Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-22 / 147. szám, péntek
SIKERES RENDEZVÉNY A csehszlovákiai magyarok országos népművészeti fesztiválja ÚJ SZÓ Mintegy nyolcszáz szerepű népdalénekesek, éneklőcsoportok, népi zenekarok és népi tánccsoportok részvételével zajlott le Zeliezovcén (Zselízen) a csehszlovákiai magyarok XVIII. országos népművészeti íeszti- vál ja. A kétnapos ünnepség műsora — az előző évi fesztivál műsorához hasonlóan — több részből állt. Közülük először az „Ünne pi manifesztáció“ című részről és ,,A népművészen csoportok ünnepi felvonulásá"-ról kell szólnunk, amelyekben a leginkább kifejezésre jutott a feszti vál küldetése. Az előbbiben a szónokok többek között hangsúlyozták a népi hagyományok ápolásának fontosságát és méltatták a seregszemle kultúrpolitikai jelentőségét. Az utóbbiban a népviseleti ruhákba öltözött magyar, szlovák, cseh, morva, ukrán és lengyel együttesek hűen demonstrálták a ren dezvén y 1 n tern a clonalisfa jellegét. A fesztivál műsorának továb bi részeit két fő csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azok tartoznak, amelyekben a szereplők eredeti magyar népdalokat, népi táncokat, népszokásokat és népviseleti ruhákat mulattak be, eredeti formában. Itt mindenekelőtt a „Népszokás — hagyomány, népdal és népviselet“ című részt kell megemlítenünk, amelyben Zobor vidéki népdalénekesek és folklórcsoportok — többek között a bádicei (bédi) Fülüp Imréné, az 1972. évi országos népdalverseny győztese, a host'ovái (geszti) Brath Lász- lóné, az országos verseny második helyezettje, a ladicei (lédeci) és más éneklőcsoportok — elevenítették fel népi hagyományaik egy-egy töredékét. Fellépésüket az egyszerűség és a természetesség jellemezte, s ezért dicséret illeti valameny- nyiüket. A szereplők műsorát és népviseleti ruháik bemutatását egy mikroregionális kiállítás egészítette ki. Ezen a jelšovcei (egerszegi) és a Výčapy—Opa- tovee-i (vicsapapáti) népi hímzéseket tekinthették meg a látogatók. A kiállítás legértékesebb darabjai a 30-as évekből származó, korabeli népviseletet bemutató színes fényképfelvételek, valamint a hímzések voltak. A „Csak tiszta forrásból“ című részből a sazdicel (száz- di) férfi éneklőcsoport, továbbá a már említett Zobor vidéki népdalénekesek és folklórcsoportok előadásai érdemelnek említést, de elismeréssel kell szólnunk Silica és Silická Brezová (Szilice és Borzova) közös folklórcsoportjáról is, amely először vett részt az országos seregszemlén. A fesztivál műsorszámainak másik csoportját azok a részek alkották, amelyekben a tánc- együttesek és tánccsoportok adták elő stilizált népi táncaikat. A műsor „Baráti üdvözlet" című részében a magyarországi Bartók Béla táncegyüttes, valamint a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek kulturális szövetségeinek tánccsoportjai — a Vršatec, a Hradistan, a Karpatyanin, az Olza és a Szőttes — léptek fel. Dalaik és táncaik hazánk és a szocialista országok nemzeteinek és nemzetiségeinek internacionalista együttélését, megbonthatatlan barátságát hirdették. A fesztivál „Képeskönyv“ című részében újra láthattuk az említett táncegyütteseket, de felléptek a CSEMADOK éltánc- csoportjai — a košicei Uj nemzedék, a Rimavská Sobota i (rimaszombati) Gömöri, a tomášovi (féli) Kis Duna, a biskupicei (fülekpüspöki) Palóc, a Nové Zámky i (érsekújvári) Napsugár és más táncegyüttesek is. Az utóbbiak előadásainak színvonala a koreográfusok munkájának javulásáról, a táncosok és vezetőik igyekezetéről, szorgalmáról tanúskodott. Tánccsoportjaink közül a Népművelési Intézet által „Az év legjobb koreográfiája“ címmel meghirdetett versenyen az első díjat a Szőttes, a másodikat a Gömöri, a harmadikat a Kis-Duna táncegyüttes nyerte. A fesztivál nagydíjának első fokozatát a Seňai (szinai), a másodikat a Palóc, a harmadikat pedig