Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-17 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
S okáig gondolkodtam azon, hogyan jellemezhetném találóan egyetlen szóval Celadník Máriát. Sehogy sem találtam meg azt a jelzőt, amely ennek a középkorú asszonynak minden tulajdonságát kifejezné. Ha az ügyes szót választom, nem fejezem ki lelkesedését. Ha a pontos jelző mellett döntök, nem derül ki kezdeményezőkészsége. Ha a kitartó szóval jellemzőm, nem utalok bátorságára. Ha példamutatónak nevezem, nem árulom el, miben követendő. Végül rájöttem a legtalálóbb szóra: modern nő. Igen, az a gyakran megfoghatatlanul és tévesen használt kifejezés a leghelyesebb. A modern jelzőt manapság előszeretettel alkalmazzuk bármire és bárkire, pedig sokszor magunk se tudjuk, mit szeretnénk vele kifejezni. Olykor meg hibásan, más jelzőt helyettesítünk vele: modern lakást mondunk új lakás helyett, modernnek nevezzük az új autót; modernnek tartjuk a szépet, a jót, a divatosat stb. A modern nő kifejezés is elég gyakran hallható, pedig nemegyszer csak arra utal, hogy az illető hölgy például cigarettázik, vagy jól járja a legdivatosabb táncot. Ám egyáltalán nem jelenti azt, hogy más vonatkozásban is modern, aki dohányzik vagy kedveli a divatos tánczenét; hiszen ettől még nem kell ismernie mondjuk a modern irodalmat. Lehet, hogy maradi a gondolkodás- módja ... Milyen hát a modern ember? nik Mária már fél hatkor fent van, hogy reggelit készítsen, bevásároljon. Hangyásra autóbusszal utazik, a munkaideje hét órakor kezdődik. Sokan úgy vélik, hogy ha a férj valamilyen tisztséget vállal, akkor a feleség már nem kapcsolódhat be a közéleti tevékenységbe. Azt tartják, hogy vagy csak a férj, vagy csupán a feleség lehet aktív a társadalmi ügyek intézése terén. Talán mondani sem kell, hogy általában a férj bekapcsolódását tartják természetesnek. Nos, Celadníkék példája félreérthetetlenül bizonyítja, hogy ez téves felfogás; hiszen nemcsak a férj lát el tisztséget, hanem a feleség is. Celadník Mária ugyanis tagja a kommunista pártnak, a szakszervezetnek, a Nőszövetség, a CSSZBSZ helyi szervezetének és a városi nemzeti bizottság képviselője. Ráadásul nemcsak tagja az egyes szervezeteknek, hanem tisztségviselője is. A pártszervezetnek ő az elnöke. Pártszervezete tevékenységéről ezt mondja: — Az állami gazdaság hat gazdaságból áll, s mindegyiknek saját pártszervezete és elnöke van. Ezeket közös, centrális pártbizottság irányítja. A mi szervezetünk tíztagú. Tagságunk átlagéletkora nem magas. Ennek ellenére a közeljövőben két fiatalt szeretnénk felvenni, mindkettő munkás. Nagy gondot fordítunk hatáskörünkben a párt vezető szerepének biztosítására. Minden részMINDENBEN HELYTÁLL A modern nő? Egyértelműen válaszolni erre a kérdésre nyilván nem lehet. Azt mégis határozottan állítom, hogy Celadník Mária modern asszony. Készségesen válaszol kérdéseimre. Egyaránt szívesen és egyforma lelkesedéssel beszél munkahelyéről, különféle tisztségeiről, otthonáról. A témák szinte egybeolvadnak, ami érthető is, hiszen az életben sem lehet szétválasztani őket. Számos megbízatásáról, sokrétű munkáról, de egyetlen emberről van szó: Celadník Máriáról, erről a nagyon szerény és egyszerű, de megnyerően értelmes asszonyról. Előbb szlovák nyelven beszélgetünk, mert neve után szlováknak vélem. Azonban rövidesen kiderül, hogy jobban beszél magyarul. A