Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-24 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
A TYUMENYI KÖOLAJTENGER Amikor a harmincas évek kezdetén I. M. Gubkin szovjet akadémikus és munkatársai először hozták nyilvánosságra tudományosan megindokolt feltevésüket a tyumenyi földek mélyén rejlő kőolajról, számos hazai tudós minden szónoki tehetségét latba vetve igyekezett bizonyítani Gubkin akadémikus „nagy tévedését“. Ez a nemcsak tudományos jellegű vita, melynek befejezését a második világháború is jelentősen hátráltatta, a területi pártszervezet sokoldalú támogatása mellett végül is a lelkes geológusok kis csoportjának győzelmével végződött. A tudományosan megalapozott feltevés híveinek cáfolhatatlan és elvitathatatlan érveként — úgyszólván az utolsó percben, amikor már a miniszteri aláírás is ott volt a geológiai kutatás megszüntetéséről szóló határozaton — 1957 szeptemberében Berezovo falucska mellett hatalmas földgáz-gejzír tört ki. Az ellentábor tudósai azonban ezután sem nyugodtak, s a nyugati geológusok „véleményére“ hivatkozva azt lőgépeken, hajókon végzett utazáshoz szükséges időben mérik. A hajók itt a nagyobb folyókon és folyamokon nyári időben a legfontosabb szállító- eszközök. Az utak itt Tobolszknál gyakorlatilag véget érnek — s nincs is rá mód, hogy észak felé tovább építsék azokat. Ettől a régi orosz várostól északra egészen az Ob középső folyásáig összefüggő mocsarak, laza láptalajok vannak, s csak helyenként fordulnak elő vízzel kevésbé átitatott szigetek. Ezek a szigetek megtartják ugyan a terepet ismerő őslakókat és a szarvasokat, az autók azonban elsüllyednének rajtuk. Teherautók itt csupán télen közlekedhetnek, amikor a 60—80 százalék vizet tartalmazó ritka iszap a 40 fokos fagyokban sziklakemény- nyé dermed. Ez a délről északra irányuló nagy anyagszállítások időszaka, amit nyári időben csak hajókon vagy repülőgépeken lehet megvalósítani. Az Ob középső szakaszától északra, amely a 61 szélességi körrel egyvo- nalban szeli át a vidéket, egészen az terület földgázkészlete csaknem kétszeres mértékben felülmúlja az USA összes eddigi ismert készletét, bár iparilag egyelőre csak a medvezsiei lelőhelyet használják ki. Az utóbbinak szintén nem kis készletei ezer évig fedezhetik Leningrád és a leningrádi körzet fűtőanyag- és energiaszükségletét. A medvezsiei földgáz már ma is három csőben áramlik a „Szevernoje szijanyije“ (Északi fény) nevet viselő földgázvezetékben Szalehard, Polárnij és Intu városokon át egészen Uhtába, és innen vezetik majd tovább Lenin- grádba. A tyumenyi gáz a Komi Autonóm Köztársaságon át rövidesen az arhangelszki és murmanszki kikötőkbe is eljut. A gázvezeték déli ágát is építik már, amely Nádimból Pungába, innen pedig az uráli körzetekbe juttatja a gázt. A kilencedik ötéves terv utolsó évében erről a területről évi 50 milliárd tonna gázt fognak hasznosítani, vagyis a tavalyi mennyiségnek körülbelül a négyszeresét. Az egész gázvezetékrendszer kiépítése, s a lelőhelyek kölcsönös összekapcsoláBRATISLAVA ÉS NYIZSNYEVARTOVSZK KÖZÖTT állították, hogy csak helyi jelentőségű, véletlen leletről van szó. A csaknem negyed évszázadig tartó éles vitát 1960 júniusában az Uraj városka melletti szamszki lelőhelyen végzett fúrás zárta le, amely 300 tonna kőolajat adott naponta. Ezután viszonylag gyors egymásutánban tört fel a kőolaj a közeli tyetyerovszki lelőhelyen, a