Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-15 / 141. szám, péntek

Megismételhetetlen művészet A MOSZKVAI NAGY SZÍNHÁZ JÁTÉKA BRATISLAVÁBAN A moszkvai Állami Akadémia Opera- és Balettszínházának rendkívül érdeklődéssel várt bratislavai vendégjátéka mögöt­tünk van. A története folyamán Bratislavában első ízben ven­dégszereplő világhírű együttes­sel eltöltött négy felejthetet­len est arany betűkkel íródott be a szlovákiai színházi és zer nei életbe. A valamennyi stílus- időszak opera- és balettirodal­mának, de különösen a hazai orosz klasszikusoknak és a je­lenlegi szovjet szerzők alkotá­sainak kiváló interpretálásáról ismert Nagy Színház együttese a bratislavai közönségnek Csaj­kovszkij Pique Dame-\énak két előadásával, valamint áriákból, dalokból, színpadi jelenetekből, balett- és hangszerszámokból és szimfonikus nyitányokból össze­állított két nagy gálakoncert- tal mutatkozott be. A Pique Dame librettóját a zeneszerző fivére, Modeszt Csaj kovszkif írta Alekszandr Puskin azonos című elbeszéléséből. Az opera alapja a meghasonlott, a szellem érzete és a meggazda­godás iránti szenvedélyes, már beteges vágy között vívódó Her­mann —, aki egyébként tipi­kus képviselője a puskini kor­szak „orosz aranyifjúságának“ — és a finom Liza, ezen „arany szív között, amely nem tud fé­lig szeretni“. Szerencsétlen sze­relmük története az arisztokra­ta társaság korabeli képének hátterében játszódik le. A fő- és a mellékszereplők a helyzetek és a környezet ki­fejező zenei-pszichológiai ábrá­zolása, Csajkovszkij zenéjének melodikai, érzelmi és érzéki gazdagsága— mindez a Pique Dame-t nemcsak az orosz, ha­nem az egész világ operairo­dalmának operai ékszerévé te­szi, amelyet a szovjet művészek autentikus előadásában látni a felejthetetlen élmények közé tartozik. Ilyen rendkívüli, egész életre szóló élményről gondos­kodott a legelhivatottabb együtt- tes — a moszkvai Nagy Szín­ház operaegyüttese, — mely­nek érdeméből a Pique Dame előadása B. A. Pokrovszkij pro­fesszor, a Szovjetunió nemzeti művésze rendezésében, /. Simo- novnak, az OSZSZSZK érdemes művészének karmesteri vezeté­sével, V. V. Dmitrifévnek, az OSZSZSZK érdemes művészeti dolgozójának színpadképével E. I. Dolinszkajának, az OSZSZSZK érdemes művészé­nek és O. G. Taraszovának ko­reográfiájában és előkelő éne­kes személyiségeknek a remek karnak a közreműködésével (karnagyok, A. V. Ribnov, a Szovjetunió nemzeti művésze, A. B. Hazakoo professzor, az OSZSZSZK nemzeti művésze es I. G. Agafonnyikov, OSZSZSZK- nak az érdemes művésze] a bratislavai opera kisebb terei­ben is impozáns benyo mást keltett. A szólisták kiegyensúlyozott kollektívájából kitűntek azok, akiknek szerepei lehetővé tet­ték, hogy legnagyobb mérték­ben prezentálhassák vokális, valamint színészi művészetüket. Hermann felejthetetlen alakját Vlagyimir Atlantov, OSZSZSZK- nak a nemzeti művésze alakí­totta, aki az első előadáson hő­sének exponált énekszámait ki­tűnően énekelte. Kiváló éneke­si teljesítményével azonos szin­tű volt az alak színészi megfor­málása is, meggyőzően emelve ki szerencsétlen hőse jellemé­nek összes vonásait. Kari Za- riny, a Litván SZSZK érdemes művésze, aki a második előadá­son énekelte Hermannt, sem maradt adósa az alaknak. Hősnőjének érzelmi világába való mély elmélyedéssel, tisz­tasággal és biztonsággal kötött le Liza szerepében Tamara Mi~ laskinaj az OSZSZSZK nemzeti művésze, aki jól hangzó drámai szopránját sikerrel érvényesí­tette Liza melankolikus alakjá­nak, mélabújának, finomságá­nak és Hermann iránti hirte­len születő új szerelmi érzelmé­nek és fájdalmas csalódásának megrajzolásánál. Az arisztokra­tikus rátartiságol, a keménysé­get és a hozzáférhetetlensé­get, de a gyengédséget és az érzelgősséget is — a fiatalságá­ra való visszaemlékezésnél kiválóan