férje prerovi, de már szintén beszél magyarul. Sahyban (Ipolyságon) laknak, szép, háromszobás szövetkezeti lakásban. Munkahelye — vagy ahogy ő mondja: a farm — a várostól mintegy 2 km-nyire van. Pontosabban az Ipolysági ÁG hangyási gazdaságáról van szó. Már 21 éve dolgozik ezen a helyen — bérelszámoló. » — Száztíz dolgozó bérét kell elszámolnom — mondja, majd hozzáteszi: — nagyon szeretem a munkámat. Hogy miért? Mert öröm látni, ha elégedettek az emberek. Meg azt, hogy az elmúlt 21 év alatt mennyit emelkedtek a bérek. — Bosszankodni nem szokott semmi miatt? — kérdem. — De igen — válaszolja. — Az nagyon bosszantó, ha a mi tévedésünk miatt elégedetlen valaki. Részleteket is elmond a legkisebb tévedést sem tűrő, mindennapi munkájáról. Ezek után nem csodálkozom, amikor megtudom, hogy este fél hatkor fáradtan tér haza. Következő kérdésem tehát magától értetődőnek tartom: — Hazaérve tehát megpihen? — Erről szó sem lehet! — mondja szinte tiltakozva. — Azonnal nincs időm a pihenésre Előbb meg kell főznöm a másnapi kosztot. Egyéb munka is akad: mosás, vasalás Szerencsére egyre bővül a választék a készételekben, pl. a levesfélékben. Igaz, az még mindig kevés: a háziasszonyok munkáját nagyban megkönnyítené, ha még több kész- és félkészétel lenne kapható. Azt is elmondja, hogy bár minden este megfőz, ebédre mégis száraz kosztot kénytelen enni, mert a gazdaságban nincs üzemi konyha, pedig nagy szükség lenne rá. Ezért már hivatalosan is tárgyaltak róla. Azt szeretnék, ha az ipolysági üzemi konyháról hordanának ki a gazdaság dolgozóinak meleg ételt. Az esti órákban tehát előbb elvégzi háziasszonyi teendőit, s csak utána pihenhet, szórakozhat. Megérkezésekor Marika, a kislánya rendszerint már otthon van. Férje, aki a Zelenina vállalatnál raktárosként dolgozik egy órával később szokott hazajönni. Hogy Teljesebb legyen a kép, hadd áruljuk el: Marika elsőosztályos gimnazista, szüleinek szót fogad és szereti a sportot. Ezenkívül pionírvezető. Édesapja pedig párttag, s a Testnevelési Szövetség városi szervezetének a tisztségviselője. A család hétköznap tehát az esti órákban van együtt. Valameny- nyien szeretnek olvasni és tévét nézni. Ennek ellenére tíz óránál tovább nemigen szoktak fent lenni. Ez nyilván összefügg azzal, hogy reggel elég korán kelnek. Celadlegen párttag a vezető dolgozó. Ezek a párt- bizottságnak rendszeresen beszámolnak a rájuk bízott feladatokról. Ha valahol probléma merül fel, megvitatjuk, s segítünk megoldani. Nemrég nyilvános pártgyűlést is rendeztünk a XIV. pártkongresszus határozatainak teljesítéséről és a szakszervezetre váró teendőkről. Vagyis főleg gazdasági, termelési feladatokról volt szó. — Mint képviselő a városi nemzeti bizottság tanácsának munkájában is részt vesz. Mire hívta fel a figyelmet eddig a tanácsban? — érdeklődöm. — Főleg a szolgáltatások bővítésére — válaszolja. — Például arra, hogy a városban ne csak ruhát és fehérneműt tisztítsanak, hanem pokrócot, szőnyeget, függönyt is. Meg arra, hogy az üzletek rendeljenek több félkészételt. Ez megkönnyítené az asszonyok munkáját és több szabad idejük maradna művelődésre, szórakozásra. Olyan hasznos, gyakorlati ötletek ezek, melyek egy férfinak talán eszébe sem jutnának. Érthető, hogy az asszonyok mindig bizalommal fordulnak Celadník Máriához. Bírálatait mindenhol meghallgatják és komolyan veszik. — Az a tapasztalatom, hogyha egy nő bírál