szurguti, az Uszty—Balik-i területen és Megionban, valamint a földgáz a Taz folyó völgyében, a Pur folyó déli mellékvizeinek torkolatánál, valamint a Medvezsie lelőhelyen. Ezután a pravgyinszki lelőhelyről, később a Nyizsnyevartovszk melletti Szamotlor tó alatti kőolajtengerről szerzett tudomást a világ, amely az évszázad felfedezéseként került be a köztudatba. Nem véletlen tehát, hogy a világsajtó oldalain az utóbbi években gyakran találkozhattunk ilyen címekkel: ..Beláthatatlan kőolaj- és lold.qázkészletek a tyumenyi területen“, ,,A tyumenyi kőolajóceán“, „A köolajtenger feletti területek“ stb. Bármilyen hangzatosak és túlzottak is ezek a megállapítások, az igazság az, hogy nemhiába tanúsítanak oly nagy érdeklődést a világ iparilag fejlett államai a Szovjetunió ezen területe iránt. A tyumenyi terület eddig feltárt és geolópiailag igazolt kőolaj- és földgázkészletei — túlzás nélkül állíthatjuk — oly hatalmasak, hogy a növekvő kitermelés mellett, amely évszázadunk utolsó évtizedében eléri az évi félmilliárd tonnát, még dédunokáink számára is elegendő mennyiséget fog biztosítani. Ezért az sem csoda, hogy az energetikai és fűtőanyagokban, vegyipari nyersanyagokban szűkölködő államok óriási és nagyon aktív érdeklődést tanúsítanak aziránt, hogy ipari termelésüket az életet jelentő kőolaj- és földgázvezetékek által érre a területre kapcsolják rá. Vonattal három nappalt és két éjszakát vesz igénybe az út Moszkvából Tyumenyba, az azonos nevezetű terület déli részén elterülő közigazgatásiipari központba. Ezt a távolságot nem egész három órára rövidítették le a korszerű repülőgépek. Itt ugyanis — amint azt e beláthatatlan térségben végzett nemrégi barangolásaim alkalmával tapasztalhattam — a távolságot nem kilométerekben, hanem a repüHszaki-Jeges-tengerig nem kevésbé vizenyős, sík tajga terül el, amely fokozatosan megy át a mocsaras, zord tundrába. Nemcsak a természeti feltételek, de a „terület“ fogalma is nehezen fér be a-mi elképzeléseinkbe. A másfél millió lakosú tyumenyi területen tíz olyan ország is kényelmesen elférne, mint a mi köztársaságunk. A nyizs- nyevartovszki járás például éppen akkora területű, mint egész Csehszlovákia. A járás székhelyét, Nyizsnyevar- tovszkot, illetve a tőle 14 kilométerre elterülő szamotlori kőolajmezőt ma acélcső köti össze Bratislavával, pontosabban a Slovnaft vegyipari kombináttal. Itt a kőolaj- és földgázvezetékek az egész terület kőolaj- és földgáztermelésének meghatározó tényezői. Építésüket itt ezer kilométerekben kell számolni. Az acélcsöveket csak télen lehet összehegeszteni, amikor a terület több mint háromszázezer mocsara, tava és tőzegtelepe kőkeménnyé fagyott. Emberek és gépek csak télen mozoghatnak ezen a területen. Ilyenkor kell a rendszerint 1200 milliméternél nagyobb átmérőjű csöveket rendeltetési helyükre szállítani és hegeszteni. Ha a tavasz beálltáig nem végeznék el ezt a munkát, a felszínen maradt csodarabok elmerülnének a mocsarakban. Természetesen, mielőtt még elkezdenék a csövek szállítását az átfagyott területeken, a nyár folyamán hajókkal szállítják azokat a folyami kikötőkben kiépített támaszpontokra. E területen — Urengojban — már feltárták és geológiailag fejtésre előkészítették a világ legnagyobb földgáz-lelőhelyét, amely önmagában felülmúlja az USA földgázkészletének a felét, továbbá a sarkkörön túli, valamint a komszomolszki, a jamburszki, a jubilejnajai, az orosz, a