Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-14 / 140. szám, csütörtök

események margójára? AZ AMERIKAI NÉP NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL VARJA LEDNYID BREZSNYEVET Nyilatkozott a látogatásról Nixon elnök is Az NDK Népi Kamarája elfogadta az alapszerződést Washington — Peter Flani­gan, az Egyesült Államok el­nökének gazdasági tanácsadója a TASZSZ tudósítójával folyta­tott beszélgetése során kijelen­tette: az amerikai nép nagy ér­deklődéssel várja Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Közpon­ti Bizottsága főtitkárának láto­gatását. Az amerikaiak tudják, hogy Leonyid Brezsnyev és a szovjet kormány jelentős erőfe­szítéseket tesz az egyetemes bé­ke és felvirágzás érdekében, és erre az amerikaiak a rájuk jel­lemző vendégszeretettel vála­szolnak majd: meleg, őszinte és lelkes lesz a fogadtatás. A szovjet—amerikai kapcsola­tok jelenlegi helyzetét értékel­ve Flanigan rámutatott, hogy ma ezek a kapcsolatok jobban fejlődnek, mint bármikor ennek a nemzedéknek az életében. Fo­kozni akarjuk a Szovjetunióval folytatott kereskedelmet. Azt akarjuk, hogy országaink kö­zött a lehető legelőnyösebb ke­reskedelmi kapcsolatok jöjje­nek létre. Ezzel kapcsolatban rámutatott: az Egyesült Álla­moknak biztosítania kell a Szovjetunió számára a legna­gyobb kedvezmény elvét, ahogy már a legtöbb ország vonatko­zásában megtette, hiszen az Egyesült Államoknak mind gaz­dasági, mind politikai szem­pontból a kölcsönös előnyök es a teljes egyenjogúság alapján kell kiépítenie kapcsolatait a Szovjetunióval. Az Egyesült Államok kormá­nya — mondotta a tanácsadó — törvényjavaslatot terjesztett a 1973. VI.14. A LEMP KB meghívására teg­nap hivatalos látogatásra Var­sóba érkezett Oldrich Svestka, a CSKP KB titkára. ROGERS, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere Koppen­hágában megbeszélést folyta­tott a dán kormány vezetőivel. Megfigyelők a látogatástól az eddig aránylag hűvös amerikai —dán kapcsolatok javulását várják. BEFEJEZTE szovjetunióbeli látogatását a nyugat-berlini Szocialista Egységpárt küldött­sége. A delegációt fogadta Po- nomarjov, az SZKP KB titkára is. A BELGA SZOCIALISTA PÁRT meghívására szovjet pártkül­döttség érkezett Brüsszelbe. A delegációt Zimjanyin, a moszk­vai Pravda főszerkesztője veze­ti. BERLINGUER, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára az olasz demokratikus erők győzelmé­nek nevezte az Andreotti-kor­mány lemondását. CSI PENG FEJ, kínai külügy­miniszter tegnap Párizsban ta­lálkozott Henry Kissinger nem­zetbiztonsági főtanácsadóval. A sajtótudósítóknak semmit sem mondtak a tárgyalás tartalmá­ról. FINNORSZÁGON és Irakon kívül Chile, Mexikó, Kolumbia, Irán és a Bengáli Népi Köztár­saság, valamint számos nyugati cég jelentette be, hogy érdekelt a KGST tagországaival folyta­tandó együttműködésben. ANDREJ BARČÁK, csehszlo­vák külkereskedelmi miniszter tegnap Belgrádba érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson a jugoszláv kormány képviselői­vel a két ország gazdasági együttműködéséről és a hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­mény előkészületeiről. KANADA Kommunista Pártjá­nak küldöttsége emlékiratot juttatott el a kormányhoz, amelyben tiltakozik az alapve­tő létfenntartási cikkek árainak állandó emelkedése miatt. LUSAKA zambiai fővárosban tegnap összeült az ENSZ albi­zottsága, hogy megvitassa