valamit hivatalosan, nagyobb hatást ér el, mintha férfi tenné szóvá ugyanazt — mondja. — Hogyan tartja fenn a kapcsolatot a választókkal? — Az én választókörzetem kint a telepen, vagyis Hangyáson van. Ez egyben azt jelenti, hogy — mivel ott dolgozom — állandóan kapcsolatban állok a választóimmal. Egyébként Hangyásnak 56 lakosa van. — Mikor tartják a gyűléseket, hogy mindig jelen tud lenni? — teszem fel a másokban is bizonyára felmerülő kérdést. — A nemzeti bizottság plénumának és tanácsának gyűlései többnyire délután kettőkor, vagyis munkaidő alatt vannak. Szerencsére a munkavezető — a gazdaság vezetője — igen megértő ebben a kérdésben. A munkám persze megvár: másnap kell elvégeznem. A pártgyűléseket rendszerint hétkor — nyáron már hatkor — tartjuk. Szerintem a háztartási munkákat meg lehet úgy szervezni, hogy az asszonyok is betölt- hessenek tisztségeket. A többgyermekes anyák helyzete azonban nehezebb. Nekem csak egy lányom van. Kertünk nincs, csupán egy kis virágágyásunk van. Bizony a szabad időmet is fel kell áldoznom, ha helyt akarok állni, de szívesen dolgozom a közösség érdekében. A munkát már fiatal koromban megszoktam. A kommunista pártnak 1958-tól vagyok tagja. Szerintem a jelenleginél több nőnek kellene közénk állnia, hiszen így tehetünk a lehető legtöbbet gyermekeinkért. És a hosszú évek során úgy megszoktam a közösségért végzett munkát, hogyha valamilyen oknál fogva abba kellene hagynom, nagyon hiányozna. Terveit röviden így foglalja össze: — Szeretném a kislányomat úgy felnevelni, hogy a társadalom hasznos tagja legyen. Azt kívánom, hogy egyetértés legyen a családomban és az emberek között. Hogy továbbra is egészséges legyek és dolgozhassak. Szavai és tettei egyaránt azt bizonyítják, hogy Celadník Mária korszerűen — szocialista módon — gondolkodik és él. Valóban modern asszony. FÜLÖP IMRE S ok szülő jogos panaszát tolmácsoljuk, amikor kisgyermekük rosszaságáról, ne- velhetetlenségéről, fegyelmezetlen természetéről panaszkodnak. Minden jel arra mutat, hogy az így jellemzett gyermek — unatkozik. Ez a figyelemre méltó jelenség, mondhatnánk betegség, majdnem minden gyermek életében megvan. Megfigyelhető, hogy kb. négyéves kora körül jelentkezik. Abban a korban, amit egyszerűen így nevezhetnénk: a „miértek“ kora. A gyermek minden iránt érdeklődik és kérdéseivel sokszor zavarba hozza szüleit. Ezekre a kérdésekre rendszerint nagyon nehéz válaszolni, hiszen legtöbbször választ sem várva újabb miértekkel árasztja el a felnőtteket. Ha megfigyeljük gyermekünket, észrevehetjük, hogy ebben a korban érdeklődési köre hirtelen tágulni kezd, ámulattal érzékeli környezete jelenségeit. A legtöbb szülő kimerül az örökös válaszadásban és türelmetlenül, ilyen szavakkal küldi játszani gyermekét: „hagyj békén, ne kérdezz annyit!“ Nagy hiba, hogy ilyenkor nem figyelünk fel azokra a kérdésekre, amelyeket a gyermek a leggyakrabban feltesz. Megtudhatnánk belőle, mi érdekli a gyermeket, mi az, ami a legjobban lekötné figyelmét. Észrevehetné, hogy nehezen kielégíthető kérdései mögött ott bontakozik már a tehetsége, ami később egy életre megszabhatja munkakörét, szakmáját, vagy hivatását. Ha a gyermek ebben a korban nem kap választ kérdéseire, bizonyos hiányérzet alakul ki benne, ami legtöbbször arra vezet, hogy játékai között, ahová a szülői szigor és türelmetlenség kergette vissza — unatkozik. Ha kórképet