érvényesítette Larisz Avgyejeva, aZ OSZSZSZK nem­zeti művésze az öreg grófnő — látogatóban az erdészeknél Az év minden szakaszában, de különösen nyáron nagyon sokan keresik fel hazáink gyönyörű erdőit, melyekre joggal lehetünk büszkék. Hogy ezen a téren kiváló eredményekkel dicsekedhetünk, azt nem utolsósorban az erdészetben dolgo­zó szakembereknek köszönhetjük. Az erdők több szerepet töl­tenek be. Fontosak mind az ipar, mind a mezőgazdaság szá­mára. környezetünket pedig el sem tudjuk képzelni ják és a fából készült termékek nélkül. Vajon hogyan gondoskodunk erdőinkről, milyen feltételek között dolgoznak az erdészek, milyen fokú a qépesítés? Ezekre a kérdésekre kerestünk vá­laszt néhány nyugat szlovákiai erdészeti üzemben tett tanul- mányutunk alkalmával. Vendégeink fellépése (J. Lofoj — CSTK (elvétele) a Pique dáma szerepében. Meg­győző teljesítménye erős benyo­mást tett és joggal aratott el­ismerést a közönségnél. Lenyű­göző teljesítménnyel nyerte meg a közönség szívét jelena Obraz- cova, az OSZSZSZK nemzeti mű­vésze is Paulina és Daphnis ket­tős alakításában; énekművésze­iének nagyságát bizonyította a két hangverseny keretében is. Briliáns énekesi teijesítmény- nyel csillogott Tamara Szoroki- na, az OSZSZSZK nemzeti mű­vésze Chloé szerepében. Jelec- kij herceget gyönyörű színezetű barimon jával mindkét előadá­son klasszikusan testesítette meg Andrej Fedoszejuv, míg gróf Tomszkijnak abszolút biz­tos két alakítója, Vlagyimir Va- lajtisz, az OSZSZSZK nemzeti művésze és lurij Grigorjev. Az előadói csöcsművészet se­regszemléjének bizonyult a két gálakoncert is, amelyen fellép­tek a Szovjetunió Nagy Színhá­zának opera- és balettszólistai, zenekara és énekkara, kiváló instrumentalistái és hegedűsei­nek együttese. Hallottunk ének­kari jeleneteket orosz és szov­jet operákból ( a finálét M. I. Glinka Ivan Szuszanyin című operájából, a finálét Sz. Sz. Prokofjev Háború és béke című operájából), ahol ismét élvez­hettük az opera karának kitűnő teljesítményét Alekszandr Rib- novnak, a Szovjetunió nemzeti művészének vezetésével. Az orosz és világoperák áriáiban teljes mértékben csillogott Alekszandr Ognyivcevnek, a Szovjetunió nemzeti művészé­nek énekművészete. (Borisz ha­láljelenete, Muszorgszkij Bo­risz. Godunov című operájából), Bella Rugyenkova nemzeti mű­vésznő, akinek tehetsége egye­dülállóan mutatkozott meg kü­lönösen Proli Téma variációk­kal című szerzeményének ne héz koloratúr részeiben. Szug- .gesztív vokális kifejezéssel kö­tött le és nagv ovációkra ragad­tatott úgyszintén Jevgenyij Nyesztyerenko művészete is (áriák Borogyin, Szeröv, Gou­nod operáiból), temperamentu­mos előadással, mély átéléssel és gyönyörű hangjának mesteri kezelésével valósággal meghó­dította a közönséget Jelena Ob razeova, a OSZSZSZK nemzeti művésze (áriák a Trubadúr, a Don Carlos, és a Carmen cí­mű , operákból). Emlékezetes teljesítményt nyújtott Margarita Mtglau, az OSZSZSZK nemzeti művésze egy áriával a Pillangó- kisasszonyból. Kitűnt ezenkívül még Kari Zarinynak, a Litván SZSZK érdemes művészének (áriák a Toscából és az Otel­lóból), lurij Grigorfevnak (áriák a Carmenból és az Igor herceg­ből) és a nagyreményű, igen perspektivikus Nyina Grigorje- vának (Laura dala Dargomoizsz- szkij Kővendég című operájá­ból) teljesítménye. A gyakori nyíltszíni tapsok, amelyek minden szám után, il­letve a Pique Dame mindkét előadásának végén végtelen ovációkba torkoltak, meggyőző­en mutatták, hogy a Nagy Szín­ház együttese tagjainak megis­mételhetetlen művészete a kö­zönségnél lelkes elismeréssel és nagy visszhanggal találkozott. A moszkvai Állami Akadémiai Nagy Színház vendégszereplése nagyszerű kicsúcsosodása volt az operaidénynek, a rekonstru­ált bratislavai Nemzeti Színház színpadán és egyedülálló gaz­dagodása volt nemcsak