a dél-afrikai fajüldözők kizsák­mányoló politikájának kérdé­seit. kongresszus elé a kereskedelem megreformálásáról. Ez a tör­vényjavaslat előirányozza a legnagyobb kedvezmény elvé­nek biztosítását a Szovjetunió számára. Brezsnyev amerikai látogatá­sáról nyilatkozott Nixon elnök is a floridai Orlando Műszaki Egyetem hallgatói előtt. Idézve Brezsnyev szavait arról, hogy napjainkban közelebb kerültünk a szilárd és tartós béke megte­remtéséhez mint valaha a múlt­ban, az amerikai elnök kijelen­tette: „hiszem, hogy ha megte­szünk minden tőlünk telhetőt, ha Amerika teljesíti kötelezett­ségeit és ha igénybe vesszük az olyan országok együttműkö­dését, mint a Szovjetunió, ak­kor önöké lesz az első olyan nemzedék az országban, amely háború nélkül nő fel. Ezt a célt kívánjuk elérni." „A béke nem jöhet el azon­nal, s nem lehet előre számíta­ni arra, hogy tartós lesz. Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió szembenállás helyett a vi­lág legfontosabb térségeiben a végső soron nukleáris háborúba is torkollható súrlódások fenn­tartása helyett egyre jobban megtanul beszélgetni egymás­sal, megtanuljuk tárgyalásokkal rendezni ellentéteinket. Mun­kálkodni a béke érdekében ugyanolyan fontos, mint dolgoz­ni a háború idején. Sőt, a bé­két felépíteni nehezebb, mint háborút folytatni. Ezt a felada­tot vállalta magára a mi nem­zedékünk, önöknek pedig lehe­tőségük lesz a feladat folyta­tására. Moszkvából jelentik, hogy tegnap egy IL-62 repülőgéppel elindult a szovjet újságírók har­madik csoportja Washingtonba, hogy részletesen tudósíthassa­nak Brezsnyev amerikai látoga­tásáról. A látogatás idején mint­egy 80 szovjet újságíró működik majd az Egyesült Államokban. Berlin — Szerdán délelőtt összeült a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája. A parlament ülésén megjelent Erich Uonecker, az NSZEP el­ső titkára, Willi Stoph minisz­terelnök, valamint a párt és az állam számos más vezetője. Az ülés napirendjén az NDK és az NSZK alapszerződésének ratifi­kálása szerepelt. Otto Winzer külügyminiszter, a szerződésről szóló törvényja­vaslat előadója többek között hangsúlyozta, hogy az 1972. de­cember 21-én aláírt szerződés történelmi jelentőségű nemcsak az NDK és az NSZK viszonyát, hanem Európa békéjét illetően is. A szerződés tető alá hoza­talát az egész békeszerető em­beriség örömmel fogadta. A két német állam rendezetlen viszo­nya több mint két évtizeden át zavarta Európa békéjét, és a különféle nemzetközi szervek humanisztikus feladatainak tel­jesítését. A kapcsolatok norma­lizálása viszont máris kedvező­en hat az európai politikai lég­körre. Élelmiszerhiány fenyeget Róma — Addeke H. Boerma, az Egyesült Nemzetek Élelme­zési és Mezőgazdasági Szerve­zetének (FAO) vezérigazgatója a szervezet tanácsának Rómá­ban tartott értekezletén világ­méretű élelmiszerhiány veszé­lyére hívta fel a figyelmet. Be­jelentette, hogy az exportáló államok búzatartaléka 20 éven belül legalacsonyabb szintre csökentek. A világ népessége az elmúlt 20 év során 50 szá­zalékkal növekedett. A vezérigazgató rámutatott, hogy az 1973—74-es idényben egyes esetekben a legminimá­lisabb igényeket sem lehet fe­dezni az 1973. évi búzatermés­ből. A rizsexport céljára ren­delkezésre álló mennýiség sem kielégítő. A jég fogságában az Ob Moszkva — Két és fél hónap­ja a jég fogságában van és együtt úszik a sarki jégtáblák­kal az Ob