festenénk egy unatkozó gyermekről a külső szimptómák a következők volnának: fénytelen szem, makacsul összeszorított száj, lankadt testtartás, habozó mozdulatok, lustaság, kedélyhullámzás. De ezek csak külső jelei a betegségnek (mert bátran mondhatjuk, hogy az unatkozó gyermek beteg). Belső lelkivilágát is zavar jellemzi, és egy bizonyos érzéketlenség, ami miatt nem képes helyesen reagálni környezete jelenségeire. A gyermekek legnagyobb része nem tud egyedül szórakozni. Mindig szüksége van valakire, aki vele örül, vele játszik, vele szem lélödik. Kell valaki, aki megmagyarázza neki érdeklődése tárgyát, akivel megoszthatja gondolatait. Ha ez nincs, ha ebben a korban magára hagyjuk a gyermeket, hagyjuk, hogy szellemi világa ki- elégületlenül maradjon, felelőtlenül, vagy talán csak idő hiányában türelmetlenül elutasítjuk kérdéseit, korholjuk miattuk, a gyermek magányossá válik, unatkozik, s ez későbbi jellemére, érzésvilágára is rányomja kedvezőtlen bélyegét. Sok szülő nem is hinné, mennyire fontos a gyermek további szellemi fejlődése érdekében azt a korszako't, amelyben az unatkozás veszélye fenyeget, ügyesen áthidalni, és kihasználni. A játék ilyenkor nem megoldás. Másban kell keresnünk az unalom orvoslását. Nem ártana, ha néha felhívnánk a gyermek figyelmét arra, miben lehetne a segítségünkre. Meglátjuk, mennyire szívesen segít a kicsi a mosogatásban, ruhaöblítésben, porszívózásban, főzésben. Természetesen ezt is játszva teszi. Nem várhatunk tőle pontos munkát. De egész magatartásán, hirtelen felcsillanó jókedvén és lelkesedésén lemérhetjük, mennyire szívesen vesz részt munkánkban, hiszen ez is egy alkalom arra, hogy együtt lehessen velünk, beszélgethessen, kérdezhessen és utánozhassa mozdulatainkat. A gyermek képzelőereje ebben a korban rohamosan nő. Ha megfigyeljük játékukat, érszevehetiük, mennyire igyekeznek felnőtt módon viselkedni. Például komoly telefonbeszélgetést bonyolítanak le kis játékkészüléken, vagy orvost alakítanak és képesek babájuk hangját is utánozni, amint az sír a vizsgálat alatt. Sokszínű kis egyéniségek a gyermekeink, kár elmulasztani a velük való foglalkozást. Sok örömtől fosztja meg magát a szülő, aki ebben a korban nem veszi körül kellő figyelemmel unatkozó gyermekét. Első és legfontosabb kötelességünk válaszolni a gyermek kérdéseire. Mivel nem tud még olvasni, esténként olvassunk neki mesét és találjunk minden nap időt és alkalmat arra, hogy beszélgessünk vele. A téma bármi lehet (történelem, földrajz, természetrajz) az a fontos, hogy az ő értelmi képességeihez mérten egyszerűsítsük le. Majd meglátjuk, milyen alkalmas egy kisgyermek arra, hogy beszélgessen velünk. Jó és rossz hajlamokkal született gyermekeink érzésvilágának elmélyítéséért, érdeklődésének tágításáért elsősorban mi, szülők vagyunk felelősek. Az a belső üresség, ami az unatkozó gyermek lelkivilágát jellemzi, — dacára annak, hogy játékai fölös számban vannak — kitöltésre vár. Amire kiskorukban felhívjuk a figyelmüket, később érdeklődésük tárgyává válik, amiről majd maguk fognak további ismereteket szerezni könyvek olvasásával. A serdülő korú gyermek csavar- gási ösztöne mindig visszafelé mutat. A megválaszolatlan miértek táptalaján fogan. A legtöbb unatkozó és kielégítetlen kíváncsi- ságú gyermekből unatkozó és csavargó serdülő lesz. —mik— NAPKÖZIBEN Könözsi István felvétele VI. 17. mrnpi re mrimmm - tuhsumuiim