megosztva a Gömöri és a Napsugár táncegyüttesnek ítélte oda a zsűri. A kétnapos rendezvényről — melyet a CSEMADOK KB a levicei (lévai) és a želiezovc©i városi szervek közreműködésé vei igyekezett a legjobban elő készíteni — elmondhat juk, hogy sikeres volt. Kultúrpolitikai célt szolgált, melynek érdekében nagy tömeget mozgósított és — néhány apró hibától eltekintve — kielégítette a nézők, és a szakemberek igényeit is. TOZSER LAJOS A jesztivál részvevőinek jelvonulása. A felvétel a ladicei (lédeci) női éneklőcsoportot örökítette meg (Foto: Kontár Gyula) A FEJLŐDŐ PRÁGA A PÁRT SOKRÉTŰEN TÁMOGATJA A FŐVÁROS FEJLESZTÉSÉT 1973. VI. 22. A prágai városi pártkonferencián sok szó esett a párt és a kormány fővárosunknak nyújtotta nagyfokú segítségéről is. A küldöttek többször hangsúlyozták, hogy erre a körültekintő gondoskodásra eddig még nem volt példa Prága történetében. Felszólalásaikban rámutattak a jelenlegi helyzetre, méltatták a már elvégzett munkát és ismertették a megvalósításra váró feladatokat. A Želivka patakon létesített gát jóvoltából a lakosságnak már elegendő jó minőségű és jóízű víz áll rendelkezésére. A városi közlekedést lényegesen megkönnyíti a forgalomnak az idén februárban átadott Klement Gottwald híd, mely a készülő müúttal egészen Benešo- vig teremti meg az összekötte tést. A Proseken, Öablicén, Bohnicén és Kobylisyben épülő lakótelepek lényegesen hozzájárulnak a lakásprobléma megoldásához, úgyhogy csak az északi városrész lakosságának létszáma meghaladja majd a százezret. A főváros építkezési munkái is a CSKP KB Elnökségének nagyfokú gondoskodását tükrözik. Enélktil elképzelhetetlenek volnának ugyanis az 5. ötéves terv által előirányzott, 41 milliárd koronára becsülhető, a következő ötéves tervben ennek az összegnek a kétszeresére emelkedő építkezési beruházások. A munkaeredmények tehát — az egész ország dolgozóinak segítségével — kielégítők. Különösen a metró ütemesen haladó építkezési munkáival lehetünk elégedettek. Ladislav Mrázeknek, a Metrostav üzemi pártbizottság elnökének szavai szerint a pártmunka színvonalasabbá tételének, illetve a munkacsoportok együttes kötelezettségvállalásainak köszönhető, hogy a dolgozók az utóbbi két évben lelkesedéssel és kedvvel teljesítik a tervfeladatokat, melyek a metró első útvonalának üzembe helyezését 1974. július 1-re irányozzák elő. Ez azt jelenti, hogy a földalatti vasút próbaüzemeltetését az egyes állomásokon bekövetkezett problémák megoldásával már 1974. január 1-én meg kell kezdeniük. Az igényes feladatok természetesen csak a legnagyobb erőfeszítéssel, a munkaerők és a gépek túlnyomó részének a metró első útszakaszára való összpontosításával teljesíthetők. A munka jó megszervezésének további feltétele, hogy az emberek megszakítás nélkül — szombaton és vasárnap is — dolgozzanak, valamint a szállító- és szerelővállalatok munkájának összhangba hozatala, hogy a metró dolgozóit fennakadás nélkül lássák el a szükséges építőanyagokkal és ne tartsák fel őket a munkában. A pártkonferencia küldöttei az építkezési beruházásokról is elismerően nyilatkoztak, de nem hallgatták el a nehézségeket sem. A lakásépítkezések ütemével nincs arányban a lakótelepeken nélkülözhetetlen üzlethálózat építése. Az iskolák és óvodák stb. hiánya is sok gondot okoz még a már odaköltözött lakosságnak. Emellett az új lakások legnagyobb részét azok számára kell ki utalni, akiknek régi, elavult otthonaikat lebontásra szánták. A városi közlekedés és a szol gáltatások tekintetében sincs még minden rendben ... — Munkánk sikerét csak a tények, a konkrét eredmények biztosíthatják, melyeknek megítélésénél az emberek véleményét is figyelembe kell vennünk — jelentette ki a pártkonferencián dr. Zdenék Zuska főpol gármester, hangsúlyozva, hogy a várt siker csak dolgozóink pozitív állásfoglalásával és a