nevű szovjet hajó, a szovjet Antarktisz-kutatás egyik „veteránja“. Egy másik Diesel-motoros hajó — a Nava­rin — nemrégiben megközelítet­te az Ob tartózkodási helyét, de elérni nem tudta. Mindennek ellenére az Ob sorsa továbbra is bizonytalan, legénységének életét azonban nem fenyegeti veszély. A moszkvai Pravda szerint az Ob és a Navarin geológiai, geo­fizikai és térképészeti inunká­Kommentárunk Cianco, a 81 éves agg fa­* siszta diktátor nem ké­szül megválni a hatalomtól, de szellemileg képtelen betölteni eddigi abszolút jogkörét. Még életében gondol az utódlásra, s a jelek szerint az öregség tü­netei nem hatalmasodtak el rajta annyira, hogy ne a saját elképzeléseinek megfelelően tologassa a politikai sakktáb­lán konzervatív és liberális el­lenfeleit, hogy személye a hát­térben mindig „szent és sért­hetetlen“ maradjon. Már tavaly elfogadtatta a cortes-zal az örökösödési tör­vényt, amelynek értelmében Juan Carlos trónralépésével helyreállítják a monarchiát, a kormányfői tisztséget pedig Carrero Blanco tengernagy ve­szi át, aki 1967 óta Franco helyettese. A napokban megle­petésszerű változás történt a spanyol kormányban, miután Franco máris átadta kormány­fői jogkörét Blancónak, csak az államfői és hadsereg-főpa- rancsnoki tisztséget tartotta meg. Természetesen beleszól továbbra is a politikába, csak a közvetlen irányítást és kor­mányzást engedte át mások­nak — a felelősséggel együtt. Mi volt Franco váratlan el­határozásának oka? Az új kor­mányfő személye nem okozott meglepetést, hisz ő volt a ki­jelölt utód, „törvényes“ örö­kös. A meglepetést csak az őr­ségváltás hirtelensége oko­kat végzett a McRobertson-part közelében és feladatuk közé tar­tozott egy új nyugat-antarktiszi állandó kutatóállomás építése is. Március végén azonban az Ob a Leningrád kutatóállomás legénységének lecserélése köz­ben erős viharba került. Ennek elültével erősen lehűlt a leve­gő, és még mielőtt a legénység bármit is tehetett volna, a ha­jót már áttörhetetlen jégpáncél vette körül. A legénységet egy Mig-8 típusú helikopter és egy AN-2-es repülőgép szállítja el az Ob fedélzetéről. A továbbiakban arról beszélt, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság vezetői, a Brandt — Sc/ieeZ-kormány felismerte: a múlt hibás politikája megbu­kott, s nem lehet figyelmen kí­vül hagyni a való helyzetet, a realitásokat. Az alapszerződés a német kérdést ténylegesen le­zárta s mind a két német állam a nemzetközi jog alapján, nem­zetközi jogilag érvényes szerző­dést kötött a szuverenitás, a függetlenség, a be nem avatko­zás elvének figyelembe vételé­vel. Nincs tehát semmiféle ren­dezetlen német kérdés, a berlini szerződésből logikusan követ­kezik az a megállapítás, hogy az NÜK nem belföld az NSZK, és az NSZK sem belföld az NDK számára. A külügyminiszter azután ar­ról szólt, hogy az NDK nagyra becsüli az Egyesült Nemzetek Szervezetét, mivel ez a második világháborúban vívott antifa­siszta harc eredményeként jött létre. Az NDK már e héten kér­te felvételét a világszervezet tagjai sorába, és ezt meg fogja tenni az NSZK is. Ezután el­mondotta, hogy már az alap- szerződés életbelépése előtt szá­mos részkérdés rendezéséről tárgyalások indullak meg az NSZK és az NDK között. Miután a külügyminiszter a törvényjavaslat elfogadását kér­te, a képviselők felállással sza­vaztak a törvényjavaslat mellett. Gerald Götting elnök