dólorosz és a medvezsiei lelőhelyet. Ezeken kívül két nagy gázhidrát-lelőhelyet is feltártak, a gubkinszkit és a tazovszkit, amelyek különleges természeti jelenségnek számítanak. Amíg nem láttam, nem is akartam elhinni, de mégis igaz: a természet itt önmaga — igaz hogy hatalmas mélységekben — alakította át a természetes gázt benzinné. E két lelőhely minden köbméter gázhidrát ja (a másik kettő, a varien- ganszki és a piatnogorszki az Ob mellett terül el) 20 centiliter 60—100 oktánszámú benzint tartalmaz. Az egész sa után évtizedünk végére az évi gázfejtés meghaladja majd a 200 milliárd köbmétert. A geológiai kutatás az egész tyumenyi területen eddig 65 kőolajforrást, 44 földgázforrást és 4 gázhidrátfor- rást adott át ipari célokra. Ezek között a készletek és a napi teljesítmény szempontjából rendkívül gazdag források is szerepelnek. Az USA-ban például jó eredménynek tartják, ha a fúrás 10 000 köbméter gázt ad naponta; A Szovjetunió földgázmezőin végzett fúrások átlagos teljesítménye 20 000 m3, a tyumenyi terület egy-egy fúrása azonban 1—2 millió m3 gázt is ad naponta. A kőolajtermelés sem marad el e teljesítmények mögött, amely főleg az „Ob középső folyásának körzetében összpontosul. Innen vezetik a kőolajat távolsági vezetékeken keleti irányban egészen Irkutszkba, délre Tobolszk, Tyumeny és Omszk irányába, nyugat felé Nyizsnyevartovszkból Szurguton át a Tatár Autonóm Köztársaságban levő Almetyevszkba, innen pedig a „Barátság“ kőolajvezetéken egészen Bratislavába. 1964-ben a tyumenyi területen 209 ezer tonna kőolajat fejtettek. A következő két évben a fejtés oly gyorsan növekedett, hogy az 1966-os teljesítmény 2 millió 790 ezer tonnára „ugrott“. A további három év alatt, tehát 1969-ig a kitermelt kőolaj mennyisége elérte az évi 19 és fél millió tonnát. A legutóbbi három év alatt elérte a tavalyi 53 millió tonnát, s az idei terv további 23 millió tonna növekedésre számít. Gyakorlatilag ez a tavalyi teljesítményhez viszonyítva 36 százalékos növekedést jelent, ami fizikai mértékegységben számítva meghaladja a világhírű bakui kőolajmező egész évi termelését. És a távlatok? A kilencedik ötéves terv utolsó éveiben 120—125 millió tonna kőolaj termelésére számítanak. A hetvenes évek végére az évi fejtés 230—260 millió tonnára növekszik, s évszázadunk utolsó évében — amint a geológiai kutatás eredményei már eddig is alátámasztották — a tyumenyi terület évi kőolajtermelése elérheti az 500—600 millió tonnát. Ez olyan mennyiség, amelyből száz- tonnás,- nehéz vagonokba helyezve olyan vonatszerelvényt lehetne összeállítani, amely az egyenlítő mentén az egész földgömböt körülfogná. Más hasonlattal élve hazánk petrolkémiai iparának nyersanyagszükségletét fél évszázadon át biztosítaná. A kőolajtermelés fejlesztésének ilyen konkrét jövője több tíz új kő- olajvezeték építésér teszi szükségessé. Természetesen a környék ipari fejlesztése is számításba jön, s a főleg nőket foglalkoztató könnyűipar fejlesztésén kívül elsősorban olyan vegyipari üzemeket létesítenek, amelyek a kőolajat kísérő gázokat fogják hasznosítani. Ez a kísérő földgáz, vagy ahogy itt nevezik „popútnij gaz“, óriási mennyiségekben fordul elő. A szeparátorok csak az idén 8,5 milliárd köbmétert választanak el belőle a kőolajtól. Ennek többségét most még hatalmas fáklyákban égetik el az Ob középső szakaszának egész hosszában elszórtan elhelyezett szeparátorok mellett. Szamotlor = halott tó: Ez rendkívül érdekes tó, amely bár több tucat négyzetkilométer felületű, sehol sem mélyebb két méternél, és átlagos mélysége is csupán egy méter. Télen fenékig beíagy. A Szamotlor elnevezés az itteni hanti-manysi népek nyelvén halott tavat jelent. Valószínűleg azért nevezik így ősidők óta, mert az alulról feltörő mérgező gázok megölnek benne minden életet. A Szamotlor és a szomszédos mocsarak alatt rejtőző beláthatatlan gazdagságot 1969-ben fedezték fel. Ez a felfedezés arra is kihatott, hogy a tyumenyi terület középső részének központját Szurgutból Nizsnyevar- tovszkba, ebbe a kis halászfaluba helyezzék át. Ez a valamikor néhány faházikóból álló falucska ma korszerű, több mint kétszázezer lakost számláló várossá fejlődött. Nem is csoda, hiszen az itteni olajmező — bár a felmérések teljes befejezése még hátra van — már az eddig igazolt készletek alapján is hatodik helyen áll a világon. Két évvel a kőolaj felfedezése után, vagyis 1971-ben, már 13 millió tonnát fejtettek. Tavaly további 17 millió tonnával növekedett a termelés, és az idén is hasonló mértékű növekedésre számítanak. A szamotlori kőolajbányászok azonban a Szovjetunió megalapításának 50. évfordulója alkalmából tett kötelezettségvállalásukban a tervezett évi növekedést 17 millió tonnáról 23 millió tonnára emelték, s így már az idén a tervezett 38 millió tonna helyett 43 millió tonna kőolajat akarnak kitermelni. — Bányászaink a kilencedik ötéves terv jövő évi és utolsó évében is tartani akarják az idei növekedési szintet, amely több az azerbajdzsáni olajmező egész évi termelésénél — mondotta Vaszilij Vasziljevics. Ceruzát vettem a kezembe és gyorsan számolni kezdtem. — Az egész tyumenyi terület idei terve tehát 86 millió tonna kőolaj. Ha ebből leszámítjuk a szamotlori tervezett mennyiséget, a többi olajforrásra 48 millió tonna jut. Tegyük fel, hogy a terület többi szakaszán a következő két évben nem fogják növelni a termelést, a kilencedik ötéves terv végére csak a szamotlori növekedés által is nem a tervezett 120— 125, hanem 135 millió tonnára növekszik a termelés — mondottam. Bahilov elvtárs elmosolyodott és megjegyezte: — Miért gondolja, hogy a többi körzetben nem fogják növelni a termelést? Ott is növelni fogják, ez csak természetes: — Ez pedig azt jelenti.. . — Igen, ez azt jelenti, hogy a tyumenyi terület a kilencedik ötéves terv utolsó évében legalább 145 millió tonna kőolajat fog termelni, amelyből maga Szamotlor legalább 90 millió tonnával veszi ki a részét. De még ez sem az utolsó szavunk. Célkitűzéseink szerint évi 110—120 millió tonnás termelést akarunk elérni Szamotlor- ban, tehát annyit, amennyi egyenlő az egész Tatár Autonóm Köztársaság termelésével és hatszorosa az azerbajdzsáni kőolajmezők évi termelésének. Megkérdeztem, hogy milyen lesz az évi termelés végső értéke. Azt a választ kaptam, hogy nehéz lenne ezt előre megjósolni, hiszen a geológiai kutatás eddig ismert eredményei alapján a tó alatt rejlő kőolaj mennyisége meghaladja a hárommilliárd tonnát. A kutatásokat azonban még nem fejezték be, és nem lehet tudni, mennyit tárnak még fel. Valószínűleg további jelentős készleteket is felderítenek még a kutatók. A kőolaj-termelés fejlődésének ütemét és terjedelmét azonban nem a készletek mennyisége határozza meg, hanem az olajvezetékek építése, amely itt csak a téli hónapokban valósítható meg. ARNOŠT BAK /ÍT73. VI. 24.