főváro­sunk, hanem egész Szlovákia kulturális életének is. ALFRÉD GABAUER Az állandóan növekedő igenyek a faiparra is hatással vannak, így egyre nagyobb lesz a faki­termelés is. Amíg a kiültetett facsemete iparilag felhasznál­hatóvá válik, addig évtizedek is eltelnek. Ezért állandóan gondoskodni kell az erdők után­pótlásáról, hogy népgazdasá­gunkban a fahiány ne okozzon fennakadást. Ez a feladat az erdészet munkakörébe tartozik. A kívülálló ember nem is gon­dolja, hogy az erdészek tevé­kenysége milyen sokrétű. Ma­gába foglalja a facsemeték ne­velését, kiültetését, gondozását ugyanúgy, mint a fakitermelést. Az erdei gazdaságok a felsza­badulás után az állam kezébe kerültek. Az ötvenes évek ele­jén ebben a termelési ágazat­ban is megkezdődött a tervsze­rű gazdálkodás. Faiskolákat lé­tesítettek, kísérleti állomásokat alakítottak, megkezdték a ko­pár területek fásítását. Olyan helyeken, ahol húsz évvel ez­előtt még semmi sem látszott, ma már sűrű erdők vannak. Ezt tapasztaltuk tanulmány- utunk első állomásán, a Brezo­vá pod B rad lom-i Erdőgazda­ságban, melv a Piešťanyi Erdé­szeti Üzem részlege. A Kis-Kár- pátok hegy vonulatainak északi oldalain található évszázados bükk- és tölgyfák bizonyítják, hogy a területet erdők borítot­ták. Az évszázadok során csak irtották őket, a fásítás azonban elmaradt. Itt az 1952—53-as években kezdték meg a fásítást, és az évek folyamán tökéletesí­tették módszereiket. Ma a tera­szos ültetési rendszert alkal­mazzák, melyeknek az a célja, hogy a rossz minőségű talajban is jó feltételeket teremtsenek a fiatal fák számára. Ezáltal az erdei talaj minősége is javul, a teraszok ugyanis megakadá­lyozzák, hogy az esőzések folya­mán a hegyoldalakról lefolyó víz magával sodorja az amúgy- is sekélv termőtalaj felső réte­gét. Az erdőgazdaság területén megtalálható hétféle fatípusból a borókafenyőt termesztik a legnagyobb mértékben. A Pieš- fanyi Erdészeti Üzemben éven­te átlag 130—150 hektárnyi területet fásítanak. Az erdőgazdaságok számára a legnagyobb gondot a kártevők, valamint a különböző gomba- betegségek okozzák. Ezekkel a VENDÉGEINK A BARTÓK BÉLA TÁNCEGYÜTTES CSEHSZLOVÁKIÁBAN A CSEMADOK Központi Bi­zottsága 1973. június 16—17-én rendezi meg a hagyományos Zselízi Országos Népművészeti Fesztivált. A Schubert parkban a hazai magyar népművészeti csoportok mellett fellép a Bar­tók Béla Táncegyüttes is Buda­pestről. A Bartók Béla Tánc- együttes a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének keretében tevékenykedik. A közel száz főt számláló együttes java részt fiatalokból áll, s immár tizenöt éVe rendszeres munkát fejt ki. Az utóbbi években az együt­tes új feladatra vállalkozott. Be­mutatni a magyar népművészet eddig alig ismert ősi formáit: olyan dalokat és táncokat, amelyek mentesek minden kül­sőségtől, és amelyek közül nem egyet, a népi szokás szerint a táncosok a helyszínen rögtö­nöznek. Ugyanakkor olyan dal­lamokat szólaltatnak meg, ame­lyek a nép teremtő ösztöne nyomán jöttek lé'tre. S az már csak természetes, hogy mind­ezt olyan hangszereken szólal­tatják meg, amely összhangban van a tánccal, zenével. Vagyis citerán, tekerőlanton stb. Az együttes működése során különböző magyarországi és külföldi táncfesztiválokon sze­repelt, s több értékes díjat nyert. Ezek közül kiemelkedik az 1970-ben elnyert „Legjobb magyar táncegyüttes"-nek kijá­ró díj, 1971-ben a Tunéziai Vi­lágfesztiválon elért é'rtékes he­lyezés és az 1972 ben kapott „Nagydíj“. A Bartók Béla Tánc- együttes szinte az egész világot bejárta már. Többek között sze­repeltek Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, az NDK-ban, az NSZK-ban, Finnor­szágban, Tunéziában stb. Az ötszörösen „Kiváló“ cím­mel kitüntetett együttes művé­szeti vezetője Timár Sándor SZOT díjas koreográfus. Az együttes