Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-24 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 VI. 24 5 A népgazdaság v" - V 5 A vegyipar szerepe közismert, hiszen a fejlett államokban a kemizáció jelentős mértékben kihat a népgazdaság fejlődésére s a lakosság életszínvonalára. A háború utáni években Csehszlovákia nem rendelkezett jelentősebb vegyipari üzemekkel, a kő olajfeldolgozás fejlődését a nyersanyaghiány is fékezte, s csak kisebb kapacitású, elavult berendezésű üzemekben folyt a termelés. Vegyiparunk fejlődésében lényeges változás csak 1960 után következett be, főleg a Szovjetunió és Csehszlovákia kormánya által 1956 decemberében kötött szerződések alapján. A hatvanas években folyamatosan növekedett a Szovjetunióból importált kőolaj feldolgozása, ami nemcsak vegyiparunk szerkezetét változtatta meg, hanem a népgazdaság többi ágazatára is kihatott. A kőolaj hazai feldolgozását közelebbről vizsgálva azonban megállapíthatjuk, hogy eddig csak az elsődleges feldolgozására került sor. A kőolaj másodlagos felhasználási folyamata a petrolkémiai komplexumok építési által az utóbbi években nálunk is intenzíven fejlődik. A következő ötéves terv időszak végére 23—25 millió tonna kőolaj ipari feldolgozására számítunk, ami 100 százalékos növekedést jelent. A kőolaj döntő többségét a Szovjetunióból fogjuk szállítani. A csehszlovák népgazdaság számára a kőolaj elsősorban jelentős elsődleges energiaforrás. A fűtőanyag-szükséglet növekedését főleg kőolajtermékekkel biztosítjuk, kisebb mértékben földgázzal és szilárd fűtőanyagokkal. Fűtőanyag-alapunkat a múltban csaknem kizárólag a hazai szén képezte. Az utóbbi években azonban olyan nézet alakult ki, hogy az ipari termelés és a lakosság szükségleteinek ellátására távlatilag is megfelelő energiaforrást kell biztosítani. A szén ebből a szempontból már nem elégíti ki az igényeket, termelése egyre drágább, igényes beruházásokkal jár, a felszíni fejtésnél sok termőterület megy veszendőbe, s az alacsony kalóriatartalmú szenek égetése a levegőt is nagymértékben szennyezi. A geológiai felmérések is kimutatták e források erősen korlátozott jellegét. Mindez szükségessé tette, hogy a nemesebb energia- források jelentősebb helyet kapjanak népgazdaságunk fűtőanyag-gazdálkodásában. A külföldi tapasztalatok is azt igazolták, hogy a folyékony fűtőanyagok használata gazdaságos és előnyös. A kőolaj így az üzem és a kenőanyagok gyártása mellett az energiatermelésben is fontos szerephez jut. A folyékony fűtőanyagok részaránya állandóan növekszik és az előrejelzés szerint 1980-ban eléri a 28 százalékot. A kőolajtermékek a népgazdaság számos területén felhasználhatók. Az üzemanyagokon, a benzinen és a motorolajon kívül a kőolajból különböző kenőanyagokat, olajokat és kenőcsöket készítenek, amelyek mint transzformátorolajak kábelolajak stb. kerülnek forgalomba. A kőolaj elsődleges feldolgozásának további termékei az aszfaltok, amelyek felhasználása szintén sokoldalú. Keresett és sok területen érvényesülő anvagok a könnvű szénhidrogének is, főleg a proA szovjet kőolaj vegyiparunk fejleszlésenetc neiku löziietetlen alapanyaga pán-bután gáz. A fűtőolaj a kőolajból nyert termékek 40 százalékát képezi. A motoros üzemanyagok főleg a közúti forgalomban érvényesülnek, és szükségletük állandóan növekszik. A dieseiesítés következtében a vasút is egyre több motorolajat igényel. A motorolaj, mint köny- nyű fűtőolaj a háztartásokban is jól érvényesül, a felmérések szer:nt 1980-ban több mint 800 000 háztartásban fogják használni. A háztartási fűtőolaj- ellátás szervezési és technikai kérdéseinek megoldása egyik fontos napirendi feladatunk. A benzin további nagy fogyasztói a gázgyárak, ahol a nyert benzinből gázt készítenek közszükségleti és ipari célokra. A kőolaj további desztillációs terméke a petróleum, melynek általános fogyasztása ugyan csökkent, de a légi szállításokban, a sugárhajtású repülőgépek hajtóanyagaként érvényesül. A fűtőanyagok között egyre nagyobb szerep íuí a nehéz fűtőolajoknak, az ún. mazutoknak. Ezt elsősorban gazdasági és energetikai hatékonyságuknak köszönhetik. A mazutfogyasztók alkalmazásával jelentős megtakarításokat érhetünk el. A