Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-17 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
Öt áir N incs tovább — eddig vezet az országút. Itt van uz autóbusz végállomása. Innen már csak dülő- úton jutunk tovább a Vág gátjához. Közvetlenül az út mellett, a védőgát szomszédságában hatalmas fűzfák alatt megbúvik egy házacska. Léckerítése foghíjas, öreg már a ház is, mint a gazdája. Petrovics Elek 85 éves, alacsony, mozgékony férfi. Kilencen voltak testvérek, s mivel szülei úgy látták, hogy „ez a vékony- dongájú gyerek nem határi munkára való“, elküldték cipészinasnak. Trnovecen (Tornócon) nevelkedett. Ifjúmunkás, majd 1921-től a kommunista párt tagja. — Tüntetéseket, sztrájkokat szervezett a kommunista párt. Ráztuk az öklünket, fenyegetőztünk és buzdítottunk még 1938-ban is. Ott voltam a tornóci nagygyűlésen, mi védeni akartuk a köztársaságot, sajnos, azok árulták el, akik megvédhettek volna. A harmincas évek elején már sehogy sem tudta előteremteni családja számára a „mindennapit“. Ekkor költöztek ide a kis házba. Elszegődött segédgátőrnek. Akkor ez a tanyavilág „istenhátamögötti“ hely volt. Keszegfaluval kompjárat kötötte össze. Elek bácsiból sosem lett gazdálkodó, nem gyűjtött vagyont. De mindig bizonygatta: meglátjátok, egyszer az egész határ a miénk lesz. Fölkapaszkodunk a Vág gátjára. Amerre a szem ellát, mindenütt apróbb-nagyobb fűzfaligetek tarkítják a határt. Már a falu neve, Vŕbová nad Váliom IVágfiizesJ, is érzékelteti a vidék jellegzetességét. Innen a gátról elénk tárul a formálódó falu. Körülötte hatalmas zöld szőnyeghez hasonló a határ. Szemet nyugtató látvány. Ez a terület a csend paradicsoma. Nem csodálkozom, hogy Elek bácsi két hétnél hosz- szabb ideig még Bratislavában, fiánál sem bírja ki. — Csak itt érzem jól magam. Bárhová nézek, mindenről eszembe jut valami... Mikor Kónya Miklós tanítóval agitálni kezdtünk, még nem ilyen házakban laktak az emberek. Minden házba bekopogtunk. Nem egy helyen azt mondták: ha olyan nagyon jó az a szövetkezet, akkor csak lépjen be maga, Elek bácsi. Mikor ezekkel az emberekkel találkozik, eszükbe juttatja a „fogadtatást“. Legtöbbjük csak mosolyog, esetleg azt mondja: régen volt. De akadt már, aki megkérdezte: „Honnan tudta maga már akkor olyan biztosan, hogy ez így sikerül?“ Ilyenkor Elek bácsi feljebb tolja sapkáját s csendesen csupán annyit mond: olvastam s hittem, hogy ennek így kell lennie. Magunknak építünk Falu — így tartják számon fél évtizede a települést. Skulecz László, a helyi nemzeti bizottság elnöke megjegyzi: „Most valóban az lesz, de hogy milyen áron, azt csak az itt élők tudják“. Lényegében két kis szövetkezet, Sziget és Kingyes egyesítése után, a szövetkezeti telep építésekor vetődött fel a falualapítás gondolata. Akkor még sokan legyintettek, mondván: nem lesz abból semmi. Több mint tíz év telt el — a kérés, az indoklás, a követelődzés időszaka —, míg végre a tervben is helyet kapott az országút, mely alapot teremtett minden további tervük megvalósítására. Közben „besegítettek“ az árvizek, s néhányan hajlottak a gondolatra: nem a határban, hanem itt a telep mellett kell új házat építeni. Könnyű ezt mondani. Nemzedékek nőtlek fel a határban, ahol nem látta a szomszéd, hogy a gyümölcsfákkal szegélyezett kis ház udvarán, mit csinál a gazda. A faluban viszont átlátnak egymás udvarába, kiskertjébe és a szomszéd előtt nincsen titok. Őszülő fejjel senkinek sem könnyű életformát változtatni. De mit meg nem tesz a szülő azért, hogy a „gyermekének már