közös építőmunkában való aktív részvételével biztosítható. És hogy a prágaiak megértették, mit vár tőlük a párt és az állam, azt társadalmi munkájuk évről évre emelkedő ellenértéke is bizonyítja. A múlt évben ledolgozott 18 millió brigádóra alatt mintegy 280 millió korona értéket hoztak létre. Husák elvtárs tehát indokoltan állapította meg a prágai pártkonferencián, hogy a kommunisták és a dolgozók milliói az utóbbi években Prágában, sőt az egész országban mérhetetlen munkát végeztek, melyet sokszor — felesleges szerény ségből — nem értékelünk megfelelően. Kétségtelenül arra gondolt a párt főtitkára, hogy az elismerés mindenkinek jólesik, és arra buzdítja az embereket, hogy még nagyobb kedv vei és lelkesedéssel még több értéket teremtsenek, valameny- nyiünk érdekében. KARDOS MARTA Az egész haladó világ idén ünnepli Kopernikusz szüleiyw.iek 500:, évfordulóját. Szülővárosában, Torunban tiszteletére egyetemei építettek, amelyen ötezer hallgató tanul. Oktatásukról 630 tanár, docens és tanársegéd gondoskodik. Képünkön: A régi Torun egyík> tere. (Felvétel: Ivan Dubovský — ČSTK)I Egy ember megszólal Fábry Zoltán müveinek romániai válogatása Úgy ér|Kzük, hogy a pateti- kus meglfegalmazás mindenféle vádja nélkül írhatjuk le: a Balogh Edgár válogatásában és előszavával megjelent Fábry kötet, az Egy ember megszólal missziót tölt be. Fábry Zoltán tizenkét jelentős cikkét nyújtja a kötet, az összeállító megfogalmazásával, mint „tizenkét hárfa húrjait“ pengeti végig: 1924-től (az Emberiroda- lom) 1968-ig, a Stószi előszóig; végighaladva Fábry Zoltán pályájának legjelentősebb állomásain. A cikkeket t Emberirodalom, 1924; Proletárirodalom, 1929; Korparancs, 1934; Muszájhuma- nizmus, 1937; Kinek a bűne a háború? 1938; Egy ember megszólal, 1940; Nyugati kultúra és koegziszlenciu, 1956; A véres toll, 1957; A műfaj neve: anti- fasizmus, 1960; Háború vagy béke, 1962—65; Stószi eiőszp, 1968) Balogh Edgár kritikailag is meg vizsgálta; s ez kitűnik- a kötet jegyzeteiből, amelyekben — több helyütt — megjegyzi, hogy egyes részeket ki kellett hagynia, mivel a történelem, az idő túlhaladt rajtuk, — nean aktuálisak. S ezzel az aktualitásra oly érzékeny Fábry Zoltán publicisztikái életművének szolgáltat Igazságot. Megkapó és tiszteletre méltó az a portré részlet, amelyet Balogh Edgár úgy rajzol ki elénk, hogy megmutatja Fábry Zoltán hatalmas erőfeszítéseit; a stószi magány és a világ, Európa közé kifeszülő ívet. A felemelkedéseket, és reménytelen alázuhanásokat, a „halálos tehe- tetlenség magányát“, a hangyajáratok „törvényeit figyelő, igazi »remete« társadalomkí- villiségét“; de megmutatja azt a csodálatos, felfelé ívelő, s az egész életművet befejező, betetéző Fábry-reneszánszt, amelyet szintén Stószon teremtett meg az író; aki mielőtt még eliin* dúlhatott volna e felfelé vezető úton és útra, a halálosnak tűnő leszorítottságban kikiáltotta önmagából az emberek, a világ felé: Bízzatok!“ Nemcsak az egyes korszakokat fémjelző cikkek sorrendjére kell odafigyelnünk, nemcsak a küzdelmekre, a kristály- tiszta Fábry Zoltán-i emberi szóra, s nem is csak arra, hogy életművének arany fémjelzete'a műfaj neve: antifasizmus — hanem arra is, hogy e cikkek sajátos filozófiai gondolatrendsziert is dokumentálnak. E válogatás nyomatékosan felhívja a figyelmet arra: jobban, elmélyültebben kell olvasni Fábry Zoltán műveit, tanulmányait. Túl is kell lépni a megszokott kategóriákon, illetve azokat most már egy életmű zárt eszme- és filozófiai rendszerében kell vizsgálnunk; felül is vizs gáInunk. Vitatkozva, ha keM, Fábry Zoltánnal, és — ha arra van szükség: önmagunkkal is. Ebben áll e kötet, Balogh Edgár válogatásának és utószavának jelentősége. És abban, hogy újra megfogalmazza: „Stósz ereszti magasba a lelki- ismeret jelző rakétáit KOVÁCS GYÖZÖ Miroslav Anger felvétele