mazutra üzemelő hőfejlesztőkben például a barnaszén alkalmazásához viszonyítva a beruházási költségek 20, az üzemelési költségek 25, a munkaköltségek pedig 60 százalékkal csökkennek. A fűtőolajok bevezetése elsősorban ott célszerű, ahol a drágább fűtőanyagokat, a kokszot, a mesterséges gázokat és az osztályozott szenet lehet velük helyettesíteni. Ide sorolhatjuk elsősorban a vas- és acélgyártás, a magnezit- gyártás stb. technológiai folyamatait. A lakóhelyek és üzemek hőfejlesztőinek fűtését is ide sorolhatjuk, ahol a szilárd fűtőanyagokat a levegő szeny- nyeződése szempontjából is célszerű helyettesíteni, annak ellenére, hogy a mazut is kéndioxiddal szeny- nyezi a levegőt. A fűtőolajak emellett a mezőgazdaságban is érvényesülnek, például a gabonafélék és a takarmányok szárításánál. Amint látjuk, a kőolaj elsődleges feldolgozásának hagy jelentősége van a fűtőanyag- és energiagazdálkodásban. Emellett állandóan növekszik a kőolaj másodlagos feldolgozásának jelentősége a vegyipar különböző ágazataiban. Csehszlovákia vegyipara a második világháború óta 13-szorosára növekedett. A legintenzívebben fejlődő iparágak közé tartozik. Nagy jelentősége szempontjából azonban nem fejlődött még fel a népgazdaság második nyersanyagbázisává, nem tudja még teljesíteni feladatát a többi népgazdaság; ágazat kemizálásában, s a külkereskedelmi kapcsolatokban sem tölti még be azt a szerepet, ami megilletné. Ezért a vegyipar, főleg a petrolkémia fejlesztésére különleges gondot kell fordítani. Hasonló fejlődés tapasztalható a világ többi iparilag fejlett államában is. Ma a kőolajból készült termékek egész sorával találkozhatunk a gépiparban, az építőiparban és a textiliparban. Új vegyipari készítmények gazdagítják a fogyasztási cikkek választékát, növeiik a talaj termőképességét, segítenek a kártevők elleni küzdelemben. Jelentősen emelik a csomagolási technika színvonalát is. Jól érvényesülnek a gyógyszer- iparban. a mosó- és tisztítószerek gyártásában stb. A petrolkémia fejlesztése kereteben a benzinből és kőolajból nyert gázok felhasználásával új alapanyagokat fogunk készíteni a műanyagok és a műszálak gyártásához. A kőolaj hatékonyabb felhasználásával a műanyagok termelését kb. a háromszorosára növeljük. A polisztilén és a nagynyomású polietilén gyártása a négyszeresére növekszik. Megkezdjük a polipropilén gyártását s jelenleg építjük az alacsonynyomású polipropilén gyártásához szükséges berendezéseket Bővítjük a polivinil- klorid gyártását, amivel több nyersanyagot nyerünk a padlóburkoló-anyagok, csövek és kábelek készítéséhez. A petrolkémia lát|a el nyersanyagokkal a szintetikus műszálak termelését is. 1975 ben a sznte- tikus műszálak részesedése a textilipari alapanyagok gyártásában eléri a 40 százalékot, ami két és félszeres növekedést jelent. A viszkóza tnüseívem gyártása a íelenlegi színvonalon marad. Elsősorban a kőolajból nyert fenolból készített poliamid műszálak, a polipropilén műszálak és a dimetilteref- talátból készített poliészter műszálak termeléséről van szó. Távlatilag a kerékabroncsok és oeisok gyártásához szükséges szintetikus kaucsuk termelését is fejlesztem fogiuk. A jelenleg gyártott buta- diensztirén-kaucsuk mellett a poliizoprén- és a po- Übutatién-kaucsuk termelését is bevezetjük. A kőolajszármazékok a könnyített polisztirén és a poli- uretánhab gyártására is szolgálnak. Nagyon fontos készítmények még az aromatikus szénhidrogének — a benzén, a toluén és a xilén — amelyek a szintetikus anyagok, műgyanták, műbőrök stb. gyárosának fő alapanyagai. A kőolajtermékekből származó hidrogént és szenet ammóniák- és karbamidgyár- táshoz is felhasználják amelyek mint koncentrált nitrogénműtrágyák, takarmány kiegészítők, és mint inari alapanyagok érvényesülnek. Saját geológiai kőolajkészleteink terjedelme meglehetősen korlátozott, ezért főleg a behozatalt növeljük. Kőolajszükségletünk legfőbb szállítója jelenleg és a jövőben a Szovjetunió. A szovjet kőolaj minőség szempontjából azonos értékű a Közel-Keleten termelt kőolajjal, a „Barátság kőolajvezetéken“ való olcsó szállítása azonban sokkal gazdaságosabbá teszi. VÁMOS BÉLA A llPÜ! 80S Az emberiség olajigénye rohamosan növekszik. Egyre mélyebbre