megálla­pította, hogy a Népi Kamara az NDK és az NSZK alapszerződé­séről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. A beje­lentést a képviselők nagy taps­sal fogadták. Eltörlik a jelírást Kínában Peking — Kína számos vidéki körzetében tanfolyamokat indí­tottak az elemi iskolai tanárok részére a latin-betűs kínai abc — az úgynevezet pinjin átírás — elsajátítására, közölte a nyelv és az írás reformjával foglalkozó külön oldalon a va­sárnapi Kuangming Zsipao. A latin betűs abc arra szolgál, hogy a kínai írásjelek kiejtését egységesen jelölni tudják a pe­kingi dialektus alapján. A pe­kingi kiejtés országos elterjesz­tése az előfeltétele annak, hogy eltöröljék a jel-írást, és Kíná­ban is áttérjenek a fonetikus ábécé általános használatára. Jeienleg ugyanis az egységes módon írt sokezer írásjelet, amelyek egy-egy fogalmat je­lölnek, különböző módon ejtik ki az ország különböző részein. zott, ugyanis a kormányfői tisztség elfoglalása a kormány átalakításával, illetve új kor­mány kinevezésével járt. Carrero Blanco admirális személyében konzervatív, falan­KEMÉNY KÉZ MADRIDBAN gista katonapolitikus foglalta el a kormányfői tisztséget. A háború idején része volt a hír­hedt Kék Hadosztály szervezé­sében, amely megsemmisítő ve­reséget szenvedett a keleti fronton. Erősen jobboldali poli­tikus hírében áll, csak az biz­tos róla, hogy Franco hűséges híve. Utasításait feltétlenül be­tartja ós végrehajtja. A múlt­ban Carrero Blancót is több­ször bírálat érte a legszélső­ségesebb falangisták részéről. . Carrero Blanco hirtelen kine­vezése a spanyol kormány vál­ságával magyarázható. Az Opus Dei „szent maffiához“ tartozó technokraták az utóbbi évek­ben sokat tettek azért, hogy Spanyolország kitörjön elszi­geteltségéből. Lopez Bravo volt külügyminiszternek nagy érde­me, hogy javultak az ország gazdasági és egyéb kapcsola­tai az Egyesült Államokkal, Angliával, sőt a szocialista or­szágokkal is. Ezt tanúsítja pél- dul az NDK és a népi Kína diplomáciai elismerése. A tech­nokrata kormánypolitika az idegenforgalom fellendítéséhez is hozzájárult — tavaly pél­dául 2 milliárd 610 millió dollárt eredményezett az idegenforga­lom. Spanyolország gazdasági fel­lendülése azonban nem jelen­tette a dolgozó rétegek szociá­lis helyzetének javulását, ezért a francoizmust mentő technok­rata kormányzást a sztrájk­harcok páratlan méretű fellen­dülése kísérte. Tavaly például 688 sztrájk zajlott le. Az idei május elsejei tünte­tések alkalmából a szélsőjobb- oldal is megmozdult. Egy ren­dőrtisztnek gyanús és mind­máig tisztázatlan körülmények között történt meggyilkolásá­val kapcsolatban ultrareakciós zavargó csoportok minden baj okául a liberálisokat és tech­nokratákat nevezve a miniszte­rek menesztését követelték. Úgy látszik ennek hatására döntött Franco úgy, hogy rész­ben eleget tegyen az erősödő szélsőjobboldali követelmények nek, ugyanakkor a hozzá hű falangista erőket helyezze po­zíciókba. A világsajtó, közte vezető amerikai lapok is, mint a New York Times jobbrato- lódásként ítélik meg a madridi változásokat, noha Francónak a pillanatnyi status quo felel­ne meg a legjobban. Carrero Blanco személye a kemény kéz politikájának a szimbóliuma. L. L. A VÁLSÁG MEGMARADT A nyugatnémet Keresztény- demokrata Párt (CDU) rendkí­vüli kongresszusán egyetlen napirendi pont, a CDU új elnö­kének és a párt vezető szervei­nek