könnyebb sorsa legyen“. Forró Béla zömök, erős férfi. Ismeri a határt, a tanyai embereket. Azok közé tartozik, akiket nem kedvetlenítenek el a gondok. A szövetkezet megalakítása utáni években nyugodt, megfontolt szavaival sok emberben táplálta a közös iránti bizalmat. Ma már senkinek sem kell bizonyítani, milyen előnyt jelent a szövetkezet. Erről mindenki meggyőződött. Raktáros volt, amikor az első biztosítékot kicserélte. Minden apróságért nem lehetett villanyszerelőt hívni, így kénytelen volt töprengeni, próbálkozni, miként távolíthatná el a hibát. A szövetkezetnek nagy szüksége volt villanyszerelőre. E szakma veszélyesleién több mint 40 kis családi házat találunk, ük is a faluhoz tartoznak. „Kint lakunk — mondja egy idős bácsi —, ide tolnánk a házat, ha lehetne“. A lakosság kétharmada a szövetkezetben dolgozik. Az emberek tudatában a falu és a szövetkezet egybekapcsolódik. Ez utóbbi nyújt anyagi alapot az új házak építésére, az egyre növekvő igények kielégítésére. — A két kis szövetkezet egyesítésekor 3 millió ?,00 ezer, az elmúlt évben már 13 millió korona volt a szövetkezet bruttó bevétele. A dolgozók havi állagkeresete elérte a 2360 koronát. Ilyen tényeket közöl Kürthy János, aki 1960 óta az élsz közgazdásza. Mint a pártalapszervezet elnöke nemcsak az anyagi jólét alakulását figyeli. Az emberek gondolkodásának, az életforma változásának folyamatát tényekkel bizonyítja. A 26 tagú pártszervezet tagjai minden munkaszakaszt figyelemmel kísérnek, s a leghatékonyabb meggyőzési formát, a személyes példamutatást alkalmazzák. A fiatalokról való gondoskodás is eredményeket szül. Aktívan dolgozik a SZISZ-szervezet. Tagjai részt vesznek a társadalmi munkában, s mivel megkapták a régi iskola épületét, ezt ifjúsági klubbá akarják átalakítani. Úgy tűnik, a SZISZ-szervezet mindjobban képes lesz hatást gyakorolni a falu egész ifjúságára. Két évtized Ferdinánd — Nándor, két keresztneve van a szövetkezeti elnöknek. A „hivatalos“ iratokon az elsőt olvashatjuk, de a faluban csak Nándornak szólítják, így ismerik járásszerte. Mikor a újjáépített művelődési házban szórakozó húszévesek köszönnek az elnöknek, aligha gondolnak arra, hogy amikor ők születtek, Szénássy Ferdinánd már szövetkezeti elnök volt. A tényleges katonai szolgálat után azt mondták neki a szövetkezetalapítók: most már nem vagy gyerek Nándi, te leszel az elnök. így történt, hogy az akkori nitrát kerület legfiatalabb szövetkezeti elnöke kék inget viselt és Kingyes pusztán lakott. Több mint húsz év telt el azóta. A kétszáz hektáros szövetkezet az egyesítés után hatszáz, majd az elmúlt tíz évben ezer hektárra bővült. Közben az elnök képzettséget, tapasztalatot szerzett, és a valamikori kis szövetkezet ma az élenjárók közé tartozik. Szinte minden szövetkezeti tag új házban lakik, a hajdani szigeten épül a járás legfiatalabb községe. Beszélgetés közben valaki így fogalmazott: „Itt minden a földből épült“. A legtöbb szövetkezet fejlődésében van hirtelen emelkedés, majd megtorpanás, sőt visszaesés is. Náluk évről évre fokozatosan javultak a gazdasági eredmények. Ez a szövetkezet jellegzetessége. Hogyan érték ezt el, kinek vagy kiknek az érdeme ez? Összegyűjtöttem egy csokor választ erre a kérdésre: A mi vezetőink azt tartják: lassan járj, tovább érsz... Ha az emberek becsületesen dolgoznak, akkor eredménynek is kell lennie . .. Nándor parasztgyerek volt, tudja, mi kell ennek a földnek . . . Mindenki azt csinálja, amiért fizetik, a vezető is meg a munkás is . .. Nem veszekedünk, de a műhelyben