fúrnak olaj után, egyre több kutat telepítenek a tengerre, és egyre nagyobb költségeket vállalnak az olajszállításnál is. Mivel lelőhelyekre csak ritkán akadnak a felhasználási területekhez közel, kezdettől fogva a kitermeléssel a szállítás problémája is együtt jár. A kutatás és a termelés költségei — olyan kedvező esetekben, amikor nem túlzottan mélyről nyerik az olajat, s jóval több mint ezer kilométerre kell szállítani a lelőhelytől a finomításig — nem érik el a szállítás költségeit. A szállítási költségek mindig és mindenhol jelentősen befolyásolják a szállított termék árát, ezért nagy jelentősége van a szállítás gazdaságos módozatainak. A szénhidrogénekre jellemző hatalmas meny- nyiségek szállításánál kezdettől fogva kutatják a leggazdaságosabb szállítási módozatokat, a legrövidebb útvonalakat és a legcélszerűbb eszközöket. Korábban a kisebb mennyiségek mozgatása még nem tette szükségessé a rendkívül nagy beruházási összegeket igénylő vezeték- rendszerek építését. Erre csak akkor került sor, amikor a befektetés amortizációja megfelelő mennyiségű olaj, illetve gáz szállításával biztosítottnak látszott. De természetesen szerepet jáfszott az is, hogy a nagy mennyiségek mozgatását a meglevő eszközökkel már csak nehézkesen lehetett megoldani. A termelés mennyiségi növelése és nagyobb készletek mozgatása megteremtette a legfejlettebb szállítási eljárások alkalmazását. Ma már több százezer kilométernyi olaj, olajtermék és fö'd gáz szállítására alkalmas vezeték hálózza be a földet és épülnek újabb és újabb csőrendszerek. A leggazdaságosabb szállítóeszközöknek a csővezetékek bizonyultak, de csak akkor fize- tődik ki af. építésük, ha az olajmező elég gazdag ahhoz, hogy a kiépített szállításkapacitás évekig működhessen. Bár egyes területeken különlegesen nehéz terepviszonyokkal kell megküzdeni a csővezeték-építőknek, és ezzel a beruházási költségek is emelkednek, mégis ilyen terepen van elsődleges előnye a csővezetéknek, mivel más szállítási lehetőség nem jöhet számításba. A Barátság ©íajvezeték Európa legnagyobb olajvezetéke, egyúttal világviszonylatban is a legnagyobb méretű, a Barátság olajvezeték-rendszer. Mai hossza 5327 km. Egy-egy olajvezeték méretét azonban nemcsak a hossza szabja meg, hanem teljesítőképessége is. A barátság vezeték ebből a szempontból is páratlannak mondható. 1962 óta szállít olajat Csehszlovákia és Magyarország részére és 1963 óta Lengyelországnak és az NDK- nak. Időközben országaink „kinőtték“ az eredeti kapacitást, és hamarosan megkezdték a Barátság csővezeték-rendszer bővítését. Az olajvezeték építését a csöveken kívül a szivattyúállomások, a vezérlő helyiségek, az áthidalások és egyéb műszaki tárgyak teszik költségessé. Újabban „rendszerben nemcsak magát a csővezetéket értjük, hanem a lelőhelytől a felhasználóig terjedő teljes útszakaszt, a számítógépek alkalmazásával, helikopteres és repülőgépes őrjáratokkal, a híradástechnika szinte valamennyi lehetőségének kihasználásával együtt. Komputerek tartják nyilván a szállított mennyiségeket, várható beérkezésük ideiét, a szivattyúzás adatait, a csővezeték telje- sítményét különböző pontokon, a szállított részlet- és összmennyiséget és minden egyéb, a szolgálat ellátásához szükséges információt. Hiába van a csővezeték a földbe ásva,.nem sérthetetlen. Árvizek, földrengések, hegycsu- szamlások, villámcsapások, korróziós folytonossági hiányok, szelepek, motorok hibái stb. jelentős károkat idézhetnek elő, ha későn észlelik. Ezért a vezetékek mellett híradóhálózatot és riasztórendszert is építenek. A Barátság olajvezeték például 200 km hosz- szan mocsaras területen halad. Átszeli az Északkeleti-Kárpátok közel ezerméteres gerincét, áthalad több száz patakon és folyón, köztük olyanokon, mint a Volga, az Oka, a Dnyeper, a Visztula, az Odera, a Dnyeszter és a Duna. Az olajvezeték korróziós hatásokkal szembeni védelme külön tudományággá fejlődött. A jelentős értékek megóvására számos új eljárás alakult ki. Az anódos védekezéstől a műanyagbevonatokig, a kohászati eljárások megválasztásától a változó csöfalvastagságig, újabb és újabb módszerekkel védik a vezetékeket és igyekeznek meghosszabbítani élettartamukat. U. Gy.