megválasztása szerepelt. A rendkívüli kongresszus össze­hívását az tette szükségessé, hogy Rainer Barzel, az addigi elnök május elején lemondott a CDU/CSU-frakció elnöki tiszt­ségéről, miután a frakció tag­jainak többsége elvetette azt a javaslatát, hogy a szövetségi parlamentben az NSZK-nak az Egyesült Nemzetek Szervezeté­be való felvételére szavazza­nak. Barzel egy héttel később bejelentette, hogy a továbbiak­ban nincs szándéka betölteni a CDU pártelnöki posztját sem. Barzel lemondása egyértel­műen felszínre hozta a nyugat­német jobboldal mély, belső válságát, amelyet a tavaly no­vemberi választási kudarc idé­zett elő. A Brandt—Scheel-kor- mány keleti politikájának el­lenzéke a tavalyi választáso­kon olyan vereséget szenve­dett, amire még maga a kor­mánykoalíció sem számított. Az ezt követő politikai belharcban elsőként Barzel, a volt kancel­lárjelölt, az ellenzéki parla­menti frakció elnöke esett el, s bukását betetőzte, hogy a mostani rendkívüli CDU-kong- resszuson ellenlábasát, Helmut Kohlt, Rajnavidék-Pfalz tarto­mány miniszterelnökét válasz­tották meg a CDU elnökévé. Figyelemreméltó az, hogy egyre jobban mélyülnek az el­lentétek a CDU—CSU között. Bonni politikai megfigyelők véleménye szerint Barzel buká­sát elsősorban a bajor CSU jobbszárnyának, személy sze­rint pedig Franz fosef Strauss pártvezérnek köszön­heti. Straussék ugyanis teljes szembeszegülést követelnek Brandt kancellár normalizációs politikájával. A jelenlegi bonni ellenzéki unió korábban összefogásának és együttműködésének köszön­hette a két évtizedes uralmát. Ma már a szakadás egyre nyil­vánvalóbb jelei mutatkoznak közöttük. A Bundestagban, majd pedig a Bundesratban le­zajlott májusi szavazások so­rán a bajor CSU magára ma­radt a CDU jobbszárnyával együtt. Magában a CDU-ban is kétségtelenül elkezdődött egy olyan folyamat, amelynek hosszabb távon jelentősége le­het. A minap Walther Leisler Kip, a CDU országos elnöksé­gének tagja, a párt pénzügyei­nek intézője felszólította az ellenzéket: vizsgálja felül kül­politikai irányvonalát. Kiep, mint pártjának „pénzügyminisz­tere“ befolyásos személyiség, és véleménye a nyugatnémet pénzügyi-gazdasági körök ál­láspontjának változására utal. Ezek a fontos gazdasági körök kezdik felismerni, hogy nem­csak az európai, hanem az egész nemzetközi helyzet a párbeszédek, a konstruktív megközelítések felé halad a gazdasági együttműködés te­kintetében is. Helmut Kohl, a keresztény- demokraták egyedüli jelöltje tehát az ellenzék mély belső válsága közepette kerül Bar­zel utódjaként a CDU élére. Megválasztása a párton belül rivalizáló különböző csopor­tok kompromisszumának az eredménye. A párt konzervatív szárnya azt várja tőle, hogy meggátolja a „különféle kísér­leteket“ és a régi célkitűzések fenntartása mellett sikerül von­zóbb politikai programot megfo­galmaznia. A CDU vezetőségében eszkö­zölt személyi változások azon­ban nem oldják meg a párt alapvető válságát — tovább fo­lyik a küzdelem a politikai irányvonal kialakításáért, a hatalmi harc a CDU szélső jobb szárnya és a mérsékeltebbek között, akik kül- ós belpoliti­kai elszigetelődéstől félve enyhíteni szeretnék az eddigi merev reakciós fellépést. Kér­dés azonban; találnak-e olyan politikai platformot, amely elég széles lesz ahhoz, hogy min­den párton belüli irányzat meg­találja rajta a helyét. PROTICS JOLÁN

Next

/
Thumbnails
Contents