és az istállóban éppen úgy „beolvasunk“ egymásnak, mint a gyűlésen... Ez a nép képes éjjel-nappal dolgozni, ha tudja, hogy megéri... Hogy megérte és megéri, ezt már senkinek nem kell bizonyítani. De kellett. S hogy ma az emberek így gondolkodnak, abban döntő része van az elnöknek is. Az eltelt két évtizedben az átlagnál jóval többet telt e változások érdekében. A falu legidősebb lakosa, a 89 éves Vass Gyula bácsi, e fejlődésről szólva megjegyezte: — Itt minden változott, ez jó. De Nándi a régi maradt... ez még jobb, nekünk is, neki is... Nem is 1udom, milyen tisztségeket tölt be a járási székhelyen, meg Prágában. Képviselő, sokat utazik, de nem feledte el, hogy Kingyes pusztán született... Ezt miből tudják? — Látjuk, hiszen itt él közöttünk. Különben ilyen kis faluban mindenkiről mindent tudnak az emberek ... Ez is hozzátartozik az elmúlt öt év történetéhez. CSF.TO JÁNOS ségéről legendák keringtek a tanyavilágban: „Ne nyúlj hozzá, mert agyoncsap... Éppen csak megérintette a drótot és szénné égett.“ Mindig vonzotta az ismeretlen megismerése. Egy év alatt képesítést szerzett s azóta ő ügyel a villanymotorokra, az áramszolgáltatásra. — Ebben a szakmában egy percre sem szabad megfeledkezni a „kétszer mérj, egyszer vágj“ közmondásról. Különben van ebben fantázia ... Közvetlenül a falu szélén elkészült a vízmű. Egészséges ivóvizet kap innen, vízvezetékből a faluközpont, ami egyelőre az országút mellett felépített egy sor új házat jelenti. A szemközti oldalon még csak félig épült fel a sor. Itt van az új élelmiszerüzlet, mellette épül az óvoda 30 gyermek számára. Forró elvtárs aktívan részt vesz a közéleti munkában, a jnb képviselője. — Az emberek szívesen vállalnak társadalmi munkát, tudják, magunknak építünk. Változó élet Az elképzelések lassan valóra válnak. Azt mondják, a szövetkezet segítségével. Számolgatjuk fél évtized eredményeit. Először az egytantermes öreg iskolához „ragasztottak“ még egy tantermet, hogy egészséges környezetben tanulhassanak a gyermekek. Mióta az országút elkészült, a 6—9. osztályosok városi iskolában tanulnak, mert a 20 kilométerre levő Komárno most már „itt van a szomszédban“. Valamikor a szövetkezeti telep szélén levő épületben voltak az irodák, most itt kapott helyet a hnb, a posta, az orvosi rendelő. Az utcasor közepén egyemeletes épületen jelzi a tábla: egységes földművesszövetkezet. A három egyemeletes épületben szövetkezeti tagok laknak. A negyedik épületet — ebben is négy lakás lesz — ősszel kezdik építeni. A szövetkezet építőbrigádjának munkáját dicséri az új élelmiszerüzlet, ők építik az 1,5 millió korona értékű óvodát is. Az országutat övező új házsor előtt betonjárda húzódik. Tavaly társadalmi munkában 1500 folyómétert építettek. így készítették a ravatalozót is. A képviselők és a lakosság szorgalmas munkáját dicséri, hogy az elmúlt évben a faluszépítési versenyben a második helyet szerezték meg a járásban. Gondolt erre valaki fél évtizede, amikor faluvá nyilvánították ezt a települést? Aligha. A gyakorlatban a 600 lakosú falu még ma is igen tág fogalom. Ez a másfél sor ház egy jövendő falu „magva“. Innen vezet az országút a „nagyvilágba“. Csakhogy még 27 házat látunk a Vág védőgátja mellett, családok laknak a jobbágymajorban, Csörgőn. Kingyesen és Agyagospusztán is. A szövetkezet terűSzénássy Ferdinand efsz-elnök, a Szövetségi Gyiilés képviselője (balról) és Forró Béla villanyszerelő, a jnb képviselője, beszélgetés közben (Prandl Sándor felvételei) Petrovics Elek Ez Jesz az épülő falu központja
