokkal könnyebb könnyekre fakasztani a nézőt egy ember tragédiája felett, mint a nézők szájára mosolyt csalni az élet visszásságai felett. S a forgatóköny- írókon múlik az is, hány és milyen filmet készítünk a gyermekek és az ifjúság számára, a leghálásabb nézők számára. Hiszen hazánk mozilátogató közönségének 80 százaléka a fiatalok közül kerül ki. A szlovák filmgyártás csak akkor nyújthat maradandót az egyetemes filmművészet számára, ha megőrzi műveinek nemzeti jellegét, tehát valami sajátos hazai problémát vet fel, olyat, ami érdekli s lenyűgözi a határainkon túl élő embereket is. Annak az alkotónak, aki világviszonylatban is eredményeket akar elérni, elsősorban jó hazafinak és internacionalistának kell lennie. Sok az alkotó, kevés az egyéniség A filmművészet elkötelezettsége, a szocialista elkötelezettség kizárja a rózsaszínre lakkozott valóságot, s a világ eseményeit nem sötét szemüvegen keresztül láttatja. Az élet olyan, mint a szivárvány, ennek színeiben pompázik, csak ezt a változatosságot meg kell látni, s meg kell tanulni szocialista módon ábrázolni. Nem elegendő ugyanis az alkofások hatásos külseje Némely operatőr mesterien képes az ilyen ábrázolásra; ők a rendezőt nemcsak segítik, hanem bizonyos vonatkozásban ösztönzik is, mint például az igen sajátos látásmódú František TnkeS. Sajnos vannak olyan alkotók is, akik szándékosan az élet peremjelenségeiben keresik a konfliktusokat, s az élet tiszta áramlását szándékosan szennyezik. Az ilyen „alkotóknak“ természetesen nincs helyük a filmgyártásban. A rossz szükségszerűen rosszat szül, és az 1971—72-es években némely filmünk félresikerült. Szerencsére az utóbbi időben olyan filmek készültek, mint a Holnap késő lesz, a Hosszú az út a mennyországba, az Azok a kis kiruccanások, a Katarína Padychová vétke, amelyekkel nyugodt lelkiisme- rettel állhatunk a nézők elé. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy elegendő az alkotónk, viszont kevés az alkotó egyéniségünk. Ez elsősorban az ösztönös kádermunka áldatlan következménye, mert a múltban nem fordítottak kellő gondot az alkotóművészek kiválogatására és felkészítésére. Egyes alkotóink nem tudják kezükben tartani a színészeket, tehetetlenül szemlélik, hogyan csúszik ki kezükből az alkotás és elvész a mű mondanivalója. Ez történt a Mezei liliomok esetében is. Persze, ilyesmi is megtörténik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az alkotónak a mű realizálásánál eredeti elképzeléseinek a rabjává kell válnia. Ellenkezőleg: a forgatás során ne ragaszkodjunk sémákhoz, sablonokhoz. A forgatókönyv még nem kész mű, az író hozzájárulása nélkül azonban nem lehet önkényesen megmásítani az irodalmi anyagot. 1973 VI. 3. Vladimír Bahna „Rejtett forrás“ címmel filmet forgat lőcsei Pál mester életéről. A készülő alkotásban a mestert Ctibor Filčík (a képen balra) kelti életre. Orphani des szerepét Mikulás Huba (jobbról) játssza. HI I.U,- • J.U- . 5 * 1 \ köhtvai stüdióhao most készült el a Katarína Padychová vétke