vezetője Gödöllői La­jos, a Zenekar vezetője Halmos Béla. Az idén örömmel köszöntjük ezt a kiváló együttest Cseh­szlovákiában a Zselízi Orszá gos Népművészeti Fesztiválon, s hisszük, hogy rangos műsorá­val névadójához, Bartók Bélá­hoz méltóan a „tiszta forrás­ból" nyújt maradandó élményt közönségünknek. problémákkal az erdészeti ki sérleti állomások dolgozói fog­lalkoznak és keresik a legha­tékonyabb védőszereket. Nagy károkat okoznak az erdei tü­zek is. A gondtalanul megra­kott tüzek, eldobott cigaretta­végek tavaly — csak az emlí­tett gazdaságban — 11 esetben végződtek erdőtűzzel, aminek a következménye 200 000 korona kár volt. A számok figyelmez­tetnek. Elsősorban a kirándu­lókat, akik nem kellő hozzáér­téssel és figyelmetlenül végzik a tűzrakást, pedig mindannyi- unk érdeke, hogy erdeinkben ne pusztítson a tűz. Az érdé- szeti gazdaságokban védősávo- kat létesítenek, amelyek az er­dőtüzek to v ábbt e r j ed ésé ne k megakadályozására szolgálnak. A favágók munkája ma máp lényegesen könnyebb, mint a múltban volt, amit a munka- folyamatok fokozatos gépesítés sének köszönhetünk. Egyre jobban háttérbe szorul a balta, a hagyományos kézifűrészt pe­dig már nem is használják. He­lyette motoros fűrésszel dolgoz­nak, amivel a fa kivágása csak percekig tart. A kivágott fát a hegyoldalakról korszerű von­tatók segítségével szállítják a völgybe. Az LKT—75-ös vonta­tók nagyon ügyesen mozognak a nehéz terepeken is, s megfe­lelnek a velük szemben tá­masztott követelményeknek. A Bánovce nad Bebravouban levő nagy expedíciós raktárban fi­gyelemre méltó automatikus gépsorral végzik a fa fűrésze- lését és osztályozását. A kü­lönböző méretű gömb-, illetve hasábfák szinte emberi kéz érintése nélkül kerülnek a sza­mukra kijelölt helyre. A nagy teljesítményű hasítógép pedig a nehezen hasadó gömbiákat is könnyűszerrel hasítja ketté. Annak ellenére, hogy a mun­kafolyamatok nagy része már gépesített, az erdészeti üze­mekben általános jelenség a munkaerőhiány. Ez érthető, mert a rohamosan fejlődő ipar egyre több mezőgazdasági, il­letve erdészeti dolgozó számá­ra nyújt kereseti lehetőséget. Az erdészeti üzemek vezetői, mindenütt a dolgozók munka- körülményeinek javításán mun­kálkodnak. Nagy gondot fordí­tanak a védőöltözetek minősé­gének tökéletesítésére, mert a legtöbb panasz erre a területre vonatkozik. A védőöltözeteknek az erdészetben nagyon fontos szerepük van, mivel a baleset- veszély itt elég nagy. Az erdé­szetben dolgozókról való foko­zottabb gondoskodásró. tanús­kodik az a tény is, hogy egyre több szociális berendezést, üdü­lőházat létesítenek és hozzájá­rulnak a dolgozók gyógykezel­tetéséhez is. A káderképzés pe­dig a faipari közép- és főisko­lákon folyik. A tanulmányúton értékes elő­adásokat hallgattunk meg. Ezek közé tartozik a Bábon (Selice mellett) elhangzott előadás ís, melyet Martin Vojtuš mérnök, a gabCikovói (hősi) kísérleti ál­lomás dolgozója tartott. Szak­előadásban megmagyarázta az ún. „populelumok“ küldetését. A gyorsan növő nyárfák külön­böző fajtái találhatók ezekben a kísérleti erdőkben, ahol állan­dóan figyelemmel kísérik nö­vekedésüket és vizsgálják, hogy a különböző minőségű talaj faj­tákban milyen típusú nyárfa díszük a legjobban. Az 1961-— 66-os években létrehozott bábi központi populetum öt részre osztott, s ez egyiket a KGST ide vonatkozó előírásai alapján vizsgálják. Fbből is látható, hogy az erdészeti gazdálkodás­ban a tudomány fontos helyet tölt ba. A beszámoló elején említett kérdésekre röviden ezeket a válaszokat kaptuk. A felsorolt tények alapján bátran elmond­hatjuk, hogy a szocialista terv­gazdálkodásnak az eltelt 20 év alatt az erdőgazdaságokban is kézzelfogható eredményei szü­lettek. pAkqzdi gertrűo 1973 VI. 15. Jelenet a „Gümöri láncok“ búi

Next

/
Thumbnails
Contents